Az önértékelés és a megküzdés szerepe a serdülők egészségvédő magatartásában = The role of self-esteem and coping in adolescents’ health protective behaviors

Elméleti háttér: A serdülők egészség-magatartása több tényezőegyüttes által meghatározott. Az egészség védelmében szerepet kapnak úgy az egyéni, személyiségbeli faktorok, mint a szociális kontextus tényezői. Cél: A serdülői önértékelés és megküzdés egészségvédő magatartásokkal való kapcsolatának vizsgálata. Módszerek: A serdülőkori egészség-magatartási szokásokat (Health Behaviour in School-aged Children kérdőív), a globális önértékelést (Rosenberg-féle Önértékelési Skála) és a megküzdési stílust (Konfliktusmegoldó Kérdőív) vizsgáló kérdőíveket alkalmaztunk. Az általunk vizsgált minta 447, 17—18 éves, 11—12. osztályos középiskolás tanulót foglal magába, 191 fiút (42,7%) és 256 lányt (57,3%). Eredmények: A magas önértékeléssel jellemzett serdülők több egészségvédő magatartást tanúsítottak. A pozitív önértékelés továbbá a magas szintű életminőség előrejelzője volt. Az életminőség (H = 37,04; p = 0,043) és az önértékelés magasabb szintjei (H = 43,74; p = 0,008) szignifikáns összefüggéseket mutatott a problémacentrikus megküzdési mechanizmusokkal. Az érzelemcentrikus megküzdés pedig alacsonyabb önértékeléssel (H = 36,36; p = 0,020) és kevesebb testmozgás végzésével (H = 23,83; p = 0,048) járt együtt. Következtetések: A megküzdés módok, valamint az önértékelés a serdülőkori egészségvédő magatartás fontos meghatározói. | Background: Adolescents’ health behavior is determined by multiple factors that exert their influence on both the individual-personality and social-societal level. Aim: To analyze some personality factors — the self-esteem and coping strategies — and their effects on adolescents’ health-behavior and health perception. Methods: The sample included 447 participants, 191 boys (42.7%) and 256 girls (57.3%), all of them were 17—18 years old, eleventh and twelfth grade high-school students. Measure instruments included questionnaires assessing health behavior patterns (based on the questionnaires of the Health Behaviour in School-aged Children Survey), global self-esteem (Rosenberg’s Self-Esteem Scale), and coping style (Ways of Coping Questionnaire). Results: We found that adolescents with high self-esteem are characterized by significantly better health-protective behavior. The high level of positive self-esteem was connected to better quality of life. In addition, higher levels of quality of life (H = 37.04; p = 0.043) and self-esteem (H = 43.74; p = 0.008) associated with problem-focused coping mechanisms. Emotion-focused coping significantly correlated with lower self-esteem (H = 36.36; p = 0.020) and poorer physical activity (H = 23.83; p = 0.048). Conclusion: Coping strategies and self-esteem are relevant determinants of adolescents’ health behavior

Az agressziókifejezés és a megküzdési stílus vizsgálata serdülőkorúak körében = Analysing the expression of aggression and coping style in adolescence

A környezet és a saját énkép által támasztott egyre növekedő elvárások, a személyiségbeli és motivációs rendszer sajátosságai, valamint az előzetes tapasztalatok alapján rögzült válaszadási módok egyaránt befolyásolják az agresszív viselkedés sajátosságait és az alkalmazott megküzdési stílust a serdülők körében. Jelen tanulmányban célunk a serdülők agresszív megnyilvánulásainak jobb megértése, valamint a megküzdés sajátosságainak feltérképezése volt. Vizsgálatunk az agresszió kifejezésének nemek és életkor szerinti különbözőségeit, valamint az agresszió és a megküzdés kapcsolatát elemzi. Eszközeink a magyarországi populációra adaptált Spielberger-féle Harag és Düh Kifejezési Mód Skála, valamint a megküzdési stílust vizsgáló Lazarus és Folkman-féle Konfliktusmegoldó Kérdőív, Rózsa és mtsai adaptációja után. A vizsgált minta 148 serdülőt tartalmaz a 9–12. évfolyamos korcsoportból, átlagéletkoruk 17 év volt. Eredményeink szerint a fiúk és a lányok agressziója hasonló mértékűnek bizonyult, ugyanakkor a két nem megküzdési stílusa különbözött. A lányok inkább alkalmaznak érzelmi megküzdést és a visszahúzódást, mint a fiúk. Ugyanakkor az általunk vizsgált mintában az érzelmi indíttatású cselekvések és a visszahúzódás következetes alkalmazása figyelhető meg a megküzdés folyamatában. Az agresszió mind a problémacentrikus, mind az érzelemcentrikus megküzdés formáiban jelen van, azonban az utóbbi esetén az agresszió kifejezési formáinak jelenléte nyilvánvalóbb. | The increased expectations from the environment and related to the personal formed self-image, the individual personality and motivational system, and the acquired behavioural response tendencies through previous experiences, strongly influence the specificity of aggression expression and adopted coping style. Our goal is to analyze teenagers’ behaviour related to aggression and understanding the specificity of the adopted coping styles. Our study emphasizes the differences of aggression concerning gender and age, and the related influences of aggression and coping style. In our research we used the Anger Expression Scale, by Spielberger and the Ways of Coping Scale, from Lazarus and Folkman. Both scales were adapted to the Hungarian population. The participants were 148 teenagers from 9–12 grades, with average age of 17. Our result points the similarities in presence of aggression among boys and girls, and the differences in adopted coping styles. The girls adopted predominantly the emotion-centred coping style and withdrawal. Also we could observe the emotional actions and withdrawals consequent implementation through grades among the participant teenagers. Aggression was present in both emotion and problem-centred coping styles, but the presence of anger expression forms were more emphasized in the case of emotion centred coping styles

Differences in purposes and life-goals from the perspective of health behavior in a Romanian adolescent sample = Egyéni különbözőségek a serdülők egészséges életmódjában az életcéljaik perspektívájából

The goal of this research was to investigate specific personality factors theorized to be involved in adolescents’ health behavior, such as individual differences in the level of purposes in life and the variations of life goals. The instrumentation for the study was a self-completed questionnaire, which included items for assessing health-behavior data, the Purposes in Life scale, and the Aspiration Index for life-goals’ assessment. There were 385 teenage study participants aged between 16-18 years (mean = 16.8 years; 182 boys – 47.3 % and 203 girls – 52,7%) in Transylvania, Romania. Results showed that adolescents who engaged in health protective behaviors (e.g., physical activity, fruit /vegetable consumption) reported higher levels of purposes in life and intrinsic life-goals, such as affiliation or personal growth. Conversely, those engaged in health risky behaviors (e.g., substance use, sweet/soft drink consumption) not only reported lower levels in having a purpose in life, but also tended to report fewer health goals for the future as well as personal growth. These findings argue that health professionals should incorporate and emphasize the development of teenagers’ life goals and purposes in the design and conceptualization of schoolbased prevention and health promotion programs that focus on fostering healthy life-style adoption. A kutatás célja azoknak a specifikus személyiségtényezőknek vizsgálata, amelyek szerepet játszanak a serdülők egészséges életmódjában. Eszközök: önkitöltős kérdőív, amely az egészséget védő viselkedésekre vonatkozó kérdéseket tartalmaz, az Életcélok skála, valamint az Aspirációs Index. Résztvevők: 385 tanuló, a 16 és 18 év közötti korcsoportból. Átlag életkoruk 16,8 év volt, nem szerinti eloszlásuk alapján 182 fiú - 47,3% és 203 lány - 52,7% vett részt a felmérésben. Eredmények: Az egészségvédő magatartást (mint például a fizikai aktivitás, a gyümölcs/zöldségfogyasztás) tanúsító serdülők magasabb szintű és többnyire belső életcélokról számoltak be, mint amilyenek a személyes növekedés, és affiliáció. Másfelől, az egészségre kockázatot jelentő magatartású (mint például a szerhasználat, az édes/szénsavas üdítőital-fogyasztás) serdülők kevesebb életcélról számoltak be. Eredményeink arra utalnak, hogy a serdülők életcéljai, valamint ezeknek gazdagodása fontos az egészséges életmód elfogadására összpontosító iskolai prevenciós és egészségfejlesztési programok kialakításában és konceptualizálásában

Az egészséget veszélyeztető életmód összehasonlító vizsgálata kulturális különbözőségeket mutató fiatalok körében = Comparative Analysis of Youth's Health-Risk Lifestyle in the Perspective of their Cultural Differences

A fiatalok és kulturális közösségeik életében egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az egészségmegőrző, elsősorban életmódbeli tevékenységek. A kutatás célja azon viselkedési stratégiáknak a feltérképezése, amelyek az egészség megőrzését teszik lehetővé, valamint a társadalom és a környezet által hajlamosító kockázati magatartásformák megismerése. Az alkalmazott kérdőív demográfiai, életmódbeli, családi és iskolai környezetre, valamint kockázati tényezőkre vonatkozó kérdéseket tartalmaz. A vizsgálat résztvevői 280 fiatal Marosvásárhely és Eger tanintézeteinek XI-XII évfolyamairól. A vizsgálatot 2011 februárjában végeztük, rétegzett mintán, önkitöltős kérdőíves módszerrel. Eredményeink a földrajzi elhelyezkedés függvényében a két csoport között szignifikáns különbségeket mutattak az élettel való elégedettséget, az alkoholfogyasztás gyakoriságát illetően, de a családi támasz, az iskolai elfogadás és a tanárok tanuló iránti attitűdje szerint is. A nemek szerint különbözik az egészség önértékelése, a szubjektív testkép, a testtömegkontrollálása, az alkoholfogyasztás gyakorisága és mennyisége, ugyanakkor az iskolai attitűd, az együttléti idő a barátokkal és a tanulók elfogadása a tanárok felől

A mobilitást támogató technológiák vizsgálata a mobil hírközlésben és informatikában = Research of mobility supporting technologies in mobile communication and computing

A kutatási munka során a pályázati terveknek megfelelően az alábbi területeken értünk el jelentős eredményeket: -A heterogén mobil hálózatok együttműködési problémái -A mobil Internet Protokoll alkalmazásával kapcsolatos vizsgálatok -Útkeresési és csatornakijelölési algoritmusok fejlesztése és vizsgálata mobil hálózatok számára -A mobil hálózatok biztonsági kérdései -Többfelhasználós detekciós módszerek a kódosztásos többszörös hozzáféréses mobil rendszerekben -A heterogén mobil hálózatok forgalmi modellezése -A mobilitást támogató diszkrét algoritmusok, kódolási eljárások mobil hálózatokban Az eredmények a részterületeken jelentős publikációkban testesültek meg, ezek között 11 könyv vagy könyvrészlet (köztük Wiley monográfia a kvantum számítástechnikáról és kommunikációról, hazai monográfia a kriptográfiáról, a helyfüggő szolgáltatásokról, az új generációs mobil hálózatokról, a szoftver rádióról, a hálózati architektúrákról, az adatbiztonságról és ismeretterjesztő anyag a GPS rendszerekről), 18 idegen nyelvű referált folyóiratcikk (az ismert kumulatív impact faktor 15,11), 2 idegen nyelvű nem referált folyóiratcikk, 1 referált magyar nyelvű folyóiratcikk, 21 nem referált magyar nyelvű folyóiratcikk, 63 idegen nyelvű referált konferencia kiadvány, 12 idegen nyelvű nem referált konferencia kiadvány, 3 magyar nyelvű nem referált konferencia kiadvány, 61 magyar és idegen nyelvű diákkonferencia kiadvány és 11 egyéb szakmai alkotás/tanulmány szerepel. | According to the research plan during the research project important results have been produced in the following fields: -Co-existence of heterogeneous mobile networks -Applications of mobile Internet Protocol -Routing and channel assignment for mobile networks -Security problems of mobile networks -Multi-user detection methods in CDMA mobile systems -Traffic modeling for heterogeneous mobile networks -Mobility supporting discrete algorithms and coding in mobile networks The result have been published in prestigious publication forums, among them 11 books or book chapters (a monograph published by the Wiley about quantum computing and communications, a Hungarian monograph about cryptography, others about the location dependent services, the new generation networks, the software radio, the network architecture, the data security and the GPS system), 18 referred journal papers (the cumulative impact factor 15,11), 2 non referred journal papers, 1 referred Hungarian journal paper, 21 non referred Hungarian journal papers, 63 referred conference papers, 12 non referred conference papers, 3 non referred Hungarian conference papers, 61 English and Hungarian student conference papers and 11 other professional results/research reports/PhD dissertations

Szociodemográfiai hatótényezők vizsgálata unipoláris major depresszió kezelésében egy utánkövetéses klinikai vizsgálatban | Study of socio-demographic factors in the treatment of unipolar major depression in a follow-up clinical trial

Absztrakt: Bevezetés: A depresszió korunk egyik legelterjedtebb megbetegedése, jelenleg több mint 300 millió embert érint világszerte. A depresszió kialakulásában és lefolyásában több szociodemográfiai kockázati tényező van hatással. Célkitűzés: A klinikailag diagnosztizált unipoláris major depresszió kezelésében és remissziójában szerepet játszó szociodemográfiai tényezők vizsgálata. Módszer: Az adatgyűjtés 2016-ban történt, a marosvásárhelyi 1. Sz. Pszichiátriai Klinikán, a résztvevők az év folyamán, jelentősebb komorbid fizikai vagy más pszichiátriai zavar nélkül regisztrált páciensek voltak. A szociodemográfiai tényezők vizsgálatára önkitöltős saját kérdőívet alkalmaztunk, amely nem, életkor, lakókörnyezet, iskolai végzettség, családi állapot, foglalkoztatottság és munka nélkül eltöltött időszak változóit mérte fel. Az unipoláris major depresszió diagnózis megállapításában a DSM-5, a súlyosság értékelésében és állapotkövetésre a Hamilton Depresszió Skála 17 tételes magyar változatát alkalmaztuk. A minta életkor szerinti eloszlása 18–65 év közötti felnőtt, 44 férfi (28,9%) és 108 nő (71,1%); 66 fekvő- és 86 járóbeteg. A páciensek 12 héten keresztül gyógyszeres kezelést kaptak, és HAM-D-17-tesztelésen vettek részt beutaláskor, nyolc és 12 hét után. Eredmények: A terápia hatására a depresszióskálán elért pontszámok jelentősen csökkentek a nyolc hét, valamint a 12 hét kezelés után. A nem, az életkor és a lakókörnyezet nem befolyásolta a kezelést, de a felsőfokú végzettséggel rendelkező betegeknél a kezelés végén a depressziós tünetek kisebb mértékben voltak kimutathatóak. A házas betegek depressziópontszámai kisebbek voltak, mint a nem házas betegeké, az alkalmazottaké pedig kisebbek, mint a tartósan munka nélkülieké. Következtetés: Az unipoláris major depresszió SSRI-kezelésének eredményességét a családi állapot és foglalkoztatottság a remisszió prediktoraiként jelentősen befolyásolták, így ezekben az esetekben a pszichoterápiás beavatkozás szükségessége javasolt. Orv Hetil. 2017; 158(43): 1715–1722. | Abstract: Introduction: Depression is one of the most widespread illnesses of our time, currently affecting more than 300 million people worldwide. Literature identifies several socio-demographic risk factors in the development of the depression. Aim: We aim to examine the socio-demographic factors involved in the remission of clinically diagnosed unipolar major depression. Method: Data collection was performed during 2016, at the 1st Psychiatric Clinic from Tirgu Mures. Participants were patients reporting no other physical or psychiatric disorder. Self-reporting questionnaire assessed socio-demographic factors, such as gender, age, neighborhood, education, marital status, employment, and unemployed period. DSM-5 criteria were used in diagnosis, and the severity and status tracking was assessed with the 17-item version of the Hamilton Depression Scale. The age distribution of the sample was between 18–65 years of age, 44 male (28.9%) and 108 female (71.1%), 66 inpatients and 86 outpatients. Patients received medication for 12 weeks, and were involved in HAM-D 17 testing when hospitalized, at 8 and 12 weeks. Results: Scores of depression decreased significantly after 8 and 12 weeks of the treatment. Gender, age, and neighborhood did not influence the treatment, but patients with high education manifested less depressive symptoms at the end of treatment. Among married patients depression score was lower than among unmarried, and employees showed lower depression scores comparing to long-term unemployed patients. Conclusion: Marital status and employment were relevant predictors of remission, proving a significant effect on the treatment outcomes. Thus, psychotherapeutic intervention is recommendable in the case of single and unemployed patients. Orv Hetil. 2017; 158(43): 1715–1722