A rákmorbiditás és -mortalitás jelenlegi helyzete a Nemzeti Rákregiszter tükrében | The current situation of cancer morbidity and mortality in the light of the National Cancer Registry, Hungary

Absztrakt: A szerzők jelen folyóirat egy korábbi számában már ismertették és összefoglalták a hazai Nemzeti Rákregiszter alapvető célkitűzéseit és feladatát, nemzetközi környezetbe helyezve. Az újabb közlemény az előző folytatásának tekinthető, s az aktuális statisztikai adatok ismertetése és elemzése során vizsgálják azok népegészségügyi hátterét, a lehetséges kockázati tényezőkkel együtt. Az elmúlt évek változásai, a mortalitási adatokat illetően, stagnáló, enyhén hullámzó jelleget mutatnak, egyes lokalizációkat tekintve (például ajak és szájüreg, emlő, prosztata) azonban reménykeltő mutatókat lehet megfigyelni. Az összes daganatos halálozás alig változó jellegével szemben, az évi új bejelentett esetek száma jelentősen megemelkedett, amely a hatékonyabb diagnosztika és terápia szerepét egyaránt feltételezi. A fentiek tükrében megerősíthető, hogy a hazai onkológiai ellátórendszer szerkezetváltása s európai illeszkedése elkerülhetetlen. Orv. Hetil., 2017, 158(3), 84–89. | Abstract: In a previous issue of this journal the authors presented and summarized the basic objectives and tasks of the Hungarian National Cancer Registry positioned in an international environment. The recent publication is a continuation of the previous one. Based on the presentation and analysis of current statistical data, the public health background with the possible risk factors is examined. Considering changes in recent years, the mortality data are relatively stable, although slightly wavering. The trends are promising in some cancers (for example lip and oral cavity, breast, prostate cancers) however. Contrary to the barely changing nature of the total cancer deaths the number of annually reported new cases has increased significantly, which indicates a more effective role in both diagnostics and therapy. In light of the above, it is confirmed that the restructure of the national oncology care system and the European conformation is inevitable. Orv. Hetil., 2017, 158(3), 84–89

ELTÉRŐ MÉRTÉKŰ VÍZHIÁNY HATÁSA A KÉKFRANKOS (Vitis vinifera l.) SZŐLŐFAJTA BOGYÓINAK FENOLOS ÉRETTSÉGÉRE ÉS FENOLOS ÖSSZETEVŐIRE

A környezeti feltételek változása, a különböző stresszhatások – így a vízhiány is – jelentős hatást gyakorolnak a szőlő érési folyamataira. Az érési időszakban fellépő vízhiány olyan metabolikus folyamatok megváltozását idézi elő a szőlőbogyó héjában, amelyek jelentősen befolyásolják a végtermék, azaz a bor, kémiai összetevőit, stílusát és minőségét. A vizsgálatokat három eltérő mértékű vízellátottság mellett (teljes vízellátottság, közepes és erős vízhiány), üvegházas körülmények között végeztük. Ennek során a bogyók héjából kivonatokat készítettünk, majd a mintákat HPLC analízis alá vetettük. Vizsgáltuk a különböző antocianin típusok, a tannin fenolok, valamint néhány flavonol és nem flavonoid fenolok csoportjába tartózó molekulák mennyiségi változásait egységnyi bogyóhéj tömegre és bogyóra vonatkoztatva. A vízhiány erőssége nem befolyásolta a bogyóhéjban lévő fenolos molekulák egymáshoz viszonyított arányát. A legnagyobb arányban a színanyag molekulákat lehetett kimutatni, ezen belül is a malvidin – 3 – glükozidot, ami a borok bíbor, mélyvörös színárnyalatát erősíti. A legkisebb mennyiségben a nem flavonoid fenolok (pl. resveratrol), valamint a flavonoid fenolok (pl. quercetin) voltak jelen a kivonatokban. A közepesen erős vízhiány mindegyik fenolos alkotóelem koncentrációját növelte egységnyi bogyóhéj tömegre vonatkozatva.Ez a jelenség az erős vízhiány hatására is bekövetkezett, de kisebb mértékben, mint a mérsékelt stressz esetében. A teljes bogyótömegre vonatkoztatott fenolos koncentráció változás lineárisan nőtt a vízhiány stressz növekedésével. Ez a jelenség annak volt köszönhető,hogy a vízmegvonás hatására csökkent a bogyótömeg, ugyanakkor a héj/hús arány emelkedett.Összességében elmondható, hogy a vízhiány pozitív hatást gyakorolt a fenolos komponensek képződésére. A borban mutatkozó koncentrációt azonban nem csupán ez, hanem a bogyók nagysága, valamint bogyóhéj/bogyóhús egymáshoz viszonyított arányais meghatározza

Az antocianin összetétel és kivonhatóság, valamint a szőlőbogyók textúra változásának vizsgálata az érés folyamán különböző termőhelyeken és évjáratokban

Az Egri borvidék két eltérő jellegű termőhelyén (Nagy Eged-hegy, Kőlyuktető), két évjáratban vizsgáltuk a Kékfrankos szőlőfajta fenolos érésdinamikai sajátosságait. Három szüreti időpontban néztük a bogyóhéj és a borok antocianin koncentrációját és összetételét. Vizsgáltuk továbbá azt is, hogy milyen összefüggés van a bogyók érése során bekövetkezett textúra változások és az antocianinok kivonhatósága között. A termőhelyeket és az évjáratokat kihelyezett automata meteorológiai állomások által gyűjtött klimatikus adatok, valamint helyben végzett fotoszintézis mérések segítségével jellemeztük. A bogyó textúra paraméterek mérése nagy felbontású textúra elemzővel történt. Kísérleti borok mindkét évben három szüreti időpontban készültek, mindkét termőhelyről. A szüreti alapanalitikát kiegészítve, az egyes szüreti időpontokban bogyóhéj kivonatok is készültek, amelyekből HPLC segítségével az antocianin koncentráció és összetétel is meghatározásra került. A 2012-ben lehullott nagyobb csapadékmennyiség ellenére, ez az év szárazabb volt, mint 2011. Ez a magasabb hőmérséklet miatt bekövetkezett intenzívebb párolgásnak volt köszönhető. Nagy Eged-hegy termőhelyen mindkét évben enyhe, közepesen erős vízhiány alakult ki, amit az élettani mérések is igazoltak. A termőhelyek eltérő bogyó textúra paramétereket mutattak mindkét évben. A bogyóhéj rugalmasságának változása azonban mindkét termőhelyen és mindkét évjáratban azonos trendet képviselt és erős összefüggést mutatott a színanyagok kivonhatóságával évjárattól függetlenül. Az érési időszak elején a bogyóhéj antocianin koncentrációja általában magasabb volt a síkvidéki termőhelyen, de ez különbség a szüret előrehaladtával fokozatosan kiegyenlítődött a két hely között. A boroknál azonban, a lejtős, déli kitettségű termőhely mutatott jelentősen magasabb antocianin koncentrációt minden szüreti időpontban és mindkét vjáratban. Mivel a termőhelyek között nem volt különbség a bogyóhús/héj arányában, ezért feltételezhető, hogy a kialakult különbség az eltérő kivonhatóságnak volt köszönhető. A bogyóhéj és a borok antocianin összetétele elsősorban az évjárattól függött, a termőhelynek nem volt jelentős hatása annak kialakításában

Pregnancy and stillbirth losses in dairy cows with singleton and twin pregnancies

The aim of this study was to examine the effect of twin pregnancy, fetal laterality, the number of corpora lutea (CL) and cavitary CL on pregnancy losses in Holstein-Friesian cows with a positive pregnancy diagnosis based on ultrasonography between days 29–42 after AI. Pregnancy was confirmed by transrectal palpation between days 57–70 after AI and at the time of drying-off as well. Twin pregnancy rate was 8.4% at the time of the early pregnancy examination. Pregnancy loss did not differ between singleton- and twin-carrying animals either between days 57–70 of gestation or at drying-off. More losses occurred in singletons between days 29–42 and 57–70 in cows with cavitary than in cows with noncavitary CL (12.1% vs. 3.6%; P < 0.05) and in cows with double CL than in cows with single CL (7.3% vs. 3.6% %; P < 0.05). Between days 57–70 of gestation and drying-off this difference was still significant (20.7% vs. 3.7%; P < 0.001), while it was non-significant between cows with one CL (5.7%) vs. double CL (3.7%). Cavity occurrence was not affected by hormone therapy prior to AI (either PGF2α or OvSynch; 4.4% vs. 5.4%, respectively); however, the number of CL was reduced by the treatments (11.6 vs. 19.6%; P < 0.0005). In twin pregnancies there was no difference in the pregnancy losses between bilateral and unilateral pregnancies at any time point. The length of gestation was 278.2 ± 10.5 (singleton) and 267.4 ± 31.2 (twin) days, respectively (P < 0.01). The stillbirth ratio was higher in twin carriers than in singleton carriers (19.5% vs. 5.3%; P < 0.001)

SHMT1 1420 and MTHFR 677 variants are associated with rectal but not colon cancer

<p>Abstract</p> <p>Background</p> <p>Association between rectal or colon cancer risk and serine hydroxymethyltransferase 1 (<it>SHMT1</it>) C1420T or methylenetetrahydrofolate reductase (<it>MTHFR</it>) C677T polymorphisms was assessed. The serum total homocysteine (HCY), marker of folate metabolism was also investigated.</p> <p>Methods</p> <p>The <it>SHMT1 </it>and <it>MTHFR </it>genotypes were determined by real-time PCR and PCR-RFLP, respectively in 476 patients with rectal, 479 patients with colon cancer and in 461 and 478, respective controls matched for age and sex. Homocysteine levels were determined by HPLC kit. The association between polymorphisms and cancer risk was evaluated by logistic regression analysis adjusted for age, sex and body mass index. The population stratification bias was also estimated.</p> <p>Results</p> <p>There was no association of genotypes or diplotypes with colon cancer. The rectal cancer risk was significantly lower for <it>SHMT1 </it>TT (OR = 0.57, 95% confidence interval (CI) 0.36-0.89) and higher for <it>MTHFR </it>CT genotypes (OR = 1.4, 95%CI 1.06-1.84). A gene-dosage effect was observed for <it>SHMT1 </it>with progressively decreasing risk with increasing number of T allele (p = 0.014). The stratified analysis according to age and sex revealed that the association is mainly present in the younger (< 60 years) or male subgroup. As expected from genotype analysis, the <it>SHMT1 </it>T allele/<it>MTHFR </it>CC diplotype was associated with reduced rectal cancer risk (OR 0.56, 95%CI 0.42-0.77 vs all other diplotypes together). The above results are unlikely to suffer from population stratification bias. In controls HCY was influenced by <it>SHMT1 </it>polymorphism, while in patients it was affected only by Dukes' stage. In patients with Dukes' stage C or D HCY can be considered as a tumor marker only in case of <it>SHMT1 </it>1420CC genotypes.</p> <p>Conclusions</p> <p>A protective effect of <it>SHMT1 </it>1420T allele or <it>SHMT1 </it>1420 T allele/<it>MTHFR </it>677 CC diplotype against rectal but not colon cancer risk was demonstrated. The presence of <it>SHMT1 </it>1420 T allele significantly increases the HCY levels in controls but not in patients. Homocysteine could be considered as a tumor marker in <it>SHMT1 </it>1420 wild-type (CC) CRC patients in Dukes' stage C and D. Further studies need to clarify why <it>SHMT1 </it>and <it>MTHFR </it>polymorphisms are associated only with rectal and not colon cancer risk.</p