Bevezetés: A szervezet ivari mőködése és energia háztartása mellett az ösztrogén (E2) és
pajzsmirigyhormonok (PMH) a szövetfejlődéstani folyamatokat is szabályozzák, beleértve a
központi idegrendszer fejlődését. E hormonok hatásaikat javarészt specifikus receptorok (ER,
PMHR) aktiválása révén érik el, mégpedig nem csupán saját, hanem egymás receptorainak
mennyiségi szabályozásán keresztül is. Az ipari eredetű környezeti szennyező anyagok egy
csoportja, hasonlóan néhány természetes növényi eredetű anyaghoz, a szervezetbe kerülve,
képes e két hormon csoport hatásait utánozva, vagy éppen antagonizálva, a normális
hormonális szabályozó folyamatok befolyásolására. Ezen anyagok az un. endokrin
diszruptorok (ED).
Cél: Kísérleteink célja, hogy korábbi vizsgálatainkra alapozva megvizsgáljuk három jelentős
ED anyag (biszfenol A, arzén, zearalenon) azon képességét, hogy mennyire képesek
befolyásolni az PMHR-k és ER-k mennyiségi viszonyait kisagyi idegsejt-kultúrában. A
várható eredmények remélhetően körvonalazzák a vizsgált ED-k önállóan vagy kombináltan
kifejtett káros hatásait, ezúton lehetőséget teremtve az általuk okozott káros hatások
korrigálására, illetve a káros hatás igazolása esetén bizonyos ipari alkalmazások során történő
használatuk kiküszöbölésére tehetünk megalapozott javaslatot.
Módszer: Vizsgálatainkat primer kisagyi sejttenyészeten végeztük, szérum- és szteroid mentes
környezetben. A biszfenol A, arzén és zearalenon hatásait önmagukban vagy
hormonkezeléssel kombinálva vizsgáltuk glia mentes-, vagy gliát is tartalmazó
tenyészetekben.
Eredmény: Az Egyes ED-k egymástól eltérő, de jellegzetes módon változtatták meg a vizsgált
hormon receptorok génjeinek transzkripcióját. A biszfenol A jellemzően fokozta az E2
transzkripcióra kifejtett hatását, míg az As jellemzően antagonizálta e téren az E2 hatást. A
zearalenon mindhárom receptor fajta transzkripcióját hasonló módon befolyásolta az egyes
hormonkezelések függvényében. A glia mediáló hatása legerőteljesebben a biszfenol A
esetében volt megfigyelhető, illetve az As kezelés esetében akkor, ha az E2 kezeléssel
párosult. A zearalenon neuronális receptor expresszióra kifejtett hatását látszólag nem
befolyásolta a glia jelenléte vagy hiánya.
Következtetés: Kísérleteinkből levonható legfontosabb következtetés, hogy az egyes ED-k
jelentős és egyedi hatással vannak az idegrendszer fejlődésének szabályozásában fontos
szerepet játszó PMH- és E2 receptorok mRNS-ének expressziójára.
Köszönetnyilvánítás: Köszönet illeti az Élettani Tanszék minden munkatársát lelkiismeretes
és odaadó munkájáért. Jelen munkát az OTKA 81745, NKB 15711 és TÁMOP 4.2.2 B-10/1-
2010-0011pályázatok finanszírozták
