Lipidek és az agyérbetegség – Új lehetőségek az LDL-koleszterin-szint csökkentésére | Lipids and cerebrovascular disease – New therapeutic options in lowering LDL-cholesterol

Absztrakt: A stroke világszerte a harmadik leggyakoribb halálok, a szívinfarktus és a daganatos betegségek után, funkcionális kimenetele pedig valamennyi betegség közül a legrosszabb. A koleszterin, különösen az LDL-C-szint kulcsszerepet játszik az érelmeszesedésben, a plakkok kialakulásában. Az elmúlt években bebizonyosodott, hogy az LDL-C-szint növekedésével arányosan emelkedik a cerebrovascularis betegségek incidenciája és halálozása. A statinterápia egyértelműen csökkenti a stroke-rizikót, de a más módszerekkel elért lipidszintcsökkentő kezelésnek eddig nem volt igazoltan szignifikáns hatása. A magasabb dózisú statinkezelés preventív hatása egyértelmű, ugyanakkor az ilyen dózis alkalmazása fokozott óvatosságot igényel korábbi intracerebralis vérzést elszenvedett betegeknél, és kockáztathatjuk az új keletű diabetes kialakulását is. A közelmúltban közzétett IMPROVE-IT vizsgálat elsőként igazolta, hogy a statinterápia mellé adott nem statin típusú ezetimibbel az LDL-C-szint tovább csökkenthető, ezzel párhuzamosan tovább mérséklődik a cardio- és cerebrovascularis események incidenciája, a mellékhatások számának növekedése nélkül. Ezek az eredmények újra megerősítették a minél nagyobb mértékű LDL-C-szint-csökkentés jelentőségét. A statin-ezetimib kombináció révén a célértékek elérése alacsony és közepes statindózissal is lehetséges, csökkentve ezáltal a magas dózisú statinkezelés mellékhatásainak veszélyét. Orv. Hetil., 2016, 157(52), 2059–2065. | Abstract: Stroke is the third most common cause of death worldwide following myocardial infaction and malignancies, furthermore, its functional outcome is the worst of all conditions. Cholesterol, especially LDL-cholesterol plays a key role in the formation of atherosclerotic plaques. It has been verified recently that escalating incidence and mortality of cerebrovascular diseases are proportional to increased levels of LDL-cholesterol. Statin therapy undeniably reduces the risk of stroke, however other methods for decreasing lipid levels have not been proved significantly effective. Preventive effect of high-dose statin treatment is without doubt, although administration of such high dosage might require special precautions for patients with prior intracerebral hemorrhage and it also risks development of incident diabetes. The recently published IMPROVE-IT study is the first to prove that the addition of ezetimibe as a non-statin type drug, to statin treatment contributes to further reduction of LDL-cholesterol. The combination treatment results in additional decrease in the incidence and mortality of cerebrovascular events, without any expansion in the number or adverse effects. These results confirm the importance of any further reduction of LDL-cholesterol levels. Achieving target values with statin-ezetimibe combination allows administration of low to moderate dose of statin, which decreases risks of adverse effects related to high-dose statin therapy. Orv. Hetil., 2016, 157(52), 2059–2065

Effects of Postnatal Enriched Environment in a Model of Parkinson’s Disease in Adult Rats

Environmental enrichment is a widespread neuroprotective strategy during development and also in the mature nervous system. Several research groups have described that enriched environment in adult rats has an impact on the progression of Parkinson’s disease (PD). The aim of our present study was to examine the effects of early, postnatal environmental enrichment after 6-hydroxydopamine-induced (6-OHDA) lesion of the substantia nigra in adulthood. Newborn Wistar rats were divided into control and enriched groups according to their environmental conditions. For environmental enrichment, during the first five postnatal weeks animals were placed in larger cages and exposed to intensive complex stimuli. Dopaminergic cell loss, and hypokinetic and asymmetrical signs were evaluated after inducing PD with unilateral injections of 6-OHDA in three-month-old animals. Treatment with 6-OHDA led to a significant cell loss in the substantia nigra of control animals, however, postnatal enriched circumstances could rescue the dopaminergic cells. Although there was no significant difference in the percentage of surviving cells between 6-OHDA-treated control and enriched groups, the slightly less dopaminergic cell loss in the enriched group compared to control animals resulted in less severe hypokinesia. Our investigation is the first to provide evidence for the neuroprotective effect of postnatal enriched environment in PD later in life

Philadelphia-negatív krónikus Myeloproliferativ Neoplasia Magyarországi Regiszter. Polycythaemia verás betegeink adatainak elemzése | Hungarian Philadelphia negative chronic myeloproliferative neoplasia registry. Evaluation of the polycythemia vera patients

Absztrakt: Bevezetés és célkitűzés: A HUMYPRON munkacsoport által 2013-ban létrehozott Philadelphia-negatív myeloproliferativ neoplasiás betegek magyar regiszteréből a polycythaemia verás betegek adatait elemezzük. Módszer: A 15 hematológiai centrumból regisztrált 351 JAK2V617F- és exon-12-mutációpozitív polycythaemia verás beteg epidemiológiai, klinikai, diagnosztikus és kezelési jellemzőit, vascularis és transzformációs eseményeit dolgoztuk fel. A diagnózist megelőző és azt követő thromboemboliás eseményeket a Landolfi szerinti rizikófelmérés alapján értelmeztük. Eredmények: A diagnózist megelőzően 106 betegben 116, a diagnózist követő időszakban 106 betegben 152 thromboemboliás eseményt regisztráltunk. A major artériás események szignifikánsan csökkentek (p<0,0001), a minor vénás események szignifikánsan fokozódtak (p<0,0001) a diagnózist követően. A betegség transzformációját 26 esetben, a major vérzést 25 esetben észleltük. Következtetések: Online regiszterünk könnyen kezelhető, lehetővé teszi a hazai betegek jellemzőinek felmérését és az eredmények gyors kiértékelését. A Landolfi-rizikóbecslés eredményesnek bizonyult. Kérdőívünket a kiértékelést követően pontosítottuk. A diagnosztikus kritériumok, a rizikóbecslés és az ennek megfelelő kezelési ajánlás pontosabb betartása szükséges, amelyre ajánlásokat tettünk. Orv Hetil. 2017; 158(23): 901–909. | Abstract: Intruduction and aim: The Hungarian National Registry for Philadelphia chromosome negative myeloproliferative neoplasms has been developed. The aim of the recent study is to assess the clinical characteristics of Hungarian patients with polycythemia vera. Method: Data of 351 JAK2V617F and exon 12 mutation positive polycythemia vera patients were collected online from 15 haematology centres reporting epidemiologic, clinical characteristics, diagnostic tools, therapeutic interventions, thromboembolic complications, disease transformations. Vascular events prior to and after diagnosis were evaluated upon the Landolfi risk assessment scale. Results: 116 thromboembolic events were reported in 106 PV patients prior to diagnosis and 152 occasions in 102 patients during follow-up. The frequency of major arterial events were significantly reduced (p<0.0001) and the minor venous events were significantly elevated (p<0.0001) after the diagnosis. Major hemorrhagic complications were found in 25 and transformation in 26 cases. Conclusions: Our registry allows to collect and evaluate the features of patients with polycythemia vera. The Landolfi risk stratification was proven to be useful. Based on evaluated data, accuracy of diagnostic criteria and compliance to risk-adapted therapeutic guidelines are needed. Orv Hetil. 2017; 158(23): 901–909

Hátrányban vannak-e azok az utódok, akik malignus heredaganat miatt kezelt apától születtek?

Kutatásunk célja annak a kérdésnek a megválaszolása volt, hogy műtét után citosztatikumokkal és/vagy sugárral kezelt heredaganatos apáknak a kezelés után fogant gyermekei között a populációs átlagnál gyakrabban fordul-e elő koraszülés, újszülöttkori patológiás állapot, fejlődési rendellenesség, valamint daganatos elváltozás. Harminc olyan családot vontunk be a vizsgálatba, ahol az édesapa malignus heredaganat miatt kezelésben részesült. Ötvenkét terhességből 10 végződött abortusszal vagy halvaszüléssel. A kihordott 42 terhességből 3 volt ikerszülés, így összesen 45 gyermeket vizsgáltunk. Részletes anamnézist vettünk fel, fizikális vizsgálatot, laboratóriumi- és immunológiai vizsgálatokat, csontkor-meghatározást, EKG-t, hasi ultrahang-, és citogenetikai vizsgálatokat végeztünk. A gyermekek átlagéletkora 5,8 év, a fiúlány arány 1,5:1 volt. Két gyermek születési súlya nem érte el a 2500 grammot. Enyhe újszülöttkori patológiás történést (fertőzés, átmeneti légzészavar) 2/45 esetben észleltünk. Major fejlődési rendellenességet nem találtunk, 3 esetben enyhe malformáció fordult elő. Az ultrahangvizsgálat két fejlődési rendellenességet tárt fel (pyelon duplex, pyelectasia). A gyermekek citogenetikai vizsgálata minden esetben normális kariotípust igazolt. Spontán kromoszómatörékenységet nem találtunk. 6/45 gyermeknél mitomycinnel fokozott törékenység volt indukálható, de ez nem érte el a szignifikancia szintjét. Egy gyermeket retinoblastoma miatt kezelnek és egy 2,3 éves fiú a jobb szem kötőhártyáján kialakult jóindulatú tumor miatt áll szemészeti gondozás alatt. Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a heretumor kezelése után fogant 52 terhességből az intrauterin veszteség némileg nagyobb a vártnál, de ez nem szignifikáns. A megszületett utódok között major fejlődési rendellenesség, kóros szomato-mentális fejlődés, kromoszómaaberráció, fokozott kromoszómatörékenység és daganatos betegség gyakoribb előfordulására vizsgálataink alapján nem kell számítani, de ennek igazolására további családok vizsgálata és az utódok hosszabb követése szükséges

Philadelphia-negatív krónikus Myeloproliferativ Neoplasia Magyarországi Regiszter [An audit of the Hungarian Philadelphia negative chronic myeloproliferative neoplasia registry]

Absztrakt: Bevezetés: Myeloproliferativ neoplasia regisztert alkalmaztunk a magyarországi betegek adatainak gyűjtésére. Célkitűzés: A regisztrált essentialis thrombocythaemiás betegek adatait kívántuk bemutatni. Módszer: A WHO 2008-as diagnosztikus kritériumaira épülő online regisztert, a thrombosisrizikó-becslésre a Landolfi-stratifikációt alkalmaztuk. Eredmények: 15 magyar hematológiai centrum 2015. júniusig regisztrált 350 essentialis thrombocythaemiás betegének adatait elemezzük. Az átlag követési idő hat év. Az epidemiológiai paraméterek, a diagnózist megelőző és azt követő thromboemboliás események hasonló eredményt mutattak az irodalomból már ismertekkel. 139, anagreliddel és 141, hidroxiurea + aszpirin kezelt beteg adatait hasonlítottuk össze. A major artériás és vénás események tekintetében nem találtunk eltérést a két csoport között, de ötödannyi minor eseményt észleltünk az anagrelidkezelteknél (p<0,001). A diagnózist követő események csak a kezeléssel és a diagnózist megelőző thromboticus eseményekkel mutattak összefüggést. Következtetések: Az anagrelid mellett szignifikánsan kevesebb minor thromboticus eseményt észleltünk a diagnózist követően, a hidroxiurea + aszpirin kezeléshez képest, bár a thrombosisrizikó magas maradt, különösen a már thromboticus eseményt elszenvedettekben. Orv. Hetil., 2017, 158(3), 111–116. | Abstract: Introduction: In order to establish and use a national registry, several Hungarian hematology centers collected data of myeloproliferative neoplasia patients. Aim: The recent publication is an analysis of the data of registered essential thrombocythaemic patients. Method: an online electronic registry has been established, using 2008 World Health Organization’s diagnostic criteria and thrombotic risk was evaluated according to Landolfi stratification. Results: Data of 350 essential thrombocythaemic patients from 15 Hungarian hematology centers entered up to the date of June 30, 2015 were used for analysis. Patients were followed up to (median) 6 years. The epidemiologic data (age, gender) and thrombotic events prior and after the diagnosis, were similar to the literature. The thrombotic events of anagrelide treated patient (n = 139) and the hydroxyurea + aspirin treated patients (n = 141) have been compared. The major arterial and venous events were similar between the groups, but there were fivefold less minor arterial and venous events in the anagrelide group (p<0.001). Thrombotic incidence after diagnosis were influenced only by medication and thrombotic events before the diagnosis. Conclusions: Anagrelide significantly decreased the number of patients experiencing minor arterial and minor venous thrombosis, vs hydroxyurea + aspirin. Despite of the treatment the risk of thrombotic events after diagnosis remained high, and was significantly increased in patients with thrombosis before diagnosis. Orv. Hetil., 2017, 158(3), 111–116

A mechanikus thrombectomiát megelőző intravénás thrombolysis szerepe az akut agyi nagyérelzáródások kezelésében

Háttér és cél – Az intravénás thrombolysis (IVT) hatékonysága a nagyérocclusio (NÉO) okozta akut ischaemiás stroke (AIS) ellátásában mérsékelt, szemben a mechanikus thrombectomiáéval (MT). Az MT-t megelôzô IVT kontra- indikációval nem rendelkezô betegek esetében jelenleg evidencián alapuló eljárás, melynek szükségességét az elmúlt évek vizsgálatai megkérdôjelezték. Vizsgálatunk célja a centrumunkban akut agyi NÉO miatt végzett direkt mechanikus thrombectomia (dMT) és a kombinált terápia (KT) hatékonyságának és biztonságosságának értékelése volt. Módszerek – Vizsgálatunkba 4,5 órán belüli tünetkezdetû, NÉO okozta AIS-os betegeket választottunk be, akik 2017 novembere és 2019 augusztusa között MT-n estek át centrumunkban. A betegek adatait stroke-regiszterünkbe rögzítettük. A betegeket két csoportba osztottuk, attól füg- gôen, hogy dMT vagy KT került elvégzésre. Elsôdleges végpontként a 30. és 90. napon felvett módosított Rankin- skála (mRS) alapján mért funkcionális kimenetelt tekintet- tük. Másodlagos kimeneti végpontként a 30. és 90. napos mortalitást, a rekanalizáció mértékét és a szimptómás vérzéses transzformációk elôfordulását értékeltük. Eredmények – Vizsgálatunkba összesen 142 (életkor: 68,3 ± 12,6 év, 53,5% nô), 4,5 órán belüli NÉO-t el szenvedett beteget vontunk be, közülük 81 (57,0%) esetében dMT történt, 61 (43,0%) beteg pedig KT-ban részesült. A dMT-val kezelt csoportban szignifikánsan magasabb volt a vascularis rizikófaktorok és a komorbiditások aránya. A 30. napon a kedvezô kimenetelek aránya 34,7% volt a dMT-ban, míg 43,6% a KT-ban részesültek körében (p = 0,307), a 90. napra 40,8% vs. 46,3%-ra (p = 0,542) változott ez az arány. A 30. napon a mortalitások aránya 22,2% és 23,6% (p = 0,851), a 90. napon 33,8% és 25,9% (p = 0,343) volt. Az eredményes rekanalizáció aránya 94,2% volt a dMT-val kezelt betegeknél, illetve 98,0% a KT-ban részesülteknél (p = 0,318). A dMT-val kezelt betegek 2,5%-ánál, míg a KT-ban részesültek 3,4%-ánál (p = 0,757) mutatott szimptómás vérzéses transzformációt a 24 órás képalkotó vizsgálat. Konklúzió – Vizsgálatunk eredményei a KT-ban részesült betegek mérsékelten jobb funkcionális kimenetelére utalnak. Az MT-t megelôzôen alkalmazott IVT nem növeli szignifikánsan a szimptómás intracranialis vérzések gyakoriságát

Investigation of synapses in the cortical white matter in human temporal lobe epilepsy

Temporal lobe epilepsy (TLE) is one of the most common focal pharmacotherapy-resistant epilepsy in adults. Previous studies have shown significantly higher numbers of neurons in the neocortical white matter in TLE patients than in controls. The aim of this work was to investigate whether white matter neurons are part of the neuronal circuitry. Therefore, we studied the distribution and density of synapses in surgically resected neocortical tissue of pharmacotherapy-resistant TLE patients. Neocortical white matter of temporal lobe from non-epileptic patients were used as controls. Synapses and neurons were visualized with immunohistochemistry using antibodies against synaptophysin and NeuN, respectively. The presence of synaptophysin in presynaptic terminals was verified by electron microscopy. Quantification of immunostaining was performed and the data of the patients’ cognitive tests as well as clinical records were compared to the density of neurons and synapses. Synaptophysin density in the white matter of TLE patients was significantly higher than in controls. In TLE, a significant correlation was found between synaptophysin immunodensity and density of white matter neurons. Neuronal as well as synaptophysin density significantly correlated with scores of verbal memory of TLE patients. Neurosurgical outcome of TLE patients did not significantly correlate with histological data, although, higher neuronal and synaptophysin densities were observed in patients with favorable post-surgical outcome. Our results suggest that white matter neurons in TLE patients receive substantial synaptic input and indicate that white matter neurons may be integrated in epileptic neuronal networks responsible for the development or maintenance of seizures

Effects of Anterior Thalamic Nucleus DBS on Interictal Heart Rate Variability in Patients with Refractory Epilepsy

Objective: Heart rate variability (HRV) changes were investigated by several studies after resective epilepsy surgery/vagus nerve stimulation. We examined anterior thalamic nucleus (ANT)-deep brain stimulation (DBS) effects on HRV parameters. Methods: We retrospectively analyzed 30 drug-resistant epilepsy patients’ medical record data and collected electrocardiographic epochs recorded during video- electroencephalography monitoring sessions while awake and during N1- or N2-stage sleep pre-DBS implantation surgery, post-surgery but prestimulation, and after stimulation began. Results: The mean square root of the mean squared differences between successive RR intervals and RR interval standard deviation values differed significantly (p < 0.05) among time-points, showing increased HRV post-surgery. High (0.15–0.4 Hz) and very low frequency (<0.04 Hz) increased, while low frequency (0.04–0.15 Hz) and the LF/HF ratio while awake decreased, suggesting improved autonomic regulation post-surgery. Change of effect size was larger in patients where both activated contacts were located in the ANT than in those where only one or none of the contacts hit the ANT. Conclusions: In patients with drug-resistant epilepsy, ANT-DBS might positively influence autonomic regulation, as reflected by increased HRV. Significance: To gain a more comprehensive outcome estimation after DBS implantation, we suggest including HRV measures with seizure count in the post-surgery follow-up protocol