A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer és a karbonil stressz szerepe a metabolikus syndroma és az általa okozott vesebetegség kialakulásában = Role of renin-angiotensin-aldosterone axis and carbonyl stress in the development of the metabolic syndrome and in its nephropathy

Az ACE és a glutation peroxidáz gén polimorfizmusa összefüggést mutat a metabolikus szindróma súlyosságával, és az oxidatív stressz mértékével. A karbonil stressz egyik forrásaként ismert dohányfüst a metabolikus szindróma pathogenezisében fontos szerepet játszó endothel funkciót károsítja. Az agyat ért karbonil stressz metabolikus szindrómára jellegzetes klinikai kép kialakulásához vezet. A metabolikus szindrómás állatok veséjében a karbonil stressz végtermékei és a renin kolokalizációt mutat. Izolált vörösvértestekben a karbonil stressz fokozott oxidatív stresszt okoz. A karbonil-stresszel járó diabeteszes glükózuria a vese tubuláris sejtjeiben hidroxil szabadgyök- termeléshez vezet. Az oxidatív stressz fontos szerepet játszik a diabeteszes cataracta, a diabeteszes mikroalbuminuria kialakulásában és mértéke összefügg a diabeteszes érkárosodás mértékével. A karbonil és oxidatív stressz hatására képződő glikációs végtermékek szintje a halálozás független prediktora. Diabeteszes betegekben az inzulinkezelés megkezdése csökkentette az oxidatív stresszt, és javította az endothelfunkciót. Kidolgoztuk az ACE-inhibítorok és az angiotenzin receptor blokkolók kombinálásának ajánlását a diabeteszes nephropathia kezelésében. Diabeteszes betegekben az antioxidáns rezveratrol javította a szénhidrátháztartást. A diabeteszes nephropathiában korán jelentkező anaemia hátterében álló erythropoetin-rezisztenciát az antioxidáns dózisban adott acetilszalicilsavval sikerült áttörnünk. | We have shown, that ACE and glutathion peroxidase gene polymorphisms have an effect on the severity of the metabolic syndrome and on the level of oxidative stress. Smoking, a known source of carbonyl stress causes endothelial dysfunction, which plays a crucial role in the pathogenesis of metabolic syndrome. Carbonyl stress in the brain leads to the development of a clinical picture characteristic for metabolic syndrome. In the kidneys of the animals with metabolic syndrome the end-products of carbonyl stress show co-localisation with renin. Carbonyl stress causes increased oxidative stress in isolated red blood cells. Diabetic glucoseuria accompanied with carbonyl stress induces hydroxyl radical production in renal tubular cells. Oxidative stress plays an important role in the development of diabetic cataract and diabetic microalbuminuria, and is related to the extent of diabetic vascular damage. Level of glycation end-products generated by carbonyl and oxidative stress is an independent predictor of mortality. Initiation of insulin treatment in diabetic patients decreased the oxidative stress and improved the endothelial function. We have formulated guidelines for the treatment of diabetic nephropathy with ACE inhibitors and angiotensin receptor blockers. The antioxidant resveratrol improves carbohydrate metabolism in diabetic patients. Erythropoetin resistance causing early anaemia in diabetic nephropathy was overrided by an antioxidant dose of acetylsalicylic acid

Magyarország közéleti archontológiája a szovjet rendszerben, 1945-1990-ig = An archontology of Hungary's public life during the soviet regime

A pályázat célja egy olyan adatbázis létrehozása volt, amely áttekintő képet ad a szovjet rendszerben a politikai és állami struktúráról, a magyarországi legfelső politikai elit átalakulásáról, az új elit eredetéről és összetételéről, mobilizációjáról, valamint a majd félévszázad (1945-1990) alatt bekövetkezett változásokról. Elérendő eredményként a pályázat a teljes évkörre vonatkozó archontológia vázának pontos rögzítését és a megjelölt körbe tartozó személyek alapadatainak, a teljes életrajz nyersanyagának adatbázisban történő elhelyezését jelölte meg. Ennek megfelelően a pályázati időszakban összeállításra és ellenőrzésre került az 1945-1990 közötti időszakból a pontos szervezettörténet, valamint a Magyar Kommunista Párt, a Magyar Dolgozók Pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt központi vezetősége/központi bizottsága, politikai bizottsága, titkársága tagjainak, a KV/KB apparátus osztály- és alosztályvezetőinek, megyei első titkárainak, a Dolgozó Ifjúsági Szövetség és a Kommunista Ifjúsági Szövetség, az Úttörőszövetség, a Hazafias Népfront, a Szakszervezetek Országos Tanácsa vezető (első titkárok, titkárok, elnökök) tisztségviselőinek, az Elnöki Tanács, az országgyűlés vezető tisztségviselőinek és tagjainak, a minisztériumok vezetőinek (miniszter, államtitkár, miniszterhelyettes) névsora, 3527 személy. Jelen pillanatban az archontológia alapnévsorában szereplő 3545 személyből 3352 főre találhatók eltérő mélységű adatok. | The aim was to compile a database offering a view on political and state structure of the Soviet system, ongoing changes in political circles of Hungary, origins and compositions of the new elite and its mobility, as well as the changes of the years 1945-90. The preliminary aim was to establish an archontology framework for the years 1945-90, to gather basic personal data of people belonging to the above defined circle, to place the biographical data in a database. Consequently, the research period was used to compile and check the organisational history of the years 1945-90, name list of the Hungarian Communist Party; the Party of the Hungarian Workers; central leadership /central committee, political committee, members of the secretariat of the Hungarian Socialist Workers? Party; heads and deputies of the departments and divisions, first secretaries on county-level of the Central Leadership/Central Committee; leading officials (first secretaries, secretaries, presidents) of the Alliance of Working Youth and the Alliance of Communist Youth, of the Pioneer Alliance, the Patriotic People?s Front, the Hungarian Trade Union Council; leading officials and members of the Presidential Council and the Parliament; leading officials of the ministries (ministers, state secretaries, deputy ministers), a total of 3527 persons. At the current stage among the 3545 persons included in the archontology there is a non-evenly distribution of information to be found on 3352 people

Gender difference in the effects of interleukin-6 on grip strength - a systematic review and meta-analysis

BACKGROUND: Aging sarcopenia characterized by low muscle mass with low muscle strength affects men and women differently. The contribution of interleukin-6 (IL-6) to sarcopenia has been suggested based on a negative correlation between plasma IL-6 and muscle function described by some studies. However, no consensus regarding clinically relevant cut-off criteria has been reached. Another question arises whether pooling male and female data is an accurate way to determine the predictive value of IL-6 in sarcopenia. The present meta-analysis was designed to assess: (1) whether plasma IL-6 in aged populations in fact correlates negatively to muscle strength; (2) whether such a correlation exists both in men and in women; and (3) whether plasma IL-6 shows a gender difference in old age. METHODS: We applied the preferred reporting items for systematic review and meta-analysis protocols (PRISMA). We searched PubMed and Embase for papers that reported data on individuals over 65 without inflammatory diseases. We extracted either separate male and female data on plasma IL-6 along with at least one muscle parameter or correlation coefficient between plasma IL-6 and these parameters. Random effect models calculated with DerSimonian and Laird weighting methods were applied to analyze correlation coefficients and gender difference in plasma IL-6. Egger's test was used to assess the small study effect. RESULTS: Twenty articles out of 468 records identified were suitable for analyses. Plasma IL-6 correlates negatively with grip strength in mixed populations and also separately in men [- 0.25 with 95% confidence interval (CI): - 0.48, - 0.02] and in women (- 0.14 with 95% CI: - 0.24, - 0.03). However, contrary to expectations, men with better muscle condition have higher plasma IL-6 than women of similar age with worse muscle condition (plasma IL-6 male-female difference: 0.25 pg/mL with 95% CI: 0.15, 0.35). CONCLUSION: This is the first study to demonstrate that a higher predictive IL-6 cut-off level should be determined for aging sarcopenia in men than in women

Metformin induces significant reduction of body weight, total cholesterol and LDL levels in the elderly - A meta-analysis

Metformin is the first-choice drug for patients with Type 2 diabetes, and this therapy is characterized by being weight neutral. However, in the elderly an additional unintentional weight loss could be considered as an adverse effect of the treatment.We aimed to perform a meta-analysis of placebo-controlled studies investigating the body weight changes upon metformin treatment in participants older than 60 years.PubMed, EMBASE and the Cochrane Library were searched. We included at least 12 week-long studies with placebo control where the mean age of the metformin-treated patients was 60 years or older and the body weight changes of the patients were reported. We registered our protocol on PROSPERO (CRD42017055287).From the 971 articles identified by the search, 6 randomized placebo-controlled studies (RCTs) were included in the meta-analysis (n = 1541 participants). A raw difference of -2.23 kg (95% CI: -2.84 --1.62 kg) body weight change was detected in the metformin-treated groups as compared with that of the placebo groups (p<0.001). Both total cholesterol (-0.184 mmol/L, p<0.001) and LDL cholesterol levels (-0.182 mmol/L, p<0.001) decreased upon metformin-treatment.Our meta-analysis of RCTs showed a small reduction of body weight together with slight improvement of the blood lipid profile in patients over 60 years. With regard to the risk of unintentional weight loss, metformin seems to be a safe agent in the population of over 60 years. Our results also suggest that metformin treatment may reduce the risk of major coronary events (-4-5%) and all-cause mortality (-2%) in elderly diabetic populations

In middle-aged and old obese patients, training intervention reduces leptin level: A meta-analysis

BACKGROUND: Leptin is one of the major adipokines in obesity that indicates the severity of fat accumulation. It is also an important etiological factor of consequent cardiometabolic and autoimmune disorders. Aging has been demonstrated to aggravate obesity and to induce leptin resistance and hyperleptinemia. Hyperleptinemia, on the other hand, may promote the development of age-related abnormalities. While major weight loss has been demonstrated to ameliorate hyperleptinemia, obese people show a poor tendency to achieve lasting success in this field. The question arises whether training intervention per se is able to reduce the level of this adipokine. OBJECTIVES: We aimed to review the literature on the effects of training intervention on peripheral leptin level in obesity during aging, in order to evaluate the independent efficacy of this method. In the studies that were included in our analysis, changes of adiponectin levels (when present) were also evaluated. DATA SOURCES: 3481 records were identified through searching of PubMed, Embase and Cochrane Library Database. Altogether 19 articles were suitable for analyses. STUDY ELIGIBILITY CRITERIA: Empirical research papers were eligible provided that they reported data of middle-aged or older (above 45 years of age) overweight or obese (body mass index above 25) individuals and included physical training intervention or at least fitness status of groups together with corresponding blood leptin values. STATISTICAL METHODS: We used random effect models in each of the meta-analyses calculating with the DerSimonian and Laird weighting methods. I-squared indicator and Q test were performed to assess heterogeneity. To assess publication bias Egger's test was applied. In case of significant publication bias, the Duval and Tweedie's trim and fill algorithm was used. RESULTS: Training intervention leads to a decrease in leptin level of middle-aged or older, overweight or obese male and female groups, even without major weight loss, indicated by unchanged serum adiponectin levels. Resistance training appears to be more efficient in reducing blood leptin level than aerobic training alone. CONCLUSIONS: Physical training, especially resistance training successfully reduces hyperleptinemia even without diet or major weight loss

Risk factors of migraine-related brain white matter hyperintensities: an investigation of 186 patients

Brain white matter hyperintensities are more prevalent in migraine patients than in the general population, but the pathogenesis and the risk factors of these hyperintensities are not fully elucidated. The authors analyzed the routine clinical data of 186 migraine patients who were referred to the Outpatient Headache Department of the Department of Neurology, Medical School, University of Pécs, Hungary between 2007 and 2009: 58 patients with white matter hyperintensities and 128 patients without white matter hyperintensities on 3 T MRI. Significant associations between the presence of white matter hyperintensities and longer disease duration (14.4 vs. 19.9 years, p = 0.004), higher headache frequency (4.1 vs. 5.5 attacks/month, p = 0.017), hyperhomocysteinemia (incidence of hyperintensity is 9/9 = 100%, p = 0.009) and thyroid gland dysfunction (incidence of hyperintensity is 8/14 = 57.1%, p = 0.038) were found. These data support the theory that both the disease duration and the attack frequency have a key role in the formation of migraine-related brain white matter hyperintensities, but the effects of comorbid diseases may also contribute to the development of the hyperintensities

A per os antikoagulált betegek tudásszintje = Level of knowledge among patients treated with oral anticoagulant

Az acenocoumarol-kezelés gyakran okoz kórházi felvételt igénylő gastrointestinalis és egyéb manifeszt vérzéseket. Célkitűzés: Az acenocoumarollal kezelt betegek tudásszintjének felmérése a káros mellékhatásokkal, valamint a káros gyógyszer-táplálék kölcsönhatásokkal kapcsolatban. Módszer: Hatvanhat kérdésből álló kérdőív, amelyet a betegek családorvosi praxisokban (77 darab), illetve a Családorvostani Intézet és a III. Sz. Belgyógyászati Klinika szakrendelésein (80 darab) töltöttek ki. Eredmények: Összesen 157 fő vett részt a vizsgálatban (férfi:nő arány 45:55; átlagéletkor = 65,5 év). Az orvos mellett a dietetikus és a szakképzett nővér által is tájékoztatott betegcsoportban mindenki tudott a lehetséges mellékhatásokról. A családorvos, illetve az egyéb szakorvos által tájékoztatott csoportban a betegek 14,5%-ának, illetve 31,1%-ának nem volt tudomása a véralvadásgátló kezelés mellékhatásairól. A betegek 71,4%-a számára ismeretlen a diéta lényege és fontossága. Az acenocoumarol és egyéb gyógyszerek közötti káros kölcsönhatásokról a betegek tájékozottsága alacsony: az aszpirin, a fájdalomcsillapítók, illetve a K-vitamin közötti kölcsönhatásról a betegek 24,4, 23,0, illetve 18,6%-ának volt tudomása. Következtetések: Jelentős mértékben javítani kell a betegek informáltságát a per os antikoaguláns terápia körülményeiről. A betegtájékoztatás hatékonysága növelhető, ha ebben az orvos mellett dietetikus és szakképzett nővér is közreműködik. | Hospitalization attributable to gastrointestinal and other major bleeding is frequently associated with acenocoumarol treatment. Aims: To assess the level of knowledge among patients in respect to harmful adverse effects, interactions with medication and nutrition regarding acenocoumarol treatment. Methods: Questionnaires consisting of 66 questions were completed in offices of family doctors (77), and during consultations at the 3rd Department of Internal Medicine (80). Results: 157 patients (male:female = 45:55; age = 65.5 years) were involved. In the group informed by the whole team (doctors, nurses and dietitians) everyone heard about the possible adverse effects. In the group where family doctors or other specialists provided information, 14.5% or 31.1% did not hear about any side-effect. The importance of diet was unknown by 71.4% of the patients. The knowledge of interactions between acenocoumarol and other medications is low: aspirin was known by 24.4%, analgetics by 23.0% and vitamin K by 18.6% of the patient. Conclusions: Regarding acenocoumarol treatment, patients’ knowledge should be enlarged. However, it can be significantly improved by the contribution of other team members such as nurses and dietitians

Az improvizációs tréningek lehetséges szerepe a kommunikáció optimalizálására a sürgősségi ellátásban = The potential role of improvisation training to optimize communication in emergency care

Bevezetés: Az akut ellátás egyik leggyakoribb kihívása a térben és időben limitált kommunikáció a betegekkel, hozzátartozókkal és egymás közt a kollégákkal. Ugyanakkor számos bizonyíték szól amellett, hogy az ellátás minősége, a betegelégedettség, a dolgozói elégedettség egyszerű kommunikációs eszközökkel (tréningekkel) javítható, mérhető, kutatható. Célkitűzés: A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központja Sürgősségi Orvostani Tanszékének Sürgősségi Betegellátó Osztályán dolgozókkal önkéntes részvétellel végzett vizsgálatokkal is ezt a célt tűztük ki. Módszer: Képzett pszichológus-színésszel és orvosi kommunikációban jártas szenior szakorvos közreműködésével vizsgáltuk az orvosi alkalmazott improvizáció kommunikációra gyakorolt lehetséges hatását oly módon, hogy a résztvevők – improvizációs gyakorlatok, feladatok teljesítése után – különböző kommunikációs kihívást szimuláló szituációkban tudták tesztelni magukat. A foglalkozásokat bemelegítő improvizációs elemekkel kezdtük, majd előre meghatározott feladatokkal folytattuk, végül a tréningeket megbeszéltük. Kérdőíves vizsgálattal (Személyközi Bizalom Kérdőív – ICQ) ellenőriztük az improvizáció potenciálisan kedvező hatását a sürgősségi kommunikációra. Eredmények: Vizsgálataink igazolták, hogy az alkalmazott orvosi improvizációs elemek, a kommunikációs készségek játékos keretek közötti fejlesztése nemcsak asszertívebbé és empatikusabbá teszi a résztvevőket, hanem – felkészítés után – gördülékenyebb és hatékonyabb információcserét eredményez. Megbeszélés: A tréningeken részt vevőktől érkezett pozitív visszajelzések ugyancsak ezt támasztják alá. Célunk egy olyan, az akut ellátókra fókuszáló improvizációs tréning kidolgozása, mely kezdeti tapasztalataink alapján optimalizálhatja a betegekkel, hozzátartozókkal történő és a szakemberek egymás közötti kommunikációját. Következtetés: Az improvizációs technikák alkalmazása az akut betegellátás általunk vizsgált szegmensében új utakat nyithat meg a kommunikáció javításában. | Introduction: One of the most common challenges in acute care is the time- and space-limited communication with patients, relatives and colleagues. There is ample evidence, however, that the quality of care, patient and staff satisfaction can be improved, measured and researched using simple communication tools (e.g., training). Objective: This improvement was what we focused on when carrying out voluntary participation surveys with the staff of the Department of Emergency Medicine of the Clinical Centre of the University of Pécs. Method: With the help of a trained psychologist-actor and a senior specialist in medical communication, we investigated the potential impact of applied improvisation on medical communication by testing the participants in various situations simulating communication challenges after having completed an improv-based communication training full of exercises, games and tasks. After warm-up games taken from improv, the participants completed pre-defined tasks and finished every session with discussion and self-reflective feedback. Questionnaire (Interpersonal Confidence Questionnaire – ICQ) was used to check the potentially positive impact of improvisation on emergency communication. Results: Our studies confirmed that the applied elements of medical improvisation, developing communication skills through play not only make participants more assertive and empathic, but also – after preparation – lead to a smoother and more effective exchange of information. Positive feedback from participants in the training sessions also confirms this. Discussion: Our aim is to develop an improvisation-based communication training focused specifically on acute care providers, which, based on our initial experience, could optimize communication with patients, relatives and also between professionals. Conclusion: Application of improvisational techniques in this segment of acute care studied by us might open new perspectives to improve communication