A védőoltásokkal kapcsolatos ismeretek és attitűdök orvostanhallgatók körében a COVID–19-pandémia alatt [Knowledge and attitudes about vaccinations among medical students during the COVID–19 pandemic]

Bevezetés: Magyarországon az életkorhoz kötött kötelező oltások vonatkozásában közel 100%-os a lakosság átoltottsága. Az ajánlott oltások esetében viszont már kevésbé kedvező a helyzet, ráadásul a COVID–19-pandémia alatt a korábbinál nagyobb mértékben jelent meg az oltásellenesség is egyes csoportokban, melynek visszaszorítása minden egészségügyi szakembernek feladata. Célkitűzés: A védőoltásokkal kapcsolatos ismeretek és attitűdök feltárása, valamint ezen tényezők nemek, évfolyamok és oltási hajlandóság/bizonytalanság szerinti jellemzőinek elemzése a Szegedi Tudományegyetem orvostanhallgatói körében. Módszer: A keresztmetszeti vizsgálat a Szegedi Tudományegyetem I. és IV. évfolyamos orvostanhallgatói körében történt online kérdőív segítségével, amely a szociodemográfiai adatokon kívül vizsgálta az influenza és a COVID–19 elleni oltás beadatását, a védőoltásokkal kapcsolatos tudás önértékelését, az oltások fontosságáról, valamint az ajánlott oltásokról alkotott hallgatói véleményeket. Eredmények: Az Egészségügyi Világszervezet stratégiai munkacsoportjának meghatározása alapján a hallgatók 88,6%-a tartozott az „oltási hajlandóság” csoportba, akik amint elérhetővé vált a COVID–19 elleni védőoltás, azonnal beadatták azt, míg az „oltási bizonytalanság” csoportba soroltak (11,4%) csak az oltás kötelezővé tételekor vagy még akkor sem kérték az oltást. A nem és évfolyam szerint illesztett modell alapján az oltási hajlandóságot mutatók nagyobb eséllyel tartották fontosnak a védőoltások alkalmazását, a tanácsadást stb., mint a bizonytalanok, míg az ismeretek önminősítésével nem volt összefüggés. Az ajánlott oltásokkal kapcsolatos állítások esélyhányadosai alapján azonosítani lehetett az oltási hajlandósághoz, illetve bizonytalansághoz társuló véleményeket. Megbeszélés : Összességében a hallgatói ismeretek és attitűdök pozitív képet mutattak. Kiemelendő viszont, hogy az oltási bizonytalanságot mutató hallgatóknál azonosított tévhitek megegyeznek a lakosság körében is fellelhető oltásellenes eszmékkel. Következtetés: Az egyetemi képzés során nagyobb hangsúlyt kell kapnia a hallgatói oltási hajlandóság monitorozásának, az ismeretek és a kommunikáció fejlesztésének. Orv Hetil. 2023; 164(21): 803–810

Rural family medicine as a career option among Hungarian medical students

The shortage of family physicians is a considerable challenge in Hungary. The number of vacant practices is increasing and the rural and deprived areas are more affected.This study aimed to investigate medical students' attitudes towards rural family medicine.The current study used a cross-sectional design with a self-administered questionnaire. Each of the four Hungarian medical universities was represented by their medical students from December 2019 to April 2020.The response rate was 67.3% (n = 465/691). Only 5% of the participants plan to be a family doctor, 5% of the students plan to work in rural areas. On a 5-point Likert scale (1 = 'surely not', 5 = 'surely yes'), half of the participants answered 1 or 2 to choose rural medical work, while 17.5% answered 4 or 5. There was a significant relationship between rural working plans and rural origin (OR = 1.97; p = 0.024), and the plan to work in family practice (OR = 4.90; p < 0.001).Family medicine is not a popular career option among Hungarian medical students and rural medical work is even less attractive. Medical students with a rural origin and an interest in family medicine are more likely to plan to work in rural areas. More objective information and experience need to be given to medical students about rural family medicine to increase the attractiveness of the speciality

Orvostanhallgatók szakterület-választással kapcsolatos motivációi, fókuszban a háziorvosi hivatás = Hungarian medical students’ career choice motivations, focused on family medicine

A magyar alapellátást jelentős humánerőforrás-krízis fenyegeti. A tartósan betöltetlen háziorvosi praxisok száma folyamatosan növekszik. A háziorvosi szakképzésbe újonnan belépő orvosok száma nem elégséges a kedvezőtlen tendencia megállítására. Kulcskérdés a háziorvosi pálya népszerűségének növelése, az orvostanhallgatók minél nagyobb arányban az alapellátás irányába történő orientálása. 2019. december és 2020. április között 465 fő negyed- és ötödéves orvostanhallgató bevonásával megvalósult kérdőíves keresztmetszeti vizsgálat. A hallgatók 5%-a tervez háziorvosként dolgozni a jövőben. Második választandó szakirányként a háziorvostant a hallgatók 4,7%-a, harmadikként 8%-a jelölte meg. A háziorvosi hivatás presztízsét a válaszadók 5 fokozatú Likert-skálán általánosságban átlagosnak, egyéb szakterületen dolgozó szakorvosok között inkább rossznak (átlag: 3,13 vs. 2,39; medián: 3 vs. 2; módusz: 3 vs. 2), ítélik. A pályával kapcsolatos leggyakoribb negatív elképzelések: ala­csony presztízs (44,3%), túl sok adminisztráció (41,9%). A vonzerő növelését szolgáló leggyakoribb elképzelések: „más területen részmunkaidőben végezhető mun­ka” (56,7%), „jobb presztízs” (48,1%), „ma­gasabb fizetés” (47,4%). Jelenleg kevés hallgató készül háziorvosi pályára. Ebben szerepet játszhat a szakterület alacsony presztízse, illetve a hiteles információk hiánya a háziorvosok jövedelmével kapcsolatban. Kulcs­fon­tosságú lenne az orvosképzés során a gyakorlatorientált oktatás szerepének növelése, a praxisközösségi munka és a praxisok átlagos bevételének megismertetése a hallgatókkal. = INTRODUCTION – Hungarian primary care is facing a major human resource crisis. The number of permanently vacant GP practices constantly increases. The number of new doctors entering to the GP training is insufficient to reverse this negative trend. The main goal is to increase the popularity of family medicine and to orient as many medical students towards primary care as possible. METHOD – Cross-sectional survey with 465 fourth and fifth year medical students who attended in family medicine course from December 2019 to April 2020. RESULTS – 5% of the students plan to work as a general practitioner in the future. General pactice was the second choice of 4.7% of students and the third choice of 8%. The prestige of the profession, on a 5-point Likert scale, generally rates as average, but rather poor among other fields’ specialists (average: 3.13 vs. 2.39; median: 3 vs. 2; mo - de: 3 vs. 2). The most common negative perceptions about the speciality are low prestige (44.3%), too much administration (41.9%). The most common ideas for increasing the attractiveness are “part-time work in another field” (56.7%), “better prestige” (48.1%), “higher salary” (47.4%). CONCLUSIONS – Few medical students plan to work as general practitioners in the future. This may be due to the low prestige of the family medicine profession and the lack of credible information on GPs’ salaries. In the future, it would be important to increase the role of practice-oriented education in medical training, and to familiarise students with the work in community practice and the average income of a family practitioner

A védőoltásokkal kapcsolatos ismeretek és attitűdök orvostanhallgatók körében a COVID–19-pandémia alatt = Knowledge and attitudes about vaccinations among medical students during the COVID–19 pandemic

Bevezetés: Magyarországon az életkorhoz kötött kötelező oltások vonatkozásában közel 100%-os a lakosság átoltottsága. Az ajánlott oltások esetében viszont már kevésbé kedvező a helyzet, ráadásul a COVID–19-pandémia alatt a korábbinál nagyobb mértékben jelent meg az oltásellenesség is egyes csoportokban, melynek visszaszorítása minden egészségügyi szakembernek feladata. Célkitűzés: A védőoltásokkal kapcsolatos ismeretek és attitűdök feltárása, valamint ezen tényezők nemek, évfolyamok és oltási hajlandóság/bizonytalanság szerinti jellemzőinek elemzése a Szegedi Tudományegyetem orvostanhallgatói körében. Módszer: A keresztmetszeti vizsgálat a Szegedi Tudományegyetem I. és IV. évfolyamos orvostanhallgatói körében történt online kérdőív segítségével, amely a szociodemográfiai adatokon kívül vizsgálta az influenza és a COVID–19 elleni oltás beadatását, a védőoltásokkal kapcsolatos tudás önértékelését, az oltások fontosságáról, valamint az ajánlott oltásokról alkotott hallgatói véleményeket. Eredmények: Az Egészségügyi Világszervezet stratégiai munkacsoportjának meghatározása alapján a hallgatók 88,6%-a tartozott az „oltási hajlandóság” csoportba, akik amint elérhetővé vált a COVID–19 elleni védőoltás, azonnal beadatták azt, míg az „oltási bizonytalanság” csoportba soroltak (11,4%) csak az oltás kötelezővé tételekor vagy még akkor sem kérték az oltást. A nem és évfolyam szerint illesztett modell alapján az oltási hajlandóságot mutatók nagyobb eséllyel tartották fontosnak a védőoltások alkalmazását, a tanácsadást stb., mint a bizonytalanok, míg az ismeretek önminősítésével nem volt összefüggés. Az ajánlott oltásokkal kapcsolatos állítások esélyhányadosai alapján azonosítani lehetett az oltási hajlandósághoz, illetve bizonytalansághoz társuló véleményeket. Megbeszélés : Összességében a hallgatói ismeretek és attitűdök pozitív képet mutattak. Kiemelendő viszont, hogy az oltási bizonytalanságot mutató hallgatóknál azonosított tévhitek megegyeznek a lakosság körében is fellelhető oltásellenes eszmékkel. Következtetés: Az egyetemi képzés során nagyobb hangsúlyt kell kapnia a hallgatói oltási hajlandóság monitorozásának, az ismeretek és a kommunikáció fejlesztésének. Orv Hetil. 2023; 164(21): 803–810. | Introduction: In Hungary, regarding the age-related mandatory vaccinations, the population is almost 100% vaccinated. In the case of recommended vaccinations, however, the situation is less favourable, and during the COVID–19 pandemic, anti-vaccination sentiment has also appeared in some groups to a greater extent than before. Reducing this is the task of all health professionals. Objective: The exploration of knowledge and attitudes about vaccinations, and the analysis of the characteristics of these factors according to gender, year and vaccine willingness/hesitancy among medical students at the University of Szeged. Method: The cross-sectional study was conducted among first and fourth year medical students of the University, using an online questionnaire, which examined, in addition to sociodemographic characteristics, the administration of influenza and COVID–19 vaccinations, the self-assessment of knowledge about vaccinations, the importance of vaccinations, and student opinions about recommended vaccinations. Results: Based on the definition of the WHO Strategic Advisory Group, 88.6% of the students belonged to the “vaccine willingness” group, who administered the vaccine against COVID–19 as soon as it became available, while the “vaccine hesitancy” group (11.4%) only asked for the vaccine when vaccination was made mandatory or not even then. According to the model adjusted to gender and year, those who showed willingness to vaccinate were more likely to consider the use of vaccinations, counselling, etc. important than those who were hesitant, while there was no correlation with the self-rating of knowledge. On the basis of the odds ratio of the statements related to the recommended vaccinations, it was possible to identify the opinions associated with vaccine willingness or hesitancy. Discussion: Overall, student knowledge and attitudes showed a positive picture. On the other hand, it should be emphasized that the misconceptions identified among students showing vaccine hesitancy are the same as the antivaccination sentiments found among the general population. Conclusion: During university training, more emphasis should be placed on monitoring the willingness of students to be vaccinated, and on developing knowledge and communication