Mérlegen a rendszerváltás 25 éve

1989-ben a Föld 36 országát marxista-leninista pártok irányították. Ma már csak Észak-Koreát és Kubát. Ez világtörténelmi jelentőségű változás, amelynek Magyarország is részese volt. A Kelet-Európában és a Szovjetunióban 1989–1990-ben végbement változások 25. évfordulója alkalmából a washingtoni Peterson Institute for International Economics és a Közép-európai Egyetem Politikatudományok Tanszéke 2014. május 6–7-én közösen rendezett konferenciát Budapesten Transition in perspective címmel. E tanulmány egyfelől ennek a konferenciának a főbb megállapításait foglalja össze, másfelől pedig a szerző saját kutatásai alapján számszerűsíti és minősíti is a 36 egykori szocialista ország gazdasági teljesítményét. Journal of Economic Literature (JEL) kód: P21, P14, P26, P27

A „Nők-Férfiak 40” nyugdíjkoncepció pénzügyi következményeinek szemléltetése a felosztó-kirovó nyugdíjrendszerben

A tanulmányban öt modell segítségével elemezzük a nyugdíjrendszereket és a címben említett nyugdíjkorhatár-csökkentő koncepció közvetlen pénzügyi hatásait. Az első részben pénzügyileg változatlan környezetet tételeztünk fel, amikor a kereset állandó, nincs kamat, és mindenki előre meghatározott ideig él (determinisztikus modellek). A tényleges halandósági adatokkal (sztochasztikus modell) a jelenlegi felosztó-kirovó nyugdíjrendszer idealizált, de a ténylegestől nem nagyon eltérő leírását adjuk meg. A halandóság figyelembe vételének legfontosabb következményeaz életbiztosítási hatás, amelyet a nyugdíjkorhatárig elhunytak befizetései eredményeznek a nyugdíjat megélők számára: minden befizetett forintjuk 1,5-2-szer annyit ér. A második részben a keresetek növekedhetnek, és van kamat. Itt rámutatunk a tőkefedezeti nyugdíjrendszereknek arra az előnyére, hogy azonos mértékű nyugdíjhoz a felosztó-kirovó nyugdíjrendszerben szükséges nyugdíjjárulék harmada-fele elegendő, mert a nyugdíjakat fedező tőke fele-kétharmada a befizetések hozamából származik. Ennek a ténynek az értelmezése rávilágít annak a rejtett államadósságnak a létezésére, amely minden felosztó-kirovó nyugdíjrendszerben benne van, és minden egyes aktív munkavállaló havonta fizeti a kamatait, amikor két-háromszor annyi járulékot fizet, mint lehetne. A harmadik részben megmutatjuk, hogy amennyiben mind a nők, mind a férfiak akik 40 éves munkaviszony után nyugdíjba mehetnének, az külön-külön a jelenlegi nyugdíjak 9-12%-os, együttesen pedig 19%-os általános körű csökkentését tenné szükségessé ahhoz, hogy a járulékbefizetések és a nyugdíjkifizetések egyensúlya fennmaradjon

The place of dichotomous structures in the thought system of János Kornai

The most significant concept of János Kornai's oeuvre is the shortage economy theory as it was presented in Anti-equilibrium more than fifty years ago. According to this, modern economies are never in equilibrium. On the markets of goods and services, the aggregate demand is either significantly higher or significantly lower than the aggregate supply. This dichotomous model is discussed in the first part of the paper. After the collapse of the communist system in 1989/90, shortages disappeared everywhere unexpectedly quickly. But it was also an unexpected development that the institutions of liberal democracy have not developed in several countries and/or collapsed after a short period. Regarding Hungary, Kornai issued an alarm signal at the turn of 2010/2011. He was the first who said that the Orbán regime had turned the country into an autocracy in barely a year. The second part of the paper examines whether Kornai's assertion, shared by many transition-economy specialist, that there are only two political systems (democracies and autocracies) is adequate for the entire range of post-socialist countries. The author's answer to this question is negative

Kísérletek a nemzeti vagyon újraelosztására Magyarországon a 20. és 21. században

A 20. századi magyar történelem perspektívájából szemlélve a nemzeti vagyon kilencedik újraelosztására tett kísérletnek tekintem az Orbán-korszak egészét (ideértve az 1998-2002 közötti ciklust is). Az "államosítás versus privatizáció" dichotómia, amelyet korábbi munkáimban én is fenntartás nélkül használtam, nem igazán alkalmas az elmúlt 12 év elemzésére. Ma már látható, hogy Orbán Viktor igazi célja nem az államosítás. Az igazi cél az elitcsere, ami nem jelent szükségszerűen tulajdonosváltást a makrogazdasági szereplők (háztartások, vállalatok, állam) között. Sokkal fontosabbak az e három csoporton belüli tulajdonosváltások. Hogy ez államosítás vagy privatizáció útján történik, az másodlagos. Az állam mindenképpen rossz tulajdonos, akár vesz, akár elad. Ezek a jelen tanulmány legfontosabb aktuális üzenetei.

Marginal Utilities and Marginal Costs of Having Children

When families make decisions about having a child ex ante, they calculate with steeply decreasing marginal utilities. In other words, the 1st baby brings a huge amount of pleasure (utility), while the 2nd and further babies bring less and less utilities. Historically, it hasn’t always been this way: in poor societies, the main motive for having children was that children were able to work from a young age. Therefore, marginal utility decreased only slightly, to the point around the average utility. The social utility of having children only has a slight influence on families; however, every new child’s social utility is almost the same. This explains politicians’ intentions to encourage families to have more children. The final conclusion is that within the factors taken into consideration in the study, there is no equilibrium, and the observable trends will not result in a social optimum. Decreasing population and the aging of the society cannot be eliminated or significantly alleviated on national level, no matter the amount of money the government is willing to spend to take over some of the costs parents bear to have children

A „washingtoni konszenzus” jelentősége a posztszocialista országok számára

The Washington Consensus (WC) is 20 years old now. With hindsight, its main significance is the unification of the normative economics. Prior to the WC, it was widely accepted that different policies should be pursued in the developed and in the underdeveloped economies. It was a sheer coincidence that the emergence of WC occurred a few months before the collapse of the communist systems of Eastern Europe and the Soviet Union. Many scholars believe that the WC is responsible for the recurring economic crisis of the last two decades. I reject this view. A 200-year track record confirms that depressions and financial crisis have been always the intrinsic components of market economies – for the reasons identified by Marx and Schumpeter long time ago. Journal of Economic Literature (JEL) classification: F02, F23, F41, P11, P36Kereken 20 éves a washingtoni konszenzus (WK), melynek a mából visszatekintve az a legfőbb jelentősége, hogy deklarálta: nincs kétféle normatív közgazdaságtan – egy az OECD-országokra, egy meg Latin-Amerikára, illetve a fejlődő országokra általában. Véletlen időbeli egybeesés, hogy éppen ekkor omlottak össze a kelet-európai tervgazdaságok is. Az elmúlt 20 év válságait sokan a WK számlájára írják. Ez tévedés. Kétszáz évnyi tapasztalat igazolja, hogy a kapitalizmus elkerülhetetlen sajátossága az üzleti ciklusok hullámzása, a túltermelési válságok 5–12 évenkénti előfordulása, és hozzá tartoznak a rendszerhez a váratlanul kirobbanó pénzügyi válságok is. A mostani is. Journal of Economic Literature (JEL) kód: F02, F23, F41, P11, P3