Nem invazív lélegeztetés alkalmazása kritikus állapotú betegekben = Use of noninvasive ventilation in critically ill patients

Absztrakt: Bevezetés: A nem invazív lélegeztetés alkalmazása világszerte terjed. Számos kórkép esetén bizonyították mortalitásbeli előnyét az invazív lélegeztetéssel szemben. A technika leggyakoribb ellenérvei a nagy eszköz- és ellátó személyzeti igény, valamint a sikertelen kezeléssel járó fokozott mortalitás. Célkitűzés: Jelen munkánk célja az volt, hogy bemutassuk az intenzív osztályon alkalmazott nem invazív lélegeztetéssel nyert tapasztalatainkat. Módszer: A Semmelweis Egyetemen 2014 és 2016 között működő Légzési Intenzív Osztály nem invazív lélegeztetéssel kezelt betegeinek adatait dolgoztuk fel retrospektív módon. A statisztikai elemzést Mann–Whitney-féle U-teszttel, illetve Z-teszttel, a rizikóarány-számítást χ-négyzet-próbával végeztük. Eredmények: A vizsgált 301 beteg közül 147 részesült iniciális nem invazív lélegeztetésben. A konverziós arány 24,5% volt. A legnagyobb sikertelenségi arány az immundeficientiához kapcsolt tüdőgyulladás, az interszticiális tüdőbetegség és a tüdőgyulladásos kórképekhez volt köthető (71,4%, 33,3%, illetve 31,6%), míg a nem invazív lélegeztetés cardialis tüdőödémában és hypercapniás légzési elégtelenségben volt a legsikeresebb (0%-os, illetve 16,7%-os konverziós igény). A konverzióra szoruló betegcsoport mortalitása (33,3%) szignifikánsan magasabb volt mind az iniciálisan invazívan lélegeztetett (24,5%), mind a sikeresen nem invazívan lélegeztetett betegcsoporténál (3,6%); az iniciális invazív lélegeztetési igény 2,65-szörös mortalitásemelkedést (OR = 2,65, 95% CI = 1,305–5,374, p = 0,009), a lélegeztetés konverziójának szükségessége 13,33-szoros mortalitásemelkedést (OR = 13,33; 95% CI 3,278–54,238; p<0,001) jelentett. Az intenzíves mortalitást számoló pontrendszerek nem jelezték előre a sikertelen nem invazív lélegeztetést. Következtetés: A nem invazív lélegeztetés magyar viszonylatban is széles körű indikációval, sikeresen alkalmazható kezelési mód, mely bizonyos kórképekben javítja a túlélést az invazív lélegeztetéssel szemben. A nem megfelelő indikációval végzett nem invazív lélegeztetés sikertelensége és várható mortalitása fokozott lehet. Orv Hetil. 2018; 159(45): 1831–1837. | Abstract: Introduction: The use of noninvasive ventilation has increased worldwide. Its mortality reducing benefit has been shown in several different conditions compared to invasive ventilation. Common counterarguments against the technique are its increased technical and caregiver requirements and increased mortality associated with treatment failure. Aim: The aim of our work was to describe our experiences with noninvasive ventilation in the intensive care unit. Method: We reviewed patient data from the Respiratory Intensive Care unit of Semmelweis University operated from 2014 to 2016. Statistical analysis was performed by Mann–Whitney U test and Z-test; odds ratio was calculated with χ-square test. Results: Out of the 301 patients analyzed, 147 received noninvasive ventilation. Noninvasive failure rate was 24.5%. The highest failure rate was associated with immunodeficiency associated pneumonia, interstitial lung disease and pneumonia (71.4%, 33.3% and 31.6%), while noninvasive ventilation was the most successful in cardiogenic pulmonary edema and hypercapnic respiratory failure (0 and 16.7% failure rate). Treatment failure was associated with significantly higher mortality (33.3%) compared to patients initially ventilated invasively (24.5%) and patients successfully treated with noninvasive ventilation (3.6%), resulting in a 2.65-fold mortality increase in invasively ventilated patients (OR = 2.65, 95% CI = 1.305–5.374, p = 0.009), and a 13.33-fold mortality increase in noninvasive failure patients (OR = 13.33; 95% CI 3.278–54.238; p<0.001). Outcome scores did not predict noninvasive failure. Conclusion: Noninvasive ventilation is a widely used, effective treatment mode which can improve the outcome in certain diseases compared to invasive ventilation. Noninvasive ventilation in incorrect indications could, however, lead to increased failure rates and mortality. Orv Hetil. 2018; 159(45): 1831–1837

Low frequency forced oscillation lung function test can distinguish dynamic tissue non-linearity in COPD patients

This paper introduces the use of low frequencies forced oscillation technique (FOT) in the presence of breathing signal. The hypothesis tested is to evaluate the sensitivity of FOT to various degrees of obstruction in COPD patients. The measurements were performed in the frequency range 0-2 Hz. The use of FOT to evaluate respiratory impedance has been broadly recognized and its complementary use next to standardized method as spirometry and body plethysmography has been well-documented. Typical use of FOT uses frequencies between 4-32 Hz and above. However, interesting information at frequencies below 4 Hz is related to viscoelastic properties of parenchyma. Structural changes in COPD affect viscoelastic properties and we propose to investigate the use of FOT at low frequencies with a fourth generation fan-based FOT device. The generator non-linearity introduced by the device is separated from the linear approximation of the impedance before evaluating the results on patients. Three groups of COPD obstruction, GOLD II, III, and IV are evaluated. We found significant differences in mechanical parameters (tissue damping, tissue elasticity, hysteresivity) and increased degrees of non-linear dynamic contributions in the impedance data with increasing degree of obstruction (p < 0.01). The results obtained suggest that the non-linear index correlates better with degrees of heterogeneity linked to COPD GOLD stages, than the currently used hysteresivity index. The protocol and method may prove useful to improve current diagnosis percentages for various COPD phenotypes

Nem invazív légzési osztály a hazai ellátórendszerben [Non-invasive respiratory unit in the Hungarian health care system]

Treating patients with acute or chronic respiratory insufficiency still poses a major load on the healthcare system. Though there is evidence that treating these patients in high dependency respiratory units results in a shortening of hospital stay, reduces the need of intubation, and decreases mortality. In the Hungarian routine these patients are treated in general wards until the development of global respiratory insufficiency, when they are transferred to intensive care units. The authors present their first year experience on their novel Non-invasive Respiratory Unit established at Semmelweis University

Az obesitas-hypoventilatiós szindróma kezelése és utánkövetése

Bevezetés: Az obesitas-hypoventilatiós szindróma (OHS) a tartós otthoni noninvazív légzéstámogatás leggyakoribb indikációja világszerte. Magyarországon ma még kevés adat áll rendelkezésre előfordulásáról és kimeneteléről, bár a tartós otthoni lélegeztetés finanszírozási és terápiás lehetőségei közel egy évtizede elérhetők. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja az volt, hogy a Semmelweis Egyetem Otthoni Lélegeztetési Programjában gondozott OHS-páciensek rövid és hosszú távú klinikai mutatóit elemezzük, különös tekintettel a betegek hosszú távú túlélésére. Módszer: Prospektív vizsgálatunk során azokat az OHS-pácienseket követtük nyomon, akik esetében a tartós légzéstámogatás 2018. 01. 01. és 2023. 01. 30. között indult. Eredmények: A vizsgálatba 63 OHS-beteget vontunk be. A hosszú távú légzéstámogatás 25 (40%) esetben elektíven, 38 (60%) esetben pedig akut légzési elégtelenség kezelését követően került beállításra. 6 hónap lélegeztetésterápiát követően a betegek 96,83%-a (61 páciens) jó együttműködést mutatott a terápiával. A kontrollvizsgálat adatai alapján a betegek átlagosan napi 7,49 (± 2,92) órát használták a noninvazív lélegeztetőgépet, és 54 páciens (86%) esetében elérhető volt a normocapnia. A 63 beteg teljes gondozási ideje a megfigyelési időszak (67 hónap) alatt átlagosan 32,51 (± 18,45) hónap volt, és 6 hónaptól 66 hónapig terjedt. Számításunk alapján a vizsgálatban részt vevők 5 éves kumulatív túlélése 86% volt. Következtetés: Az OHS-betegek a protokoll szerinti, célorientált tartós légzéstámogatás mellett igen jó klinikai eredményekre és a nemzetközi irodalmi adatokhoz képest is kiemelkedő túlélésre számíthatnak. Orv Hetil. 2024; 165(10): 385–392

Prevalence of suspected obesity hypoventilation syndrome in Hungarian Intensive Care Units during the COVID‐19 pandemic

Abstract Introduction The symptoms of obesity hypoventilation syndrome (OHS) may be present for years with concomitant progressive comorbidities, and the condition is frequently diagnosed late as a result of acute‐on‐chronic hypercapnic respiratory failure. Although some data exist on intensive care unit (ICU) prevalence, mortality and morbidity of OHS, little is known about the ICU mortality of these chronic respiratory failure patients during the COVID‐19 pandemic. Methods We performed a cross‐sectional observational study in five Hungarian Intensive Care Units for 4 months during the COVID‐19 pandemic. All ICU patients were screened for OHS risk factors by treating physicians. Risk factors were defined as obesity (body mass index [BMI] ≥ 30 kg/m2) and at least one of the following: Epworth Sleepiness Score ≥ 6; symptoms of right heart failure; daytime or night‐time hypoxemia; presence of loud snoring; witnessed apnoea. We calculated prevalence, mortality and factors associated with unfavourable outcome. Results A total of 904 ICU patients were screened for OHS risk factors. Overall 79 (8.74 ± 5.53%) patients were reported to have met the criteria for suspected OHS with a mortality rate of 40.5%; 69% (54 patients) of the cohort displayed at least 3 symptoms related to OHS before their acute illness. COVID‐19 infection was associated with higher mortality in OHS‐suspected patients, independently of actual BMI. Conclusion Despite the increased risk of obese patients, suspected OHS did not show higher prevalence than expected during the COVID‐19 pandemic in critically ill patients. COVID‐19 infection however was a risk for mortality in these patients, independent of actual BMI