OVERVOLTAGE PROTECTION OF POLE MOUNTED DISTRIBUTION TRANSFORMERS

The failure rate of pole mounted distribution transformers due to lightning is relatively high even if arresters are installed on their primary side. Dangerous voltage stresses resulted from the operation of the arrester connected to the primary terminals may appear in the transformer insulation. To clarify this phenomenon, a computer simulation has been undertaken. The authors have performed a sensitivity analysis in order to determine the main parameters influencing the stresses. It has been found that the most significant parameters affecting the voltage stresses in the transformer are the arrester current, the transformer connection and the transformer grounding resistance. The voltage stresses in the HV winding can be sufficiently reduced by means of spark gaps on the LV terminals besides the HV arresters

E-learning rendszerek a Miskolci Egyetemen és a könyvtári szolgáltatásokban = E-learning systems in library services and at the University of Miskolc

The article would like to present [1] how does digital revolution affect our reading and learning habits, including our library usage; [2] what challenges does the educational system have to face because of transformed of readers’ communities; [3] how could the libraries re-define their role and tasks in their teaching and learning support system (especially in higher education) and finally [4] how could the Library, Archives and Museum of the University of Miskolc define itself and expand its service palette for higher satisfaction of teachers and students

Where the Little Ones Play the Main Role-Picophytoplankton Predominance in the Soda and Hypersaline Lakes of the Carpathian Basin

The extreme environmental conditions of the diverse saline inland waters (soda lakes and pans, hypersaline lakes and ponds) of the Carpathian Basin are an advantage for picophytoplankton. The abundance of picophytoplankton in these waters can be up to several orders of magnitude higher than that in freshwater shallow lakes, but differences are also found within different saline water types: higher picophytoplankton abundances were observed in hypersaline lakes compared to humic soda lakes, and their highest numbers were detected in turbid soda lakes. Moreover, their contribution to phytoplankton biomass is higher than that in shallow freshwater lakes with similar trophic states. Based on long-term data, their ratio within the phytoplankton increased with turbidity in the case of turbid soda lakes, while, in hypersaline lakes, their proportion increased with salinity. Picocyanobacteria were only detected with high abundance (>10(6)-10(7) cells/mL) in turbid soda lakes, while picoeukaryotes occurred in high numbers in both turbid and hypersaline lakes. Despite the extreme conditions of the lakes, the diversity of picophytoplankton is remarkable, with the dominance of non-marine Synechococcus/Cyanobium, Choricystis, Chloroparva and uncultured trebouxiophycean green algae in the soda lakes, and marine Synechococcus and Picochlorum in the hypersaline lakes

Chromogranina A i jej rola w patogenezie cukrzycy

Chromogranin A is a member of the granin glycoprotein family that is expressed by the endocrine and neuroendocrine cells of different organs. Intracellularly, chromogranin A contributes to the regulation of secretion and gives several cleavage products after secretion. Some of its cleavage products modify the hormone functions in autocrine and paracrine ways, while the functions of others have not been fully understood yet. Serum chromogranin A level is most prominently used in neuroendocrine tumour diagnostics. In addition, recent studies have suggested that chromogranin A and some of its cleavage products (pancreastatin and WE-14) also play important roles in the pathogenesis of the various forms of diabetes mellitus, but their exact mechanisms still need to be clarified. Higher chromogranin A, pancreastatin, and WE-14 levels have been reported in type 1, type 2, and gestational diabetic patients compared to healthy controls. A notable connection has been inferred through the observation that type 1 diabetes mellitus is not at all or rarely developed in chromogranin A gene-knockout, non-obese diabetic model mice compared to non-knockout, non-obese diabetic mice. Pancreastatin inhibits insulin release in various cell and animal models, and WE-14 serves as an autoantigen for both CD4+ and CD8+ beta cell-destructive diabetogenic T-cell clones in type 1 diabetes. Chromogranin A contributes to the pathogenesis of diabetes mellitus according to the available literature. The current findings facilitate further investigation to unravel the deeper relationships between this glycoprotein and diabetes

ÖSZTROGÉN- ÉS PAJZSMIRIGYHORMON RECEPTOROK EXPRESSZIÓJÁNAK LIGANDUM-FÜGGő VÁLTOZÁSAI A FEJLőDő KISAGYBAN: KVANTITATÍV PCR ÉS WESTERN BLOT VIZSGÁLATOK.

Az ösztrogének (E2) és a pajzsmirigy hormonjai (PMH) jelentős szerepet játszanak a kisagy fejlődésében. Jelen kutatásunkban az ösztrogén és a pajzsmirigyhormonok receptorainak (ER és PMHR) kifejeződési szintjét vizsgáljuk patkány kisagyi sejtenyészetben. Megvizsgáltuk az E2 és PMH szabályozó hatását a receptorok mRNS expressziójának és fehérje expressziójának szintjén. Vizsgálatainkat hét napos patkányok kisagyából készült primer idegi sejttenyészeteken végeztük. A kisagyi idegsejt-tenyészeteket vagy E2-vel vagy PMH-val, vagy pedig ezek kombinációjával kezeltük, majd Western blot technikával határoztuk meg a receptor fehérjék relatív mennyiségét, és kvalitatív PCR technika alkalmazásával határoztuk meg a vonatkozó receptorok mRNS szintjeit. Eredményeinket minden esetben összehasonlítottuk egy negatív kontrollal (nem kezelt sejttenyészet) valamint hasonló korú (fejlettségi szintű) in situ kisagyból vett minták mérési eredményeivel. Szintén meghatároztuk a glia sejtek hatását az E2- és PMH receptorok expresszió-szintjének szabályozásában. Eredményeink egyértelműen mutatják, hogy: (i) mind az ösztrogén receptorok, mind pedig a pajzsmirigyhormon receptorok kifejeződési szintje függ mindkét hormon jelenlététől; (ii) a glia sejtek fontos szabályozó szerepet töltenek be az egyes vizsgált hormon receptorok expressziójának a szabályozásában; (iii) a szöveti integritás elvesztése is egyértelmű hatással van a vizsgált receptorok mennyiségi viszonyaira. Összehasonlítva az in vitro, valamint az in situ eredményeinket arra a következtetésre jutottunk, hogy a kisagy megfelelő fejlődésében meghatározó szerepe van az ösztrogén és pajzsmirigyhormonok fiziológiás arányának, és arra is adatokat szolgáltatunk, hogy a szöveti integritás elveszítése (szövetsérülés) kompenzációs változásokat idéz elő a fejlődő kisagy nukleáris receptorainak expressziójában. Köszönetnyilvánítás: A fenti munka az NKB 15971 és 15728 társfinanszírozásával készült

BISZFENOL A, ARZÉN ÉS ZEARALENON HATÁSA FEJLŐDŐ PATKÁNY KISAGYSEJTJEINEK ÖSZTROGÉN- ÉS PAJZSMIRIGYHORMON RECEPTOR MRNSÉNEK EXPRESSZIÓJÁRA

Bevezetés: A szervezet ivari mőködése és energia háztartása mellett az ösztrogén (E2) és pajzsmirigyhormonok (PMH) a szövetfejlődéstani folyamatokat is szabályozzák, beleértve a központi idegrendszer fejlődését. E hormonok hatásaikat javarészt specifikus receptorok (ER, PMHR) aktiválása révén érik el, mégpedig nem csupán saját, hanem egymás receptorainak mennyiségi szabályozásán keresztül is. Az ipari eredetű környezeti szennyező anyagok egy csoportja, hasonlóan néhány természetes növényi eredetű anyaghoz, a szervezetbe kerülve, képes e két hormon csoport hatásait utánozva, vagy éppen antagonizálva, a normális hormonális szabályozó folyamatok befolyásolására. Ezen anyagok az un. endokrin diszruptorok (ED). Cél: Kísérleteink célja, hogy korábbi vizsgálatainkra alapozva megvizsgáljuk három jelentős ED anyag (biszfenol A, arzén, zearalenon) azon képességét, hogy mennyire képesek befolyásolni az PMHR-k és ER-k mennyiségi viszonyait kisagyi idegsejt-kultúrában. A várható eredmények remélhetően körvonalazzák a vizsgált ED-k önállóan vagy kombináltan kifejtett káros hatásait, ezúton lehetőséget teremtve az általuk okozott káros hatások korrigálására, illetve a káros hatás igazolása esetén bizonyos ipari alkalmazások során történő használatuk kiküszöbölésére tehetünk megalapozott javaslatot. Módszer: Vizsgálatainkat primer kisagyi sejttenyészeten végeztük, szérum- és szteroid mentes környezetben. A biszfenol A, arzén és zearalenon hatásait önmagukban vagy hormonkezeléssel kombinálva vizsgáltuk glia mentes-, vagy gliát is tartalmazó tenyészetekben. Eredmény: Az Egyes ED-k egymástól eltérő, de jellegzetes módon változtatták meg a vizsgált hormon receptorok génjeinek transzkripcióját. A biszfenol A jellemzően fokozta az E2 transzkripcióra kifejtett hatását, míg az As jellemzően antagonizálta e téren az E2 hatást. A zearalenon mindhárom receptor fajta transzkripcióját hasonló módon befolyásolta az egyes hormonkezelések függvényében. A glia mediáló hatása legerőteljesebben a biszfenol A esetében volt megfigyelhető, illetve az As kezelés esetében akkor, ha az E2 kezeléssel párosult. A zearalenon neuronális receptor expresszióra kifejtett hatását látszólag nem befolyásolta a glia jelenléte vagy hiánya. Következtetés: Kísérleteinkből levonható legfontosabb következtetés, hogy az egyes ED-k jelentős és egyedi hatással vannak az idegrendszer fejlődésének szabályozásában fontos szerepet játszó PMH- és E2 receptorok mRNS-ének expressziójára. Köszönetnyilvánítás: Köszönet illeti az Élettani Tanszék minden munkatársát lelkiismeretes és odaadó munkájáért. Jelen munkát az OTKA 81745, NKB 15711 és TÁMOP 4.2.2 B-10/1- 2010-0011pályázatok finanszírozták