A perifériás verőérbetegséggel és a cukorbetegséggel összefüggő alsó végtagi amputációk. Epidemiológiai adatok bemutatása és a megelőző stratégia lehetőségeinek elemzése | Peripheral arterial disease and diabetes related lower limb amputations

Absztrakt Az alsó végtagi amputáció, mint a perifériás verőérbetegség és a cukorbetegség egyik legsúlyosabb következménye, kiemelt figyelmet érdemel. Az összefoglaló közlemény célja a magyar és a nemzetközi amputációs adatok összehasonlítása. Szembesülve azzal, hogy az előfordulásra, időbeni trendekre vonatkozó globális amputációs adatok rendkívül változékonyak, az összefoglaló elemzi a variabilitás lehetséges meghatározó jellemzőit. E faktorok közé tartoznak a tanulmányok közlési módjának különbözőségei, az érintett népesség demográfiai, epidemiológiai, gazdasági, társadalmi és kulturális tényezői, valamint az egészségügyi szolgáltatás minőségében tapasztalt eltérések. Az amputációs kockázat értelmezhető egyfajta élettartam-kockázatként, ami a különböző kockázati faktorok időben változó mintázatának eredménye. Ebben az értelemben a hatékony megelőző stratégiai tervezés összetett intézkedési lépéseket igényel, ami több tudományág kooperációját, időben elkezdett megelőző intézkedések kezdeményezését, valamint központosított érbetegellátás kialakítását feltételezi. Az alsó végtagi amputációkkal kapcsolatban a kutatás-fejlesztés egyértelmű prioritás, ami segíthet ennek a rendkívül összetett, kiemelt népegészségügyi jelentőséggel bíró kérdésnek a pontosabb megértésében. Orv. Hetil., 2016, 157(32), 1266–1274. | Abstract Lower limb amputation as one of the most devastating consequences of peripheral arterial disease and diabetes mellitus needs peculiar attention. This review aims at comparing Hungarian and international amputation data. Realizing the great variability of the global amputation incidence and trends data, the main determinants of this variety are assessed. These factors involve methodological differences in reporting, demographic, epidemiological, economic, societal and cultural variation of the affected populations and differences in the health care service. The amputation hazard can be considered as an example of lifetime risk that can be characterized by complex interaction of contionuously changing risk factor pattern. In that sense an effective preventive strategy planning needs complex measure implementations that associate with multidisciplinary approach, timely complex preventive interventions and centralized vascular care. Research and development on amputation field shows clear priority that can contribute to the better understanding of this extremely complex scenario with significant public health consequences. Orv. Hetil., 2016, 157(32), 1266–1274

Perifériás verőérbetegek szűrése és ellátása Magyarországon = Screening and care of patients with lower extremity arterial disease in Hungary

A perifériás verőérbetegség az alsó végtagi panaszok által okozott életminőség-romlás, a végtagvesztés kockázata mellett fokozott cardiovascularis rizikót hordoz. Nemzetközi epidemiológiai adatok extrapolációjára alapozva, a magyar népességben a betegség közel 600 000 embert érinthet. Az utóbbi években két tudományos kutatás kezdődött, amely 1. célul tűzte ki egy reprezentatív, magas vérnyomásban szenvedő kohorsz vizsgálata során a perifériás verőérbetegség szűrésének elemzését (ÉRV program), és amely 2. a teljes biztosított népesség adatait használva elemezte azon betegek adatait, akik alsó végtagi amputáción estek át, vagy revascularisatióban részesültek (HUNVASCDATA vizsgálat). Jelen összefoglaló tanulmány e két vizsgálat eredményeit mutatja be. Azért kiemelt a hazai adatelemzés jelentősége, mert a magyarországi érbetegellátás javulásának feltétele a hazai helyzet részletes ismerete. = Lower extremity arterial disease, in addition to the worsening life quality due to the concerning complaints and the rist of amputation, entails high risk of cardiovascular morbidity and mortality. The prevalence of this disease in the Hungarian po - pulation is close to 600 000 people, based on an extrapolation of the international epi demiological data. In the recent years two target studies started (i) to analyse the performance of screening for lower extremity arterial disease in a representative hypertensive population (ÉRV Program), and (ii) to analyse the data of patients in the whole Hungarian health insurance population with lower ext remity amputation or revascularization (HUNVASCDATA study). The present review summarizes the outcomes of these two studies. Data analysis on national sample bears high importance, since any improvement in vascular care in Hungary rests entirely on this information

A cilostazol hatékony és biztonságos lehetőség a claudicatio intermittens kezelésére. A NOCLAUD vizsgálat eredményei | Cilostazol is effective and safe option for the treatment of intermittent claudication Results of the NOCLAUD study

Absztrakt: A perifériás verőérbetegség gyakori megjelenési formája a claudicatio intermittens, amely jelentősen rontja a betegek életminőségét. A cilostazol 2014-ben került Magyarországon forgalomba. A vizsgálat célkitűzése a cilostazol hatékonyságának és biztonságosságának értékelése volt claudicatio intermittensben szenvedő betegekben. A multicentrikus, beavatkozással nem járó vizsgálatba 1405 beteg került beválasztásra, akik hat hónapig cilostazolkezelést kaptak. A vizsgálatot befejező 1331 betegből 674 beteg adatai kerültek hatékonysági elemzésre. A fájdalommentes és abszolút járástávolság, valamint a hatperces sétateszt szignifikánsan nőtt a harmadik hónapra (78,65%, 65,23%, 56,09%; p<0,0001), és további növekedés volt megfigyelhető a hat hónapos kezelést követően (129,74%, 107,2%, 80,38%; p<0,0001). Mellékhatás a betegek 7,26%-ában fordult elő. A leggyakoribb mellékhatások a fejfájás, hasmenés, szédülés, tachycardia és palpitatio voltak. A cilostazolkezelés leállítására 24 beteg (1,7%) esetében került sor mellékhatás miatt. A hat hónapos cilostazolkezelés szignifikánsan növelte a claudicatio intermittensben szenvedő betegek járástávolságát, jelentős biztonságossági probléma nélkül. Orv. Hetil., 2017, 158(4), 123–128. | Abstract: Intermittent claudication can seriously impair the patients’ quality of life. Cilostazol was registered in Hungary in 2014. This study aimed to evaluate the efficacy and safety of cilostazol in patients with intermittent claudication. 1405 patients were enrolled to the 6 months, multicenter, non-interventional trial. From the 1331 patients, who completed the study, the data of 674 patients were subjected to efficacy analysis. Pain free and maximal walking distance and the 6 minute walking test improved significantly at 3 months (78.65%, 65.23%, 56.09%; respectively, p<0.001), and a further increase was observed after 6 months treatment (129.74%, 107.2, 80.38% respectively, p<0.001). Adverse events occured in 7.26% of the patients. The most frequent adverse events were headache, diarrhea, dizziness, tachycardia or palpitation. 24 patients (1.7%) stopped cilostazol treatment because of side effects. 6 month cilostazol treatment significantly increased the walking distance in patients with intermittent claudication, without important safety problems. Orv. Hetil., 2017, 158(4), 123–128

A cilostazol diabeteses betegekben is javítja az életminőséget és az alsó végtagi funkcionális kapacitást

Bevezetés: A claudicatio intermittens jelentős negatív hatással van a betegek életminőségére. A különböző revascularisatiós eljárások és a noninvazív orvosi kezelések javíthatják a betegek járását. A cilostazol I.A ajánlással rendelkezik a claudicatio intermittens kezelésére. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja a 3 hónapos cilostazolkezelésnek az egészséggel kapcsolatos életminőségre és az alsó végtag funkcionális kapacitására gyakorolt hatásának értékelése a klinikai gyakorlatban, claudicatio intermittensben szenvedő diabeteses (DM) és nem diabeteses (NDM) betegek körében. Módszer: A tanulmány multicentrikus, beavatkozással nem járó vizsgálat, amelybe 812, ambuláns kezelés alatt álló, perifériás verőérbetegségben szenvedő beteg (Fontaine II. stádium, átlagéletkor: 67,17 év, férfi/nő: 58,25/41,75%, 318 diabeteses) került beválasztásra, akik cilostazolkezelést kaptak (50 vagy 100 mg naponta kétszer) 3 hónapig. Az életminőséget az EQ-5D-3L-kérdőívvel, a funkcionális kapacitást a WELCH-kérdőívvel értékeltük. A fájdalommentes és maximális járástávolságnak, valamint a boka-kar indexnek a mérése megtörtént a vizsgálat indulásakor és a 3 hónapos kezelés után. Eredmények: A vizsgálat befejezése után az EQ-5D-index javult (kiindulási érték: NDM –0,45 ± 0,22, DM –0,48 ± 0,23, 3. hónap: –0,24 ± 0,18, –0,27 ± 0,19; p<0,0001), és a WELCH-pontszám szintén szignifikánsan nőtt (kiindu- lási érték: NDM 20 ± 14, DM 18 ± 14; 3. hónap: 33 ± 19, 29 ± 16; p<0,0001) mindkét betegcsoportban. Mind a fájdalommentes, mind a maximális járástávolság nőtt: NDM 59,2% (medián: 50,0%), 46,58 (medián: 40,51%), és DM 42,85% (medián: 43,33%), 41,61% (medián: 34,68%) (p<0,001). Következtetés: 3 hónapos cilostazolkezelés javította az életminőséget és az alsó végtagi funkcionális kapacitást claudicatio intermittensben szenvedő betegekben, diabetes esetén is. A WELCH-kérdőív hasznos eszköznek bizonyult a klinikai gyakorlatban a claudicatio kezelése során a járóképesség értékelésére

A cilostazol kortól és nemtől függetlenül javítja az életminőséget és az alsó végtagi funkcionális kapacitást alsó végtagi verőérbetegségben – a SHERIFF (SHort-tERm cIlostazol eFFicacy) vizsgálat új eredményei = Cilostazol improves quality of life and lower limb functional capacity in lower extremity arterial disease regardless of age and gender – new results of the SHort-tERm cIlostazol eFFicacy and quality of life (SHERIFF) study

A claudicatio intermittens jelentős negatív hatással van a betegek életminőségére. A különböző revascularisatiós eljárások és a noninvazív orvosi kezelések javíthatják a betegek járását. A cilostazol I.A ajánlással rendelkezik a claudicatio intermittens kezelésére. Vizsgálatunk célja a három hónapos cilostazolkezelésnek az egészséggel kapcsolatos életminőségre és az alsó végtag funkcionális kapacitására gyakorolt hatásának értékelése a klinikai gyakorlatban, claudicatio intermittensben szenvedő nőkben (F) és férfiakban (M), valamint 65 évnél fiatalabb (Y), illetve 65 éves vagy idősebb (O) betegek körében. A tanulmány egy multicentrikus, beavatkozással nem járó vizsgálat, amelybe 812, ambuláns kezelés alatt álló alsó végtagi verőérbetegségben (LEAD) szenvedő beteg (Fontaine II. stádium, átlagéletkor: 67,17 év, férfi/nő: 58,25/41,75%, életkor ≥65 év: n=506) került beválasztásra, akik cilostazolkezelést kaptak (50 vagy 100 mg naponta kétszer) három hónapig. Az életminőséget az EQ-5D-3L kérdőívvel, a funkcionális kapacitást a WELCH kérdőívvel értékeltük. A fájdalommentes és maximális járástávolság, valamint a boka-kar index (ABI) mérése történt meg a vizsgálat indulásakor és a három hónapos kezelés után. A vizsgálat befejezése után az EQ-5D index javult (kiindulási érték: F [nők] –0,49±0,23, M [férfiak] –0,44±0,22, Y [65 évnél fiatalabb] –0,45±0,21, O [≥65 év] –0,47±0,23; harmadik hónap: –0,27±0,18, –0,25±0,18, –0,25±0,18, –0,26±0,18; p <0,0001), és a WELCH-pontszám szintén szignifikánsan nőtt (kiindulási érték: F 18±13, M 20±14, Y 21±14, O 18±13; harmadik hónap: 31±18, 32±18, 32±19, 31±17; p <0,0001) mind a négy betegcsoportban. Mind a fájdalommentes, mind a maximális járástávolság nőtt: F 60,94%, (medián: +50,26%), 49,57% (medián: +42,86%), M 50,22% (medián: +50%), 37,7% (medián: +33,33%), Y 54,35% (medián: +56,2%), 36,78% (medián: +42,86%), O 54,62% (medián: +50%), 46,29% (medián: +33,33%) (p <0,001). Három hónapos cilostazolkezelés javította az életminőséget és az alsó végtagi funkcionális kapacitást claudicatio intermittensben szenvedő betegekben, kortól és nemtől függetlenül. A WELCH kérdőív hasznos eszköznek bizonyult a klinikai gyakorlatban a claudicatio kezelése során a járóképesség értékelésére. = Intermittent claudication has a significant negative impact on the patients’ quality of life. Revascularization procedures and noninvasive medical therapie scan improve walking capacity. Cilostazol has IA recommendation for the treatment of intermittent claudication (IC). The aim of this study was to evaluate the effect of three-month cilostazol treatment on the health related quality of life and on the lower limb functional capacity in women (F) and men (M), in patients under 65 years of age (Y) and among patients 65 years of age or older (O) with intermittent claudication in the clinical practice. The study was a multicenter, non-interventional trial, 812 lower extremity arterial disease (LEAD) patients (Fontaine II stage, mean age: 67.17 years, male/female: 58.25/41.75%, 506 patients aged ≥65 years) were enrolled, who received cilostazol (50 or 100 mg b.i.d.) for three months. Quality of life was evaluated with the EQ5D-3L questionnaire, functional capacity with the WELCH questionnaire. Walking distances, ankle-brachial index were measured at baseline and after 3-month. Upon conclusion of the study, the EQ-5D index improved (baseline: F [female] –0.49±0.23, M (male –0.44±0.22, Y (age <65 years) –0.45±0.21, O (age ≥65 years) –0.47±0.23; 3rd month: –0.27±0.18, –0.25±0.18, –0.25±0.18, –0.26±0.18; respectively, p<0.0001) and there was a significant increase in the WELCH score as well (baseline: F 18±13, M 20±14, Y 21±14, O 18±13; 3rd month: 31±18, 32±18, 32±19, 31±17; respectively, p<0.0001). Both pain-free and maximal walking distance increased: F 60.94%, (median: +50.26%), 49.57%, (median: + 42.86%), M 50.22%, (median: +50%), 37.7%, (median: + 33,33 %), Y 54,35 %, (median: + 56,2%), 36.78%, (median: +42.86%), O 54.62%, (median: +50%), 46.29% (median: +33.33%); respectively (p<0.001). Three months of cilostazol treatment improved quality of life and lower limb functional capacity in claudicant patients regardless of age and gender. The WELCH questionnaire is a useful tool in clinical practice for the evaluation of intermittent claudication treatment

A nagyérvasculitisek képalkotó vizsgálatának lehetőségei és azok jelentősége [The potentials and importance of imaging in large-vessel vasculitis]

According to the nomenclature of the Chapel Hill Consensus Conference, giant-cell arteritis and Takayasu's arteritis belong to the group of large-vessel vasculitis. Recognition of these diseases is primarily based on the clinical assessment and the use of various vascular imaging modalities. With regard to the latter one, significant technological advances have been observed in recent years, which allow not only to make a diagnosis but also to evaluate the extent of the disease and the degree of vascular inflammation. In addition, subsequent complications of vascular inflammation can be examined. Ultrasound, computed tomography, magnetic resonance imaging, and positron-emission tomography represent imaging modalities that are essential for recognizing affected patients and planning effective treatment and follow-up. The review of this topic may be of interest to a number of medical specialties that are potentially involved in the care of these patients

A boka-kar index oszcillometriás elven működő meghatározásának helye a klinikai gyakorlatban = The potential role of oscillometric devices for ankle-brachial index measurements in clinical practice

Absztrakt: Bevezetés: A boka-kar index meghatározása során az oszcillometriás eszközök a hagyományos Doppler-elven működő eszközökkel összevetve több ígéretes előnyt mutatnak. A speciális képzés szükségtelensége, a gyorsabb kivitelezés, valamint a mérés operátortól független volta sorolható ezek közé. Célkitűzés: A boka-kar index oszcillometriás és a Doppler-elven működő meghatározásának összehasonlító elemzése. Módszer: A vizsgálati egyének esetében folyamatos hullámú Doppler és automata oszcillometriás (BOSO ABI-system 100) módszerrel a boka-kar index egyidejű meghatározását végeztük. Az összehasonlító elemzés Bland−Altman- és ROC-analízis alkalmazásával történt. Eredmények: A két módszerrel végzett vizsgálat (734 mérés) jó egyezést mutatott a boka-kar index tartomány 0,9 értékéhez közel. Ezen érték alatt és felett az egyezés mértéke csökkent. Az oszcillometriás mérés során optimálisnak tekinthető diagnosztikus boka-kar index határérték 0,96 volt. Következtetések: A boka-kar index oszcillometriás meghatározása nem helyettesíti a Doppler-alapú mérést a teljes boka-kar index tartományban. Mindazonáltal a hatékony diszkriminációs tulajdonságának köszönhetően a tünetmentes egyének szűrésekor hathatós eszköz lehet. Orv Hetil. 2018; 159(5): 176–182. | Abstract: Introduction: Oscillometric devices in contrast to the traditional Doppler based method for ankle-brachial index measurements have promising advantages like no need for special training, faster performance, and operator independence. Aim: Comparative assessment of the oscillometric and Doppler-based ankle-brachial index measurement. Method: Ankle-brachial index measurements were performed by continuous wave Doppler and an automatic oscillometric device (BOSO ABI-system 100) in consecutive subjects. The comparative assessment was performed by Bland−Altman and ROC analysis. Results: The two kinds of measurements (734 measurements) showed a good agreement in the ankle-brachial index spectrum close to the cut-off value of 0.9. The agreement diminished below or above this value. The optimal oscillometric ankle-brachial index diagnostic cut-off value was 0.96. Conclusions: The oscillometric device is not interchangeable for Doppler devices in the whole ankle-brachial index spectrum. Nevertheless, owing to its discriminative power, the oscillometric measurement potentially has an efficient role in the screening of asymptomatic patients. Orv Hetil. 2018; 159(5): 176–182

A nyaki verőér-szűkületes betegek ellátási irányelveinek különbségei Európa különböző országaiban

A tudomány jelenlegi állása szerint – csoportok összehasonlítására épülő matematikai-statisztikai eszközökkel – a leginkább hatékonynak és hatásosnak vélt kezelési módszerek szisztematikus elemzése mentén, a bizonyítékokon alapuló irányelveken nyugvó gyógyító munkát tekintjük követendőnek. A nyaki verőérszűkület ellátása esetén az utóbbi években elkészült mind a hazai, mind az európai irányelv, mindemellett a társszakmák irányelveiben is megje- lentek kezelési javaslatok. Közleményünkben összehasonlítottuk a témában publikált magyar, angol, német és olasz nyelvű, valamint az európai társaságok által kiadott irányelveket. Az irányelvek alapelveikben hasonlóak, formailag és tartalmilag azonban jelentős (időnként egymásnak ellentmondani látszó) különbségeket találhatunk. Az ellentmon- dások három leggyakoribb oka: 1) az egyes irányelvek által kitűzött célok különbözősége, 2) az aszimptomatikus és szimptomatikus betegcsoport definíciói, valamint 3) az eltérő evidenciaszintek. Az irányelvek összevetése alapján a tünetes, szignifikáns nyaki verőérszűkületek sebészi ellátása evidenciának tekinthető. A szimptomatikus nyaki verőér- szűkület a definíció szerint ellenoldali cerebralis ischaemia okozta, tranziens vagy definitív plegia, paresis, aphasia és az azonos oldali arteria centralis retinae embolisatiója miatti amaurosis fugax. A tünetmentes nyaki verőérszűkületek ellátása tekintetében az európai és a nemzeti irányelvek nem azonosak, ezen esetek terápiás döntése egyéni mérlege- lést igényel. Tünetmentes, 70%-os stenosis esetén vascularteam-konzílium javasolt

Practical Recommendations for Optimal Thromboprophylaxis in Patients with COVID-19: A Consensus Statement Based on Available Clinical Trials.

Coronavirus disease 2019 (COVID-19) has been shown to be strongly associated with increased risk for venous thromboembolism events (VTE) mainly in the inpatient but also in the outpatient setting. Pharmacologic thromboprophylaxis has been shown to offer significant benefits in terms of reducing not only VTE events but also mortality, especially in acutely ill patients with COVID-19. Although the main source of evidence is derived from observational studies with several limitations, thromboprophylaxis is currently recommended for all hospitalized patients with acceptable bleeding risk by all national and international guidelines. Recently, high quality data from randomized controlled trials (RCTs) further support the role of thromboprophylaxis and provide insights into the optimal thromboprophylaxis strategy. The aim of this statement is to systematically review all the available evidence derived from RCTs regarding thromboprophylaxis strategies in patients with COVID-19 in different settings (either inpatient or outpatient) and provide evidence-based guidance to practical questions in everyday clinical practice. Clinical questions accompanied by practical recommendations are provided based on data derived from 20 RCTs that were identified and included in the present study. Overall, the main conclusions are: (i) thromboprophylaxis should be administered in all hospitalized patients with COVID-19, (ii) an optimal dose of inpatient thromboprophylaxis is dependent upon the severity of COVID-19, (iii) thromboprophylaxis should be administered on an individualized basis in post-discharge patients with COVID-19 with high thrombotic risk, and (iv) thromboprophylaxis should not be routinely administered in outpatients. Changes regarding the dominant SARS-CoV-2 variants, the wide immunization status (increasing rates of vaccination and reinfections), and the availability of antiviral therapies and monoclonal antibodies might affect the characteristics of patients with COVID-19; thus, future studies will inform us about the thrombotic risk and the optimal therapeutic strategies for these patients