Örökbefogadás és diszkrimináció Magyarországon

Az örökbefogadással keletkezett család a családi formák pluralizmusa téma keretébe illesztve olyan konstrukció, amely egyrészt rávilágít a család társadalmilag konstruált jellegére, másrészt kihívást jelent a normatív családfogalom számára. A gyermekvédelmi törvény örökbefogadásra vonatkozó passzusa „előnyben részesíti” a házasságban élő párokat, hogy ezzel is a hagyományos nukleáris családot rekonstruálja, de nem zárja ki az örökbefogadásra egyedülállóként jelentkező nőket és férfiakat sem. Az örökbefogadással megtörhet a hazai családok jellegzetes etnikai homogeneitása, illetve keletkezhet egyszülős, vagy – ha a törvényt némileg megkerülve is – meleg, illetve leszbikus párok és örökbe fogadott gyermekeik által alkotott család

"…igen, vannak cigányok"

Tanulmányomban, mely egy tágabb kutatás részeként született, arra törekedtem, hogy személyes élettörténeteken keresztül vizsgálom a mai roma serdülők szüleinek viszonyát a roma mivoltukhoz. Az interjúkból kirajzolódó modellekben, melyekkel a lehetséges roma identitások különböző típusait igyekeztem meghatározni, az egyéni tapasztalatok és a hozzájuk fűződő vélekedések, értékelések, tehát szociológiai és pszichológiai dimenziók egyaránt szerepet játszanak. Az önképbe beépült, sztereotípiákon alapuló többségi vélekedés szélsőséges esetben öngyűlölethez vezetett. Az önvédelem sajátos formájának tekinthető a negatív kép másokra vonatkoztatása, így a fenyegetés áthárítása „más” cigányokra – azokra, akik nem képesek a többségi társadalom értékrendszerét elfogadni. Egy további csoport a roma hagyományok megtagadásával reagált, még ha ez együtt is járt olyan konfliktusokkal, amelyek ellen nem nyújt támaszt sem a saját közösség, sem pedig a többségi társadalom, amely nem kívánja befogadni az asszimilálódni kívánókat. Interjúalanyaink egy része viszont tudatos döntés eredményeként a hagyományok felvállalását, a kultúra ápolását, a nyelv visszaszerzését, a romák érdekérvényesítő harcában való részvételt választotta