Az empátiás viszonyulások mérésének lehetőségei - pszichológus- és orvostanhallgatók összehasonlítása

A gyógyító szakemberek empátiás készségével kapcsolatos kutatásokban az egyik legnagyobb problémát az empátia nehezen operacionalizálható fogalma, illetve a megbízható mérőeszközök hiánya okozza. Kutatásunkban három mérőeszköz kombinációját teszteltük abból a szempontból, hogy alkalmas-e gyógyító hivatásra készülő hallgatók empátiás attitűdjének mérésére. Ennek során a Jefferson Orvosi Empátia Skála diák verzióját (JSPE-S), az Interperszonális Reaktivitás Indexet (IRI), és egy gyógyító-beteg interakciót bemutató sztenderdizált filmjelenetre épülő, saját fejlesztésű projektív technikát használtunk. A kutatásban 178 fő vett részt: 58 orvostanhallgató, 60 pszichológushallgató és 60 nem gyógyító szakmára készülő bölcsészhallgató, mint kontrollcsoport. Az eredmények értékelésekor a pszichológushallgatók és az orvostanhallgatók között több hasonlóságot, mint különbséget találtunk a Jefferson skála segítségével. Az Interperszonális Reaktivitás Index és a projektív technika viszont minőségi különbségekre mutatott rá a csoportok tagjainak empátiás attitűdjei ás készségei között. E mérőeszközök együttes használata lehetőséget biztosít arra, hogy a jövőbeni kutatások fontos támpontul szolgálhassanak majd a gyógyító folyamatban egyre nagyobb szerepet kapó empátiás készségek pályaszocializáció során történő fejlesztéséhez. In our research we measured the attitudes to empathy of psychology and medical students. We used the combination of three tools: Jefferson Scale of Physician Empathy (JSPE), Interpersonal Reactivity Index (IRT) and a projective method based on a film scene. We estimated 178 students: 60 in psychologist, 58 in medical studies and 60 students from other faculties as control group. We found major differences between the groups, which outcome can be an important starting point for future research and innovations in education

A Betegségfolyamat Érzelmi Grafikonjának hazai adaptációja sebészeti beavatkozáson átesett betegek körében: a grafikus technika alkalmazásának és pszichometriai összefüggéseinek ismertetése

Elméleti háttér: A súlyos testi betegségekkel való szembesülést traumatikus tapasztalatként értelmezhetjük. A páciensek betegségükről kialakított narratívái segíthetik a nehezen elbeszélhető fizikális és pszichés terhek struktúrába foglalását, a betegség tapasztalatának, mint pszichés stresszornak az újraértelmezését, ezáltal csökkentve a pszichológiai distressz mértékét és javítva a betegséggel való megküzdés és így a gyógyulás sikerességét. Az egészségpszichológiai betegellátásban olyan módszerek alkalmazása vált szükségessé, amelyek egyszerű eszközökön alapulva, pontosan és hatékonyan képesek feltérképezni a betegségfolyamat narratíváit. Cél: Vizsgálatunk célja a betegségnarratíva érzelmi perspektívájának feltárására alkalmas Betegségfolyamat Érzelmi Grafikonjának hazai adaptációja, krónikus betegség vagy rosszindulatú daganat miatt operált betegek mintáján. Módszerek: Kevert módszertani elrendezésű kutatásunkban 120 páciens vett részt. A vizualizációs feladatra épülő Betegségfolyamat Érzelmi Grafikonja mellett a Spielberger-féle Állapot- és Vonásszorongás Kérdőívet, a Rövidített Beck Depresszió Kérdőívet, az Észlelt Stressz Kérdőív rövidített változatát, az EQ-5D-3L kérdőívet és a Rövid Betegségpercepció Kérdőívet alkalmaztuk. Eredmények: A konvergens validitás vizsgálatának legfőbb eredményei szerint a grafikusan ábrázolt érzelem intenzitásának összértéke szignifikáns, pozitív irányú, mérsékelt erősségű összefüggést mutatott a depresszió pontszámával ( r = 0,33; p < 0,001). Anegatív érzelmet ábrázoló személyeknél mérsékelt erősségű, pozitív irányú korreláció jelent meg a grafikusan ábrázolt érzelem intenzitásának átlagértéke és az állapot- ( r = 0,31; p = 0,004) és vonásszorongás ( r = 0,30; p = 0,004), a betegségpercepció ( r = 0,35; p = 0,001), az észlelt stressz ( r = 0,37; p < 0,001) és a depresszió értéke ( r = 0,41; p < 0,001), között, valamint szintén mérsékelt erősségű, pozitív irányú szignifikáns összefüggés mutatkozott a grafikusan ábrázolt érzelem intenzitásának összértéke és a betegségpercepció ( r = 0,34; p = 0,001), az észlelt stressz szintje ( r = 0,32; p = 0,002) és a depresszió ( r = 0,40; p < 0,001) között, valamint a záró esemény érzelemintenzitásának értéke és az állapotszorongás ( r = 0,33; p = 0,002) és a depresszió ( r = 0,31; p = 0,003) értéke között. A pozitív érzelmet ábrázoló személyekre vonatkozó eredmények szerint szignifikáns, negatív irányú, mérsékelt erősségű összefüggés jelent meg a grafikusan ábrázolt érzelem záró eseményhez társuló intenzitásértéke és az állapot- ( r = –0,36; p = 0,048) és vonásszorongás ( r = –0,36; p = 0,045) pontértéke között. A konkurens validitás vizsgálatának legfőbb eredményei szerint a grafikonjukon negatív töltetű érzelmet ábrázoló személyek mintáján szignifikáns, pozitív irányú, mérsékelt erősségű korreláció jelent meg a grafikusan ábrázolt érzelem intenzitásának átlagértéke és a betegségpercepció érzelmi dimenziójának pontszáma ( r = 0,35; p = 0,001), valamint a grafikusan ábrázolt érzelem intenzitásának összértéke és az életminőség érzelmi dimenziójának pontszáma között ( r = 0,30; p = 0,005). Kiemelkedő kutatási eredményünk, hogy a két független kódoló által azonosított, három betegségnarratíva-típus (úgymint: káosz-, helyreállítási-, illetve kereső–felfedező narratíva) között szignifikáns eltérés jelent meg a grafikusan ábrázolt érzelem átlagos intenzitása ( F (2, 117) = 4,254; MSE = 403,528; p = 0,016; η 2 = 0,07), a záró esemény érzelemintenzitás értéke ( H (2)= 10,297; p = 0,006; η 2 = 0,10), a vonásszorongás ( F (2, 117) = 4,070; MSE = 102,556; p = 0,020; η 2 = 0,07), az észlelt stressz ( F (2, 117) = 5,895; MSE =34,058; p = 0,004; η 2= 0,09) ésa betegségpercepció értékében ( F (2, 117) = 4,807; MSE = 175,871; p = 0,010, η 2= 0,08). Következtetések: A Betegségfolyamat Érzelmi Grafikonja megfelelő pszichometriai jellemzőkkel bír, érvényessége a jelen kutatásban vizsgált populáción jónak tekinthető, a betegségnarratíva érzelmi perspektívájának feltárásában hatékony eszköznek bizonyul

A vesetranszplantáció sikerességének pszichológiai tényezői. A szorongásszint és a szerv intrapszichés integrációjának hatása a gyógyulási folyamatra

Järnvägsstationer är att betrakta som offentliga platser och regleras av transportpolitiska målsättningar om jämställdhet och tillgänglighet för alla (Prop. 2008/09:93). Trots det saknas forskning om hur genus påverkar resenärer vid deras vardagliga vistelser på järnvägsstationer. Det övergripande syftet med denna avhandling är därför att ur ett genusperspektiv undersöka hur manliga och kvinnliga resenärer i sin vardag använder och upplever järnvägsstationer som fysiska platser och sociala rum. Det empiriska materialet baseras på resedagböcker, intervjuer med resenärer, deltagande observationer och intervjuer med planerare och förvaltare av järnvägsstationer. Kimstad pendeltågsstation, Norrköpings järnvägsstation och Stockholms Centralstation ingår i studien. I avhandlingen kombineras olika teorier som gör det möjligt att betrakta genus som rytm. Genom detta teoretiska ramverk undersöks hur genusmaktordningen återverkar i tid, rum och mobilitet. Resultaten av studien visar att resenärer är påverkade av genusmaktordningen, som återfinns såväl i kollektiva föreställningar som i materialiserade objekt som möter resenärer när de vistas på järnvägsstationerna. Sammanfattningsvis visar studien att såväl manliga som kvinnliga resenärer påverkas av denna maktordning. Även om denna ordning påverkar alla tycks kvinnor vara de som påverkas mest negativt, eftersom de genom en manlig normerad blick betraktas som antingen ärbara eller sexuellt tillgängliga objekt, därutöver att de är tvungna att förhålla sig till risken att utsättas för sexualiserat våld från män. Av dessa anledningar tenderar kvinnors livsrum att inskränkas, oavsett ålder och plats.Railway stations are perceived as public spaces and are regulated by national transport goals of equality and accessibility for all (Prop. 2008/09:93). However, hardly any research has looked at how gender affects commuters in their daily life at railway stations. The overriding aim of this study is to examine how male and female commuters use and experience railway stations as gendered physical places and social spaces, during their daily travels. The empirical material is based on travel diaries, interviews with male and female commuters, participant observations inspired by auto-ethnography and interviews with planners and managers of the railway stations. Stations included in the study are Kimstad commuter rail station, Norrköping railway station and Stockholm Central station (all in Sweden). In this thesis this combination of theories makes it possible to define gender as rhythm. Through this theoretical frame the thesis analyses gendered power relations of bodies in time, space and mobility. Results from the study show that individuals are affected by gendered power relations that dwell in collective believes and in shape of materialized objects that encounter the commuter when visiting the railway station. In conclusion the study shows that both female and male commuters are affected by gender power relations while visiting railway stations. Even though they affect all, women seem to be most negatively affected by these power relations, since women by gender as rhythms are considered as either objects of decency or as sexually available to heterosexual men. Further, female bodies negotiate the risk of encountering sexual violence therefore gender as rythm tend to decrease the extent of women’s everyday living spaces, regardless of age and place

Emlődaganatos nőbetegek komplex támogató terápiája. Egy pszichológiai intervenciós kutatás előzetes eredményei = Complex supportive care of patients with breast cancer. The preliminary results of a psychological intervention study

Absztrakt: Bevezetés: Interdiszciplináris kutatásokkal igazolták, hogy a daganatos betegség diagnózisa és a diagnózist követő hosszú terápiás folyamat olyan negatív és megterhelő érzelmi állapotot hozhat létre, amely hátráltathatja a páciens fizikai és pszichés felépülését. Célkitűzés: Kutatásunk célja egy komplex pszichológiai intervenciós program kidolgozása emlődaganatos nőbetegek számára és az előzetes eredmények bemutatása. Módszer: 6 hetes vizsgálatunkban 50, sebészeti műtétre váró emlődaganatos páciens került a mintába. A páciensek közül 20 fő az intervenciós csoportba került, 30 fő pedig a kontrollcsoportba. Mérőeszközként szolgált a Beck Depresszió Kérdőív (BDI), a Spielberger-féle Állapot- és Vonásszorongás Kérdőív (STAI), a Sebészeti Beavatkozástól Való Félelem Kérdőív (SFQ), a Vizuális Analóg Skála (VAS), az Emlődaganatos Betegekre Kifejlesztett Életminőség Skála (FACT-B) és az Emlőrákkezelés Hatását Mérő Skála (BITS). Terápiás eszközként két újszerű eljárás, a PRISM-D rajzteszt és a Testképszobor Teszt került alkalmazásra. Eredmények: A kapott eredmények szerint az intervenció ígéretesnek mutatkozik, a programba bevont személyek a műtéttel kapcsolatos alacsonyabb félelmekről és állapotszorongásról számoltak be 6 héttel a műtét után, mint a kontrollcsoport tagjai. A műtét típusa jelentősen befolyásolta a testkép változásával kapcsolatos stressz mértékét. Következtetés: A kutatás a műtét előtti és a műtét utáni pszichológiai intervenció fontosságára hívja fel a figyelmet emlődaganatos nőbetegek körében. Orv Hetil. 2019; 160(18): 700–709. | Abstract: Introduction: Interdisciplinary studies confirm that the traumatic nature of cancer diagnosis and the long course of treatment may often lead to a series of emotional problems among cancer patients, this way precluding physical and psychological recovery. Aim: The aim of the study was to create a complex psychosocial intervention program for breast cancer patients and to present our preliminary results. Method: In our 6 week long study, 50 breast cancer patients were assessed. The intervention group comprised of 20 patients, the control group comprised of 30 patients. Measurements included the Beck Depression Inventory (BDI), the Spielberger State and Trait Anxiety Inventory (STAI), the Surgical Fear Questionnaire (SFQ), the Visual Analogue Scale (VAS), the Functional Assessment of Cancer Therapy – Breast (FACT-B) and the Breast-Impact of Treatment Scale (BITS). Therapeutic tools used were the PRISM-D and the Body-Sculpture Test. Results: Our results indicate that the psychological interventions may have an instant stress-relieving and calming effect on our patients, this way providing social support. The type of surgery significantly influenced the levels of body change stress. Conclusion: Our results highlight the importance of early psychological screening among breast cancer patients before and after surgery as well. Orv Hetil. 2019; 160(18): 700–709