53 research outputs found
Chlamydia pneumoniae okozta infektív endocarditis májtranszplantációt követően
Absztrakt
Az infektív endocarditis a szervtranszplantált betegek körében aluldiagnosztizált
kórkép. A kórokozók spektruma különbözik az átlagpopulációt érintőtől. A szerzők
az 58 éves nőbetegben atípusos kórokozó által okozott, atípusos megjelenésű
infektív endocarditis eredményes kezeléséről számolnak be. A betegnél alkoholos
májcirrhosis talaján kialakult májelégtelenség miatt 2000. februárban
májátültetést végeztek. Egy évvel a májátültetést követően krónikus hepatitis
B-vírus-fertőzést állapítottak meg, és a beteg antivirális kezelésben részesült.
Kalcineurintoxicitás miatt veseelégtelenség alakult ki, ezt követően a beteg
2007 júliusában vesepótló kezelésre szorult. 2013 novemberében rövid ideig tartó
afázia jelentkezett. A transoesophagealis echokardiográfia az aortabillentyűn
vegetációt talált, a mágneses rezonanciás vizsgálat agyi embolisatiót mutatott
ki. A laboratóriumi vizsgálatok enyhén emelkedett C-reaktív protein- és normális
prokalcitoninszinteket igazoltak, vérképében leukopenia volt látható. Kezdeti
antibiotikus terápiaként naponta 2 g ceftiraxont és 60 mg gentamycint iv.
alkalmaztak a dialízisek után. A hemokultúravizsgálatok negatívak voltak, a
szerológiai vizsgálat Chlamydia pneumoniae-fertőzést igazolt.
Moxifloxacinnal kiegészített kezelést követően a neurológiai tünetei
visszatértek, ezért műtétre került sor (koronarográfiát követően valvulotomia és
coronariabypass-műtét). A beteg állapota a műtét után javult, a neurológiai
tünetek nem ismétlődtek. Orv. Hetil., 2015, 156(22),
896–900
Diabetológia és szervátültetés = Diabetology and solid organ transplantation
Absztrakt:
A cukorbetegség számos vesebetegség kockázatát növeli. A legjelentősebb a
diabeteses nephropathia, de ischaemiás vesebetegséget, krónikus pyelonephritist
és papillanecrosist is okozhat. A diabeteses nephropathia prognózisa a ma
alkalmazott kezelés mellett sokat javult, ennek ellenére még az egyik
leggyakoribb oka a dialízisnek és a veseátültetésnek. A diabetes további
szövődményei közül elsősorban a cardiovascularis betegségek határozzák meg a
mortalitást, de a cerebrovascularis események és az alsó végtagi amputációt
igénylő obstruktív verőérbetegség is megemlítendő. A diabeteses retinopathia
szinte mindig fennáll diabeteses nephropathia esetén, de a neuropathia is
gyakori, illetve az érkárosodások gyakran kombináltan állnak fenn. Ezek miatt a
betegek komplex kivizsgálást, követést és korai kezelést igényelnek. Ha
transzplantáció indokolt, akkor érdemesebb azt preemptív módon végezni, illetve
a legjobb eredmények az élődonoros veseátültetéstől várhatók. A
szénhidrátháztartás zavarának különböző formáival találkozhatunk transzplantáció
kapcsán: új keletű poszttranszplantációs diabetes alakulhat ki, de a recipiens
diabetese is progrediálhat transzplantációt követően. A veseátültetés mellett
hasnyálmirigy-átültetésre 1-es típusú diabetes okozta végstádiumú
veseelégtelenségben kerülhet sor, a leggyakrabban szimultán módon, mely
normoglykaemiát és inzulinindependenciát is eredményezhet, illetve a diabetes
több másodlagos szövődményének progressziója is megállhat. A szervátültetést
közvetlenül követő néhány hétben a betegek jelentős részében transzplantációhoz
asszociált hyperglykaemia alakul ki, ennek oka sokszor átmeneti, azonban az
immunszuppresszív kezelés és a beteg állapotának stabilizálódása ellenére a
betegek akár harmadánál megmaradhat. Patogenezisében elsősorban
inzulinszekréciós zavar játszik szerepet, de kifejlődéséhez inzulinrezisztencia
is kell. Megelőzésében és kezelésében elsősorban inzulinkezelés segíthet, de más
antidiabetikumok is szóba jöhetnek. Mind a kadáver, mind a vese-élődonorok
esetén fontos a szénhidrát-anyagcsere felmérése. A szerzők a fenti állapotok
magyar vonatkozásairól is beszámolnak összefoglalójukban. Orv Hetil. 2018;
159(46): 1930–1939.
|
Abstract:
Diabetes increases the risk of different kidney diseases. The most important is
diabetic nephropathy, however, ischemic kidney disease, chronic pyleonephritis
and papilla necrosis may also develop. The prognosis of diabetic nephropathy has
improved recently, however, it is still the primary cause of dialysis and
transplantation. Cardiovascular diseases predict mostly mortality in diabetic
patients, however, cerebrovascular insults and peripheral obstructive arterial
diseases necessitating lower limb amputations are also important. Diabetic
retinopathy is almost always present with diabetic nephropathy. Diabetic
neuropathy may also develop, furthermore vascular complications often combine.
All these urge complex workup, follow-up and early treatment. If transplantation
is indicated, preemptive operation should be preferred, and living donation
shows the best outcomes. Different forms of carbohydrate disorder may occur
after transplantation: new-onset diabetes or diabetes known before
transplantation may progress. Renal transplantation with pancreas
transplantation may be indicated in type 1 diabetes with end-stage diabetic
nephropathy, most often simultaneously. This may result in normoglycemia and
insulin-independence and the progression of other complications may also halt.
Transplant associated hyperglycemia occurs in most of the patients early,
however, it is often transitory. Despite stabilization of the patient and of the
immunosuppressive therapy, about one third of the patients may develop
posttransplant diabetes. Insulin secretion disorder is the primary cause, but
insulin resistance is also needed. Insulin administration may help, however,
other antidiabetics can also be useful. Carbohydrate metabolism should be
checked in both cadaveric and living donors. The authors make an attempt to
summarize the above conditions with Hungarian relevance as well. Orv Hetil.
2018; 159(46): 1930–1939
Donorszelekciós kritériumok vizsgálata a debreceni veseátültetési programban
Absztrakt
Bevezetés: A donorszervhiány, a donorok életkorának növekedése
és a társbetegségek gyakoribbá válása arra ösztönzi a transzplantálóközpontokat,
hogy olyan donorvesék elfogadását is mérlegeljék, amelyeket korábban
elutasítottak volna. A donorszelekciós kritériumok segíthetnek ennek
eldöntésében. Célkitűzés: A különböző kritériumok hasznosságát
illetően nincs egységes álláspont, ezért a szerzők megvizsgálták az expanded
criteria donor, a deceased donor score és a kidney donor risk index
donorszelekciós kritériumok hatását a posztoperatív vesefunkcióra és
grafttúlélésre. Módszer: Ötéves intervallumban 205 donor
paramétereinek és 138 veseátültetés kimenetelének retrospektív elemzését
végezték el. Eredmények: Az expanded criteria donor rendszer
szerint optimálisnak véleményezett donorok negyede a magas kockázatú csoportba
került a deceased donor score alapján. A magas kockázatú csoportokban rosszabb
volt a műtét utáni graftfunkció. A deceased donor score segítségével tovább
lehetett bontani a magas kockázatú csoportot. Az így létrejött legmagasabb
kockázatú csoport grafttúlélése és műtét utáni graftműködése elmaradt a többi
csoportéhoz képest. Következtetések: A vizsgált pontrendszerek
segíthetnek a donorpool biztonságos növelésében. Orv. Hetil., 2016,
157(24), 946–955
Eredményeink a teljes jogú Eurotransplant-tagság óta. A Debreceni Vesetranszplantációs Központ tapasztalatai
Absztrakt
Bevezetés: A Debreceni Egyetemen 1991-ben végezték el az első
veseátültetést. Hazánk 2013-ban csatlakozott az Eurotransplanthoz.
Célkitűzés: A szerzők elemezték a tapasztalatokat.
Módszer: 2008. január 1. és 2013. augusztus 31. között (A
csoport = 163) és 2013. szeptember 1. és 2015. október 22. között végzett
cadavervese-átültetések (B csoport = 90) adatait elemezték.
Eredmények: Az élődonorok aránya 3,5%-ról 9,1%-ra nőtt.
2013 óta a recipiensek 25%-a 60 évesnél idősebb, a >30 kg/m2
testtömegindex aránya 31%-ra, a diabetesesek aránya kétszeresére emelkedett. Az
ureteroneocystostomia mellett bevezetésre került a vég az oldalhoz
ureteroureteralis anastomosis. Indukciós kezelés mellett az akut rejectiós
epizód jelentősen csökkent (34%-ról 8%-ra). A technikai szövődmények aránya nem
változott. A bakteriális fertőzések aránya csökkent (41%-ról 33%-ra). Az 1, 3 és
5 éves veseallograft-túlélések 86,6%, 85% és 82,7%, valamint 88%, 84% és 84%
voltak a két csoportban. Következtetések: Az extended criteria
donor arány emelkedett. 2013 óta lehetségessé vált az akut humoralis rejectio
kezelése. Az esetszám-növekedés mellett az eredmények jók. Orv. Hetil., 2016,
157(24), 925–937
A vesetranszplantáció korai posztoperatív hatásai a szív- és érrendszeri betegségekre klinikai gyakorlatunkban = Early postoperative effects of kidney transplantation on the cardiovascular system in our clinical practice
Bevezetés: Mind a dializált, mind a veseátültetett betegek körében vezető haláloknak számít a cardiovascularis meg betegedés. E mögött főképp bal kamrai hypertrophia, volumenterheltség, következményes szívritmuszavar, szívbil lentyű-elégtelenség, fokozott atherosclerosis állhat. Célkitűzés: Célunk a vesetranszplantáció hatásának vizsgálata a bal kamra pumpafunkciójára, a szívritmuszavarokat kiváltó és meghatározó tényezőkre és a vitiumokra nézve. Módszerek: A 2014. december 20. és 2018. június 21. közti időintervallumban, a Debreceni Egyetem Szervtransz plantációs Tanszékén felnőtt betegeken végzett veseátültetéseket vizsgáltuk retrospektív analízissel (n = 184). Vese transzplantációt megelőzően, illetve azt követően 6 és 12 hónappal az echokardiográfiás, a laboratóriumi és a gyógy szeres terápiás értékeket tanulmányoztuk. A statisztikai elemzéseket khi-négyzet-próbával, Fisher-féle egzakt teszttel és Kruskal?Wallis-féle varianciaanalízissel (ANOVA) végeztük (szignifikancia: p<0,05.) Eredmények: A bal kamra végsystolés tágassága az átültetés előtt 34,67 mm volt, míg a 6 hónapos eredmény 31,82 mm, a 12 hónapos 32,68 mm volt (p = 0,01). Átültetés előtt a stroke prevalenciája 7,87% volt, míg a beavatkozás után nem fordult elő szélütés (p<0,001). Transzplantáció hatására a bal pitvari átmérő (43,68 mm; 41,59 mm; 41,00 mm; p = 0,0417) és a káliumszint (4,98 mmol/l; 4,49 mmol/l; 4,49 mmol/l; p = 0,01) szignifikáns változást igazolt. Műtét előtt II. fokú mitralis regurgitatiót észleltünk 10,7%-nál, mely 4,3%-ra, majd 2,1%-ra csökkent (p = 0,03). Transzplantációt megelőzően a billentyűmeszesedés előfordulása diabetesesek között 45% (p = 0,20), 6 hónap múlva 46,7% (p = 0,018), 12 hónap múlva 60,0% (p = 0,024) volt. Következtetés: Transzplantáció után a bal pitvari átmérő, a végsystolés bal kamrai átmérő regrediál, csökken a pitvari ritmuszavarok kialakulásának gyakorisága. A mitralis regurgitatio közepesen súlyos fokainál szignifikáns javulást, a diabeteses populáción belül szignifikáns emelkedést tapasztaltunk a meszes billentyűk számát tekintve
- …