Koreai művészet Magyarországon a 20. század közepén

A budapesti Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban található Koguryŏ-kori festmények XX. századi másolatainak kontextusba helyezésekor kirajzolódik az a kép, hogy a másolatok készítésével nemcsak az emlékek bemutatása és megőrzése volt a cél, hanem az újonnan létrejövő észak-koreai állam saját nemzeti művészetének megújítását is látta ezekben a festményekben. Az ősi falképek iránti fokozott figyelem a gyarmatosító japánokkal kezdődött, akik az újonnan tanult tudományos módszereket alkalmazták a régészeti kutatáshoz, feltárták a gyarmatosított területeik rejtett kincseit, és a falfestmények másolatainak elkészítésével bővítették az ismereteiket az újonnan megszerzett területeikről. A japán uralom alóli felszabadulás után az észak-koreaiak az új felfedezéseket új nemzeti identitás kialakítására és a múltjukhoz való kapcsolódásra használták fel, és nemcsak a történelemre összpontosítottak, hanem új művészeti módszereket is kialakítottak (hagyományos tusfestészet nagyszabású újjáélesztése, a közösségi műalkotások), miközben tanulmányozták és lemásolták ezeket. A falképek lemásolásánál nemcsak a tudatosan készített formákat, hanem a sérüléseket is ábrázolták, így a több évtizeden keresztül több művész által különböző időszakokban készített másolatok egymással való összehasonlítása fontos adalékként szolgál a festmények állapotváltozásainak nyomon követésében. A tömegesen gyártott (gyakran nemzetközi felhasználásra készült) festménymásolatok közép- és kelet-európai kiállításokon való szerepeltetése kiemeli ezen festmények propagandacélra készült és a korabeli nemzeti identitást kifejező szándékát. Az észak-koreai művészeti alkotásokon keresztül képviselt koreai kultúra magyarországi láthatóságát erős és tudatos kultúrpolitika segítette, különösen a koreai háború után, amikor Észak-Korea a koreai művészet közép- és kelet-európai megismertetésére és népszerűsítésére használt kulturális termékeivel adománygyűjtő tevékenységet folytatott az 1950-es években a koreai háború után romjaiból felemelkedő ország helyreállítására. A Kína és a Szovjetunió közötti konfliktust követően 1956 és az 1960-as évek között Észak-Korea és Közép-Kelet-Európa országai között egyre aktívabb diplomáciai kapcsolatoknak és kulturális cseréknek lehetünk tanúi. Észak-Koreából érkező művészek közép- és kelet-európai művészeti múzeumok kiállításain látott, XIX. századi népi és történelmi témájú művészete által inspirálódtak, és a korábban jellemző, politikai színezetű propagandaképek helyett a nemzeti, etnikai és helyi elemeket bemutató művészeti alkotásokat kezdtek készíteni, így az 1950-es évek közepén a politikai töltetű propagandisztikus, antiimperialista tárgyakról (mint például a politikai plakátok) a nemzeti művészetet illusztráló tárgyak felé mozdultak el, bemutatva az Észak-Koreában reprezentatívnak tekintett műtárgyak másolatait

How Bodhidharma came to the East? The visual representations of Bodhidharma in East Asian art with a special emphasis on the Korean Bodhidharma-paintings and the formation of Bodhidharma's iconography.

The founder of meditational Buddhism according to tradition is the Indian born Bodhidharma, whose legendary figure can often be seen in visual art and popular culture of East Asian countries. In my thesis I focus on the visual representations of Bodhidharma, and for the first time, after summarizing the information about him revealed in primary and secondary textual and pictorial sources, I set down a comprehensive study on the formation of the Bodhidharma-iconography, and discuss Korean Bodhidharma-images in a wider context of East Asian images. This thesis introduces Korean Bodhidharma images for the first time in a Western language, and show them together with the already known Chinese and Japanese images. It raises several problems on the identification of these images and brings new evidence on the formation of the Bodhidharma- iconography. It shows how it derived from representations of Daoist immortals and Buddhist arhats. Earlier studies usually consider texts as primary to visual images, but in my thesis, introducing images from the eleventh and twelfth century, I show that in the case of Bodhidharma- iconography visual images had a considerable influence on written texts. Stressing the importance of visual representations of a religious founder in forming further written and visual legends is a new approach which opens new paths to further studies in religious imagery

Celibacy or Marriage? Dilemmas for Buddhist Monks in Korea

A Chosŏn-kor buddhistákat háttérbe szorító és korlátozó konfuciánus időszakát követően a japán gyarmati uralom kezdetén a japán gyakorlatra jellemző szerzetesi házasság lehetősége valóságos alternatívaként jelent meg a koreai buddhisták számára a huszadik század elején. Míg a szakirodalomban gyakran a japán gyarmati örökség elnyomó emlékét látják ma is a papi házasságban, addig a korabeli dokumentumok elemzésével sokkal összetettebb kép rajzolódik elénk. A koreai értelmiségiek közül leglátványosabban a korszak egyik jelentős személyisége, Manhae Han Young’un (1879−1944) koreai buddhizmus megreformálását sürgető szisztematikus írása, a Chosŏn Pulgyo yusinnon 朝鮮佛敎維新論 (Értekezés a koreai buddhizmus helyreállításáról) című mű a cölibátus gyakorlatával szembeni polémia és a papi házasság gyakorlatának engedélyeztetése érdekében megfogalmazott tizenharmadik pontjának bemutatásával és körülményeivel kapcsolatban láthatjuk, hogy érvelésében konfuciánus tanultsága, személyisége és élete ugyanúgy szerepet játszik mint a korszak haladónak vélt ideológiái, a szociáldrawinizmus és a modernizmus, a demokrácia gondolatai. De a szerzetesek mindennapi életét és körülményeit feltáró elsődleges dokumentumokból az is kiderül, hogy a házasulási hajlandóságot a japán gyarmati rendszerben bevezetett új örökösödési szabályok is nagy mértékben befolyásolták