A diabetes hatása a terhes patkány uterus működésére és farmakológiai reaktivitására = The effect of diabetes on the function and pharmacological reactivity of the pregnant rat uterus

A diabetes mellitus (DM) egyike a leggyakoribb terhességi komplikációknak, jelentős anyai és magzati kockázati tényező. Ugyanakkor kevés adat áll rendelkezésre a DM uterus funkciókra gyakorolt hatásával kapcsolatban. Jelen munkánk célja a streptozotocinnal kiváltott DM mymetriális következményeinek feltárása volt patkányban, a gesztációs kor függvényében. Szuperfúziós technikát alkalmazva azt találtuk, hogy DM-ban jelentősen gyorsul az uterus adrenerg denervációja, ami csökkent noradrenalin felvevő kapacitásban nyilvánul meg. A diabetes posztszinaptikus hatásainak leírására kontraktilitási méréseket végeztünk izolált uterusgyűrűkön. Nem terhes állatban a DM fokozza az ?-, és csökkenti a ?-adrenerg stimulációra adott kontrakciós, ill. relaxációs választ. E változásokat részben magyarázza az ?1B-receptorok DM hatására fokozódó mRNS szintű expressziója, amit RT-PCR technikával mutattunk ki. A terhesség alatt nem találtunk jelentős DM-függő eltérést az uterus motoraktivitásában. Megállapítottuk továbbá, hogy DM esetén fokozódik az exogén oxytocin uterotonikus hatása a gesztáció 15. és 21. napján, mely különbség a terminusra (22. nap) megszűnik. Igazoltuk, hogy DM hatására fokozódik a myometriális oxytocin receptorok expressziója. Eredményeinkből valószínűsíthető, hogy ? hasonló humán viszonyok esetén ? a diabetessel szövődött terhességek fokozott koraszülési kockázatának elhárítására az oxytocin-antagonisták lehetnek a legalkalmasabbak. | Diabetes mellitus (DM) is one of the most frequent complications during pregnancy being a significant fetal and maternal risk factor. However our knowledge concerning the effects of DM on uterine functions is limited. The aim of the present work was to elucidate the myometrial consequences of the streptozotocin-induced DM as a function of gestational age of the rat. The results of superfusion experiments revealed that DM increases the adrenergic denervation of the uterus evidenced by a decreased nordrenaline utake capacity . The postsynaptic effects of DM were characterized by recording the contractility of isolated uterine rings exposed to sympathomimetics. DM resulted in an increase in alpha-receptor-mediated contractions and a decrease in relaxation elicited by terbutaline on non-pregnant uterine rings. These changes could be partly explained by a higher myometrial level of PCR-product of alpha1B-receptor No DM-related change in uterine reactivity was described during pregnancy. Additionally, a more pronounced effect of oxytocin was evidenced in late pregnancy (days 15 and 21) which was diminished by term (day 22). Higher level of oxytocin receptors was detected from the uterine samples of diabetic animals. Presuming similar human regulatory mechanisms, it could be suggested that oxytocin antagonists are drugs of choice for the treatment of DM-elicited risk for premature delivery

Triptofán-származékok, mint lehetséges biomarkerek és terápiás célpontok egyes kardiovaszkuláris megbetegedésekben

A gyulladásos folyamatok kiemelkedő szereppel bírnak a vezető halálokok közé sorolható koszorúér-betegségek patomechanizmusában és progressziójában. Ismert, hogy az ezen folyamatok során felszabaduló proinflammatorikus molekulák képesek elősegíteni a triptofán-aminosav kinurenin-útvonalon történő lebomlását. Ez számos immunmodulátor kinurenin-metabolit felszabadulását teszi lehetővé, amelyek között egyaránt szerepelnek jótékony, valamint káros hatással bíró vegyületek. Mai tudásunk szerint a különböző kinurenin-származékok előállításáért felelős metabolikus útvonalak egyensúlyának felborulása fontos szereppel bírhat bizonyos betegségek, köztük egyes kardiovaszkuláris megbetegedések kórlefolyásában. Több tanulmány is alátámasztja, hogy számos kinurenin-metabolit koncentrációjának változása kimutatható koszorúér-betegségben szenvedő páciensektől nyert vér- és/vagy vizeletmintákban. Egyes közlemények szerint bizonyos kinureninek szérumszintje korrelálhat a koronáriabetegségek progressziójával. Összefoglaló tanulmányunk célja annak áttekintése, hogy a kinureninek szereppel bírhatnak-e a jövőben egyes kardiovaszkuláris betegségek rizikóbecslésében, mint biomarkerek, illetve segíthetik-e új terápiás stratégiák kidolgozását