Autonomic and sensory nerve dysfunction in primary biliary cirrhosis

AIM: Cardiovascular autonomic and peripheral sensory neuropathy is a known complication of chronic alcoholic and non-alcoholic liver diseases. We aimed to assess the prevalence and risk factors for peripheral sensory nerve and autonomic dysfunction using sensitive methods in patients with primary biliary cirrhosis (PBC). METHODS: Twenty-four AMA M2 positive female patients with clinical, biochemical and histological evidence of PBC and 20 age matched healthy female subjects were studied. Five standard cardiovascular reflex tests and 24-h heart rate variability (HRV) analysis were performed to define autonomic function. Peripheral sensory nerve function on median and peroneal nerves was characterized by current perception threshold (CPT), measured by a neuroselective diagnostic stimulator (Neurotron, Baltimore, MD). RESULTS: Fourteen of 24 patients (58%) had at least one abnormal cardiovascular reflex test and thirteen (54%) had peripheral sensory neuropathy. Lower heart rate response to deep breathing (P = 0.001), standing (P = 0.03) and Valsalva manoeuvre (P = 0.01), and more profound decrease of blood pressure after standing (P = 0.03) was found in PBC patients than in controls. As a novel finding we proved that both time domain and frequency domain parameters of 24-h HRV were significantly reduced in PBC patients compared to controls. Each patient had at least one abnormal parameter of HRV. Lower CPT values indicated hyperaesthesia as a characteristic feature at peroneal nerve testing at three frequencies (2000 Hz: P = 0.005; 250 Hz: P = 0.002; 5 Hz: P = 0.004) in PBC compared to controls. Correlation of autonomic dysfunction with the severity and duration of the disease was observed. Lower total power of HRV correlated with lower CPT values at median nerve testing at 250 Hz (P = 0.0001) and at 5 Hz (P = 0.002), as well as with those at peroneal nerve testing at 2000 Hz (P = 0.01). CONCLUSION: Autonomic and sensory nerve dysfunctions are frequent in PBC. Twenty-four-hour HRV analysis is more sensitive than standard cardiovascular tests for detecting of both parasympathetic and sympathetic impairments. Our novel data suggest that hyperaesthesia is a characteristic feature of peripheral sensory neuropathy and might contribute to itching in PBC. Autonomic dysfunction is related to the duration and severity of PBC

Extrahepatikus és hepatikus szövődmények pathogenezise idült májbetegségekben = Pathogenesis of extrahep and hepatic complications in chronic liver diseases

Primer biliaris cirrhosisban (PBC) magas szérum osteoprotegerin (OPG) és alacsony RANKL szintet mutattunk ki. A betegekben az OPG szintje szignifikánsan magasabb volt az egészséges kontrollokhoz, valamint az osteopeniás nőkhöz képest. Adataink szerint az OPG nem csak az oszteoblasztokból származhat. Ezt a lehetőséget támasztja alá, hogy krónikus C hepatitisben is magas OPG szintet mutattunk ki. Az ATP7B gén mutációit vizsgáltuk Wilson kórban. Összesen 11 különböző, köztük 3 új mutációt mutattunk ki. Adataink szerint más közép-európai országhoz hasonlóan Magyaroszágon is leggyakoribb a H1069Q mutáció. Kimutattuk, hogy a plazma nociceptin (NC) szint Wilson kórban és PBC-ben magas. Hepatocelluláris carcinomás betegekben és patkányban, kísérletes májrák esetén a liquorban, plazmában és daganatszövetben is nagyobb NC koncentrációt mértünk. Adataink szerint az extrém magas plazma NC szint a hepatocelluláris carcinoma egyik indikátora. Primer biliaris cirrhosisos betegekben bizonyítottuk, hogy a 24 órás szívfrekvencia variabilitás analízise érzékenyebb módszer az autonom neuropathia kimutatására. Kimutattuk, hogy az autonom diszfunkció a betegség súlyosságával és fennállásának idejével összefügg. A szérum leptin szintet primer biliaris cirrhosisban alacsonynak, a solubilis leptin receptor szintet pedig magasabbnak találtuk. Eredményeink hozzájárulhatnak a vizsgált betegségek és szövődményeik jobb megismeréséhez, a korai diagnózishoz és a megfelelő kezeléshez. | We found higher serum osteoprotegerin (OPG) levels in primary biliary cirrhosis (PBC) patients than in healthy controls and in osteopenic women. High OPG levels found in chronic C hepatitis might suggest that inflammatory process in the liver could also contribute to the elevation of osteoprotegerin. We investigated the ATP7B gene mutations in Wilson patients. 11 different mutations including 3 new ones were found. Similarly to other Central-Eastern European countries, the H1069Q mutation was the most frequent one. We reported, that the plasma nociceptin (NC) levels are elevated in Wilson disease and PBC. High NC levels were found in hepatocellular carcinoma patients and in cerebrospinal fluid, plasma and tumor tissue in experimentally induced liver cancer in rats. High NC plasma level seems to be an indicator for hepatocellular carcinoma. We proved that autonomic and sensory dysfunctions are frequent in PBC. 24-hour heart rate variability analysis is more sensitive, than standard cardiovascular tests for detection of both parasympathetic and sympathetic impairments. Autonomic dysfunction is related to the duration and severity of PBC. Lower serum leptin levels and higher soluble leptin receptor levels were was found in patients with primary biliary cirrhosis compared to the healthy controls. Our results may contribute to the better understanding of the pathomechanism of liver diseases and their complications, and also to the earlier diagnosis and appropriate treatment

A szívfrekvencia variabilitás beszűkülése és a cardiovascularis kockázat összefüggése diabetes mellitusban és egyéb belgyógyászati betegségekben = Relationship between depressed heart rate variability and cardiovascular risk profile in diabetes mellitus and in other medical disorders

Az EURODIAB Prospective Complications Study adatai, valamint frissen felfedezett 1-es típusú diabetesesek körében végzett vizsgálatunk eredményei alapján a hagyományos cardiovascularis rizikófaktorok egyúttal a szív frekvencia variabilitás beszűkülésével jellemezhető autonom neuropathia fizikófaktorainak is tekinthetők. A domináló parasympathicus károsodással járó autonom neuropathia mind 1-es, mind 2-es típusú diabetesesekben hypertonia kialakulásához vezet, 1-es típusú betegekben egyértelmű a microalbuminuriával való összefüggés is, és ugyanebben a betegcsoportban dokumentálható az autonom- és sensoros neuropathia összefüggése. Ugyancsak új adatként autonom- és sensoros károsodást írtunk le Wilson kórban, valamint essentialis hypertoniában szenvedő betegekben. Az utóbbi betegcsoportban, valamint primer biliaris cirrhosisban szenvedő betegekben az autonom- és sensoros neuropathia rizikófaktorait is értékeltük. | Data of the EURODIAB Prospective Complications Study just as our results obtained among patients with newly diagnosed type 1 diabetes mellitus, provide evidence that classical cardiovascular risk factors predict the prevalence or progression of autonomic neuropathy characterised by decreased heart rate variability. Predominantly parasympathetic impairment leading to autonomic dysfunction is associated with hypertension in patients with both type 1 and type 2 diabetes. Among patients with type 1 diabetes, a significant relationship with microalbuminuria and peripheral neuropathy has also been documented. As another novel observation we evaluated the frequancy of autonomic and sensory nerve dysfunction in patients with Wilson?s disease just as the frequency and risk factors of autonomic and sensory neuropathy in patients with primary biliary cirrhosis and essential hypertension

A neuropathia diabetica patomechanizmusa: az oki kezelés elméleti háttere = Pathomechanism of diabetic neuropathy: background of the pathogenesis-oriented therapy

A cukorbetegséghez társuló idegrendszeri károsodás kialakulásának mechanizmusa ma sem teljes mértékben tisztázott, bár az utóbbi évtizedben számos, részben terápiás konzekvenciával járó adat vált ismertté. Az endoneuralis véráramlás csökkenése részben a primer haemostasis károsodásának, a koagulációs rendszer trombogén irányú elmozdulásának következménye. A hyperglykaemia a szuperoxid-anion fokozott képződése révén a glikolízisben kulcsszerepet játszó glicerin-aldehid-3-foszfát-dehidrogenáz aktivitásának csökkenéséhez, alternatív anyagcsereutak (poliol-, hexóz-amin-, diacil-glicerol-, proteinkináz-C anyagcsereút, fehérjeglikáció) aktiválódásához vezet. A végglikációs fehérjék fokozzák a nukleáris faktor κ-B aktivitását, vazoaktív tényezők és citokinek (interleukin-1, -6, tumornekrózis-faktor-α) termelődését. A patogenetikai alapon nyugvó oki kezelés célja a neuropathiás károsodás progressziójának lassítása, megállítása vagy visszafordítása. Az oki kezelés legfontosabb összetevői: a szénhidrátanyagcsere-helyzet optimális beállítása, a rizikófaktorok kezelése, valamint benfotiamin és alfa-liponsav adása. A transzketoláz-aktivátor benfotiamin egyrészt gátolja a hyperglykaemia következményeként előtérbe kerülő legfontosabb alternatív anyagcsereutak (fehérjeglikáció, diacil-glicerol-, proteinkináz-C-aktiváció, poliol- és hexóz-amin-anyagcsereút) aktivitását, másrészt fokozza a pentóz-foszfát-sönt aktivitását. A benfotiamin klinikai hatékonyságát számos hazai és nemzetközi tanulmány igazolta. Az antioxidáns hatású alfa-liponsav az oxidatív stressz csökkentése révén elősegíti a glicerin-aldehid-3-foszfát-dehidrogenáz aktivitásának fokozódását. Az alfa-liponsav mind infúzióban, mind per os adagolva csökkenti a neuropathiával összefüggő tüneteket és mérsékli a neuropathiás károsodást. Összességében a neuropathia diabetica jól illusztrálja, hogy a patomechanizmussal kapcsolatos ismereteink bővülése számottevően hozzájárulhat a terápia sikeréhez is. | The pathomechanism of diabetic neuropathy remains still poorly understood, however, a broad spectrum of novel findings associated with therapeutic consequences emerged during the last decades. Both disturbed function of primary hemostasis and increased activity of coagulation system contribute to the reduced endoneurial blood flow. Increased superoxide anion production induced by hyperglycemia leads to decreased activity of glycerinaldehid-3-phosphate dehydrogenase and to consequential increased activity of alternative pathways, including the polyol-, hexosamine-, diacilglycerol protein kinase-C- and advanced glycation pathways. Advanced glycation endproducts increase the activity of the nuclear-factor κ-B, as well as the production of vasoactive factors and cytokines (interleukin-1, -6, tumor necrosis factor α). The aim of pathogenetic oriented treatment is to slow down, stop or reverse the progression of neuropathy. Components of pathogenetic oriented treatment are glycaemic control, management of risk factors, benfotiamine and alpha-lipoic acid. On one hand, transketolase-activator benfotiamine inhibits alternative pathways induced by hyperglycemia (the polyol-, hexosamine-, diacilglycerol protein kinase-C-, and advanced glycation pathways), while, on the other hand, it increases the activity of the pentose-phosphate-shunt. The clinical effectiveness of benfotiamine has been shown in many international and Hungarian trials. Alpha-lipoic acid as a powerful antioxidant decreases oxidative stress and this way increases the activity of glycerinaldehid-3-phosphate dehydrogenase. Alpha-lipoic acid administered in infusion or oral treatment decreases both symptoms of neuropathy and neuropathic deficit. In conclusion, the case of diabetic neuropathy illustrates well, how widening of our knowledge on pathogenesis might contribute to successful therapy

D-vitamin es neuropathia.

Diabetes is a widespread disease and, therefore, studies dealing with diabetes and its complications are very important for public health. Numerous reports link vitamin D deficiency to the increased risk of diabetes mellitus and complications such as neuropathy. However, there are limited and conflicting data available on vitamin D deficiency in patients with diabetic peripheral neuropathy. Studies in type 2 diabetics confirmed the relationship between vitamin D deficiency and incidence of neuropathy. Recent reports suggest a relationship between the incidence of plantar ulcers and vitamin D deficiency. Orv. Hetil., 2013, 154(51), 2012-2015

A cukorbeteg-ellátás mutatóinak alakulása Magyarországon 2001–2014 között. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázis-elemzésének célja és módszertana | Changes in features of diabetes care in Hungary in the period of years 2001–2014

Absztrakt Napjainkban a cukorbetegséggel kapcsolatos adatbázis-elemzések új lehetőségként vonultak be a klinikai kutatások körébe. Hazánkban az egészségügyi ellátásban részesülők központi betegregiszterét az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisa jelenti. Ide futnak be a hazai fekvő- és járóbeteg-szakellátás havi adatai, illetve a gyógyszerforgalommal (gyógyszertári receptkiváltással) kapcsolatos heti jelentések. A retrospektív vizsgálat célja az volt, hogy a szerzők az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisát közel másfél évtizedre (2001–2014) visszatekintően diabetológiai szempontból elemezzék, s így adatokat nyerjenek a cukorbetegséggel kapcsolatos morbiditási és mortalitási mutatók alakulásáról. Adatokat gyűjtöttek az ellátás költségvonzatáról, a kórházi kezelés jellemzőiről, illetve a terápiás szokások alakulásáról is. A jelenlegi dolgozat az elemzés módszertanát tekinti át. A szerzők remélik, hogy adataik értékesen fogják majd bővíteni a cukorbeteg-ellátás alakulásáról rendelkezésünkre álló eddigi ismereteket. Orv. Hetil., 2016, 157(32), 1259–1265. | Abstract In the last couple of years, database analyses have become increasingly popular among clinical-epidemiological investigations. In Hungary, the National Health Insurance Fund serves as central database of all medical attendances in state departments and purchases of drug prescriptions in pharmacies. Data from in- and outpatient departments as well as those from pharmacies are regularly collected in this database which is public and accessible on request. The aim of this retrospective study was to investigate the database of the National Health Insurance Fund in order to analyze the diabetes-associated morbidity and mortality in the period of years 2001–2014. Moreover, data of therapeutic costs, features of hospitalizations and practice of antidiabetic treatment were examined. The authors report now on the method of the database analysis. It is to be hoped that the upcoming results of this investigation will add some new data to recent knowledge about diabetes care in Hungary. Orv. Hetil., 2016, 157(32), 1259–1265

Diabetesspecifikus szövődmények praediabetesben = Diabetes-specific complications in prediabetes

Széles körben elterjedt vélekedés szerint diabetesspecifikus (cukorbetegségre jellemző) idült szövődmények csak diabetesben alakulhatnak ki. Számos klinikai megfigyelés utal azonban arra, hogy diabeteses microangiopathiás szövődmények (retinopathia, nephropathia és neuropathia diabetica) praediabetesben, azaz a diabetes kórmegelőző stádiumában is kimutathatók. Praediabetesben [csökkent glükóztolerancia (IGT) stádiumában] végzett nem farmakológiai intervenció adatai igazolják, hogy életmód-terápiával nemcsak az újonnan kialakuló 2-es típusú diabetes incidenciája szorítható vissza, hanem ily módon a cardiovascularis kockázati tényezők számszerű értékei és a már detektálható, enyhe fokú microangiopathiás szövődmények jelei is csökkenthetők. | According to the general belief, diabetes-specific late complications may occur only in overt diabetes mellitus. Nevertheless, several clinical observations recognized that diabetes-specific microangiopathic complications (diabetic retinopathy, nephropathy and neuropathy) might be observed even in subjects with prediabetes. The results of non-pharmacological investigations documented that not only the incidence of newly diagnosed type 2 diabetes but cardiovascular risk factors and microangiopathic late complications could also be decreased by life-style modification in subjects with prediabetes (impaired glucose tolerance)

Diabetic Gastroparesis: Functional/Morphologic Background, Diagnosis, and Treatment Options

The regulation of gastrointestinal motility mainly involves the smooth muscle, neural (extrinsic and intrinsic), and hormonal elements, the glial cells, and the interstitial cells of Cajal. An orchestrated function of all these components is required for the appropriate propulsive movement of the food in the gastrointestinal tract. Gastroparesis, a pathological slowing-down of gastric emptying, is a result of the damage to the tissue elements involved in the regulation of motility. Gastroparesis is one of the well-known complications of long-standing diabetes mellitus. Although it is rarely a life-threatening complication, it has a deteriorating effect on the quality of life, leads to unpredictable oscillation of the blood glucose level, and increases the time required for the absorption of food and medicines. This review describes the clinical characteristics of diabetic gastroparesis and summarizes the organic and functional motility abnormalities caused by this complication. Finally, the currently available and potential future therapeutic approaches are summarized

A poli (ADP-ribóz) polimeráz enzim szerepe diabeteszes komplikációk patogenezisében = Poly (ADP-ribose) polymerase and diabetic complications

A jelen munkában a PARP fehérje szerepét vizsgáltuk a cukobetegség szövődményeinek kialakulásában. Kimutattuk, hogy az erek és a vese károsodásában fontos szerepe van ennek a fehérjének, és a fehérje aktivitásának gátlása állatokban javítja a betegség lefolyását. Összefüggést találtunk a PARP aktivációja, valamint a rosszul beállított cukorbetegség között, és kimutattuk különféle sejten belüli szignál transzdukciós út szerepét ezekben a folyamatokban. A munka számos nemzetközi szintű közleményt eredményezett. | In the present project, we have investigated the role of the PARP enzyme in the pathogenesis of diabetic complications. We have demonstrated that the vascular and renal damage associated with diabetes is importantly mediated by the activation of the PARP enzyme. We have demonstrated a relationship between poorly controlled diabetes and the activation of PARP and we have demonstrated the role of several intracellular signal transduction pathways in the process. The work has resulted in a number of internationally significant publications