A kockázatvállalás adaptív és nem adaptív formái = Adaptive and non adaptive forms of risk taking

Vizsgálatainkat három nagy témakör köré szerveztük: helyzeti jellemzők, személyi tényezők és fejlődési aspektusok. Hangsúlyt fektettünk arra, hogy természetes körülmények között vizsgáljuk a kockázatvállalást, és összevessük azt a teszthelyzetekben mutatott viselkedéssel. Eredményeinkből azt a következtetést emeljük ki, hogy a kockázatvállalás bonyolult, kontextusfüggő jelenség, ezért különösen fontos figyelembe venni a vizsgált helyzet életszerűségét, személyre vonatkozó relevanciáját és következményeit. Eredményeink szerint az adott kontextus (a kockázatvállalás tárgya, a helyzet valódisága vagy hipotetikus jellege, a kockázatvállalás személyes tétje, stb.) befolyásolja a vállalt kockázat mértékét, a keretezési hatás érvényesülését, a kockázat percepcióját, a rendelkezésre álló erőforrások kockázatvállalásban játszott szerepét. A személyi tényezők vizsgálatához négy csoportot (főiskolás, középiskolás, vállalkozói, és elítélt) hasonlítottunk össze személyiségdimenziók és kockázatvállalási feladatok mentén.A kérdőívek alapján jellemeztük a csoportokat kockázatvállalásuk mintázata, valamint a saját tudásukba vetett hit alapján (kalibráció). Körvonalaztuk a vállalkozói kockázatvállalás sajátosságait, felvázoltuk a kockázatvállaló vállalkozó és bűnelkövető karakterét. Elemeztük a vállalkozók és az elítéltek teszthelyzetben és valós helyzetben tanúsított kockázatvállalási viselkedését is. Kidolgoztunk egy, a bűnelkövetést jósló eszközt a bűnözői életvezetés alapján. | Our research has been organized around three subjects: the influence of situational, personal and developmental aspects. Since risk taking behavior is complex, context dependent, it is important to take into account the personal relevance and consequence of the situation. For this reason we studied and compared risk taking behavior in laboratory situation, and in natural context and field experiments. According to our results, the given context (the field of the risk, the real or hypothetical character of the task, the personal stake) influences how the amount of the risk, positive and negative frames, the perception of risk, the consequence of the availability of the resources effect risk taking. To investigate the role of personal factors in risk taking we compared four groups in a number of personality dimensions and risk taking tasks: university students, high school students, entrepreneurs and criminals. We characterized these groups along their risk taking patterns and the correlation between risk taking and other characteristics, such as coping or calibration. We described the characteristics of a risk taker as an entrepreneur or as a criminal.. On the basis of interviews we constructed a method to describe and quantify risk taking of these two groups in their real life activity, and compared the results with their answers to questionnaires. For criminals we outlined a predictive scale for future criminal acts based on their real life risk taking event

A könnyen kizárható választási lehetőségek hatása a túlzott magabiztosságra = The influence of improbable options on the confidence of choice

A hétköznapokban számtalanszor kell különböző alternatívák közt választanunk, miközben nem vagyunk biztosak választásunk helyességében. Bizonytalan helyzetben hozott döntéseinket, választásainkat kísérő szubjektív bizonyosságérzetet időnként verbális címkékkel, máskor százalékokkal fejezzük ki: „tuti biztos”, „talán ez a helyes”, 90% stb.). A kalibrációs kutatások azt vizsgálják, hogy ezek a verbális címkék és százalékok mit fejeznek ki, mi a közük az utólagos beváláshoz. Például 100 olyan helyzetből, amely mellett 90%-os magabiztossággal döntöttünk, valóban 90 körül van-e azok száma, amelyek utólag jó döntésnek / ítéletnek bizonyultak. Jelen kutatásomban azt vizsgáltam, hogy olyan opciók, amelyeket könnyen ki tudnak zárni a döntéshozók, hogyan változtatják meg a „versenyben maradó” opciók közti választás magabiztosságát. Általánosnak látszik az a döntési folyamat, hogy a döntéshozók először az irreális opciókat kizárják, majd a többi reálisnak látszó alternatívát mérlegelik. Vizsgálatom alapján elmondható, hogy az irreális opciók nem nehezítik a döntéshozó helyzetét, és ezáltal nem bizonytalanítják el ítéletalkotásában, hanem éppen ellenkezőleg: magabiztosabbá teszik. Vizsgálatom a kalibrációs elméletek egyikének érvényességét támasztja alá: Eredményeim ellentmondanak a normatív döntéselméletnek, a valószínűségi kalibráció alátámasztás-elméletének (support theory), valamint a szubjektív valószínűségekre vonatkozó ökológiai validitás (ecological validity and probabilistic mental models) elméletének, viszont összhangban vannak az optimista felülkalibráltság elméletével. | We need to make a choice between alternatives on numerous occasions in our everyday life. However, we are not always confident that we have made the right decision. The subjective sense of certainty that accompanies our decisions made in uncertain situations is usually expressed in labels or in percentages: “dead sure”, “it may be right”, 90%, etc. Calibration research focuses on what these verbal labels and percentages express and how they are related to the final outcome. For example, whether out of a 100 situations where we make decisions with 90% confidence, the number of decisions that afterwards can be considered correct decisions/judgments is truly around 90. The current research examines how the options that are ruled out easily by decision makers influence the confidence of choice for the remaining options. The general decision making process appears to start with ruling out unrealistic options and then contemplating the choice between the remaining realistic ones. On the basis of the study, it can be stated that unrealistic options do not make the decision more difficult and do not add to the uncertainty of decision making, on the contrary, they make the decision maker more confident. These results contradict the normative decision theory, the support theory of probability calibration, the theory of ecological validity and probabilistic mental models and are in accordance with the theory of optimistic overconfidence

A kalibráció kognitív megközelítése

A valószínűségi ítéletalkotás pszichológiai vizsgálatának egyik - a mindennapok gyakorlatában is nagy jelentőséggel bíró - témája a kalibráció. A kalibráció azt vizsgálja, hogy a valószínűségi ítéletek helyesek-e, ténylegesen tükrözik-e a valóságot. A normatív kiindulópontú kezdeti kutatások egyik sokszor megismételt eredménye az volt, hogy az emberek biztosabbak a véleményükben, mint ahogy azt a rendelkezésre álló bizonyítékok megengednék. Az alátámasztás elmélet (support theory) az ítéletek jósága helyett a kalibráció alakulásának mechanizmusát igyekszik leírni. Kísérleti csoportjainkat úgy választottuk ki, hogy a tudás mértéke és a tudásról általában kapott visszajelentések mennyisége szempontjából különbözzenek, és azt vizsgáltuk, hogy e két tényező hogyan befolyásolja a kalibráció alakulását. Azt találtuk, hogy a tudás mértéke befolyásolja a kalibráció mintázatát, de a visszajelentés mennyiségének szerepét nem tudtuk tetten érni. Eredményeinket az alátámasztás elmélettel összhangban úgy értelmeztük, hogy a kalibrációt az intenzitás (a saját tudásról alkotott sztereotip kép) befolyásolja, a visszajelentések hatását tükröző hitelesség azonban nem