A mitralis elégtelenség sebészi kezelésének új megközelítése: transapicalis ínhúrpótlás dobogó szíven

Absztrakt A mitralis billentyű prolapsusa következtében fennálló súlyos billentyűelégtelenség mielőbbi sebészi kezelése szükséges. A modern korrekció során az ínhúrpótlás részesítendő előnyben, amely műtéthez azonban jelenleg a szív megállítása és extracorporalis keringés alkalmazása szükséges a bal pitvar megnyitása mellett. A transoesophagealis szívultrahanggal vezérelt transapicalis ínhúrpótlás innovatív technikája egy speciális, bal kamrába vezetett eszköz használatával bal oldali minithoracotomián keresztül dobogó szíven végezhető. A beavatkozások során elért intraoperatív siker aránya centrumonként 86 és 100% között változik, és egyes közlemények szerint 3 hónap elteltével a betegek 92%-ának nincs szüksége újabb sebészi korrekcióra. A tapasztalatok folyamatos integrálásának köszönhető biztató eredmények a jelentősen kisebb műtéti megterhelés lehetőségét ígérő technika széles körű elterjedésének irányába mutatnak. Orv. Hetil., 2016, 157(18), 700–705

A poststernotomiás sebfertőzések kezelési sikertelenségének prediktív faktorai = Predictive factors for treatment failure of post-sternotomy wound infections

Absztrakt: Bevezetés és célkitűzés: A szívműtétek során a sternotomia utáni sebfertőzések komoly aggodalomra adnak okot, ugyanis befolyásolják a morbiditást, a mortalitást és a kórházi költségeket is. A rekonstrukció sikertelensége tovább növeli ezeket a kockázatokat, mert a sebfertőzések súlyos szövődményekkel járhatnak. Azoknak a tényezőknek a feltárása, amelyek jelentősen befolyásolhatják a sebészi kezelés sikerességét. Módszer: Egycentrumos retrospektív vizsgálat történt egymást követő 3177, medián sternotomián átesett beteg adataiból. A poststernotomiás sebfertőzések diagnózisa 60 betegnél (1,9%) volt megállapítható. Az adatok alapos elemzésével olyan tényezőket kerestünk, amelyek jelentősen hozzájárulhatnak a sebészi rekonstrukció sikertelenségéhez. Eredmények: A diagnózis késői felállítása mellett a pozitív sebváladék mikrobiológiai vizsgálata, a radikális sebészi rekonstrukció és a perifériás érbetegség jelentősen befolyásolja a sebészi kezelés eredményességét. A radikális sebészi rekonstrukció szignifikánsan magasabb arányban járt sikerrel, mint a hagyományos kezelés (81,8 vs. 11,1%), p<0,001. Következtetés: Szükséges azonosítani azokat a tényezőket, amelyek prediktív jelentőséggel bírnak a sebészi kezelés szempontjából, ezek segíthetnek a kezelési algoritmusok fejlesztésében és a sebészi rekonstrukciók sikerességében. Orv Hetil. 2018; 159(14): 566–570. | Abstract: Introduction and aim: Post-sternotomy wound infection is still a major concern and it affects morbidity, mortality, and hospital costs. Reconstruction failure may further increase these risks with significant financial implications. Method: Here, we attempted to verify some factors that may significantly influence the success of the surgical treatment. We performed a single-center retrospective analysis of data from 3177 consecutive patients who underwent midline sternotomy. The diagnostic signs of post-sternotomy wound infections were observed in 60 patients (1.9%). These data were thoroughly analyzed. Results: Beside late diagnosis, the positive microbiological culture of the wounds, radical surgical intervention and peripheral vascular disease were found to significantly contribute to the development of surgical reconstruction failure. Radical surgical reconstruction was associated with a higher success rate (81.8 vs. 11.1%), p<0.001. Conclusion: Identification of the predictive factors that may lead to treatment failure can assist in developing treatment algorithms and improving the success rates of surgical reconstructions. Orv Hetil. 2018; 159(14): 566–570

Early Results of a Novel Mitral Valve Repair Procedure: The Interpapillary Polytetrafluoroethylene Bridge Formation

BACKGROUND: Surgical repair of ischemic mitral regurgitation (IMR) associated with chordal rupture in patients with ischemic cardiomyopathy is challenging as it aims to correct several structural pathologies at once. There are ongoing studies evaluating multiple approaches, however long term results are still scarce. METHODS AND RESULTS: 19 patients with IMR underwent mitral valve repair with interpapillary polytetrafluoroethylene (PTFE) bridge and neochordae formation at the Zala County Teaching Hospital. Concomitant coronary artery bypass grafting was performed in all patients. Post-procedural Transesophageal Echocardiogram (TEE) showed no mitral regurgitation (MR) in eighteen (94.7%) patients, with a leaflet coaptation mean height of 8 ± 3 mm. No operative mortality was observed. At the follow up (mean 17.7 ± 4.6 months; range 9 to 24 months), 17 (89%) patients showed no leakage and 2 had regurgitation grade ≤1, with documented NYHA functional class I or II in all patients. CONCLUSION: This retrospective study presents the first results of a novel surgical approach to treating ischemic mitral regurgitation. The interpapillary PTFE bridge formation is a safe and feasible surgical procedure that is reproducible, time sparing and effectively eliminates mitral valve regurgitation with promising long-term results

Influence of dextran-70 on systemic inflammatory response and myocardial ischaemia-reperfusion following cardiac operations

INTRODUCTION: Experimental studies have demonstrated that dextran-70 reduces the leukocyte–endothelium interaction, but clinical evidence is still lacking. Our objective was to justify the anti-inflammatory effect of dextran-70 following cardiac operations. METHODS: Forty patients undergoing coronary bypass surgery (n = 32) or aortic valve replacement (n = 8) were enrolled in this prospective, randomized, double-blind study. Two groups were formed. In group A (n = 20), dextran-70 infusion was administered at a dose of 7.5 ml/kg before the initiation of cardiopulmonary bypass and at a dose of 12.5 ml/kg after the cessation of cardiopulmonary bypass. Group B served as a control with identical amounts of gelatin infusion (n = 20). The plasma concentration of procalcitonin, C-reactive protein, IL 6, IL 6r, IL 8, IL 10, soluble endothelial leukocyte adhesion molecule-1, soluble intercellular adhesion molecule-1, cardiac troponin-I and various haemodynamic parameters were measured in the perioperative period. Multivariate methods were used for statistical analysis. RESULTS: In group A, lower peak (median) plasma levels of procalcitonin (0.2 versus 1.4, p < 0.001), IL 8 (5.6 versus 94.8, p < 0.001), IL 10 (47.2 versus 209.7, p = 0.001), endothelial leukocyte adhesion molecule-1 (88.5 versus 130.6, p = 0.033), intercellular adhesion molecule-1 (806.7 versus 1,375.7, P = 0.001) and troponin-I (0.22 versus 0.66, p = 0.018) were found. There was no significant difference in IL 6, IL-6r and C-reactive protein values between groups. Higher figures of the cardiac index (p = 0.010) along with reduced systemic vascular resistance (p = 0.005) were noted in group A. CONCLUSION: Our investigation demonstrated that the use of dextran-70 reduces the systemic inflammatory response and cardiac troponin-I release following cardiac operation. TRIAL REGISTRATION NUMBER: ISRCTN38289094

Reoperációs algoritmus és célvezérelt haemostasisterápia együttes, sikeres alkalmazása súlyos szívsebészeti vérzés kezelésében

Bevezetés: A szívműtéteket követő súlyos vérzés és transzfúzió jelentősen növeli a szövődményrátát és a mortalitást. A vérző beteg hatékony kezelésének feltétele a ’sebészi’ és a coagulopathiás vérzés korai diagnosztikája. Rotációs thromboelastometria alkalmazása segíthet a reoperáció indikációjának felállításában, és célvezérelt haemostasisterápi- ával csökkentheti a vérveszteséget, a transzfúziót és a költségeket. Célkitűzés: Korábbi betegeink vérzéses adataiból származtatott intézeti vérzéses-reoperációs protokoll kidolgozását és a módszer hatékonyságának vizsgálatát tűztük ki célul. Módszer: Az osztályunkon korábban operált 1011 beteg (kontrollcsoport) adataiból a coagulopathiás és a ’sebészi’ vérzés megkülönböztetésére statisztikai algoritmust hoztunk létre. Vérzéses-reoperációs protokollunkban az algorit- must viszkoelasztikus koagulációs teszttel és rizikóbesorolással együttesen alkalmaztuk. Egymást követő 112 operált betegünknél megvizsgáltuk a reoperációk gyakoriságát, indikációit, valamint a protokollnak a transzfúziókra és a di- rekt költségekre kifejtett hatását, korábbi gyakorlatunkkal összehasonlítva. Eredmények: A vérzés miatt végzett reoperáció gyakorisága nem különbözött a vizsgált és a kontrollcsoport között (6,2% vs. 5,4%; p = 0,584). A reoperált betegeknél a vérzés-protokollcsoportban coagulopathiás vérzés önmagában nem, míg a kontrollcsoportban 12,7%-ban fordult elő. A vérzéses-reoperációs protokoll alkalmazása mellett csökkent a vérzés (p = 0,026), több betegnél alkalmaztunk fibrinogént (p<0,001), protrombinkomplex-koncentrátumot (p<0,001), tranexámsavat (p<0,001); a vörösvérsejt-transzfúziók száma 30%-kal csökkent (1,7 ± 2,6 E vs. 2,3 ± 3,3 E; p = 0,012); a friss fagyasztott plazma vagy thrombocytatranszfúziók esetén a különbség nem volt szignifikáns. A módszer alkalmazásával betegenként –20 333 Ft, aktivitásalapú költséggel számolva –38 200 Ft költségmegtakarí- tást értünk el. Következtetés: Vérzéses-reoperációs protokollunk alkalmazásával csak ’sebészi’ vérzés miatt végeztünk reoperációt, több esetben alkalmaztunk faktorkészítményt, antifibrinolitikumot, csökkent a vérveszteség, a vörvösvérsejt-transz- fúziók száma, és költségmegtakarítást értünk el

A levoszimendán perioperatív alkalmazása a szívsebészetben. Magyar ajánlás = Perioperative use of levosimendan in cardiac surgery. Hungarian recommendation

Absztrakt: Az alacsony perctérfogat szindróma jelentősen emeli a szívműtétek szövődményeit és a halálozást, megnyújtja az intenzív osztályos és kórházi tartózkodási időt. A kezelésére alkalmazott katecholaminterápiának nemkívánatos szisztémás és kardiális mellékhatásai lehetnek. A levoszimendán érzékenyebbé teszi a szívizom kalciumcsatornáit kalciumra, és megnyitja az adenozin-trifoszfát (ATP)-szenzitív káliumcsatornákat (KATP) is. Ennek köszönhetően javítja a szív teljesítményét, nem növeli a szívizom oxigénigényét, valamint védőhatást fejt ki a szívre és számos egyéb szervre is. A korábbiakban megjelent irodalom és szakértői vélemények alapján 2015-ben publikálták a szakértői véleményeket tartalmazó európai dokumentumot a levoszimendán szívsebészeti perioperatív alkalmazásáról. Ennek figyelembevételével, továbbá a hét magyar szívcentrum és a gyermekszívcentrum (szívsebész, aneszteziológus és kardiológus képviselőinek) bevonásával kidolgoztuk a magyar ajánlást, melynek két meghatározó pillére van: az irodalmi evidenciák és a magyar centrumok képviselőinek tapasztalatai. Az áttekintett területek: koszorúérműtétek, billentyűműtétek, keringéstámogató eszközök és szívtranszplantáció, mind felnőtt, mind gyermek szívsebészeti beavatkozások vonatkozásában. Orv Hetil. 2018; 159(22): 870–877. | Abstract: Low output syndrome significantly increases morbidity and mortality of cardiac surgery and lengthens the durations of intensive care unit and hospital stays. Its treatment by catecholamines can lead to undesirable systemic and cardiac complications. Levosimendan is a calcium sensitiser and adenosine triphosphate (ATP)-sensitive potassium channel (IK,ATP) opener agent. Due to these effects, it improves myocardium performance, does not influence adversely the balance between O2 supply and demand, and possesses cardioprotective and organ protective properties as well. Based on the scientific literature and experts’ opinions, a European recommendation was published on the perioperative use of levosimendan in cardiac surgery in 2015. Along this line, and also taking into consideration cardiac surgeon, anaesthesiologist and cardiologist representatives of the seven Hungarian heart centres and the children heart centre, the Hungarian recommendation has been formulated that is based on two pillars: literature evidence and Hungarian expert opinions. The reviewed fields are: coronary and valvular surgery, assist device implantation, heart transplantation both in adult and pediatric cardiologic practice. Orv Hetil. 2018; 159(22): 870–877

A levoszimendán perioperatív alkalmazása a szívsebészetben

Low output syndrome significantly increases morbidity and mortality of cardiac surgery and lengthens the durations of intensive care unit and hospital stays. Its treatment by catecholamines can lead to undesirable systemic and cardiac complications. Levosimendan is a calcium sensitiser and adenosine triphosphate (ATP)-sensitive potassium channel (IK,ATP) opener agent. Due to these effects, it improves myocardium performance, does not influence adversely the balance between O2 supply and demand, and possesses cardioprotective and organ protective properties as well. Based on the scientific literature and experts' opinions, a European recommendation was published on the perioperative use of levosimendan in cardiac surgery in 2015. Along this line, and also taking into consideration cardiac surgeon, anaesthesiologist and cardiologist representatives of the seven Hungarian heart centres and the children heart centre, the Hungarian recommendation has been formulated that is based on two pillars: literature evidence and Hungarian expert opinions. The reviewed fields are: coronary and valvular surgery, assist device implantation, heart transplantation both in adult and pediatric cardiologic practice. Orv Hetil. 2018; 159(22): 870-877