A Somogyi-dombság negyedidőszaki szerkezetfejlődése = The Quaternary neotectonics of the Somogy-Hills

A Somogyi-dombság negyedidőszaki szerkezetfejlődésének vizsgálata című kutatómunka keretében az alábbi feladatokat végeztük el: 1. A terület ipari célú szeizmikus szelvényeinek vizsgálatával a késő-miocén (pannon) aljzat szerkezetfejlődési fázisait tanulmányoztuk. A vizsgálatok során megállapítottuk, hogy - főleg a terület középső és nyugati részén - az aljzat szerkezetei (főleg redői) felújulásokként részben tükröződnek ami morfológián is. 2. Terepi tektonikai vizsgálatok és morfotektonikai analízis során a három késő-negyedidőszaki szerkezetfejlődési fázist különítettünk el. A kapott eredmények azt mutatják, hogy a szerkezetfejlődés kompressziós és eltolódásos jellegű, a mai napig is tart és aktívan alakítják a terület jelenlegi morfológiáját. | During the research project of 'investigation of Quaternary neotectonic development of Somogy Hills' we studied the following. 1. We analysed industrial seismic sections in order to clarify the tectonic development of the Late Miocene (Pannonian) basement. Topography follows the reaktivated fold pattern, especially in the central-western part of the study area. 2. During field structural observations and morphotectonic analysis we have shown three phases of neotectonic developement. The young/sub-recent age of most structures suggest that the area is the scene of active compressional and strike slip type neotectonic processes

A coupled geothermal model of the Alpokalja area, Hungary—Austria

A coupled groundwater flow and heat transport model was developed for a trans-boundary geothermal reservoir located in the Alpokalja area. The study area lies in the western part of the Pannonian Basin, at the border between Hungary and Austria. The study area contains several famous geothermal water utilizations on both sides of the border, which has an impact on natural groundwater conditions. The aim of the modeling study was to evaluate the natural-state and production-state groundwater conditions, and to make predictions on cross-boundary interferences. A three-dimensional finite element-type coupled geothermal model was constructed to provide a coherent quantitative representation of geothermal flow systems. The model described the hydraulic behavior of the flow system, the interaction between different reservoirs, and geothermal conditions

A neotektonika és a klímaváltozások szerepe a Körös medence késő-pleisztocén-holocén vízhálózatának fejlődésében = Neotectonic and climate control on Late Pleistocene-Holocene drainage pattern development of the Körös basin

A Körös-medence alluviális síkságának területén az egykori folyóhálózat nyomait rekonstruáltuk légifotó-elemzések, űrfelvételek, SRTM adatok és a folyószabályozás előtti természetes vízhálózatot mutató 18. századi topográfiai térképek alapján. Az elemzések azt mutatták, hogy a területen egy északkelet felől érkező nagy, meanderező folyó folyt, míg a déli részen egy fonatos folyó maradványai azonosíthatóak. A különböző mederrajzolatú zónákba 15 folyamatos magvételű sekélyfúrást mélyítettünk, illetve homok- és agyagfejtők szelvényeit is megvizsgáltuk. 32 homokminta optikai lumineszcens kormeghatározása (OSL), illetve 7 minta radiokarbon-vizsgálata alapján megállapítottuk, hogy a vizsgált folyóvízi üledékek a késő-pleniglaciális és a késő-glaciális során rakódtak le. A minták nehézásvány-vizsgálata alapján az egykori meanderező folyó az Ős-Tiszával azonosítható, amely az ÉK-DNy-i csapású Érmellék süllyedéke mentén folyt a késő-pleniglaciálisban. Az ős-Tisza érmelléki lefutását határon túli területek vizsgálata során 11 további OSL koradattal is alátámasztottuk. A fonatos folyó a Fekete- és Fehér-Körösök ősének tekinthető, amely csak a késő-glaciálisban jelent meg a területen. Szeizmikus szelvények újraértelmezése, neotektonikai terepi mérések, valamint a fúrásszelvényekben észlelhető eltérő vastagságviszonyok alapján az Érmellék vidéke 14-16 ezer évvel ezelőttig jelentős mértékben süllyedt, ami a folyófejlődés fő tektonikai meghatározója volt. | The palaeo-drainage network pattern of the Körös Basin was reconstructed on the basis of airborne photo interpretation, analysis of satellite images, SRTM dataset and historical topographic maps from the 18th century. The investigation showed that a large meandering river system was coming from the NE, and a braided river entered the alluvial plain from the SE. Different alluvial units were characterised by sedimentary logs of 15 continuous cored boreholes and several sand- and clay-pit sections. OSL dating of 32 quartz samples and 7 radocarbon datings showed that the sediments have Late Pleniglacial to Late Glacial ages. Transport directions inferred from heavy mineral analyses demonstrate that the large meandering river system can be identified with the palaeo-Tisza, flowing along the NE-SW striking Érmellék depression during the Late Pleniglacial. The former flow path of the palaeo-Tisza was supported by complementary field work performed in Romania, and another 11 OSL dates. The braided river can be regarded as a precursor to the Fekete- and Fehér-Körös rivers which entered the alluvial plain from the southeast during the Late Glacial. A combined interpretation of seismic profiles, neotectonic field measurements and variations in thickness of sediments along the studied profile revealed that there was a remarkable tectonic control on river development, driven by subsidence along the Érmellék depression until 14-16 ky and uplift of the SE-ern part of the catchment area

A Vértes és előtereinek szerkezetfejlődése és annak kapcsolata a kainozoos üledékképződéssel és ősföldrajzzal = Structural evolution if the Vértes Hills including their forelands and the relationship with Cenozoic sedimentation and paleogeography

A Vértes kainozos szerkezetfejlődésében 6 fázis elemeit és azoknak az üledékképződéshez és felszínfejlődéshez való kapcsolatát vizsgáltuk. Az eocén üledékképződés (Ny)ÉNy-(K)DK-i összenyomás és merőleges húzás hatására ment végbe. Az enyhe gyűrődés következtében ÉK-DNy-i csapású hátak és medencék jöttek létre. Előbbieken karbonátos, utóbbiakban pelites rétegsorok rakódtak le. A karbonátos üledékképződés változó jellegű rámpákon ment végbe, melyek tükrözik a kismértékű deformációt, a karbonátproduktivitást és a globális vízszintesést. Az oligocénben a Móri-peremvető működött, ami nagy vastagságú összlet lerakódását tette lehetővé. A vértesi törmelékes sorozat képződése a kiscelli végén kezdődhetett. A kora-miocénben működő K-Ny-i jobbos és ÉNy-DK-i balos eltolódásokat ismertünk fel. A kora-, középső-miocén szin-rift fázis normálvetőihez a szarmatától társult szintektonikus üledékképződés. Az úgynevezett poszt-rift fázisban számos normálvető és eltolódás jött létre ill. reaktiválódott, melyek meghatározták a késő-pannon árkokat, transztenziós medencéket. A pliocéntől kitakaródó Vértesről hegylábfelszínek mentén pusztult le a miocén és paleogén fedőüledék. A negyedidőszaki vetők mozgása kibillentette a hegylábfelszíneket és módosította a vízrajzot, deformálta a kvarter üledékeket. A felszínalakulást erős szélerózió kísérte. | We investigated 6 Cenozoic deformation phase and their relationship to sedimentation, basin formation and landscape evolution. The Eocene sedimentation was controlled by (W)NW-SE compression and perpendicular tension. The gentle folding resulted in the formation of NE-trending ridges and basins. Shallow marine carbonate sedimentation occurred on ridges, while deeper basins were marked by pelitic successions. Carbonate sedimentation occurred on ramps with varying style, reflecting the gentle deformation, carbonate productivity and global eustatic sea level changes. The Oligocene activity of the Mór Fault permitted the deposition of a thick clastic succession, which started to form in the late Kiscellian. We recognized E-W striking dextral and NW-SE striking sinistral strike-slip faults of early Miocene age. The late Early to Middle Miocene syn-rift phase was associated with sedimentation only from the Sarmatian. The post-rift phase is marked by numerous normal and strike-slip faults, which controlled the evolution of late Miocene syn-sedimentary grabens and transtensional basins. The Miocene and Palaeogene sedimentary cover of the Vértes was eroded along pediment surfaces from the Pliocene onset of exhumation. The Quaternary slip of reactivated faults resulted in tilting of the pediment surfaces, sediment deformation and deflection of the drainage pattern. Landscape evolution was strongly influenced by wind erosion

A zsámbéki Strázsa-hegy és környékének kainozoos képződményei

A Zsámbéki-medence földtani térképezése során részletesen felvettük a Strázsa-hegy kőfejtője által feltárt kainozoos rétegsort, valamint elvégeztük az őslénytani, rétegtani és tektonikai adatok elemzését. A középső-triász dolomitra viszonylag vékony és hézagos középső–felső-miocén rétegsor települ, amelynek alsó szakaszát felső-badeni, középső szakaszát szarmata finomszemcsés sziliciklasztitok (kőzetliszt–középszemcsés homok) és karbonátok alkotják. Az e fölött üledékhézaggal települő édesvízi mészkő a Zsámbéki-medence felső-miocén (pannóniai) rétegsorának bázisképződménye. A Zsámbéki-medencében általános elterjedésű pannóniai üldékek a Strázsa-hegyen lepusztultak, az algás édesvízi mészkőre közvetlenül pleisztocén alluviális-proluviális rétegsor települ. A szedimentológiai jellegek és az ősmaradványok elemzése alapján rekonstruált neogén üledékképződési környezet több vonatkozásban is egyéni jellegeket mutat. A késő-badeni során kezdetben csökkent sótartalmú, partmenti védett lagúnában zajlott az üledékképződés a Vértessomló–Nagykovácsi-zóna mentén kiemelkedő paleomorfológiai hát (sziget vagy félsziget) mögött, amelybe jelentős mennyiségű finomszemcsés törmelék áramlott. Ezzel egy időben a sziget déli oldalán sziklás abráziós part rekonstruálható. A lagúnába a késő-badeni során édesvízi hozzáfolyás zajlott, ami a szarmata során elzáródott, végül a késő-miocén elejére tavi környezet jött létre. A Strázsa-hegyen keresztülhaladó Ny–K-i csapású Vértessomló–Nagykovácsi-zóna neogén–kvarter szerkezetfejlődésén belül több szerkezeti fázist sikerült azonosítani. Ezek közül a legidősebb a triász dolomit kismértékű rátolódása a középső-miocén rétegsorra, amely a késő-badeni sziliciklasztos rétegsor leülepedésével egyidős lehet. A tektonikai zóna szarmata aktivitására utal a rétegsor szélsőségesen vékony kifejlődése és diszkordáns települése. A következő szerkezeti fázist a pannóniai édesvízi mészkövön észlelt oldalirányú vetőkarcok jelzik, ez a fázis megfeleltethető a Gerecse D11-es transzpressziós szerkezeti fázisának. A szerkezeti zóna legfiatalabb deformációja során zajlott kiemelkedés a pannon rétegsor lepusztulását eredményezte, amely a pliocén–kora-pleisztocénre tehető

The Role of Rheology and Fault Geometry on Fault Reactivation: A Case-Study from the Zsámbék-Mány Basin, Central Hungary

In this study, we investigated the structural evolution of the Vértessomló (VT) Thrust and the Környe-Zsámbék (KZ) Fault, which are located in the Transdanubian Range in the center of the Miocene Pannonian back-arc basin. Our study is based on surface and well data. The Transdanubian Range was located on the Adriatic passive margin during the Late Triassic, where a thick succession of platform carbonates was deposited. Intercalations of intraplatform basin deposits occur in the eastern part of the study area. South-directed thrusting and the formation of the VT Thrust took place during the Cretaceous, related to the Austroalpine orogeny. Asymmetric half-grabens were formed during the Eocene in the hanging wall of the segmented dextral normal KZ Fault. The geometry and kinematics of the KZ Fault were influenced by the pre-existing VT Thrust located in the Mesozoic basement of the Paleogene sub-basins. These Eocene half-grabens suffered mild inversion due to the dextral reverse reactivation of the VT Thrust and the KZ Fault during the Oligocene–Early Miocene. The geometry of Miocene normal faults indicates that the VT-KZ Fault system was an active transfer fault during the Miocene extension of the Pannonian Basin, as well. We found a positive correlation between the rheology of the Triassic basement and the mode of Paleogene fault reactivation. Our results show that reactivation of the pre-existing thrust took place along that segment, where the Triassic basement is made up of homogeneous platform carbonates. In contrast, a diffuse fault zone developed, where the Triassic basement is represented by the weak layers of intraplatform basins

The Role of Rheology and Fault Geometry on Fault Reactivation: A Case-Study from the Zsámbék-Mány Basin, Central Hungary

In this study, we investigated the structural evolution of the Vértessomló (VT) Thrust and the Környe-Zsámbék (KZ) Fault, which are located in the Transdanubian Range in the center of the Miocene Pannonian back-arc basin. Our study is based on surface and well data. The Transdanubian Range was located on the Adriatic passive margin during the Late Triassic, where a thick succession of platform carbonates was deposited. Intercalations of intraplatform basin deposits occur in the eastern part of the study area. South-directed thrusting and the formation of the VT Thrust took place during the Cretaceous, related to the Austroalpine orogeny. Asymmetric half-grabens were formed during the Eocene in the hanging wall of the segmented dextral normal KZ Fault. The geometry and kinematics of the KZ Fault were influenced by the pre-existing VT Thrust located in the Mesozoic basement of the Paleogene sub-basins. These Eocene half-grabens suffered mild inversion due to the dextral reverse reactivation of the VT Thrust and the KZ Fault during the Oligocene–Early Miocene. The geometry of Miocene normal faults indicates that the VT-KZ Fault system was an active transfer fault during the Miocene extension of the Pannonian Basin, as well. We found a positive correlation between the rheology of the Triassic basement and the mode of Paleogene fault reactivation. Our results show that reactivation of the pre-existing thrust took place along that segment, where the Triassic basement is made up of homogeneous platform carbonates. In contrast, a diffuse fault zone developed, where the Triassic basement is represented by the weak layers of intraplatform basins

A Gerecse pannóniai puhatestűi és lelőhelyeik: rétegtan, őskörnyezet és fejlődéstörténet

A Gerecse földtani térképezése során a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet geológusai új, vagy régen feledésbe merült és részletesen soha nem dokumentált pannóniai feltárásokat azonosítottak a hegység északi előterében, az onnan dél felé felnyúló völgyekben, és a hegység belsejében is. Az ezekből begyűjtött puhatestű fauna (kiegészítve a már korábban ismert tatai puhatestű faunával és régebbi gyűjteményi anyagokkal) és a feltárásokban megfigyelhető szedi - mentológiai jellemzők alapján a pannóniai rétegsor itt is, mint az egész Dunántúli-középhegység északnyugati peremén, egyetlen transzgresszív–regresszív ciklusból áll. A ciklus transzgresszív szárnyát a tatai téglagyári feltárá sokban a vékony transzgresszív bázisrétegre települő Száki Formáció kékesszürke agyagja és az abban megőrződött mély szublitorális fauna, míg a Gerecse központi részén, a tardosi Vályus-kút környékén, 375 méter tengerszint feletti magas - ságban a lignites agyaggal kezdődő rétegsor felső részén települő, szintén mély szublitorális puhatestűeket tartalmazó agyag képviseli. A dunaszentmiklósi Iván halála-völgyben valószínűleg egy szökőár hozta létre a kréta fekü anyagából képződött konglomerátumot, homokos mátrixában tömegesen megjelenő zárt (két teknős) pannóniai kagylóhéjakkal. Az üledékciklus regresszív szárnyát az Újfalui Formáció képződményei adják; ezek legjobb feltárásai a Gerecse északi előterében, a Neszmély környéki völgyekben (Nyáraska-völgy, Disznós-kúti-völgy, Csekendi-völgy) és Süttő környékén találhatók. A formációt felépítő felfelé sekélyedő, néhány méter vastag ciklusok faunája a kagylók uralta sekély szub lito - rális együttesekből, a csigák magas diverzitásával jellemzett litorális faunákból, és végül mocsári puhatestű együtte - sekből áll. Gyűjteményi anyagokban előfordulnak folyóvízi fajok is. A transzgresszív szárny a Congeria czjzeki zóna felső részébe tartozik, míg a regresszív szárny a Lymnocardium ponticum zóna része; a teljes ciklus képződésének kora 9,4–8,7 millió év lehetett. A fáciesek elterjedése alapján a transzgresszió már tagolt térszínen játszódott le, majd az üledékképződéssel egyidejűleg is folyt a terület vetődéses deformációja, de a tatai és vályus-kúti rétegsorok közötti nagy magasságbeli különbség csak további vetőmozgásokkal, a Gerecse utólagos kiemelkedése nyomán jöhetett létre