A fogászati implantátumok csontbeépülését befolyásoló „klasszikus” tényezők változásai az elmúlt évtizedekben

Nowadays, it is almost naturally taken among dentists that seemed unimaginable a few decades ago, namely that an inorganic material (titanium) inserted in an organic environment (bone) can be integrated and become a permanent pillar of prosthetics. Bone integration - meaning a structural and functional connection between the implant and the bone - itself was discovered and described in the late 1960s. This provides the basis of dental implantology. In those days, the conditions affecting the positive or negative course of bone integration have been formulated. This process is investigated at the level of basic research and rarely mentioned in the daily clinical practice. The material, form, and surface of the implant all contribute to success if we design well and apply the correct surgical technique. Our goal is to present the changes that have taken place over the past decades, which have resulted in an increasingly perfect integration and clinical success of implants. Orv Hetil. 2019; 160(37): 1455-1463

A preoperatív antibiotikus és antiszeptikus kezelés hatása a műtéti úton eltávolított alsó bölcsességfogak sebgyógyulására – prospektív randomizált vizsgálat

Absztrakt: Bevezetés és célkitűzés: Vizsgálatunkban az alsó bölcsességfog műtéti eltávolítását követő sebgyógyulással foglalkozunk. A posztoperatív antibiotikus terápia kiegészítéseként profilaktikusan alkalmazott antibiotikum és orális antiszeptikum hatásosságát hasonlítottuk össze. Módszer: A vizsgálatban a klinika 71 egészséges betege vett részt. A preoperatív terápiát illetően pácienseinket négy vizsgálati csoportba osztottuk: I. profilaxis amoxicillin-klavulánsavval; II. profilaxis clindamycinnel; III. profilaxis klórhexidinnel; IV. kontroll. Posztoperatívan a terápiát az I. és II. csoportban a profilaktikus antibiotikummal, a III. csoportban random választás szerint, a IV. csoportban clindamycinnel folytattuk. Vizsgáltuk az arcduzzanatot, a szájnyitási korlátozottságot, a seb gyógyulását és a posztoperatív életminőséget. Eredmények: A profilaxisban részesült betegek posztoperatív szakasza zavartalanabbnak bizonyult. Alveolitis csak a kontrollcsoportban alakult ki, két alkalommal. A kontrollcsoportban 22,2%-ban, a clindamycinprofilaxis-csoportban 14,2%-ban, amoxicillin-klavulánsav profilaxis esetén 10%-ban, klórhexidin alkalmazásakor pedig 5%-ban tapasztaltunk sebszétválást. Következtetés: Az alsó bölcsességfog műtéti eltávolítása kapcsán javasoljuk az indikált antibiotikus terápia profilaxissal való kiegészítését, amelyek közül a klórhexidin az antibiotikummal azonos hatékonyságúnak bizonyult. Orv. Hetil., 2017, 158(1), 13–19. | Abstract: Introduction and aim: The study compares the antibiotic prophylaxis combined with postoperative antibiotic therapy to preoperative chlorhexidine rinse combined with postoperative antibiotic therapy in preventing complications after surgical removal of a mandibular third molar. Method: 71 healthy patients in four groups were enrolled in the study: I. prophylactic dose of 2000 mg of amoxicillin clavulanate, continued with amoxicillin clavulanate postoperatively; II. prophylactic dose of 600 mg of clindamycin, continued with clindamycin postoperatively; III. prophylactic chlorhexidin rinsing, continued randomized amoxicillin clavulanate or clindamycin postoperatively; IV. control, with clindamycin postoperatively. Results: The pain was smaller in the prophylaxis groups. Alveolitis occurred only in the control group: 2 patients. Wound opening occurred in 22,2 % in group IV., 14,2 % in group II, 10 % in group I., 5 % in group III. Conclusion: We consider completing the indicated postoperative antibiotic prescription with antibiotic or antiseptic prophylaxis. Chlorhexidin prophylaxis could have the same positive effect. Orv. Hetil., 2017, 158(1), 13–19

Az alsó bölcsességfogak műtéti eltávolítását követő késői posztoperatív gyulladás (delayed-onset infection) vizsgálata

Absztrakt: Bevezetés és célkitűzés: Az alsó bölcsességfogak műtéti eltávolítását követő késői komplikációkról ritkán olvashatunk a szakirodalomban. A korábban már gyógyultnak hitt, nem várt gyulladással visszatérő páciensek arcduzzanattal, szájzárral, gyakran gennyképződéssel járó, 7 napon túl jelentkező sebfertőzésének előfordulását, hajlamosító tényezőit vizsgáljuk. Anyag és módszer: A vizsgálati anyagot a budapesti Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinika két szakorvosának a 2013 januárjától 2017 augusztusáig terjedő időszakban, összesen 731 betegén végzett 851 bölcsességfog-eltávolítás alkotja. A 26 évnél fiatalabbak körében 150 fő bevonásával retrospektív, a szövődmény előfordulására vonatkozóan eset-kontroll módszerrel kutatjuk a komplikációra hajlamosító tényezőket. Eredmények: A szövődmény 10 páciensnél (az összes beteg 1,17%-ánál) lépett fel. Kialakulásáig átlagosan 30 nap telt el. Eset-kontroll vizsgálatunk szignifikánsan igazolta, hogy teljes nyálkahártya-fedettség, a második moláris és a ramus mandibulae közötti helyhiány (Pell–Gregory-féle III-as osztály), mélyebb impactio (Pell–Gregory szerinti B, C), mesioangularis tengelyállás, valamint nagyobb mértékű csontfedettség esetén gyakrabban fordul elő késői posztoperatív gyulladás (p<0,05). Hajlamosító tényezőnek tűnik a fiatalkor és a női nem. Következtetések: Ajánljuk a rizikópáciensek hosszabban tartó posztoperatív obszervációját, a fokozott szájhigiénia fenntartását. Hívjuk fel pácienseink figyelmét, hogy varratszedés után is fokozott figyelemmel tisztítsák a műtéti területet, panasz esetén pedig azonnal jelentkezzenek. Javasoljuk és tervezzük a téma további kutatását, annak klinikai jelentősége miatt. Orv Hetil. 2018; 159(31): 1278–1283. | Abstract: Introduction and aim: Delayed-onset infection was defined as an infectious swelling and trismus accompained by pain or the presence of suppuration starting after the discharge of the patient, generally a week after surgery. Our aim was to describe incidence and possible risk factors of delayed-onset infection after lower wisdoom tooth removal. Material and methods: Retrospective study of 851 lower third molar surgeries, performed between January 2013 and August 2017 at Semmelweis University Faculty of Dentistry, Department of Oro-Maxillofacial Surgery and Stomatology, has been done. The teeth were removed by 2 surgeons. Under age of 26, a case-control study comprising a total of 150 lower third molar surgeries were done to indentify possible risk factors. Results: 10 delayed-onset wound infections were recorded after suture removal (1.17% of the patients). The mean time elapsing from surgery to delayed-onset infection was 30 days. Lower third molars with total soft tissue coverage, a bigger amount of bone coverage, a lack of distal space (Pell–Gregory class III), deeper impaction (Pell–Gregory classes B, C) or mesioangular tilt are associated with the development of this complication (p<0.05). Female sex and young age seem to be risk factors, too. Conclusion: Patients with risk factors should be warned that infection may still occur several weeks after surgery. The clinicians should observe these patients longer and emphasize keeping their wound clean for a prolonged period. Orv Hetil. 2018; 159(31): 1278–1283

Bölcsességfogak koronektómiája és annak szövődményei : Esetismertetés

Az alsó impaktált bölcsességfogak sebészi ellátása a beavatkozások buktatói és lehetséges szövődményei miatt komoly kihívást jelenthetnek a szájsebészek, fogorvosok számára. A szövődmények elkerülése érdekében alapos anatómiai, műtéttechnikai ismeretekre, korszerű diagnosztikai módszerekre van szükségünk. Az egyik legrettegettebb szövődmény a nervus alveolaris inferior sérülése, az érintett ajakfél átmeneti vagy maradandó paraesthesiája. Ennek elkerülése érdekében alkalmazható alternatív módszer a bölcsességfogak koronektómiája. Közleményünkben klinikai eseteinken keresztül tekintjük át a koronektómia lehetőségeit, annak lehetséges buktatóit

Karbon/karbon implantátumok az arc- és állcsontsebészetben – 2. rész = Carbon/Carbon Implants in Oral and Maxillofacial Surgery – Part 2

A szerzők előző közleményükben karbon/karbon állcsontimplantátumokkal kapcsolatos hosszú távú tapasztalataikról számoltak be. A jó funkcionális és esztétikai eredmények értékelése után a szervezet hatását vizsgálták az implantátum struktúrájára és morfológiájára nézve modern felületanalitikai módszerekkel. Nyolc év után eltávolított és be nem ültetett (referencia-) implantátumokat hasonlítottak össze. Mind a referencia-, mind a szervezetből eltávolított implantátum két fő komponense a szén és az oxigén, azonban a szervezet hatására az oxigén mennyisége három-négyszeresére nőtt, és nyomelemmennyiségben foszfort, ként, kalciumot és vasat mutattak ki. Az implantátumokat alkotó szénszálak vastagsága (5–7 μm) a szervezet hatására nem változott meg. A szervezetből eltávolított implantátum felületét – a referenciaimplantátum felületén nem található – 15–17 μm vastag réteg fedte, amelynek összetétele megegyezett a szénszálak összetételével. (A csontszövetre jellemző nagy mennyiségű kalciumot nem detektáltak.) Mindezek alapján megállapítható, hogy a karbon/karbon implantátumokat a szervezet agresszív hatása jelentős mértékben nem változtatja meg sem funkcionálisan, sem szerkezetileg. In their previous report, the authors presented observations regarding the long-term application of carbon/carbon implants. After evaluating the good functional and aesthetic results, the effect of the human body on the structure and morphology of the implants was investigated with state of the art methods. An implant retrieved from the body after eight years was compared to implants which were sterilized but not implanted (reference). Carbon and oxygen were the main components of both implants, however, as a result of the interaction with the human body the amount of oxygen increased 3–4 times and phosphorus, sulphur, calcium and iron were detectable as trace elements on the surface. The width of the carbon fibres (5–7 μm) building up the implants was not changed during the interaction with the human body. The surface of the implant retrieved from the human body was covered with a 15–17 μm thick layer, not present on the reference implant, having a similar composition to that of the carbon fibres (high amount of calcium that is typical to bone tissue was not detected). According to these results, the structure and the morphology of the implants were not altered notably by the human body