Synergus umbraculus (Hymenoptera: Synergini) filogeográfiája a Nyugat-Palearktikumban = The phylogeography of Synergus umbraculus (Hymenoptera: Synergini) in Western-Palearctic

Munkánk céljául egy Nyugat-Palearktikus tölgy gubacsdarázs társbérlő faj, a Synergus umbraculus (Cynipidae: Synergini) genetikai változatosságának, gazda szerinti differenciálódásának megismerését tűztük ki. Nagy mennyiségben gyűjtöttünk, vagy szereztünk be mintákat Európa, Észak-Afrika és Nyugat-Ázsia különböző területeiről és elvégeztük a minták filogenetikai analízisét az izolált DNS mintákból nyert magi és mitokondriális szekvenciák alapján. Nagymértékű genetikai változatosságot találtunk a hazai populációkon belül és populációk között egyaránt. Ezen jelenség egyik oka kriptikus fajok létezése lehet, melyek leírására később sor kerülhet. A filogeográfiai célú vizsgálatok kimutatták a Kárpát-medence vélhetőleg többször bekövetkezett kolonizációját, elsősorban a Balkán irányából. Mind a gubacsképző gazda, mind a gazdanövény viszonylatában valószínűsíthető, hogy nem alakult ki erős specificitás köztük és az inkvilin faj között, ami ebből a szempontból a parazitoid darazsaknál korábban megfigyeltekre hasonlít. | Our aim was to get a deeper understanding of the genetic diversity and host association of a cynipid inquiline species Synergus umbraculus (Cynipidae: Synergini). We collected large number of samples from Europe, North-Africa and Western-Asia. DNA was isolated and sequenced to analyze nuclear and mitochondrial DNA loci. High level of genetic variability was found within and between populations in Hungary. That can be explained partially by the presence of cryptic species, to be described later. The phylogeographic analysis suggests multiple colonizations, primarily from the direction of the Balkan peninsula. Our data does not support the tight association of this inqulin species neither to the galling wasp hosts nor to the host plants, similarly to the case of the parasitoid wasps, known form the literature

NR1 and NR3B Composed Intranuclear N-methyl-d-aspartate Receptor Complexes in Human Melanoma Cells

L

PP2B and ERK1/2 regulate hyaluronan synthesis of HT168 and WM35 human melanoma cell lines

Hyaluronan (HA) is the major glycosaminoglycan component of the extracellular matrix in either normal or malignant tissues and it may affect proliferation, motility and differentiation of various cell types. Three isoforms of plasma membrane-bound hyaluronan synthases (HAS 1, 2 and 3) secrete and simultaneously bind pericellular HA. HAS enzymes are subjects of post-translational protein phosphorylation which is believed to regulate their enzymatic activity. In this study, we investigated the HA homeostasis of normal human epidermal melanocytes, HT168 and WM35 human melanoma cell lines and melanoma metastases. HAS2 and HAS3 were detected in all the samples, while the expression of HAS1 was not detectable in any case. Malignant tissue samples and melanoma cell lines contained extra- and intracellular HA abundantly but not normal melanocytes. Applying HA as a chemoattractant facilitated the migration of melanoma cells in Boyden chamber. The amount of HA was reduced upon the inhibition of calcineurin with cyclosporine A (CsA), while the inhibition of ERK1/2 with PD098059 elevated it in both cell lines. The signals of Ser/Thr phosphoproteins at 57 kD were stronger after CsA treatment, while a markedly weaker signal was detected upon inhibition of the MAPK pathway. Our results suggest opposing effects of the two investigated enzymes on the HA homeostasis of melanoma cells. We propose that the dephosphorylation of HAS enzymes targeted by PP2B augments HA production, while their phosphorylation by the activity of MAPK pathway reduces HA synthesis. As the expression of the HA receptor RHAMM was also significantly enhanced by PD098059, the MAPK pathway exerted a complex attenuating effect on HA signalling in the investigated melanoma cells. This observation suggests that the application of MAPK-ERK pathway inhibitors requires a careful therapeutic design in melanoma treatment

A Drosophila melanogaster sejt-közvetítette immunitása = The cell mediated immunity of Drosophila melanogaster

A Projekt keretében a.) a vérsejtmarker panelt in vivo lamellocita markerrel egészítettük ki. b.) a Trol molekulát, az apoptotikus sejteket felismerő receptorként definiáltuk. c.) jellemeztük az immunkompartmentumok funkcióit és meghatároztuk a sejtes elemek eredetét. A vérsejtképző kompartmentumok az embrióban és a lárvában egymástól elhatároltak, míg az immunválasz során valamennyi kompartmentum részt vesz a vérsejtek képzésében. A lamellociták fejlődése több lépésben zajlik a szesszilis szövet kezdeti és fő részvételével. A lamellociták plazmatocita jellegű sejtekből képződnek ezért igazoltnak látjuk, hogy a fagocita sejtek nem terminálisan differenciálódott sejtek, hanem immunindukciót követően lamellocitákká alakulhatnak, mely nagyfokú plaszticitásukat mutatja. d.) immun-modulként jellemezhető génklasztert azonosítottunk Drosophilában és egyéb rovarfajokban. A génklaszter egyes tagjai részt vesznek a mikróbák opszonizálásában, sejthez kötésében és a fagocitózis folyamatában. e.) a sejt közvetítette immunitás eddig ismeretlen formáját találtuk és jellemeztük egyes Drosophila fajokban. A tokképző reakcióban sokmagvú óriássejtek vesznek részt, melyek a gerinces szervezetek egyes granulómáira jellemző óriássejtekhez hasonlítanak. f.) veleszületett immunitás témájú kurzusokat tartottunk és szakdolgozókat valamint Ph.D. hallgatókat foglalkoztatunk a laboratóriumban. | In the framework of the Project we: a.) expanded the hemocyte marker panel with an in vivo lamellocyte marker. b.) defined Trol as a receptor molecule for apoptotic cells on plasmatocytes. c.) characterized the cellular elements of the immune compartments with respect to function and origin. The hematopoietic compartments are separated during the embryonic and larval development however, in the course of the cell mediated immune response all compartments contribute to the development of effector cells. The differentiation of lamellocytes occurs in sequence with the initial and major contribution of the sessile hematopoietic tissue. The lamellocytes differentiate from precursors with the characteristics of plasmatocytes therefore it is proposed that phagocytic cells are not terminally differentiated cells but upon immune stimulation they may become lamellocytes, illustrating their striking plasticity. d.) identified a gene cluster instrumental in cell mediated immunity in Drosophila and in insects, in general. The members of the gene cluster encode proteins apparently involved in binding, opsonization, and phagocytosis of bacteria. e.) found a novel form of the cell mediated immunity of Drosophila species. The encapsulation reaction involves the contribution of multinucleated giant hemocytes resembling to multinuclear giant cells in granuloma formation in vertebrates. f.) ran courses in innate immunity and trained undergraduate and graduate students in the laboratory

A Drosophila melanogaster sejtes immunitása = The cellular immunity of Drosophila melanogaster

A Drosophila sejtközvetítette immunválaszának szabályozását vizsgáltuk valamint molekuláris immunológiai és genetikai ismeretek elsajátítását és projekt építését tettük lehetővé a tudomány iránt érdeklődő diákok és kutatók számára.Adult Drosophila vérsejtjeire, makrofágokra és a lamellocitákra jellemző markereket azonosítottunk.Az L5 antigén a lamellociták differenciálódásának a szuppresszora.A P1 antigénről (Nimród) megállapítottuk, hogy részt vesz a fagocitózisban.A P1 molekula jellegzetes motívumot hordoz (Nim-repeat),mely egy szupercsaládot határoz meg:tagjai a kódoló gén közvetlen környezetében helyezkednek el. Javaslatot tettünk a Nim repeat kialakulásának a modelljére,leírtuk a Nimród szuprcsalád lehetséges evolúcióját.A vérképzést és a vérsejtek funkcióit szabályozó géneket és molekulákat azonosítottunk.Egy epigenetikus regulátorról megállapítottuk,hogy a vérsejtek osztódását,egy mestergénről pedig,hogy a lamellociták differenciálódását szabályozza.RNSi mutánsgyűjteményben a szesszilis szövet kialakulásában résztvevő génterméket azonosítottunk.Megállapítottuk, hogy a lamellociták a szesszilis szövetből származnak,effektorsejtekké történő differenciálódásuk lépései immunológiai markerekkel nyomonkövethetők.Eddig nem ismert sejteket találtunk Drosophila fajokban és a jellemzésükre alkalmas immunológiai markereket azonosítottunk.Az általunk felismert markereket a Drosophila vérsejt-differenciálódását és funkcióit vizsgáló laboratóriumokban rutinszerűen használják. | We studied the regulation cellular immunity of Drosophila and developed a training-unit based on the research and teaching experience of our multidisciplinary team, with a broad interest in molecular immunology. Results: We identified markers for embryonic macrophages, lamellocytes and blood cells of the adult fly. We described the L5 antigen as a suppressor of lamellocyte development. We defined P1 antigen (Nimrod) as a phagocytosis receptor with a structurally and phylogenetically conserved characteristic unit, the Nim repeat. The repeat defines a superfamily with members located in the close proximity of the p1 gene. We suggested a model for the origin of the Nim repeat, and described the possible evolution of the superfamily. We defined an epigenetic regulator of blood cell differentiation and a master gene regulating the development of lamellocytes. We defined the sessile hematopoietic tissue as the source of lamellocytee precursors. We characterized sequential events in lamellocyte development from sessile stem cells to mature lamellocytes by sequential expression of lamellocyte antigens. We found so far undefined cell types in Drosophila species and developed immunological markers for them. The hemocyte markers defined in our laboratory are used worldwide routinely in studies of blood cell development and function in Drosophila

Vitamin D deficiency is associated with impaired disease control in asthma-COPD overlap syndrome patients

INTRODUCTION: The association between vitamin D and clinical parameters in obstructive lung diseases (OLDs), including COPD and bronchial asthma, was previously investigated. As asthma-COPD overlap syndrome (ACOS) is a new clinical entity, the prevalence of vitamin D levels in ACOS is unknown. AIM: Our aim was to assess the levels of circulating vitamin D (25-hydroxyvitamin D [25(OH)D]) in different OLDs, including ACOS patients, and its correlation with clinical parameters. METHODS: A total of 106 men and women (control, n=21; asthma, n=44; COPD, n=21; and ACOS, n=20) were involved in the study. All patients underwent detailed clinical examinations; disease control and severity was assessed by disease-specific questionnaires (COPD assessment test, asthma control test, and modified Medical Research Council); furthermore, 25(OH)D levels were measured in all patients. RESULTS: The 25(OH)D level was significantly lower in ACOS and COPD groups compared to asthma group (16.86+/-1.79 ng/mL and 14.27+/-1.88 ng/mL vs 25.66+/-1.91 ng/mL). A positive correlation was found between 25(OH)D level and forced expiratory volume in 1 second (r=0.4433; P<0.0001), forced vital capacity (FVC) (r=0.3741; P=0.0004), forced expiratory flow between 25% and 75% of FVC (r=0.4179; P<0.0001), and peak expiratory flow (r=0.4846; P<0.0001) in OLD patient groups. Asthma control test total scores and the 25(OH)D level showed a positive correlation in the ACOS (r=0.4761; P=0.0339) but not in the asthma group. Higher COPD assessment test total scores correlated with decreased 25(OH)D in ACOS (r=-0.4446; P=0.0495); however, this was not observed in the COPD group. CONCLUSION: Vitamin D deficiency is present in ACOS patients and circulating 25(OH)D level may affect disease control and severity

Magyar Tanítóképző 8 (1893) 06

Magyar Tanítóképző A Tanítóképző-intézeti Tanárok Országos Egyesületének közlönye 8. évfolyam, 6. füzet Budapest, 1893. június h

t2prhd: a tool to study the patterns of repeat evolution

BACKGROUND: The models developed to characterize the evolution of multigene families (such as the birth-and-death and the concerted models) have also been applied on the level of sequence repeats inside a gene/protein. Phylogenetic reconstruction is the method of choice to study the evolution of gene families and also sequence repeats in the light of these models. The characterization of the gene family evolution in view of the evolutionary models is done by the evaluation of the clustering of the sequences with the originating loci in mind. As the locus represents positional information, it is straightforward that in the case of the repeats the exact position in the sequence should be used, as the simple numbering according to repeat order can be misleading. RESULTS: We have developed a novel rapid visual approach to study repeat evolution, that takes into account the exact repeat position in a sequence. The "pairwise repeat homology diagram" visualizes sequence repeats detected by a profile HMM in a pair of sequences and highlights their homology relations inferred by a phylogenetic tree. The method is implemented in a Perl script (t2prhd) available for downloading at http://t2prhd.sourceforge.net and is also accessible as an online tool at http://t2prhd.brc.hu. The power of the method is demonstrated on the EGF-like and fibronectin-III-like (Fn-III) domain repeats of three selected mammalian Tenascin sequences. CONCLUSION: Although pairwise repeat homology diagrams do not carry all the information provided by the phylogenetic tree, they allow a rapid and intuitive assessment of repeat evolution. We believe, that t2prhd is a helpful tool with which to study the pattern of repeat evolution. This method can be particularly useful in cases of large datasets (such as large gene families), as the command line interface makes it possible to automate the generation of pairwise repeat homology diagrams with the aid of script