BT595, a 10% Human Normal Immunoglobulin, for Replacement Therapy of Primary Immunodeficiency Disease: Results of a Subcohort Analysis in Children

Children; Pharmacokinetics; Serious bacterial infectionsNiños; Farmacocinética; Infecciones bacterianas gravesNens; Farmacocinètica; Infeccions bacterianes greusPurpose To assess the efficacy, pharmacokinetics, and safety of a new, highly purified 10% IVIg (BT595, Yimmugo®) administered in children with PID. Methods This was an open-label, prospective, uncontrolled, multicenter Phase III pivotal trial. Among the 67 subjects in the trial were 18 pediatric patients aged 2 to 17 years with diagnosis of PID included in this analysis. They received doses between 0.2 and 0.8 g/kg body weight for approximately 12 months at intervals of either 3 or 4 weeks. Dosage and dosing interval were based on each patient’s pre-trial infusion schedule. The rates of acute serious bacterial infections (SBI), secondary efficacy, safety, and pharmacokinetic outcomes were evaluated. Results No SBI occurred in the pediatric population. Two hundred sixty infusions were administered to the 18 pediatric patients. The mean (SD) IgG trough level was 8.55 (1.67) g/L at baseline and 8.84 (2.17) g/L at the follow-up visit after the last BT595 infusion. At the single infusions respectively, the average mean IgG trough levels ranged between 8.52 and 10.58 g/L. More than 85% of all infusions administered were not associated with any infusional AE (start during or within 72 h post-infusion). None of the severe or serious AEs were related to the investigational medicinal product (IMP). No premedication was used. Thirteen children reached a maximum infusion rate between > 2.0 and 8 mL/kg/h; no AE with an onset during the infusion occurred at these infusion rates. Conclusion BT595 is effective, convenient, well tolerated, and safe for the treatment of children with PID.This trial was funded by Biotest AG, Dreieich, Germany

Poszttranszplantációs lymphoproliferativ betegség gyermekkorban

Bevezetés: A poszttranszplantációs lymphoproliferativ betegség a leggyakoribb szolid szerv- vagy allogén vérképző őssejt-transzplantációt követően kialakuló malignitás gyermekkorban. E széles spektrumú betegség immunszuppresszió talaján jön létre, kialakulásában kiemelkedő jelentőségű az Epstein–Barr-vírus immunsejteket módosító hatása. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a Magyarországon előforduló gyermekkori esetek összefoglaló felmérését. Módszer: A Semmelweis Egyetem I. Gyermekgyógyászati Klinikáján gondozott vese-, máj- és tüdőtranszplantált, valamint a Szent László Kórházban kezelt őssejttranszplantált gyermekek képezték a vizsgált betegpopulációt. Hetvennyolc vese-, 109 máj-, 17 tüdő-, illetve 243 allogén őssejttranszplantált gyermek adatait dolgozták fel. Eredmények: 1998 és 2012 között 13 transzplantált gyermeknél alakult ki szövettanilag igazolt poszttranszplantációs lymphoproliferativ betegség. A megbetegedettek közül 8 gyermek esett át szolid szervtranszplantáción, 5 beteg pedig őssejtátültetésen. A 8 szervtranszplantált közül hármat, míg az 5 őssejttranszplantált közül 4 beteget veszítettünk el. A poszttranszplantációs lymphoproliferativ betegség legmagasabb arányban a tüdőtranszplantáltak között alakult ki (17,6%). Következtetések: Az eredmények alátámasztják, hogy a poszttranszplantációs lymphoproliferativ betegség ritka, ám nagyon magas letalitású kórkép. A legfontosabb terápiás lehetőség az immunszuppresszió csökkentésén túl a kemoterápia és a rituximab. A kimenetelt döntően befolyásolja a korán felállított diagnózis, amelynek fontos eszköze a magas kockázatú betegek Epstein–Barr-vírus-szűrése polimeráz láncreakcióval. Orv. Hetil., 2014, 155 (8), 313–318

Változások az őssejt-transzplantációhoz társult thromboticus microangiopathia diagnosztikus kritériumrendszerében

Absztrakt: Az őssejt-transzplantációhoz társult thromboticus microangiopathia egy multifaktoriális szövődmény transzplantáció után. Incidenciája a különböző diagnosztikus kritériumrendszerek miatt nagyon eltérő az irodalomban. A thromboticus microangiopathia aktivitását jelző klinikai paraméterek, így a laktátdehidrogenáz-emelkedés, a hematológiai paraméterek és a vesefunkció változásai az őssejt-transzplantáció után nem specifikusak. A patomechanizmusában a klasszikus és az alternatív út diszregulációjának egyaránt szerepe lehet, azonban a komplex patomechanizmus pontosan még nem ismert. A jövőben a komplement paraméterek, köztük a terminális komplement út aktivációs komplex monitorozása segítheti a klinikusokat a gyors és pontos diagnózisban, a kezelésre szoruló betegek optimális kiválasztásában, a terápia várható hatékonyságának előrejelzésében és eredményességének monitorizálásában. A közlemény a thromboticus microangiopathia diagnosztikus kritériumrendszereinek és a terápiás lehetőségeinek változásait, valamint a hazai gyermek betegekben szerzett tapasztalatokat mutatja be. Orv Hetil. 2017; 158(27): 1043–1050. | Abstract: Hematopoietic stem cell transplantation associated thrombotic microangiopathy is a multifactorial complication, and has variable incidence in study populations due to different diagnostic criteria. The diversity of activity parameters, like elevated laktát-dehidrogenáz, hematological parameters and kidney function are not specific variables after stem cell transplantation. Dysregulation of the classical and alternative pathway can play an important role in the pathomechanism of thrombotic microangiopathy, but the understanding of the role of complement activation under transplantation conditions requires further investigation. Monitoring of complement parameters, including terminal complement pathway activation complex during transplantation may help physicians to improve diagnostic strategy, to evaluate therapeutical options and to predict and follow up efficacy of complement blockade methods and supportive therapy. This review focuses on the development of diagnostic criteria and therapeutical options in thrombotic microangiopathy, and presents some preliminary findings while using different diagnostic criteria in pediatric patients. Orv Hetil. 2017; 158(27): 1043–1050

Efficacy, safety, tolerability and pharmacokinetics of a novel human immune globulin subcutaneous, 20%: a Phase 2/3 study in Europe in patients with primary immunodeficiencies

A highly concentrated (20%) immunoglobulin (Ig)G preparation for subcutaneous administration (IGSC 20%), would offer a new option for antibody replacement therapy in patients with primary immunodeficiency diseases (PIDD). The efficacy, safety, tolerability and pharmacokinetics of IGSC 20% were evaluated in a prospective trial in Europe in 49 patients with PIDD aged 2-67 years. Over a median of 358 days, patients received 2349 IGSC 20% infusions at monthly doses equivalent to those administered for previous intravenous or subcutaneous IgG treatment. The rate of validated acute bacterial infections (VASBIs) was significantly lower than 1 per year (0.022/patient-year, P /= 8 g/l. There was no serious adverse event (AE) deemed related to IGSC 20% treatment; related non-serious AEs occurred at a rate of 0.101 event/infusion. The incidence of local related AEs was 0.069 event/infusion (0.036 event/infusion, when excluding a 13-year-old patient who reported 79 of 162 total related local AEs). The incidence of related systemic AEs was 0.032 event/infusion. Most related AEs were mild, none were severe. For 64.6% of patients and in 94.8% of IGSC 20% infusions, no local related AE occurred. The median infusion duration was 0.95 (range = 0.3-4.1) h using mainly one to two administration sites [median = 2 sites (range = 1-5)]. Almost all infusions (99.8%) were administered without interruption/stopping or rate reduction. These results demonstrate that IGSC 20% provides an effective and well-tolerated therapy for patients previously on intravenous or subcutaneous treatment, without the need for dose adjustment

Korszakváltás a gyermekkori szerzett csontvelő-elégtelenséggel járó kórképek kezelésében Magyarországon = Change in paradigm in the treatment of pediatric acquired bone marrow failure syndromes in Hungary

Absztrakt: Bevezetés: A gyermekkori szerzett csontvelő-elégtelenségek ritka, kezelés nélkül halálos betegségek. Egységes diagnosztikájukat és terápiájukat európai munkacsoport felügyeli. A munkacsoport bevezette a hypocellularis gyermekkori refrakter cytopenia entitást, melyet csökkentett intenzitású kondicionálással transzplantálva lényegesen jobb túlélési eredményeket kaptak. Célkitűzés: A protokollhoz csatlakozás előtt és az azóta eltelt 5 évben kezelt betegek eredményeinek ismertetése. Módszer: A 2013 és 2017 között eltelt 5 évben a Magyar Gyermekonkológiai Hálózat 8 központjában 55 gyermeket kezeltünk (súlyos aplasticus anaemia: 9, myelodysplasticus szindróma: 41, juvenilis myelomonocyter leukaemia: 5). Súlyos aplasticus anaemiában 7 esetben végeztünk őssejt-transzplantációt, egy esetben antithymocytaglobulin-kezelést, egy beteg a diagnózis előtt meghalt. Myelodysplasiában 37 esetben végeztünk transzplantációt, 4 esetben a szoros megfigyelést választhattuk. E transzplantációk 54%-a (20 eset) csökkentett intenzitású kondicionálással történt. A juvenilis myelomonocyter leukaemiában szenvedő 5 betegnél transzplantáció történt. Eredmények: A diagnózis és a kuratív kezelés között eltelt idő medián 92 (3–393) nap volt, súlyos aplasticus anaemia esetén 28 (3–327) nap. Akut graft versus host betegség II–IV. fokozatú súlyossággal 22,6%, III–IV. fokozatú súlyossággal 6,8%-ban jelentkezett, míg betegeink 11,2%-a krónikus graft versus host betegségben szenvedett. A súlyos aplasticus anaemiával kezelt 8 beteg mindegyike teljes remisszióban él (100%). A myelodysplasia miatt transzplantált betegek becsült túlélése 85,1%, juvenilis myelomonocyter leukaemiában 75%. A medián követési idő 30,4 (1,1–62,5) hónap volt. Jelen eredményeinket összevetettük az 1992 és 2012 között kezelt betegek eredményeivel. A túlélés az új szemlélet nyomán jelentősen javult, súlyos aplasticus anaemiában trendszerűen 70%-ról 100%-ra (p = 0,133), myelodysplasticus szindrómában szignifikánsan 31,3%-ról 85,1%-ra (p = 0,000026). Következtetés: Paradigmaváltás történt a gyermekkori szerzett csontvelő-elégtelenségek kezelésében, a betegcsoport túlélése szignifikánsan növekedett. Orv Hetil. 2018; 159(42): 1710–1719. | Abstract: Introduction: Acquired bone marrow failures are rare but fatal diseases in childhood. Since 2013, Hungary has been participating as a full member in the work of the European Working Group on uniform diagnostics and therapy in patients with acquired bone marrow failure syndromes. Hypocellular refractory cytopenia of childhood has been emphasized as a frequent entity, transplanted by reduced intensity conditioning with excellent outcomes. Aim: To analyse and compare the results of treatment before and after our joining. Method: A total of 55 patients have been treated in the 8 centres of the Hungarian Pediatric Oncology Network during 5 years between 2013 and 2017 (severe aplastic anemia: 9, myelodysplastic syndrome: 41, juvenile myelomonocytic leukemia: 5 patients). Allogeneic hematopoietic stem cell transplantation was performed in severe aplastic anemia in 7 cases, while antithymocyte globulin was administered in one case and one patient died before diagnosis. In patients with myelodysplastic syndromes, watch and wait strategy was applied in 4, while transplantation in 37 cases. Reduced intensity conditioning was used in 54 percent of these cases. Transplantation was the treatment of choice in all 5 patients with juvenile myelomonocytic leukemia. Results: In the whole patient cohort, the time from diagnosis to treatment was median 92 (3–393) days, while in severe aplastic anemia median 28 (3–327) days only. Grade II–IV acute graft versus host disease occurred in 22.6%, grade III–IV in 6.8% and chronic in 11.2%. All the patients treated with severe aplastic anemia are alive and in complete remission (100%). The overall estimated survival rate is 85.1% in myelodysplastic syndrome, while 75% in juvenile myelomonocytic leukemia. The median follow-up was 30.4 (1.1–62.5) months. There was a remarkable increase in overall survival comparing the data before (1992–2012) and after (2013) joining the international group, 70% vs. 100% (p = 0.133) in severe aplastic anemia and 31.3% vs. 85.1% (p = 0.000026) in myelodysplastic syndrome. Conclusion: Due to a change in the paradigm of the conditioning regimen in hypocellular refractory cytopenia of childhood, the overall survival rate has significantly increased. Orv Hetil. 2018; 159(42): 1710–1719

Treatment and outcome analysis of 639 relapsed non-hodgkin lymphomas in children and adolescents and resulting treatment recommendations

Despite poor survival, controversies remain in the treatment for refractory or relapsed pediatric non-Hodgkin lymphoma (r/r NHL). The current project aimed to collect international experience on the re-induction treatment of r/r NHL, hematopoietic stem cell transplantation (HSCT), risk factors associated with outcome, and to suggest treatment recommendations. Inclusion criteria were (i) refractory disease, disease progression or relapse of any NHL subtype except anaplastic large cell lymphoma, (ii) age < 18 years at initial diagnosis, (iii) diagnosis in/after January 2000. Data from 639 eligible patients were evaluable. The eight-year probability of overall survival was 34 ± 2% with highly significant differences according to NHL subtypes: 28 ± 3% for 254 Burkitt lymphoma/leukemia, 50 ± 6% for 98 diffuse large B-cell lymphomas, 57 ± 8% for 41 primary mediastinal large B-cell lymphomas, 27 ± 3% for 177 T-lymphoblastic lymphomas, 52 ± 10% for 34 precursor-B-cell lymphoblastic lymphomas and 30 ± 9% for 35 patients with rare NHL subtypes. Subtype-specific factors associated with survival and treatment recommendations are suggested. There were no survivors without HSCT, except in few very small subgroups. Conclusions: There is an urgent need to further improve survival in r/r NHL. The current study provides the largest real-world series, which underlines the role of HSCT and suggests treatment recommendations. © 2021 by the authors. Licensee MDPI, Basel, Switzerland

Hematopoietic stem cell transplantation for adolescents and adults with inborn errors of immunity: an EBMT IEWP study.

peer reviewedAllogeneic hematopoietic stem cell transplantation (HSCT) is the gold standard curative therapy for infants and children with many inborn errors of immunity (IEI), but adolescents and adults with IEI are rarely referred for transplant. Lack of published HSCT outcome data outside small, single-center studies and perceived high risk of transplant-related mortality have delayed the adoption of HSCT for IEI patients presenting or developing significant organ damage later in life. This large retrospective, multicenter HSCT outcome study reports on 329 IEI patients (age range, 15-62.5 years at HSCT). Patients underwent first HSCT between 2000 and 2019. Primary endpoints were overall survival (OS) and event-free survival (EFS). We also evaluated the influence of IEI-subgroup and IEI-specific risk factors at HSCT, including infections, bronchiectasis, colitis, malignancy, inflammatory lung disease, splenectomy, hepatic dysfunction, and systemic immunosuppression. At a median follow-up of 44.3 months, the estimated OS at 1 and 5 years post-HSCT for all patients was 78% and 71%, and EFS was 65% and 62%, respectively, with low rates of severe acute (8%) or extensive chronic (7%) graft-versus-host disease. On univariate analysis, OS and EFS were inferior in patients with primary antibody deficiency, bronchiectasis, prior splenectomy, hepatic comorbidity, and higher hematopoietic cell transplant comorbidity index scores. On multivariable analysis, EFS was inferior in those with a higher number of IEI-associated complications. Neither age nor donor had a significant effect on OS or EFS. We have identified age-independent risk factors for adverse outcome, providing much needed evidence to identify which patients are most likely to benefit from HSCT