Corneal Densitometry and In Vivo Confocal Microscopy in Patients with Monoclonal Gammopathy—Analysis of 130 Eyes of 65 Subjects

Background: Corneal imaging may support an early diagnosis of monoclonal gammopathy. The goal of our study was to analyze corneal stromal properties using Pentacam and in vivo confocal cornea microscopy (IVCM) in subjects with monoclonal gammopathy. Patients and methods: In our cross-sectional study, patients with monoclonal gammopathy (130 eyes of 65 patients (40.0% males; age 67.65 ± 9.74 years)) and randomly selected individuals of the same age group, without hematological disease (100 eyes of 50 control subjects (40.0% males; age 60.67 ± 15.06 years)) were included. Using Pentacam (Pentacam HR; Oculus GmbH, Wetzlar, Germany), corneal stromal light scattering values were obtained (1) centrally 0–2 mm zone; (2) 2–6 mm zone; (3) 6–10 mm zone; (4) 10–12 mm zone. Using IVCM with Heidelberg Retina Tomograph with Rostock Cornea Module (Heidelberg Engineering, Heidelberg, Germany), the density of hyperreflective keratocytes and the number of hyperreflective spikes per image were manually analyzed, in the stroma. Results: In the first, second and third annular zone, light scattering was significantly higher in subjects with monoclonal gammopathy, than in controls (p ≤ 0.04). The number of hyperreflective keratocytes and hyperreflective spikes per image was significantly higher in stroma of subjects with monoclonal gammopathy (p ≤ 0.012). Conclusions: Our study confirms that increased corneal light scattering in the central 10 mm annular zone and increased keratocyte hyperreflectivity may give rise to suspicion of monoclonal gammopathy. As corneal light scattering is not increased at the limbal 10–12 mm annular zone in monoclonal gammopathy subjects, our spatial analysis provides evidence against the limbal origin of corneal paraprotein deposition. Using IVCM, stromal hyperreflective spikes may represent specific signs of monoclonal gammopathy

Evaluation of Retinal Blood Flow in Patients with Monoclonal Gammopathy Using OCT Angiography

Background: Monoclonal gammopathy (MG) is characterized by monoclonal protein overproduction, potentially leading to the development of hyperviscosity syndrome. Objective: To assess retinal circulation using optical coherence tomography angiography (OCTA) parameters in patients with monoclonal gammopathy. Methods: OCTA measurements were performed using the Optovue AngioVue system by examining 44 eyes of 27 patients with MG and 62 eyes of 36 control subjects. Superficial and deep retinal capillary vessel density (VD SVP and DVP) in the whole 3 × 3 mm macular and parafoveal area, foveal avascular zone (FAZ) area, and central retinal thickness (CRT) were measured using the AngioAnalytics software. The OCTA parameters were evaluated in both groups using a multivariate regression model, after controlling for the effect of imaging quality (SQ). Results: There was no significant difference in age between the subjects with monoclonal gammopathy and the controls (63.59 ± 9.33 vs. 58.01 ± 11.46 years; p > 0.05). Taking into account the effect of image quality, the VD SVP was significantly lower in the MG group compared to the control group (44.54 ± 3.22% vs. 46.62 ± 2.84%; p < 0.05). No significant differences were found between the two groups regarding the other OCTA parameters (p > 0.05). Conclusions: A decreased superficial retinal capillary vessel density measured using OCTA in patients with MG suggests a slow blood flow, reduced capillary circulation, and consequent tissue hypoperfusion. An evaluation of retinal circulation using OCTA in cases of monoclonal gammopathy may be a sensitive method for the non-invasive detection and follow-up of early microcirculatory dysfunction caused by increased viscosity

A monoklonális gammopathia szemészeti jelei és szövődményei

Objective: To examine ocular signs and ocular comorbidities in monoclonal gammopathy. Patients and methods: We analyzed patients from two large referral hematology centers in Budapest, who were diagnosed and/or treated with monoclonal gammopathy between 1997 and 2020 (84 eyes of 42 patients, 42.86% male, mean age 63.83 +/- 10.76 years). Before the ophthalmic examination, the subjects filled in the Ocular Surface Disease Index (OSDI) questionnaire. Ophthalmic examination included visual acuity test and slit-lamp examination following dilation of the pupil. Results: OSDI scores were significantly higher in subjects with monoclonal gammopathy than in controls (p = 0.002). Among gammopathy subjects, we observed potential corneal immunoglobulin deposition in 5 eyes of 3 patients (5.95%). In gammopathy subjects, there was dry eye disease (66.67%), cataract (55.95%), Meibomian gland dysfunction (20.24%), posterior cortical cataract (19.05%), corneal scars and degenerations (17.86%), chronic blepharitis (14.29%), absence of ocular complaint (11.90%), macular or retinal drusen (9.52%), corneal immunoglobulin deposition (5.95%), epiretinal membrane (5.95%), previous cataract surgery (5.95%), glaucoma (4.76%), Fuchs dystrophy (2.38%), peripheral retinal degeneration (2.38%), chorioideal naevus (2.38%), diabetic retinopathy (1.19%), central retinal artery occlusion (1.19%), central retinal vein branch occlusion (1.19%) and amblyopia (1.19%). The proportion of dry eye disease (p = 0.002), posterior cortical cataract (p = 0.001), cataract (p<0.00001), and corneal scars and degenerations (p = 0.01) were significantly higher in gammopathy subjects than in controls. Conclusion: Dry eye disease and cataracts are the most common ocular comorbidities in patients with monoclonal gammopathy. Therefore, due to the potential ocular signs and comorbidities of monoclonal gammopathy, we suggest a regular, yearly ophthalmic checkup of these patients to improve their quality of life

Corneal Densitometry and In Vivo Confocal Microscopy in Patients with Monoclonal Gammopathy&mdash;Analysis of 130 Eyes of 65 Subjects

Background: Corneal imaging may support an early diagnosis of monoclonal gammopathy. The goal of our study was to analyze corneal stromal properties using Pentacam and in vivo confocal cornea microscopy (IVCM) in subjects with monoclonal gammopathy. Patients and methods: In our cross-sectional study, patients with monoclonal gammopathy (130 eyes of 65 patients (40.0% males; age 67.65 &plusmn; 9.74 years)) and randomly selected individuals of the same age group, without hematological disease (100 eyes of 50 control subjects (40.0% males; age 60.67 &plusmn; 15.06 years)) were included. Using Pentacam (Pentacam HR; Oculus GmbH, Wetzlar, Germany), corneal stromal light scattering values were obtained (1) centrally 0&ndash;2 mm zone; (2) 2&ndash;6 mm zone; (3) 6&ndash;10 mm zone; (4) 10&ndash;12 mm zone. Using IVCM with Heidelberg Retina Tomograph with Rostock Cornea Module (Heidelberg Engineering, Heidelberg, Germany), the density of hyperreflective keratocytes and the number of hyperreflective spikes per image were manually analyzed, in the stroma. Results: In the first, second and third annular zone, light scattering was significantly higher in subjects with monoclonal gammopathy, than in controls (p &le; 0.04). The number of hyperreflective keratocytes and hyperreflective spikes per image was significantly higher in stroma of subjects with monoclonal gammopathy (p &le; 0.012). Conclusions: Our study confirms that increased corneal light scattering in the central 10 mm annular zone and increased keratocyte hyperreflectivity may give rise to suspicion of monoclonal gammopathy. As corneal light scattering is not increased at the limbal 10&ndash;12 mm annular zone in monoclonal gammopathy subjects, our spatial analysis provides evidence against the limbal origin of corneal paraprotein deposition. Using IVCM, stromal hyperreflective spikes may represent specific signs of monoclonal gammopathy

Congenitalis aniridia – egy spektrumbetegség magyarországi adatai

Bevezetés: A congenitalis aniridia ritka betegség, melynek fő jellemzője a szivárványhártya teljes vagy részleges hiánya, azonban a szem összes struktúrájában jelen lehetnek elváltozások. Célkitűzés: Társuló szembetegségek előfordulásának meghatározása congenitalis aniridiában, egy magyarországi centrum betegeinek vizsgálatával. Betegek és módszerek: Munkánkba a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikáján 2005. október és 2022. május között aniridia diagnózisával vizsgált betegeket válogattunk be. A betegek anamnézisfelvételét követően részletes szemészeti vizsgálatot végeztünk. Eredmények: Az adatbázisban talált 82 betegből 33 jelent meg vizsgálaton (életkor: 25,69 ± 17,49 [5–59] év, 17 nő [51,51%]), és 65 szemet vizsgáltunk. Nystagmust 23 beteg 45 szemén (69,23%) találtunk, a vizsgált betegek korrigálatlan távoli látóélessége 0,14 ± 0,128 (0,9 logMAR; 0,63–0,005) volt. Az aniridiához társult keratopathia 8 szem (12,3%) esetén Grade 0., 10 szem (15,38%) esetén Grade 1., 16 szem (24,62%) esetén Grade 2., 4 szem (6,15%) esetén Grade 3. és 25 szem (38,46%) esetén Grade 4. volt. 15 beteg 30 szeme (46,15%) esetén találtunk szekunder glaucomát, 3 beteg 6 szemét (9,2%) glaucomagyanúsnak ítéltük meg. 8 szem (12,3%) esetén a lencse tiszta volt, 44 szem (67,69%) esetén találtunk szürke hályogot, melyből 22 (33,84%) elülső kérgi polaris szürke hályog volt. 13 szem (20%) volt pseudophakiás (PCL), és 7 szem (10,77%) esetén találtunk lencsediszlokációt vagy zonulainsufficientiát. Maculahypoplasia 3 beteg 6 szeme (4,6%) esetén, papillafejlődési rendellenesség 1 beteg 2 szeme (3,03%) esetén volt igazolható. Következtetés: A congenitalis aniridia szemészeti jelei az aniridiához társult keratopathia, másodlagos zöld hályog, szürke hályog, macula- és opticushypoplasia. A szemészeti eltérések ellátásához és gondozásához a különféle szemészeti szakterületek rendszeres, gondos együttműködése szükséges

Az aniridiához társult keratopathia stádiumbeosztása = Staging of aniridia-associated keratopathy

Bevezetés: A congenitalis aniridia ritka panocularis betegség, amelyben a szem csaknem minden struktúrája érintett, és a betegek többségének jelentősen csökkent a látóélessége. A congenitalis aniridia szemészeti jelei lehetnek az aniridiához társult keratopathia, másodlagos zöld hályog, szürke hályog, macula- és opticus-hypoplasia, nystagmus. Noha az aniridiához társult keratopathia kifejezés régóta elterjedt az irodalomban, sokféle stádiumbeosztási javaslata került már leírásra. Célkitűzés: Az aniridiához társult keratopathia egyes stádiumainak vizsgálata az irodalomban elérhető stádiumbeosztások szerint, magyarországi aniridiás betegeknél. Betegek és módszerek: 33, congenitalis aniridiás beteg 65 szemét vizsgáltuk (életkor: 25,69 ± 17,49 [5–59] év, 17 nő [51,51%]). Réslámpás vizsgálattal rögzítettük a szaruhártya állapotát, majd Mackman, Mayer, López-García, Lagali stádiumbeosztása alapján osztályoztuk a corneaeltéréseket. Eredmények: A Mackman beosztása szerinti 0. stádiumba 8 szem (12,3%), az 1A stádiumba 0 szem, az 1B stádiumba 38 szem (58,46%), végül a 2. stádiumba 19 szem (29,23%) került. Mayer szerint az I. stádiumba 8 szem (12,3%), a II. stádiumba 38 szem (58,46%), a III. stádiumba 5 szem (7,7%), a IV. stádiumba 7 szem (10,77%), az V. stádiumba pedig 7 szem (10,77%) tartozott. López-García csoportosítása alapján nem került beosztásra 8 szem (12,3%), az 1. stádiumba 20 szem (30,77%), a 2. stádiumba 18 szem (27,7%), a 3. stádiumba pedig 19 szem (29,23%) került. Lagali osztályozása szerint a 0. stádiumba 8 szem (12,3%), az 1. stádiumba 20 szem (30,77%), a 2. stádiumba 18 szem (27,7%), a 3. stádiumba 5 szem (7,7%), a 4. stádiumba pedig 14 szem (21,54%) tartozott. Következtetés: Jelenleg a Lagali és mtsai által kialakított, aniridiához társult keratopathia stádiumbeosztási használatát javasoljuk, hiszen a stádiumbesoroláshoz szükséges vizsgálat könnyen kivitelezhető, a stádiumok kellő részletességgel követik az állapot előrehaladását, segítve a prognózis megítélését, a terápiás terv felállítását. A Lagali szerinti 1. stádiumban az erek legfeljebb 1 mm-rel lépik át a limbust, a 2. stádiumban a centrális 2–3 mm szaruhártya-terület erektől megkímélt. Amikor az erek elérik a szaruhártya centrumát, 3. stádiumról, majd az átlátszatlan, vaskos, egyenetlen cornealis pannus esetén 4. stádiumról beszélünk. Orv Hetil. 2023; 164(27): 1063–1069. | Introduction: Congenital aniridia is a rare panocular disease that affects almost all eye structures leading in most patients to reduced visual acuity. Ophthalmological signs include aniridia-associated keratopathy, secondary glaucoma, cataract, macular and optic nerve head hypoplasia, nystagmus. Although the term aniridia-associated keratopathy has long been used in the literature, various staging proposals have been described. Objective: To analyze aniridia-associated keratopathy stages, using available literature classifications, in patients with aniridia in Hungary. Patients and methods: We examined 65 eyes of 33 patients with congenital aniridia (age: 25.69 ± 17.49 [5–59] years, 17 females [51.51%]). We recorded the corneal status by slit-lamp examination and classified the corneal abnormalities according to the Mackman, Mayer, López-García and Lagali staging. Results: According to Mackman’s classification, 8 eyes (12.3%) were in stage 0, 0 eye in stage 1A, 38 eyes (58.46%) in stage 1B and 19 eyes (29.23%) in stage 2. According to Mayer, stage I included 8 eyes (12.3%), stage II 38 eyes (58.46%), stage III 5 eyes (7.7%), stage IV 7 eyes (10.77%) and stage V 7 eyes (10.77%). In López-García’s classification, 8 eyes (12.3%) could not be grouped, 20 eyes (30.77%) were in stage 1, 18 eyes (27.7%) in stage 2 and 19 eyes (29.3%) in stage 3. Lagali’s classification included 8 eyes (12.3%) in stage 0, 20 eyes (30.77%) in stage 1, 18 eyes (27.7%) in stage 2, 5 eyes (7.7%) in stage 3 and 14 eyes (21.54%) in stage 4. Conclusion: We recommend using Lagali’s staging scheme for aniridia-associated keratoptahy due to its ease of use, detailed progression assessment, and treatment planning. In stage 1 according to Lagali, blood vessels cross the limbus by up to 1 mm, in stage 2 the central 2–3 mm of the corneal area is spared of blood vessels. When the blood vessels reach the center of the cornea, it is stage 3, followed by opaque, uneven corneal pannus in stage 4

Veleszületett aniridiás betegek látáskárosodással kapcsolatos tapasztalatai Magyarországon : Az ANIRIDIA-NET felmérése = Congenital aniridia patients’ experience on their visual impairment in Hungary : An ANIRIDIA-NET survey

Bevezetés: Az aniridia ritka, veleszületett panocularis betegség, mely a látóélesség különböző mértékű csökkenésével jár. Célkitűzés: Veleszületett aniridiás betegek látáskárosodásukkal kapcsolatos tapasztalatainak felmérése Magyarországon egy, az ANIRIDIA-NET által készített kérdőív segítségével. Betegek és módszer: A vizsgálatba a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikáján 2005. október és 2022. május között congenitalis aniridia diagnózisával vizsgált vagy kezelt betegeket válogattuk be. A betegek az ANIRIDIA-NET 20 pontból álló kérdőívének magyar nyelvű változatát töltötték ki a segítségünkkel. A kérdőív kitért a demográfiai adatokra, a betegség okozta leggyakoribb panaszokra, a különböző élethelyzetekben tapasztalt, gyengénlátás okozta nehézségekre, illetve gyengénlátó-segédeszközök használatának gyakoriságára. Eredmények: A kérdőívet 33 személy (17 nő [51,5%] és 16 férfi [48,5%]), 16 (48,5%) gyermek és 17 (51,5%) felnőtt töltötte ki, életkoruk 25,69 ± 17,49 év (5–59 év) volt. Mindennapi gyakorisággal fényérzékenységet 27 fő (81,8%), szemszárazságot 5 fő (15,2%), könnyezést 4 fő (12,1%), ingadozó látást 3 fő (9,1%), szemfájdalmat 2 fő (6,1%) említett. A megkérdezettek többsége úgy nyilatkozott, hogy a személyes kommunikáció az iskolatársakkal (16 fő [48,5%]), illetve munkahelyi kollégákkal (11 fő [33,3%]) soha nem okoz nehézséget a látássérülésük miatt. Soha nem tartott igényt segítségre 29 fő (87,9%) az otthoni napi rutinban, 24 fő (72,7%) iskolába/munkába jutáshoz, 17 fő (51,5%) különböző tevékenységekben való részvételhez. Soha nem használt gyengénlátó-segédeszközt 29 fő (87,8%) a kommunikációnál, 23 fő (69,7%) utazásnál, 20 fő (60,6%) társadalmi tevékenységekben való részvételnél, 18 fő (54,5%) tanulás/munka során. Következtetés: Noha az aniridia csökkent látóélességgel jár, a congenitalis aniridiás személyek többsége, különösen gyermekkorban, szemészeti panaszai ellenére nehézség nélkül éli meg a személyes kommunikációt és a különféle élethelyzeteket. A gyengénlátó-segédeszközök fontos segítséget jelenthetnek számukra felnőttkorukra, illetve az életkor előrehaladtával. | Introduction: Aniridia is a rare congenital panocular disease associated with varying degrees of visual acuity impairment. Objective: To assess the experiences of congenital aniridia patients in Hungary, with visual impairment using a questionnaire developed by the ANIRIDIA-NET. Patients and method: Patients completed the Hungarian version of the 20-item ANIRIDIA-NET questionnaire with our assistance. The questionnaire covered demographic data, the most common complaints caused by the disease, the difficulties caused by low vision in different life situations and the frequency of low vision aids used in daily life. Results: 33 subjects (17 female [51.51%] and 16 male [48.48%]), 16 (48.5%) children and 17 (51.5%) adults completed the questionnaire, with an age of 25.69 ± 17.49 years (5–59 years). Daily photosensitivity was reported by 27 (81.8%), dry eyes by 5 (15.2%), tearing by 4 (12.1%), fluctuating vision by 3 (9.1%), and eye pain by 2 (6.1%) subjects. The majority of respondents said that personal communication with schoolmates (16 [48.5%]) or colleagues at work (11 [33.3%]) never caused difficulties because of their visual impairment. 29 people (87.9%) never needed help with daily routines at home, 24 (72.7%) with getting to school/work and 17 (51.5%) with various activities. 29 people (87.8%) never used low vision aids for communication, 23 (69.7%) for travelling, 20 (60.6%) for participating in social activities, 18 (54.5%) for studying/work. Conclusion: Although aniridia is associated with reduced visual acuity, the majority of people with congenital aniridia, especially in childhood, manage to cope with personal communication and various life situations without difficulty, despite their eye complaints. Low vision aids can be an important aid for them as they grow into adulthood and as they age