The common truncation variant in pancreatic lipase related protein 2 (PNLIPRP2) is expressed poorly and does not alter risk for chronic pancreatitis

A nonsense variant (p.W358X) of human pancreatic lipase related protein 2 (PNLIPRP2) is present in different ethnic populations with a high allele frequency. In cell culture experiments, the truncated protein mainly accumulates inside the cells and causes endoplasmic reticulum stress. Here, we tested the hypothesis that variant p.W358X might increase risk for chronic pancreatitis through acinar cell stress. We sequenced exon 11 of PNLIPRP2 in a cohort of 256 subjects with chronic pancreatitis (152 alcoholic and 104 non-alcoholic) and 200 controls of Hungarian origin. We observed no significant difference in the distribution of the truncation variant between patients and controls. We analyzed mRNA expression in human pancreatic cDNA samples and found the variant allele markedly reduced. We conclude that the p.W358X truncation variant of PNLIPRP2 is expressed poorly and has no significant effect on the risk of chronic pancreatitis

The effect of physical stimuli on the expression level of key elements in mitochondrial biogenesis

Proper mitochondrial function is crucial for intact cellular homeostasis. Mitochondrial dysfunction is clearly involved in the pathogenesis of most neurodegenerative- and age-related chronic disorders. The aim of this study is to stimulate cellular production of important compounds of mitochondrial biogenesis, namely in the peroxisome proliferator-activated receptor-gamma coactivator (PGC)- and Sirtuin (SIRT)-systems. We studied the effect of cold challenge and training on the mRNA expression levels of some compounds of these systems in different brain areas of mice. With regard to the PGC-system, the mRNA levels of the full- and N-truncated isoforms, and those of the two promoters (brain-specific, reference) were measured. In case of Sirtuins, the mRNA levels of SIRT1 and SIRT3-M1/M2/M3 were assessed. We found the following expression level alterations: cooling resulted in the elevation of cortical SIRT3-M1 levels and the decrease of cerebellar SIRT3-M3 levels after 200 min. 900 min of cold exposure resulted in the reduction of cortical SIRT1 and striatal SIRT3-M1 levels. A prominent elevation could be observed in the levels of all PGC-1α isoforms in the cerebellum after 12 days of training. The 12 days of exercise resulted in increased cerebellar SIRT3-M1 and SIRT3-M2 mRNA levels as well. Although the efficacy of cooling core body and brain temperature is questionable, we found that training exerted a clear effect. The cause of the prominent cerebellar elevation of PGC-, and Sirtuin isoforms could be an increase in synaptic plasticity between Purkinje cells, which facilitates better motor coordination and more precise movement integration. We propose that these systems may serve as promising targets for future therapeutic studies in neurodegenerative diseases

Munkavállalás az Európai Unióban

Hazánk UNIOS csatlakozása óta eltelt idő számos változást hozott az élet minden területén. A munkavállalók számára új lehetőségek nyíltak és ezek köre a jövőben tovább bővül, de lehetőségek egyes országokban eltérőek. Célom elsősorban az volt, hogy bemutassam, hogy a magyar állampolgárok milyen feltételek teljesülése mellett, milyen körülmények között vállalhatnak munkát az Európai Unióban. Milyen feladatok terhelik az Uniót és a tagállamokat annak érdekében, hogy a szabad munkavállalás jelenleg fennálló akadályait leépítsék, s ezáltal a tagállamok közötti mobilitást a lehető legnagyobb mértékben elősegítsék. A rövid történeti áttekintésen túl az Európai Unió és a tagállamok azon tevékenységére, feladataira, céljaira, politikáira szeretném helyezni a hangsúlyt, melyek a munkaerő szabad áramlását segítik elő. Megismerjük az Európai Unió foglalkoztatáspolitikai célkitűzéseit. Bemutatásra kerülnek az egyes tagállamok eltérő munkaerő-piac nyitottsága szempontjai.. Végül részletezem azokat a konkrét tennivalókat, melyekkel egy esetleges külföldi munkavállalás kapcsán szembesülünkMag

Munkavállalás az Európai Unióban

Hazánk UNIOS csatlakozása óta eltelt idő számos változást hozott az élet minden területén. A munkavállalók számára új lehetőségek nyíltak és ezek köre a jövőben tovább bővül, de lehetőségek egyes országokban eltérőek. Célom elsősorban az volt, hogy bemutassam, hogy a magyar állampolgárok milyen feltételek teljesülése mellett, milyen körülmények között vállalhatnak munkát az Európai Unióban. Milyen feladatok terhelik az Uniót és a tagállamokat annak érdekében, hogy a szabad munkavállalás jelenleg fennálló akadályait leépítsék, s ezáltal a tagállamok közötti mobilitást a lehető legnagyobb mértékben elősegítsék. A rövid történeti áttekintésen túl az Európai Unió és a tagállamok azon tevékenységére, feladataira, céljaira, politikáira szeretném helyezni a hangsúlyt, melyek a munkaerő szabad áramlását segítik elő. Megismerjük az Európai Unió foglalkoztatáspolitikai célkitűzéseit. Bemutatásra kerülnek az egyes tagállamok eltérő munkaerő-piac nyitottsága szempontjai. Végül részletezem azokat a konkrét tennivalókat, melyekkel egy esetleges külföldi munkavállalás kapcsán szembesülünkMag

Assessment of risk factor variants of LRRK2, MAPT, SNCA and TCEANC2 genes in Hungarian sporadic Parkinson's disease patients

Introduction: Parkinson's disease is the second most common neurodegenerative disease. Lifestyle, environmental effects and several genetic factors have been proposed to contribute to its development. Though the majority of PD cases do not have a family history of disease, genetic alterations are proposed to be present in 60 percent of the more common sporadic cases. Objective: The aim of this study is to evaluate the frequency of PD related specific risk variants of LRRK2, MAPT, SNCA and PARK10 genes in the Hungarian population. Out of the ten investigated polymorphisms three are proposed to have protective effect and seven are putative risk factors. Methods: For genotyping, TaqMan allelic discrimination and restriction fragment length polymorphism method was used. LRRK2 mutations were investigated among 124 sporadic PD patients and 128 healthy controls. MAPT and SNCA variant frequencies were evaluated in a group of 123 patients and 122 controls, while PARK10 variant was studied in groups of 121 patients and 113 controls. Results: No significant difference could be detected in the frequencies of the investigated MAPT and PARK10 variants between the studied Hungarian PD cases and controls. The minor allele of the risk factor S1647T LRRK2 variant was found to be more frequent among healthy male individuals compared to patients. Moreover, in the frequency of one of the investigated SNCA variant a significant intergroup difference was detected. The minor allele (A) of rs356186 is proposed to be protective against developing the disease. In accord with data obtained in other populations, the AA genotype was significantly more frequent among Hungarian healthy controls compared to patients. Similarly, a significant difference in genotype distribution was also found in comparison of patients with late onset disease to healthy controls, which was due to the higher frequency of AG genotype among patients. Conclusion: The frequencies of different gene variants show great differences in populations. Assessment of the frequency of variants of PD related genes variants is important in order to uncover the pathomechanisms underlying the disease, and to identify potential therapeutic targets. This is the first comprehensive study focusing on these genetic variants in the population of East-Central European region. Our results extend the knowledge on the world wide occurrence of these polymorphisms by demonstrating the occurrence of specific alleles and absence of others in Hungarian PD patients. © 2019 Elsevier B.V

Inzulinpumpa-kezelést igénylő, kedvezőtlen anyagcsere-állapotú 1-es típusú diabeteses betegek autonóm idegrendszeri funkciójának jellemzői [Characteristics of autonomic neuronal function of type 1 diabetic patients with poor glycemic control at the initiation of insulin pump treatment]

A szénhidrát-anyagcsere súlyos instabilitása csökken inzulinpumpa bevezetése után 1-es típusú diabetesben. A glükózanyagcsere zavara autonóm neuropathiát okozhat, azonban az autonóm károsodás is felelős lehet az anyagcsere romlásáért. Felmerül a kérdés, hogy milyen mértékű az autonóm idegrendszer érintettsége a pumpakezelés indikációjának megfelelő rossz anyagcsere mellett, továbbá a neuropathia javulása akár rövid időn belül bekövetkezik-e a pumpakezelés megkezdése után. Célkitűzés: Vizsgálataink célja a kardiovaszkuláris autonóm funkció jellemzése volt pumpakezelés megkezdésekor, majd a kezelés bevezetése után 2 hónappal. Betegek, módszerek: Vizsgálatainkba 1-es típusú diabeteses beteget vontunk be (38 beteg, 23 nő, 15 férfi, életkor: 29,5±1,3 év, betegségtartam: 13,8±1,5 év; BMI: 23,2±0,6; átlag±SE). A kontrollcsoportba 10 nem diabeteses személy került (életkor: 27,8±2 év). Az autonóm neuropathia (AN) vizsgálatát az inzulinpumpa felhelyezése előtt és azt követően 2 hónappal kardiovaszkuláris reflextesztek (CRT) segítségével végeztük el. Eredmények: A betegcsoportban a legérzékenyebb paraszimpatikus teszt, a belégzésre bekövetkező szívfrekvencia-változás az egészséges kontrollhoz képest szignifikánsan kórosnak bizonyult a kezelés kezdetén (belégzés: 32,6±3,8 vs. 18,6±1,5 ütés/min., p<0,001). A paraszimpatikus károsodás mértéke annál kifejezettebb volt, minél hosszabb volt a bólus-bázis inzulinkezelés időtartama az inzulinpumpa felhelyezése előtt a betegekben (AN score–tartam: r=0,51, p<0,05; belégzés–tartam: r=−0,63, p<0,001). A két hónapos pumpakezelés mellett az AN összesített súlyossága csökkent (AN score: 2,2±0,2 vs. 1,5±0,2, p<0,05), a belégzésre bekövetkező szívfrekvencia-változás pedig szignifikánsan javult (belégzés: 18,6±2,1 vs. 22,4±2 ütés/min., p<0,05). Az átlagos HbA1c a két hónapos kezelés alatt 0,7%-ot csökkent (8,7±0,2% vs. 8,0±0,3%, p=0,125). Következtetés: A pumpakezelés megkezdésekor a fiatal 1-es típusú diabeteses betegekben a paraszimpatikus idegrendszeri diszfunkció dominált, ami már két hónapos pumpakezelés mellett javulást mutatott. Az idegrendszeri érintettség súlyossága szoros összefüggést mutatott a pumpakezelést megelőző bólus-bázis inzulinkezelés időtartamával. Adataink 1-es típusú diabetes mellitusban megerősítik azt a megfigyelést, hogy kóros szénhidrát-anyagcsere esetén a paraszimpatikus idegrendszer károsodik elsőként, ami eredményeink szerint a pumpakezelés elkezdését követően már rövid időn belül is javulhat

Peripheral sensory nerve hyperaesthesia in women with polycystic ovary syndrome

Dysfunction of the nervous system is well-known in diabetes and also among patients with prediabetes, obesity and hypertension. However, there is only a limited amount of data available on the changes in neuronal function in polycystic ovary syndrome (PCOs), despite the fact that this condition is also accompanied by metabolic and vascular abnormalities. The aim of our study was to assess the cardiovascular autonomic and peripheral sensory function in patients with PCOs. The study involved 27 women with PCOs, and 24 healthy women as control subjects. Autonomic neuropathy (AN) was assessed using the four standard cardiovascular reflex tests. Peripheral sensory function was determined using the Neurometer. Electric stimulation was applied transcutaneously and the current perception threshold (CPT) values were determined on the median and peroneal nerves. No significant differences were found between the PCOs patients and the control group regarding the cardiovascular autonomic reflex tests and the AN scores. The CPT values of PCOs patients in the median and peroneal nerves were lower at all frequencies in comparison to controls. Conclusions: The cardiovascular autonomic nerve function was normal in the patients with PCOs. The current perception thresholds were consequently lower in the PCOs patients both in the upper and lower extremities at all frequencies, which serves as an early sign of neuropathy. As a novel observation, our results suggest that early neuronal damage manifests in the form of sensory hyperaesthesia in patients with PCOs