241 research outputs found
H+ és HCO3- transzporterek szabályozása humán pancreas ductus sejtekben = Regulation of H+ and HCO3-Transporters in Human Pancreatic Duct Cells
A pancreas nedvben találhatĂł HCO3- ionok kiválasztásáért a pancreas ductus sejtek felelĹ‘sek. Jelen pályázatban cĂ©lul tűztĂĽk ki, hogy molekuláris biolĂłgiai, transzdukciĂłs Ă©s mikrofluorescens technikák felhasználásával megĂ©rtsĂĽk a HCO3- szekrĂ©ciĂł szabályozását humán pancreas ductus (CFPAC-1) sejtekben. EredmĂ©nyeink a következĹ‘kben foglalhatĂłak össze: (1) SikerĂĽl Szegeden beállĂtottunk egy humán polarizált pancreas ductus sejt modellrendszert, melyet egy korábbi Wellcome Trust ösztöndĂj keretĂ©n belĂĽl a Newcastle-i Egyetemen fejlesztettĂĽnk ki (2003-5). (2) Meghatároztuk a ducts sejtek sav Ă©s bázis transzportereinek molekuláris identitását. (3) A cisztás fibrĂłzis transzmembrán konduktancia regulátor Cl- csatorna (CFTR) az SLC26 Ă©s SLC4 anion transzporterek Ă©s a Na+/H+ cserĂ©lĹ‘k (NHEk) működĂ©sĂ©re is hatással van. (4) BebizonyĂtottuk, hogy az apikális anion csere az SLC26A6 transzporter által mediált. (5) A bazolaterális anion csere az SLC4A2 transzporter által mediált, az apikális Na+/H+ csere fĂĽggetlen a NHE2 Ă©s NHE3 transzporterektĹ‘l. (6) Stimulált szekrĂ©ciĂł során nem változik a SLC4A2 Ă©s az apikális NHE aktivitás. (7) A kis dĂłzisĂş kenodezoxikolsav a CFTR Cl- transzportjátĂłl fĂĽggetlenĂĽl stimulálja az apikális Cl-/HCO3- cserĂ©t. Vizsgálataink eredmĂ©nyei nagymĂ©rtĂ©kben hozzájárulnak a HCO3- szekrĂ©ciĂł szabályozásának megĂ©rtĂ©sĂ©hez a beteg (cisztás fibrĂłzis) Ă©s vad-tĂpusĂş CFTR-ral transzduktált pancreas ductalis epitheliumban. | Pancreatic duct cells secrete the HCO3- ions found in pancreatic juice. The overall aim of the project was to understand how HCO3- secretion is regulated in human pancreatic duct (CFPAC-1) cells using molecular biology, transduction and microfluorescence techniques. Our results can be summarized as follows: (1) We set up a human pancreatic duct cell model system in Szeged that was originally developed at the University of Newcastle during my Wellcome Trust Fellowship (2003-5). (2) We determined the molecular identities of acid and base transporters in duct cells. (3) The cystic fibrosis transmembrane conductance regulator Cl- channel (CFTR) regulates the activities of SLC26 and SLC4 (previously AE) families of anion transporters and Na+/H+ exchangers (NHEs). (4) We?ve demonstrated that apical anion exchange in the duct cell is mediated by SCL26A6. (5) Basolateral anion exchange is mediated by SLC4A2 (previously AE2), apical Na+/H+ exchange is independent of NHE2 and NHE3. (6) The activities of SLC4A2 and apical NHE transporters are not influenced by stimulated secretion. (7) Small doses of chenodeoxycholate stimulate apical Cl-/HCO3- activity independently of CFTR?s transport of Cl-. Taken together, this project lead to an improved understanding of HCO3- secretory mechanisms in the diseased (cystic fibrosis) and corrected (with wild-type CFTR) pancreatic ductal epithelium
Perifériás markerek jelentősége Alzheimer-kór diagnózisában és terápiájában = Peripheral markers in the diagnosis and the therapy of Alzheimer`s disease
A legjelentĹ‘sebb neurokĂ©miai abnormalitás az Alzheimer-kĂłrban (AK) a központi idegrendszer kolinerg rendszerĂ©nek csökkent működĂ©se, de feltehetĹ‘leg a perifĂ©riás szövetek is Ă©rintettek lehetnek. EzĂ©rt meghatározzuk az acetilkolinĂ©szteráz (AChE) Ă©s molekuláris formáinak aktivitását eritrocitákban, trombocitákban Ă©s limfocitákban AK-os Ă©s egĂ©szsĂ©ges idĹ‘s egyedekben. A vĂ©r alakos elemei 3 molekuláris formát tartalmaznak: a globuláris dimer (G2), tetramer (G4) Ă©s asszimetrikus (A12) formát. A G1 forma nem volt jelen a vizsgált mintákban. A limfocitákban Ă©s a trombicitákban a legnagyobb mennyisĂ©gben a G2-es forma mutathatĂł ki (az összmennyisĂ©g 80%-a). A G4-es Ă©s az A12 forma megoszlása kb egyenlĹ‘ arányĂş volt. Szignifikáns kĂĽlönbsĂ©get mutattunk ki a kĂ©t csoportban az A12 formák %-kos megoszlásánál. Nevezetesen a kontroll csoporthoz viszonyĂtva az AK-ban az A12-es forma mennyisĂ©ge a limfocitákban 148%-ra, a trombocitákban 161%-ra nĹ‘tt. ElvĂ©geztĂĽk a 2 csoport limfocitáinak DNS-ábĂłl az apolipoprotein E (ApoE) Ă©s a butirilkolinĂ©szteráz K (BCHE-K) variáns allĂ©ljeinek tipizálását polimeráz lánc reakciĂłval. MegállapĂtottuk, hogy, az ApoE4 allĂ©l szinifikánsan nagyobb frekvenciával fordul elĹ‘ a magyar AK-os populáciĂłban a kontrollhoz kĂ©pest. BUCHE-K-nál ilyen kĂĽlönbsĂ©get nem mutathatĂł ki. EredmĂ©nyeink, feltĂ©telezĂ©seink szerint, hozzájárulhatnak az AK korai diagnĂłzisának megállapĂtására. | The most pronounced neurochemical abnormality in Alzheimer's disease (AD) is cholinergic dysfunction in the central nervous system. Peripheral tissues may also be affected, however, including blood. The present study undertook to determine the activity of acetylcholinesterase (AChE) and its molecular forms in erythrocytes, lymphocytes and platelets of normal elderly subjects and probable AD cases. These samples contained dimeric (G2), tetrameric (G4) and asymmetric (A12) AChE forms, but no monomeric enzyme. In both lymphocytes and platelets, the major AChE molecular form was G2 (approximately 80%), with G4 and A12 forms accounting for nearly equal portions of the remainder. Total AChE activities were similar in the control and AD samples (from patients with mild and moderately severe cognitive deficiency). However, the groups differed significantly in the proportion of certain AChE molecular forms. Thus, as compared with controls, the amount of A12 AChE in the AD samples was increased 148% and 161% in lymphocytes and platelets, respectively. Genotyping for apolipoprotein E (ApoE) and the butyrylcholinesterase K (BCHE-K) variant, carried out using the polymerase chain reaction, showed that AD patients carried the ApoE4 allele at a significantly higher frequency than the controls. On the other hand there were no significant group differences in the occurrence of the BCHE-K variant and no synergism between ApoE alleles and the BCHE-K variant in our Hungarian AD population
Gyógyszeres terápia által indukált amyloid prekurzor protein metabolizmus és amyloid képződés változásának vizsgálata in vitro és in vivo = In vitro and in vivo study of the changes of amyloid precursor protein metabolism and amyloid formation induced by medicinal treatment
.Alzheimer-kĂłrban (AK) a neuronális degeneráciĂł kialakulásáért a szenilis plakkokban lerakĂłdĂł amyloidot beta peptidet (A beta) teszik felelĹ‘ssĂ©. Az A beta kĂ©pzĹ‘dĂ©s az amyloid prekurzor protein (APP) kĂłros hasĂtása miatt jön lĂ©tre. Munkánk során kĂĽlönbözĹ‘ pszichofarmakonok, antidepresszánsok, addiktĂv szerek, anesztetikumok APP metabolizmusban betöltött szerepĂ©t vizsgáltuk. KĂsĂ©rleteinket in vitro primĂ©r neuron tenyĂ©szeten Ă©s/vagy in vivo patkányok akut ill krĂłnikus kezelĂ©sĂ©t követĹ‘en vĂ©geztĂĽk. Mind a tĂpusos, mind az atĂpusos antipszichotikumok AK-ban törtĂ©nĹ‘ alkalmazása relative biztonságosnak tekinthetĹ‘ az APP metabolizmus szempontjábĂłl. Az antidepresszánsok jĂłtĂ©kony hatása valĂłszĂnűsĂthetĹ‘ az AK terápiában. Az anesztetikumok jelentĹ‘sen nem változtatták meg a corticalis APP protein Ă©s mRNS szinteket. A propofol, thiopentan, diazepam Ă©s midazolam nem fokozza az APP mennyisĂ©gĂ©t, Ăgy nem növeli az AK kialakulásának valĂłszĂnűsĂ©gĂ©t. KrĂłnikus MDMA kezelĂ©s növeli a patkány corticalis APP mRNS Ă©s BACE szinteket. Ezen eredmĂ©nyeink felvetik a lehetĹ‘sĂ©gĂ©t annak, hogy a drog abĂşzusnak szerepe lehet az idegsejt degeneráciĂł lĂ©trejöttĂ©ben. Mivel a cholesterol anyagcsere Ă©s az A beta kialakulás között szoros összefĂĽggĂ©s áll fenn, vizsgáltuk a magas cholesterol diĂ©ta, a human apo-B 100 Ă©s biglycan gĂ©n overexpressziĂł hatását is az APP metabolizmusra. Vizsgálataink szerint ezen atherogĂ©n faktorok kĂĽlönbözĹ‘kĂ©ppen hatnak az APP anyagcserĂ©re, Ă©s szerepĂĽk lehet az AK patogenezisĂ©ben. | In Alzheimer's disease (AD), the amyloid beta peptide (A beta) depositing in senile plaques may be responsible for the neuronal degeneration. The A beta production is derived from the pathological cleavage of amyloid precursor protein (APP). For this reason, the impact of psychopharmacons, antidepressants, addictive drugs and anesthetics was investigated. In vitro or in vivo data were obtained from experiments on primary neuronal cultures or after acute or chronic treatment of rats. Both typical and atypical antipsychotics are considered to be relatively safe with respect to APP metabolism. Antidepressants are able to interfere with the APP processing, this medication might be beneficial in AD therapy. The applied anesthetics did not change cortical APP protein and mRNA concentration considerably. Results indicate that the impact of propofol, thiopental, diazepam and midazolam is negligible with regard to APP processing. Chronic MDMA treatment increases APP mRNA and BACE protein levels in the rat brain. These results point to new routes whereby abuse of this recreational drug can cause degeneration in neuronal cell. Since there is a link between the cholesterol metabolism and A beta deposition, the high-cholesterol diet and the individual or combined overexpression of the human apoB-100 and biglycan genes were also examined. These atherogenic factors could exert different effects on the processing of APP and may participate in the pathogenesis of AD
A gátló működés útjainak- és mechanizmusainak vizsgálata a pankreász vezeték sejtekben = Inhibitory pathways and mechanisms of the pancreatic ductal epithelium.
A 4 Ă©ves pályázatunkban cĂ©lĂşl tűztĂĽk ki, hogy azonosĂtsuk az intracelluláris szignalizáciĂłs mechanizmusokat, gátlĂł utakat, melyek szerepet játszanak az SP szekrĂ©ciĂłt gátlĂł hatásának kifejtĂ©sĂ©ben. Vizsgálataink alapján megállapĂthatjuk, hogy a PDBu gátolta a basal HCO3- szekrĂ©ciĂłt, ezáltal mimikálja az SP hatását. MásrĂ©szrĹ‘l a PDBu blokkolta a secretin által stimulált szekrĂ©ciĂłt is. KontrollkĂ©nt megvizsgáltuk a PDBu inaktĂv formáját a PDD-t. Tekintettel arra, hogy az inaktĂv forma hatástalan volt megállapĂthatjuk, hogy a PKC aktiváciĂł utánozza az SP hatását, Ăgy valĂłszĂnűsĂthetĹ‘ a PKC szerepe az SP gátlĂł hatásának kifejtĂ©sĂ©ben. MásrĂ©szrĹ‘l, nagy dĂłzisĂş PKC inhibitor (BIS) alkalmazásával csökkent az SP gátlĂł hatása. Korábbi felvetĂ©seinket folytatva immunhisztokĂ©miai vizsgálattal igazoltuk, hogy a pancreas ductalis sejtjei körĂĽl találhatĂł idegvĂ©gzĹ‘dĂ©sekben találhatĂł SP. A luminális perfĂşziĂł során azt is igazoltuk, hogy a SP direktben gátolja a luminalis oldalon elhelyezkedĹ‘ Cl-HCO3- exchanger működĂ©sĂ©t. Az Ă©lettani jellegű kĂsĂ©rleteink mellett szintĂ©n vizsgáljuk a HCO3- szekrĂ©ciĂłt kĂłros körĂĽlmĂ©nyek (pancreatitisben) között. Ezek elĹ‘kĂsĂ©rleteit már elvĂ©geztĂĽk, megállapĂtottuk, hogy pancreatitisben kb. 4-5x-es hypersecretio van, mely valĂłszĂnűleg ductalis eredetű (alacsony proteintartalmĂş a szekrĂ©tum). A pályázat során több rangos nemzetközi folyĂłiratban is publikáltuk eredmĂ©nyeinket, összessĂ©gĂ©ben minden szempontbĂłl teljesĂtettĂĽk a pályázatban foglalt cĂ©lkitűzĂ©seket. | In this 4-year project our aim was to characterize the inhibitory pathways of pancreatic ductal bicarbonate secretion. Here we show that SP is present in periductal nerves within the guinea-pig pancreas; that protein kinase C (PKC) mediates the effect of SP, and that SP inhibits an anion exchanger on the luminal membrane of the duct cell. Secretin (10 nM) stimulated HCO3- secretion by sealed, non-perfused, ducts about 3 fold and this effect was totally inhibited by SP (20 nM). Phorbol 12, 13-dibutyrate (100 nM), an activator of PKC, reduced basal HCO3- secretion by about 40%, and totally blocked secretin-stimulated secretion. In addition, bisindolylmaleimide I (1 nM to 1 ?M), an inhibitor of PKC, relieved the inhibitory effect of SP on secretin-stimulated HCO3- secretion and also reversed the inhibitory effect of PDBu. In microperfused ducts, luminal H2DIDS (0.5 mM) caused intracellular pH to alkalinise and, like SP, inhibited basal and secretin-stimulated HCO3- secretion. SP did not inhibit secretion further when H2DIDS was present in the lumen, suggesting that SP and H2DIDS both inhibit the activity of an anion exchanger on the luminal membrane of the duct cell
- …