Peptid nukleinsavak szerkezete - elméleti számítások = Peptide Nucleic Acids - Theoretical Approach

Megállapítottuk, hogy a 3- és 5-metil-6-aminouracil mesterséges nukleobázisok (NB-ok) valamely természetes bázissal alkotott bázispárja energetikailag az A-T párhoz áll közel. Néhány esetben azt tapasztaltuk, hogy képesek a G-C párhoz hasonló kölcsönhatási energiára. DNS-be, RNS-be építve a mesterséges NB-ok inkább az A-T párhoz közeli kölcsönhatást alakíthat ki, nagyobb konformációs szabadsággal bíró PNS esetében már könnyebben előállhatnak a nagyobb kötésenergiájú geometriák is. Így PNS-ben alkalmazásuk alternatívát jelenthet a C, vagy G NB-okkal való párképzésre. PNS di- és tetrapeptidmodellek energetikailag legjobb szerkezeteit és a legfontosabb intramolekuláris kölcsönhatásokat határoztuk meg elméleti módszerekkel. 3,5,7 egység hosszú PNS lánc középső monomer egységében meghatároztuk a bázis síkjának és a linker részen megadott sík relatív orientációját módosított xantinil bázis két tautomerjénél. Kidolgoztunk egy kiértékelési eljárást, amely alkalmas a PNS konformációs terének elemzésére. A PNS duplexben a H-híd kötések és a pi-stacking töltés eltolódást okoz, amelynek hatása van a szálak és a bázisok közötti kölcsönhatásokra. Peptid, PNS modellek és duplex fém ionnal (Cu2+, Zn2+) alkotott komplexek szerkezetét elméleti módszerekkel tanulmányoztuk. Új modellt dolgoztunk ki GC állófázis polaritásának leírására és spermidin-PNS molekulák polisziloxánokon történő megkötődésére. PNS és peptid modellek kötődését tanulmányoztuk HSP90 fehérjén dokkolással. | The base pairs (BPs) of 3- and 5-methyl-6-aminouracils with natural nucleobases (NBs) was studied theoretically. The interaction energy (Einter) of the BPs was analyzed using a quantitative bond energy decomposition scheme. The results show that the Einter of an artificial-natural BP is mostly close to the Einter of the A-T. Incorporating the 6-aminouracils into DNA/RNA strands, we expect Einter similar to that of the A-T BP. In PNA the orientation of the NB are strongly influenced by the flexibility of the linker part between the main-chain and the NB. Two tautomeric forms were introduced (7H,9H) of 3-xanthinyl (3X), where in case of the 9H compound allows for an additional intramolecular bond between the linker and the NB part of the PNA monomer. Structures were examined by our method, which is the generalization of the Ramachandran-protocol. 9H tautomer was found to have a special orientation stabilized by the extra intermolecular interaction. The best conformations of PNS dipeptide models (A,T,C,G,U) and Ac-XGG(A)-NHMe tetrapeptide models were analyzed by MM, semiempirical QC and ab initio/DFT methods. Interactions (H-bonds, pi-stacking) in PNA.PNA and PNA.DNA duplexes were analyzed as well as the interactions of metal ions (Cu2+, Zn2+) on the structure of duplexes, monomers and small peptides. New models were developed on the polarity of stationary phases and binding of biopolymers on polysiloxanes. Binding of peptide derivatives was theoretically described on HSP90

A gyermek 2 (1908) 05

A gyermek A Magyar Gyermektanulmányi Társaság közlönye 2. évfolyam, 05. szám Budapest, 1908. május A folyóirat 1908-ig a Gyermekvédelmi lap mellékleteként, 1909-től mint önálló lap jelent meg

Influence of dextran-70 on systemic inflammatory response and myocardial ischaemia-reperfusion following cardiac operations

INTRODUCTION: Experimental studies have demonstrated that dextran-70 reduces the leukocyte–endothelium interaction, but clinical evidence is still lacking. Our objective was to justify the anti-inflammatory effect of dextran-70 following cardiac operations. METHODS: Forty patients undergoing coronary bypass surgery (n = 32) or aortic valve replacement (n = 8) were enrolled in this prospective, randomized, double-blind study. Two groups were formed. In group A (n = 20), dextran-70 infusion was administered at a dose of 7.5 ml/kg before the initiation of cardiopulmonary bypass and at a dose of 12.5 ml/kg after the cessation of cardiopulmonary bypass. Group B served as a control with identical amounts of gelatin infusion (n = 20). The plasma concentration of procalcitonin, C-reactive protein, IL 6, IL 6r, IL 8, IL 10, soluble endothelial leukocyte adhesion molecule-1, soluble intercellular adhesion molecule-1, cardiac troponin-I and various haemodynamic parameters were measured in the perioperative period. Multivariate methods were used for statistical analysis. RESULTS: In group A, lower peak (median) plasma levels of procalcitonin (0.2 versus 1.4, p < 0.001), IL 8 (5.6 versus 94.8, p < 0.001), IL 10 (47.2 versus 209.7, p = 0.001), endothelial leukocyte adhesion molecule-1 (88.5 versus 130.6, p = 0.033), intercellular adhesion molecule-1 (806.7 versus 1,375.7, P = 0.001) and troponin-I (0.22 versus 0.66, p = 0.018) were found. There was no significant difference in IL 6, IL-6r and C-reactive protein values between groups. Higher figures of the cardiac index (p = 0.010) along with reduced systemic vascular resistance (p = 0.005) were noted in group A. CONCLUSION: Our investigation demonstrated that the use of dextran-70 reduces the systemic inflammatory response and cardiac troponin-I release following cardiac operation. TRIAL REGISTRATION NUMBER: ISRCTN38289094

Béta-amiloid peptidek aggregációja és kölcsönhatása fehérjékkel; új neuroprotektív vegyületek alkalmazása az Alzheimer-kór megelőzésére = Beta-amyloid aggregation and interaction with proteins; novel neuroprotective compounds for prevention of Alzheimer's disease

Új, standardizálható módszert dolgoztunk ki toxikus �béta-amiloid (Abéta) 1-42 peptid oligomerek előállítására, a preparált oligomereket fiziko-kémiai módszerekkel jellemeztük. Két új neuroprotektív peptidmimetikum vegyületcsaládot találtunk, ezek az anyagok megvédik a neuronokat az Alzheimer-kór (AK) állatmodelljében az Abéta neurotoxikus hatásától. Mindkét vegyületcsoportot szabadalmilag védjük, mint az AK potenciális gyógyszerjelölt vegyületeit. Új ex vivo módszert dolgoztunk ki az Abéta peptidek toxicitásának mérésére (patkány hippocampus szelet, MTT-teszt), a módszer alkalmas az új neuroprotektív vegyületeink aktivitásmérésére is. Az ex vivo hippocampus szeleteket sikerrel alkalmaztuk a neuronális plaszticitás (LTP) mérésére, az Abéta-toxicitás meghatározására, multielektród array (MEA) technikával. In vivo, egysejt-elvezetéses elektrofiziológiai mérésekkel bizonyítottuk az új peptidmimetikumaink neuroprotektív hatását. Proteomikai módszerekkel azonosítottuk az Abéta peptidekkel kölcsönhatásba lépő fehérjéket, ezek elsősorban plazmamembrán, ill. intraneuronális fehérjék (mitokondrium, endoplazmás reticulum, mikrotubuláris rendszer). Az intraneuronális fehérjék és az Abéta peptidek kölcsönhatásai kulcsszerepet játszhatnak az AK patogenezisében. Igazoltuk, hogy a Zn2+ ionok toxikus Abéta-aggregátumok képződését indukálják. Az AK transzgén állatmodelljén bizonyítottuk, hogy a Zn-kelátorok (pl. Perindopril) neuroprotektív hatásúak. Új AK-állatmodellt dolgoztunk ki az Abéta oligomerek icv bevitelével. | A new method was introduced for the preparation of toxic beta-amyloid (Abeta) 1-42 oligomers, these assemblies were characterized with physicochemical methods. Two families of novel neuroprotective peptidomimetics were found, these substances protect neurons against the toxic effect of Abeta in tg mouse models of Alzheimer’s disease (AD). Both groups of the novel substances will be patented as putative drug candidates for AD treatment. A new ex vivo method was introduced for toxicity measurement of Abeta peptides (rat hippocampal slices, MTT-assay); this method proved to be suitable for activity measurement of the novel neuroprotective substances. Hippocampal slices were successfully used for measurement of neuronal plasticity (LTP) for demonstrating neurotoxicity of Abeta aggregates, applying multielectrode array (MEA) technique. The neuroprotective effect of our novel peptidomimetics was demonstrated also in vivo, using one-cell electrophysiology. Proteomic methods were used for identification of proteins interacting with Abeta peptides; these are mainly plasma membrane and intraneuronal (mitochondrial, endoplasmatic reticular and microtubular) proteins. Interaction of intracellular proteins with Abeta may play key role in AD pathogenesis. The role of Zn2+ ions in formation of toxic Abeta-aggregates was demonstrated. Zn2+-chelators (e.g. Perindopril) were neuroprotective in a tg-mouse model of AD. A new AD rat model was introduced using icv administration of synthetic Abeta oligomers

A műtéti érzéstelenítés hatása a daganatkiújulásra : Áttekintő tanulmány = Effect of anesthesia on tumor recurrence : Review study

A daganatos betegségek okozzák a magyarországi halálesetek közel egynegyedét. A tumorreszekciós műtétek hosszú távú sikerességét, vagyis a kiújulás- és áttételmentességet, valamint a túlélést az anesztéziai módszerek is befolyásolják. Ezt igazolták a sejttenyészeteken és az állatmodelleken végzett kísérletek. Kiderült, hogy a propofol és a helyi érzéstelenítőszerek – az inhalációs anesztetikumokhoz és az opioidokhoz képest – csökkentik a daganatsejtek életképességét és áttételképző potenciáljukat. A betegcsoportokon végzett vizsgálatok azonban csak a propofol előnyét igazolták az inhalációs anesztetikumokhoz képest. Sajnos az általános anesztéziához a helyi érzéstelenítőszerek epiduralis, kiegészítő jellegű alkalmazása nem csökkentette a betegek kiújulásmentességi és túlélési idejét. További klinikai vizsgálatok szükségesek, hogy a jövőben kiderüljön, az egyes ráktípusokban milyen a műtéti érzéstelenítés tényleges hatása. | Cancers cause nearly a quarter of all deaths in Hungary. The long-term success of tumor resection operations, i.e., the absence of recurrence and metastasis as well as survival, are also influenced by anesthetic methods. This was confirmed by experiments on cell cultures and animal models. Propofol and local anesthetics have been shown to reduce tumor cell viability and metastatic potential compared to inhalation anesthetics and opioids. However, studies conducted on patient groups only confirmed the advantage of propofol compared to inhalation anesthetics. Unfortunately, the epidural, additional use of local anesthetics for general anesthesia did not reduce the recurrence-free and survival time of the patients. Further clinical studies are necessary to reveal the actual effect of surgical anesthesia in each type of cancer in the future. Orv Hetil. 2023; 164(22): 843-846

Antibiotic Consumption Patterns in European Countries Are Associated with the Prevalence of Parkinson’s Disease; the Possible Augmenting Role of the Narrow-Spectrum Penicillin

Parkinson’s disease: Parkinson’s disease (PD) is the second-most common neurodegenerative disease, affecting at least 0.3% of the worldwide population and over 3% of those over 80 years old. According to recent research (2018), in 2016, 6.1 million (95% uncertainty interval (UI) 5.0–7.3) individuals had Parkinson’s disease globally, compared with 2.5 million (2.0–3.0) in 1990. The pandemic-like spreading of PD is considered a slow-moving disaster. Most recent studies indicated the possible role of an altered microbiome, dysbiosis, in the development of PD, which occurs long before the clinical diagnosis of PD. Antibiotics are considered as major disruptors of the intestinal flora and we have hypothesized that, as different classes of antibiotics might induce different dysbiosis, certain classes of antibiotics could trigger the PD-related dysbiosis as well. Comparative analyses were performed between the average yearly antibiotic consumption of 30 European countries (1997–2016) and the PD prevalence database (estimated for 2016). We divided the time frame of antibiotic consumption of 1997–2016 into four subsections to estimate the possible time lapse between antibiotic exposure and the prevalence, prevalence change, and PD-related death rates estimated for 2016. Our results indicated that countries with high consumption of narrow-spectrum penicillin experienced a higher increase in PD prevalence than the others. Countries reporting a decline in PD from 1990 to 2016 demonstrated a reduction in the consumption of narrow-spectrum penicillin in this period

“Growth-Promoting Effect” of Antibiotic Use Could Explain the Global Obesity Pandemic: A European Survey

Clinical observations indicated a higher rate of obesity among children who received antibiotics at early ages. Experimental studies supported the role of the modified gut microbiome in the development of obesity as well. For identifying antibiotic classes that might promote or inhibit obesity-related dysbiosis, a database of the average yearly antibiotic consumption (2008–2018) has been developed using the European Center for Disease Prevention and Control (ECDC) yearly reports of antibiotic consumption in the community for the major antibiotic classes in 30 European countries, which were compared to the childhood and adult obesity prevalence featured in the Obesity Atlas. Pearson’s chi-square test was applied to estimate positive/negative correlations between antibiotic consumption and obesity. One-way ANOVA has been applied to test the differences in antibiotic consumption between groups, and logistic regression analysis was performed to determine the odds ratios (OR) of antibiotic consumption for obesity. Strong, positive associations were estimated between childhood obesity and the total consumption of systemic antibiotics, broad-spectrum, beta-lactamase-resistant penicillin, cephalosporin, and quinolone, and a negative correlation was found with the consumption of tetracycline, broad-spectrum, beta-lactamase-sensitive penicillin, and narrow-spectrum, beta-lactamase-sensitive penicillin. Our observation indicated that the “growth-promoting effect” of the consumption of certain antibiotic classes might be identified as a possible etiology in the development of obesity and might be the explanation for the obesity “pandemic”

Az N-acetilcisztein hemodinamikai hatása és ischaemiás prekondicionálás máj ischaemia-reperfúzió modellen

Tanulmányunk célja volt megvizsgálni, hogy az ismételt ischaemiás prekondicionálás, illetve az N-acetilcisztein-terápia befolyásolják-e kedvező hemodinamikai hatásuk révén az ischaemiás-reperfúziós sérülést kutyamájban. Módszer: A kontrollcsoport (n=10) 60 perc májischaemián esett át, majd ezt követően 180 perc reperfúzióban részesült. Az N-acetilcisztein-csoport (n=5) intravénásan 150 mg kg–1 N-acetilciszteint kapott az ischaemia megkezdése előtt. A prekondicionált csoportba tartozó kísérleti állatok (n=5) ischaemiás prekondicionálásban részesültek (10 perc ischaemiás periódus után 10 perc reperfúzió, ismételve háromszor) a portalis triász lefogása előtt. Eredmények: Tizennyolc kísérleti állat élte túl a vizsgálati időszakot. Az N-acetilcisztein-csoportba tartozó kísérleti állatok közül egy kutya elhalt inotrop kezelésre nem reagáló keringési elégtelenség következében. A szívindex és az intrathoracicus vér volumenindexe szignifikánsan magasabb volt a prekondicionált csoportban a kontrollcsoporthoz viszonyítva, végig a vizsgálati periódus során. Következtetések: A kapott adatok arra engednek következtetni, hogy az ismételt ischaemiás prekondicionálás javíthat a hemodinamikai paramétereken, mindamellett az N-acetilcisztein-kezeléssel kapcsolatban nem tudtunk szignifikáns különbséget kimutatni. | The aim of the study was to investigate whether repeated ischemic preconditioning or N-acetylcystein (NAC) prevents ischemic-reperfusion injury as determined by having favourable hemodynamic effects during reperfusion in canine livers. Methods: The control group ( n = 10) underwent 60 minutes of hepatic ischemia followed by 180 minutes reperfusion. In the NAC group ( n = 5) 150 mg kg –1 of NAC was administered intravenously before inducing ischemia. In the preconditioned group ( n = 5) animals received ischemic preconditioning (10 minutes of ischemia followed by 10 minutes of reperfusion repeated three times) before clamping the portal triad. Results: 18 dogs survived the study period. One dog in the NAC group died due to circulatory failure unresponsive to inotropic drugs. The cardiac index and the intrathoracic blood volume index were significantly higher in the preconditioning group compared to the controls throughout the study period. Conclusions: Repeated ischemic preconditioning might improve hemodynamic parameters, whereas we were unable to find any significant differences between the groups regarding N-acetylcystein