A Nyílt Forráskódú Szoftverek adaptációját gátló tényezők Magyarországon: tapasztalatok néhány nagyvárosból

Az utóbbi évtizedben az Open Source Szoftverekkel (OSS) kapcsolatos társadalomtudományi kutatások egyik fő vonulatát a szoftverek intézményi adaptációja jelentette. Pilot kutatásunkban az adaptációt gátló (környezeti, szervezeti és személyes) tényezőket tártuk fel öt megyei jogú városban. Vizsgálatunk során interjúkat készítettünk az önkormányzat informatikusaival. Fő eredményeink: Magyarországon megtalálható egy a megszokottól eltérő migrációs folyamat, amit spontán migrációnak neveztünk. Ennek lényege, hogy a migrációt nem előzi meg központi döntés, azt teljes mértékben az informatikusok irányítják. Továbbá megkülönböztettük az adaptáció öt különböző szintjét, melyekhez különböző típusú gátló tényezők kapcsolódnak

A demobilizáció forrásai : a tüntetési részvétel kockázatai

A protest politikai részvételről szóló irodalomban sokat és alaposan kutatott kérdés, melyek azok a tényezők, amelyek a tüntetésen való részvételt elősegítik. Az elégedetlenség, a politika és a közélet iránti érdeklődés, az politikai hatékonyságáról való vélekedés olyan tényezők, melyek a protest részvétel irányába lökik az embereket. Az ellentétes irányba ható, visszatartó erőkről azonban jóval kevesebb vizsgálat készült. A cselekvéselmélet alapján feltételezhető, hogy a politikai részvétel negatív következményei a részvétel gátját jelenthetik. Ha egy tüntetésen nagy az esélye a rendőri túlkapásoknak, akkor várhatóan a részvételi hajlandóság csökken. A szociológiai és pszichológiai kutatások azonban vegyes képet mutatnak. Egyes, főleg kvalitatív kutatások arról számolnak be, hogy a társadalmi mozgalmak aktivistái gyakran kerülnek szembe olyan kockázatokkal, ami eltántorítja őket a részvételtől. Karl-Dieter Opp és kutatótársai kvantitatív vizsgálatai viszont azt mutatják, hogy a részvétel észlelt kockázatai és a demonstráción való részvétel pozitívan korrelálnak egymással, vagyis minél kockázatosabb egy tiltakozó akció, annál magasabb a részvételi hajlandóság. Az észlelt kockázat és a részvétel közötti kapcsolat leírásához Opp kétféle mechanizmust azonosít. Egyrészt az elrettentés mechanizmusa direkt, közvetlen negatív hatást jelent a részvételre. Másrészről viszont működik a radikalizálódási mechanizmus is, egy olyan indirekt, közvetett hatás, ami szerint a magasabb észlelt kockázatok növelik az elégedetlenséget, ami pedig fokozza a részvételi hajlandóságot. Az eddigi kutatások leggyakrabban a fi zikai sérülés kockázataival foglalkoztak és tudomásom szerint kizárólag autoriter politikai rendszerekben végeztek kvantitatív vizsgálatokat. Jelen tanulmányban a kollektív cselekvés elméleti irodalmára alapozva négyféle kockázati tényezőt azonosítok, melyek demobilizálhatják a potenciális résztvevőket. Ezek közül kettő a fi zikai kockázatok alá sorolható (ellentüntetők és a rendőrök fellépése a tüntetőkkel szemben), kettő pedig a nem-fi zikai kockázatot jelent (barátok rosszallása, retorziók az egyetemen)

A politikai részvétel egyenlőtlenségei Európában

Disszertációmban a politikai szociológia egyik klasszikus témájával, a politikai részvétel egyenlőtlenségével foglalkozom. A dolgozatomban nagyban építek Jan Teorell (2006, 2007b) elméleti megközelítésére, mely szerint meg kell különböztetni a politikai részvétel egyenlőtlenségének kimenet és folyamat fókuszú koncepcióit. Az első értelmezés a résztvevők egyenlőtlen eloszlására koncentrál, és azt vizsgálja, hogy a társadalmi csoportok között milyen egyenlőtlenségek alakultak ki. Az egyenlőtlenség második (folyamat fókuszú) értelmezése pedig a részvétel irányába ható mechanizmusok társadalmi csoportonként eltérő működésmódjával foglalkozik. Az elméleti fejezetek után, először a kimenet fókuszú egyenlőtlenségek mérésével foglalkozom, majd az európai országokban kialakult kimenet fókuszú egyenlőtlenségeket írom le. Végül a tüntetési részvételben kialakult folyamat fókuszú egyenlőtlenségeket vizsgálom, többszintű logisztikus regressziós modellekkel. Doktori kutatásom legfontosabb eredményei: 1. Bemutatom az irodalomban előforduló egyenlőtlenségmutatókat, majd felállítok egy kritériumrendszert, amivel egy részvételi egyenlőtlenségmutató torzítottsága megállapítható. Vizsgálati eredményeim szerint a korábban használt egyenlőtlenség mutatók torzítottak, komparatív vizsgálatokra lényegében nem alkalmazhatóak. Az általam jelentős mértékben átalakított EGINI egyenlőtlenség mutató azonban alkalmas komparatív vizsgálatok elvégzésére. 2. A korrigált EGINI megmutatta, hogy a szavazási egyenlőtlenségek a legtöbb országban jóval alacsonyabbak, mint az extra-parlamentáris részvételi formák esetén (bojkott, tüntetés, petíció). A demonstráció esetén a legnagyobb egyenlőtlenségek az iskolai végzettség mentén alakultak ki, amit az életkor, a lakóhely végül pedig a nem követi. 3. A folyamat fókuszú egyenlőtlenségek vizsgálatának eredményei jól illeszkednek a politikai részvételről szóló mikro elméletekhez, bár több ponton kiegészítik azokat. Elmondható, hogy bizonyos egyéni faktorok (elégedetlenség, hatékonyságérzet, politikai érdeklődés) működése országonként és társadalmi csoportonként eltérő. Az elméleti részben bemutatott, a részvétel magyarázatáról szóló mechanizmusok tehát csak részben univerzálisak. Működésük országspecifikus és társadalmi csoport specifikus vonásokat is mutat. 4. Végül a kutatásom fontos eredményének tartom, hogy az empirikus eredmények alapján új kutatási kérdéseket tudtam megfogalmazni, az egyenlőtlenségek magyarázatával és az egyenlőtlenségek makro körülményeivel kapcsolatban is

Nehezen elérhető csoportok és szegregáció vizsgálata a hálózati méretgenerátor módszerével: egy magyarországi vizsgálat tanulságai = Estimating the size of hard-to-reach subpopulations and segregation with the network scale-up method: lessons from a Hungarian survey

Jelen tanulmányban empirikus, leíró elemzését adjuk a magyar társadalom kapcsolathálózati jellemzőinek, valamint módszertani szempontból értékeljük a méretgenerátoros technikával adott becslések pontosságát a társadalmi csoportok méretére és szegregáltságára vonatkozóan. Egy 7000 fős magyarországi reprezentatív kérdőíves felmérés (HS2021) adatai alapján megbecsüljük a válaszadók kapcsolathálójának átlagos méretét. Ezt követően vizsgáljuk, hogy a méretgenerátoros módszer milyen becslést ad különböző társadalmi csoportok (például munkanélküliek, romák, Covid-fertőzöttek, tüntetésen részt vevők) létszámára és társadalmon belüli szegregáltságára. A létszámbecsléseket összehasonlítjuk más adatforrásokból (népszámlálási adatok, adminisztratív adatok, kérdőíves adatfelvételek) származó létszámadatokkal. Eredményeink azt mutatják, hogy a méretgenerátoros módszer a tartós és jól látható tulajdonságok esetében képes nagyságrendileg jól becsülni a tényleges csoportlétszámokat (például romák, hajléktalanok), míg az alacsony láthatóságú csoportokét alulbecsli. A társadalmi törésvonalak a hajléktalanok, a tüntetésen részt vevők és a civil szervezeti tagok ismertségét tekintve a legnagyobbak. Tanulmányunk végén ismertetjük a méretgenerátoros technikán belül a pontosabb becslések érdekében megalkotott módszertani újításokat, és javaslatokat teszünk arra, hogy a módszert használó jövőbeli kutatások hogyan tervezzék meg a kutatási dizájnt, hogy pontosabb becsléseket érjenek el. | : In this paper, we provide an empirical, descriptive analysis of the social networks of Hungarian society and illustrate how the network scale-up method estimates the size of hard-to-reach subpopulations and segregation of social groups. Based on a representative survey of 7000 respondents from Hungary (HS2021), we first estimate the average size of the respondents’ personal networks. Then, we examine the social fault lines along various social groups and how accurately the network scale-up method estimates the size of these groups (e.g., unemployed, protesters, the Roma, Covid-infected). These estimates are then compared with data from other sources (census data, administrative data, surveys). Our results show that the network scale-up method estimates the size of visible social groups (e.g., the Roma, homeless people) quite well. The visibility of other social groups appears to be much lower. Social fault lines are greatest in the case of homeless people, protesters, and members of NGOs. Finally, we describe recent methodological advancements and summarize our suggestions for future research using this method

Hallgatói mozgalmak és felsőoktatási politika

"Az utóbbi évek felsőoktatási átalakításait az ezek ellen tiltakozó hallgatók, oktatók és más szereplők által szervezett tiltakozó akciók a figyelem középpontjában tartották. A  tüntetések intenzitása minden felsőoktatási szereplőt váratlanul ért. 2012 decemberétől a Hallgatói Hálózat tüntetése után elinduló tiltakozáshullámmal a hallgatók mozgalma nem csupán a felsőoktatási, hanem a tágabb, a kormányzati politika elleni megmozdulások homlokterébe került. Ám amilyen hirtelennek tűntek a decemberi események, azokat néhány hónap után látszólag ugyanilyen gyors visszarendeződés követte. Tanulmányunkban azonban bemutatjuk, milyen a tiltakozásokon túlmutató hatásaik lehettek a mozgalmaknak. Nyomon követjük a 2010 eleje és 2013 vége közötti tiltakozásokat, sajtóelemzés segítségével megvizsgáljuk azok céljait, az azokban részt vevő szereplők körét és az alkalmazott eszközöket, valamint bemutatjuk a tiltakozások hatásait is. A tiltakozó akciók elemzésével láthatóvá válik, hogy milyen új szereplők lépnek be a felsőoktatási érdekérvényesítés, érdekképviselet területére, milyen rövid távú sikerrel jártak a megmozdulások és milyen a nem felsőoktatási mozgalmakat is érintő hatásaik (például innovatív eszközök elterjedése) voltak.

A Hallgatói Hálózat mobilizációs jellemzői

"Az elmúlt két év izgalmas időszaka volt a felsőoktatásnak. Nem csupán a szüntelen átalakítások, de az érintettek arra adott reakciói is vizsgálatot érdemelnek. A felsőoktatási érdekképviselet szférája is jelentősen átalakult. Új szervezetek jelentek meg: A Hallgatói és Oktatói Hálózat mintegy paralel szervezetei, ha úgy tetszik kihívói a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának és a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének. 2012–13 fordulóján úgy tűnt, hogy ezek a szervezetek válhatnak akár rövidtávon is a felsőoktatási érdekérvényesítés meghatározó szereplőivé, azonban 2013 tavaszától visszarendeződni lát-szik a status quo. Január végén a régebbi, már intézményesült szereplők részvételével létre jött a Felsőoktatási Kerekasztal, a HaHa és az OHA kiszorult a hivatalos érdekképviseletből. Ugyanakkor a 2012-es év, majd 2012–2013 tele mégiscsak hosszabb távú változásokat eredményezett, ami többségében a hallgatók mozgalmainak köszönhető. A felsőoktatási államtitkár, Klinghammer István tanulmányunk elkészülte előtti napokban nyilatkozott úgy, hogy a Kerekasztalt a diáktüntetések miatt kellett egyáltalán létrehozni. E hatások azonban még csak most bontakoznak ki, és sorsuk sokban függhet magának a Hálózatnak a jövőjétől. A mozgalom hosszú távú fennmaradását és sikerét nem csupán a kezdetek, hanem az intézményesülés ellentmondásoktól és konfliktusoktól egyáltalán nem mentes időszaka határozza meg, amely során eldől, hogyan sikerül kiaknáz-ni a környezetben rejlő lehetőségeket és legyőzni az akadályokat, a szervezet fenntartásával – és esetleges növelésével együtt megőrizni a mobilizációs képességet. Tanulmányunk elsősorban azt vizsgálja, hogy a környezeti és szervezeti tulajdonságok hogyan határozzák meg a mozgósítás lehetőségeit.