Az acromegalia korai felismerésének jelentősége = The importance of early diagnosis of acromegaly

A szerzők a korai diagnosztika és kezelés fontosságát hangsúlyozva tekintik át az acromegalia epidemiológiáját, jellegzetességeit, tünettanát és szövődményeit. Az acromegalia ritka és többnyire sporadikus betegség, melynek hátterében a növekedési hormon (GH) túlzott termelése áll. Jellegzetes külső morfológiai eltéréseket okoz (főként az arcon és a végtagokon), amelyekhez funkcionális szervkárosodások is csatlakoznak. Prevalenciája: 40–125 eset/1 millió lakos. Elsősorban középkorú felnőttek betegsége (átlagéletkor: 40 év, férfiak és nők egyaránt érintettek). Lassú kialakulása miatt az acromegalia kezdete és a diagnózis megállapítása között rendszerint 7–10 év telik el. Prognózisát a szív- és érrendszeri, reumatológiai, légzőszervi és anyagcsere-szövődményei határozzák meg. Az acromegalia mortalitása 2–4-szerese az átlagos népességhez viszonyítva, és kezelés nélkül a betegek élettartama átlagosan 10 évvel rövidül meg. Az elhalálozás leggyakoribb okai a szív- és érrendszeri események, a légzőszervi megbetegedések és a malignus társbetegségek. A hatékony terápia megkezdése előtt fennálló betegség időtartama a szövődményes halálozást jelentős mértékben növeli. A korai diagnózis és a hatékony kezelés mielőbbi megkezdése kiemelt fontosságú a betegség súlyos szövődményeinek megelőzése érdekében. Orv. Hetil., 2011, 152, 696–702. | The authors review the historical and epidemiological aspects, clinical features and complications of acromegaly while emphasizing the importance of the early diagnosis and treatment. Acromegaly is a rare and mostly sporadic disorder due to excessive production of growth hormone. It is characterized by progressive somatic disfigurement (mainly involving the face and extremities) and systemic manifestations. The prevalence is estimated between 40 and 125 cases/million. Generally, it is diagnosed in middle-aged adults (mean age 40 years, men and women equally affected). Due to its insidious onset and slow progression, acromegaly is often diagnosed 7 to more than 10 years after its onset. The disease has cardiovascular, rheumatological, respiratory and metabolic consequences which highly determine its prognosis. Acromegaly is associated with a number of complications resulting in a two- or four-fold increase of mortality and a decrease of life expectancy by about 10 years. The major causes of death include cardiovascular and cerebrovascular events, respiratory diseases and malignancies. The duration of the disease before the introduction of effective therapy may be a major predictor of increased mortality mainly due to complications . The early diagnosis is important for timely commencement of treatment and for prevention of serious complications of the disease. Orv. Hetil., 2011, 152, 696–702

Antiandrogén kardenolid analógok szintézise és biológiai hatásvizsgálata = Synthesis and biological effect investigations of antiandrogen cardenolide analogues

A 17?-hidroxiláz-C17,20-liáz (P45017?) az androgén bioszintézis kulcsenzime, amely a 21 szénatomos szteroidok esetén mind a 17?-hidroxilezést, mind pedig a C17?C20 kötés hasítását katalizálja. Ezen enzim gátlása az androgének szintézisét korai fázisban gátolja, így a prosztatarák kezelésében hasznos lehet. Új 17?-dihidrooxazinil-szteroidokat állítottunk elő. Ezen vegyületek gátló hatását in vitro radioinkubációs technikával, patkányhere-C17,20-liáz enzimen végeztük. Egyes 17?-(2-oxazolidon-5-il)-androszt-4-én-3-on származékok hatásos inhibítornak bizonyultak. A D-gyűrűhöz kondenzált, ösztránvázas dioxafoszforinánok és oxazafoszforinánok epimerjeit szintetizáltuk; térszerkezetüket és jellemző konformációjukat NMR-es és számításos kémiai módszerekkel határoztuk meg. Alkenil-fenilhidrazonok Lewis-sav-katalizálta 1,3-dipoláris cikloaddíciós reakciójával androszt-5-én-kondenzált arilpirazolinokhoz jutottunk. A pirazolinok proliferációgátló hatását három humán ráksejtvonalon vizsgáltuk. Egy származék a ciszplatinnál is hatékonyabb citotoxicitást mutatott. | 17?-Hydroxylase-C17,20-lyase (P45017?) is a key enzyme regulating the androgen biosynthetic pathway, catalyzing both 17?-hydroxylation and cleavage of the C17?C20 bond of 21-carbon steroids. Inhibition of this enzyme can block androgen synthesis at an early stage, and may therefore be useful in the treatment of prostatic carcinoma. New 17?-dihydrooxazinyl steroids were synthetized. The inhibitory effects of these compounds on rat testicular C17,20-lyase were investigated with an in vitro radioincubation technique. Some 17?-(2-oxazolidon-5-yl)-androst-4-en-3-one derivatives were found to be potent inhibitors for this enzime. D-ring-fused dioxaphosphorinanes and oxazaphosphorinanes in the estrone series were synthetized as epimeric pairs and investigated by NMR and computational methods in order to determine their stereostructures and predominant conformations. Lewis acid induced intramolecular 1,3-dipolar cycloadditions of alkenyl phenylhydrazones were carried out to furnish androst-5-ene-fused arylpyrazolines. The antiproliferative activities of the pyrazoline derivatives were tested in vitro on three malignant human cell lines. One of the derivatives displayed higher cytotoxic activity, than cisplatin

Steroidal Ferrocenes as Potential Enzyme Inhibitors of the Estrogen Biosynthesis

The potential inhibitory efect of diverse triazolyl-ferrocene steroids on key enzymes of the estrogen biosynthesis was investigated. Test compounds were synthesized via copper-catalyzed cycloaddition of steroidal azides and ferrocenylalkynes using our efcient methodology published previously. Inhibition of human aromatase, steroid sulfatase (STS) and 17β-hydroxysteroid dehydrogenase type 1 (17β-HSD1) activities was investigated with in vitro radiosubstrate incubations. Some of the test compounds were found to be potent inhibitors of the STS. A compound bearing ferrocenyl side chain on the C-2 displayed a reversible inhibition, whereas C-16 and C-17 derivatives displayed competitive irreversible binding mechanism toward the enzyme. 17α-Triazolyl-ferrocene derivatives of 17β-estradiol exerted outstanding inhibitory efect and experiments demonstrated a key role of the ferrocenyl moiety in the enhanced binding afnity. Submicromolar IC50 and Ki parameters enroll these compounds to the group of the most efective STS inhibitors published so far. STS inhibitory potential of the steroidal ferrocenes may lead to the development of novel compounds able to suppress in situ biosynthesis of 17β-estradiol in target tissues