Propagulum helyettesítők fejlesztése és alkalmazása a magbank kialakulását befolyásoló tényezők vizsgálatára = Development and application of propagule substitutes to reveal factors influencing the development of soil seed banks

A programban flóránk fajainak jellemző magméret és fajsúly tartományába eső, különböző méretű és formájú propagulum utánzó műanyag szemcséket fejlesztettünk és ezeket legelt és bekerített homoki és sziki gyepekbe helyeztük ki. Kifejlesztettük ezen szemcsék talajból történő visszanyerésének módszerét és az ehhez szükséges eszközöket, berendezéseket. Három éven át, félévente vett mintákon elemeztük, hogy a szemcsék visszanyerhetősége és talajbeli penetrációja miként függ a talajtípustól, a gyep legeltségétől, a szemcse méretétől és alakjától. Megállapítottuk, hogy a visszanyerhetőséget nem befolyásolta a vizsgálati terület talajtípusa és a szemcse mérete. A lapított szemcsék viszont ritkábban kerültek meg, mint a gömbölyűek. A penetráció lassú, a propagulumok zöme a felszínen maradt. Homokon több szemcse került a mélyebb rétegekbe, mint sziken, a penetráció mértéke a talaj mechanikai ellenállásával fordítottan volt arányos. A kisebb szemcsék penetrációja meghaladta a nagyobbakét. A szemcsék alakja nem volt hatással a penetrációra, a méret és alak hatása között sem találtunk összefüggést. Nem találtunk kapcsolatot a terület legeltsége és a penetráció mértéke közt. Tanulmányoztuk az időjárási fluktuációk és a legeléskizárás hatását a vizsgált gyepek összetételére, az egyes fajok borítására és fitomasszájára. Elvégeztük a talaj magkészletének analízisét is és új eljárást dolgoztunk ki Juncus fajok vegetatív állapotban történő azonosítására. | The project aimed at developing propagule mimics (plastic beads) the specific gravity, size and shape of which falls in the range of seeds in Central European flora. These beads were deployed in grazed and ungrazed stands of sand and alkalic grasslands. We developed a methodology as well tools to sample these beads from the soil. Sampling twice a year within a three years’ period we studied the effect of soil type, grazing and bead size and shape on the beads’ recovery and penetration rates. We found that recovery rate is unaffected by soil type and bead size. Flattened beads were reclaimed with a lower rate than round ones. Most propagules persisted on the soil surface suggesting slow penetration. More beads penetrated to deeper soil horizons on sand than on solonetz, the penetration rate was negatively correlated with the soils’ mechanical resistance. Small beads penetrated with a greater chance than did the large ones. In contrast, no effect of shape on vertical bead displacement was found and no correlation was established between the effect of size and shape. Neither we found correlation between grazing status and the rate of penetrated beads. We also studied the effect of weather fluctuation and of grazing exclosure on vegetation composition and specific dominance (cover, phytomass) in the studied grasslands. Composition and dominance of soil seed banks was studied too and a new protocol to distinguish vegetative specimens of Juncus spp. has also been developed

A hepatocellularis carcinoma előfordulása és kezelésének tanulságai az északkelet-magyarországi régióban | Incidence of hepatocellular carcinoma and consequent lessons for its management in Northeastern Hungary

Absztrakt Bevezetés: A hepatocellularis carcinoma gyakori, nehezen kezelhető daganat. Célkitűzés: A szerzők áttekintették a májsejtrákkal kapcsolatos ismereteket és értékelték a kezelési eredményeket az északkelet-magyarországi régióban. Módszer: A szerzők intézményében 5 év alatt májsejtrák diagnózissal kezelt betegek adatait retrospektív módon elemezték. Eredmények: Ismert májcirrhosisa 187 beteg közül 71-nek (38%) volt, 52 betegnél (28%) a májcirrhosisra a daganat felismerésekor derült fény. Nem volt májzsugora 15 betegnek (8%), míg erre vonatkozóan 49 betegnél (26%) nem találtak adatot. Etiológiai faktorok az alkoholfogyasztás (52%), a vírushepatitis (41%) és a metabolikus szindróma (valószínűleg nem alkoholos zsírmáj) (44%) voltak. Cirrhosis nélkül kialakult májsejtrák hátterében leggyakrabban nem alkoholos zsírmáj állt. A daganat felismerése 83%-ban előrehaladott stádiumban történt. A túlélést a Barcelona stádium (A vs. B/C vs. D stádium: 829 vs. 387 vs. 137 nap, p<0,001) jelentősen befolyásolta, az etiológia nem (vírus 282, metabolikus szindróma 335 és alkohol 423 nap, p = 0,65). Következtetések: A hepatocellularis carcinoma rossz kimenetelének oka a késői felismerés. A májzsugoros betegek szűrése mellett a májcirrhosis korábbi felismerése szükséges. A metabolikus szindrómások ultrahangos szűrése megfontolandó. A krónikus májbetegség terápiája a túlélést lényegesen befolyásolja. Orv. Hetil., 2016, 157(45), 1793–1801. | Abstract Introduction: The increasing incidence and poor prognosis of hepatocellular carcinoma places huge burden on healthcare. Aim: After reviewing literature on epidemiological trends, risk factors, diagnosis and management options for hepatocellular carcinoma, the authors investigated results of treatment and survival data of patients in Northeastern Hungary. Method: In a retrospective study, the authors analyzed medical records of 187 patients with hepatocellular carcinoma (etiology, presence of cirrhosis, stage of the tumor, treatment and disease outcome). Results: Seventy-one patients (38%) had known cirrhosis at the diagnosis of hepatocellular carcinoma, while in 52 patients (28%) the presence of cirrhosis was established at the time of the diagnosis of hepatocellular carcinoma. Fifteen patients (8%) had no cirrhosis and in 49 patients (26%) no data were available regarding cirrhosis. Etiological factors were alcohol consumption (52%), viral hepatitis (41%) and metabolic syndrome (44%). In cases of metabolic syndrome, hepatocellular carcinoma frequently occurred without cirrhosis. In 83% of the cases, the tumor was discovered in an advanced stage. Median survival time was significantly associated with tumor stage (Barcelona A stage vs. B/C vs. D: 829 vs. 387 vs. 137 days, respectively p<0.001) but not with disease etiology (virus 282 days, metabolic syndrome 335 days and alcohol 423 days, p = 0.65). Conclusions: High mortality of hepatocellular carcinoma was mainly attributed to the delayed diagnosis of the disease. Screening of patients with cirrhosis could only result in a partial improvement since in a great proportion cirrhosis was diagnosed simultaneously with the tumor. Screening of diabetic and obese patients by ultrasonography should be considered. Management of baseline liver disease is of importance in the care of hepatocellular carcinoma. Orv. Hetil., 2016, 157(45), 1793–1801

Utility of serological markers in inflammatory bowel diseases: Gadget or magic?

The panel of serologic markers for inflammatory bowel diseases (IBD) is rapidly expanding. Although anti-Saccharomyces cerevisiae antibodies (ASCA) and atypical perinuclear antineutrophil cytoplasmic antibodies (P-ANCA) remain the most widely investigated, an increasing amount of experimental data is available on newly discovered antibodies directed against various microbial antigens. The role of the assessment of various antibodies in the current IBD diagnostic algorithm is often questionable due to their limited sensitivity. In contrast, the association of serologic markers with disease behavior and phenotype is becoming increasingly well-established. An increasing number of observations confirms that patients with Crohn's disease expressing multiple serologic markers at high titers are more likely to have complicated small bowel disease (e.g. stricture and/or perforation) and are at higher risk for surgery than those without, or with low titers of antibodies. Creating homogenous disease sub-groups based on serologic response may help develop more standardized therapeutic approaches and may help in a better understanding of the pathomechanism of IBD. Further prospective clinical studies are needed to establish the clinical role of serologic tests in IBD

Parthenogenetic capability of three species in Poa pratensis L. aggregation

Parthenogenesis, as an asexual reproductive method gives rise to a new prospect in agricultural production: the opportunity to establish genetically stable, seed-propagating clones of crops, which can perpetuate themselves across countless sporophytic generations. Apomictic processes of Poa pratensis has been extensively discussed by several studies. We studied the parthenogenesis capability of species in Poa pratensis L. aggregation collected from seminatural habitats by auxin-test. The article presents that this asexual mode of reproduction occurs in two other species of the Poa pratensis group, in Poa angustifolia and Poa humilis too. The results add more information to the reproductive behavior of these Poa species and could be useful in plant breeding

Response to Low L-Ficolin associated with disease severity during sepsis in adult ICU patients

K