Anterior tibial artery aneurysm: Case report and literature review

AbstractINTRODUCTIONWe present a patient with a true anterior tibial artery aneurysm without any causative history.PRESENTATION OF CASEA 59 year old male was referred with a swelling on his left lateral ankle which he noticed 2 months ago, with symptoms of soaring pain. Additional radiological research showed a true arterial tibialis anterior aneurysm. True anterior tibial artery aneurysm is a rare condition. The aneurysm was repaired by resection and interposition of a venous bypass.DISCUSSIONPatients may complain about symptoms like calf pain, distal ischemia, paresthesias due to nerve compression and the presence of a pulsating or increasing mass. Symptomatic aneurysms require surgical intervention, where bypass with a venous saphenous graft have shown good patency and endovascular treatment have shown good short term results. Asymptomatic and small aneurysm can be followed for several years with DUS.CONCLUSIONClinical features, radiographic findings, surgical management, and a review of the literature on true anterior tibial aneurysms are discussed

Egyes illékony aromakomponensek mennyiségének változása joghurtban hidegen tárolás során

Gázkromatográfiás gáztér-analízissel megvizsgáltuk kétféle kultúrával készített joghurt mintákban a legfontosabb illékony aromakomponensek (acetaldehid, etanol, aceton, diacetil) koncentrációjának változását 30 napos + 2 és +10 °C-on történő tárolás során. Megállapítottuk, hogy a joghurt determináns aromakomponense az acetaldehid, míg a többi vegyület elsősorban kiegyenlítő szerepet tölt be. Az eredmények összességében azt mutatják, hogy a joghurt legfontosabb illékony aromakomponenseinek mennyisége hosszabb idő esetén még hideg tárolás során is csökken, így az eltarthatóság növelése esetén e termék ízkarakterének bizonyos mértékű romlásával kell számolni. Az aromaveszteségek minimalizálásában elsősorban az ilyen célra tudatosan szelektált színtenyészetek alkalmazása játszhat fontos szerepet. Changes in the concentration of the most important volatile aroma compounds (acetaldehyde, ethanol, aceton, diacetyl) of the yoghurt samples prepared with two cultures were examined with GLC headspace analysis during storage at +2 °C and + 10 °C for 30 days. It was established, that the determinant aroma component of the yoghurt is acetaldehyde, while the other compounds serve first of all as compensators. The summarized results show that the quantity of the most important volatile aroma compounds of yoghurt decrease during a long time, even in case of cold storage therefore increasing the shelf —life of the product a certain deterioration of the taste character must be taken into account. To minimize the loss of aroma the application of pure cultures selected deliberately for this purpose can play an mportant role. Mit Gasraum-Analyse wurde die Änderung der Konzentration der wichtigsten flüchtigen Aromakomponenten (Acetaldehyd, Äthanol, Aceton, Diacetyl) in mit zwei verschiedenen Kulturen hergestellten Joghurtproben untersucht. Die bestimmende Aromakomponente von Joghurt ist das Acetaldehyd, während die übrigen Verbindungen einen Ausgleichcharakter besitzen. Die Ergebnisse zeigen insgesamt, daß die Konzentration der wichtigsten flüchtigen Aromakomponenten während einer längeren Zeit sogar bei der Kühllagerung abnimmt. Bei Verlängerung der Verbrauchsfrist ist mit einer gewissen Verschlechterung des Geschmacks zu rechnen. Zur Minimierung der Aromaverluste kann in erster Linie die Anwendung der zu diesem Zweck bewußt selektierten Reinkulturen eine wichtige Rolle spielen

Aberrant Insertion of the Right Subclavian Artery: an Unusual Cause of Dysphagia in an Adult

Contains fulltext : 79615.pdf (publisher's version ) (Closed access

Case report: Complex evaluation of coagulation, fibrinolysis and inflammatory cytokines in a SARS-CoV-2 infected pregnant woman with fetal loss

BackgroundSARS-CoV-2 infection during pregnancy increases the risk of severe obstetrical complications. Detailed evaluation of COVID-19-associated coagulopathy in a pregnancy with stillbirth hasn’t been described so far. Besides knowledge gaps in the pathomechanism leading to stillbirth in COVID-19 pregnancies, currently, no prognostic biomarker is available to identify pregnant patients who are at imminent risk of COVID-19-associated maternal and fetal complications, requiring immediate medical attention.CaseHere we report the case of a 28-year-old SARS-CoV-2 infected pregnant patient, admitted to our hospital at 28 weeks of gestation with intrauterine fetal loss. The presence of SARS-CoV-2 placentitis was confirmed by immunohistological evaluation of the placenta. She had only mild upper respiratory symptoms and her vital signs were within reference throughout labor and postpartum. The stillborn infant was delivered per vias naturales. Fibrinogen concentrate was administered before and after labor due to markedly decreased fibrinogen levels (1.49 g/l) at admission and excessive bleeding during and after delivery. Although coagulation screening tests were not alarming at admission, the balance of hemostasis was strikingly distorted in the patient. As compared to healthy age- and gestational age-matched pregnant controls, increased D-dimer, low FVIII activity, low FXIII level, marked hypocoagulability as demonstrated by the thrombin generation assay, together with shortened clot lysis and decreased levels of fibrinolytic proteins were observed. These alterations most likely have contributed to the increased bleeding observed during labor and in the early postpartum period. Interestingly, at the same time, only moderately altered inflammatory cytokine levels were found at admission. Serum ACE2 activity did not differ in the patient from that of age- and gestational age-matched healthy controls, suggesting that despite previous speculations in the literature, ACE2 may not be used as a potential biomarker for the prediction of COVID-19 placentitis and threatening fetal loss in SARS-CoV-2-infected pregnancies.ConclusionsAlthough based on this case report no prognostic biomarker could be identified for use in pregnant patients with imminent risk of fetal loss associated with COVID-19 placentitis, the above-described hemostasis alterations warrant awareness of postpartum hemorrhagic complications and could be helpful to identify patients requiring intensified medical attention

Inzulinszerű növekedési faktor-2-t termelő prosztatatumor okozta súlyos hypoglykaemia | Insulin-like growth factor-II secreting prostate tumour causing severe hypoglycaemi

A szerzők egy 82 éves férfi kórtörténetét ismertetik, akit gyakori hypoglykaemia miatt vizsgáltak. Betegüknél 4 évvel korábban prosztatacarcinomát diagnosztizáltak, de a műtéttől elzárkózott. Vizsgálataik organikus hypoglykaemia mellett szóltak, alacsony széruminzulin-értékek mellett. Az insulinoma irányába végzett vizsgálatok negatív eredménnyel zárultak. Csökkent széruminzulinszerű növekedési faktor-1- és normális szérum-chromogranin-A-érték mellett élettani tartományban lévő hypophysis- és perifériáshormon-szinteket találtak. Mindezek alapján inzulinszerű növekedési faktor-2 prohormont, illetve inzulinszerű növekedési faktor-2-t szintetizáló és szekretáló prosztatatumor jelenlétére gondoltak. Az inzulinszerű növekedési faktor-2 prohormon és az inzulinszerű növekedési faktor-2 közvetlenül serkenti a daganat, az izom- és a zsírszövet glükózfelvételét, csökkenti a májból a glükóz kiáramlását, továbbá csökkenti az inzulinszintézist a pancreas béta-sejtjeire kifejtett gátlóhatása miatt. Terápiaként 5%-os, majd 20%-os glükózinfúzió folyamatos adására szorultak, más készítmények csak átmeneti javulást eredményeztek. A tartós hypoglykaemia miatt prosztataműtét lett volna szükséges, de az ismétlődő hypoglykaemiák és a beteg rossz általános állapota miatt az nem volt kivihető. Később diazoxid- és glükózinfúzió hatására a hypoglykaemiák uralhatók voltak, azonban a beteg hamarosan elhunyt. A prosztata szövettani feldolgozása során immunhisztokémiai vizsgálattal a daganatsejtek igen erőteljes IGF-2-pozitivitást mutattak, ami megerősíti, hogy esetükben inzulinszerű növekedési faktor-2-t szekretáló prosztatatumor állt a súlyos hypoglykaemiák hátterében. Orv. Hetil., 2014, 155(33), 1319–1324. | The authors present a case of an 82-year-old male patient who presented with frequent hypoglycaemia. Four years prior to the current evaluation the patient had been diagnosed with prostate carcinoma; however, he refused surgical treatment. Initial diagnostic tests indicated organic hypoglycaemia with low serum insulin levels. Insulinoma was excluded and further laboratory tests showed reduced serum insulin-like growth factor-II and normal serum chromogranin A levels as well as normal hypophysis and peripheral hormone values. The authors hypothesised that the severe hypoglycaemia might be the consequence of synthesis and secretion of insulin-like growth factor-II (or its prohormone) by the previously diagnosed prostate tumour. Insulin-like growth factor-II and its prohormone directly increases glucose uptake of the tumour, muscle and adipose tissue, decreases glucose release from the liver and downregulates insulin synthesis due to inhibition of the pancreatic beta cells. The patient required continuous intravenous glucose substitution initially with 5%, subsequently with 20% glucose infusion. Administration of other agents resulted only in temporary improvement. Prostatectomy was again considered but then excluded because of the recurrent hypoglycaemia and the poor general condition of the patient. Hypoglycaemia was finally controlled with glucose and diazoxide therapy, but no improvement in the general condition of the patients was observed and the patient deceased. Immunohistochemistry of the prostate sections showed a carcinoma with strong insulin-like growth factor-II staining, suggesting that insulin-like growth factor-II-secreting prostate tumour caused the severe hypoglycaemia. Orv. Hetil., 2014, 155(33), 1319–1324