Hétköznapi gyanakvás: életünk a paranoia | Everyday suspicion: our life is delusional

Absztrakt A gyanakvó gondolkodás adott helyzetben hasznos és adaptációt segítő lehet, amelyet a világban előforduló események is visszaigazolnak. A paranoia kialakulásában szereplő tényezők közé pszichodinamikai (projekció), jelentőségtulajdonítási (salience attribution), neurobiológiai (dopamin), percepcióromlási (halláskárosodás), kulturális-társadalmi (kisebbség, álközösség), önértékelési (aggódás, depresszió, mánia), valamint kognitív (elhamarkodott következtetés) mechanizmusok tartozhatnak. A gondolkodás spektruma mentén az enyhétől a súlyosig különféle tartalommal előfordulhat túlzott aggodalmaskodás, fokozott jelentőségtulajdonítás, túlértékelt elképzelés, gyanakvás/bizalmatlanság, paranoid gondolat és kikristályosodott téveszme. Az elmúlt években intenzív kutatások indultak a szubklinikus paranoiditás felderítésére az átlagpopulációban. E célra kifejlesztett szűrőmódszerekkel (paranoiaskálák, pszichometriai tesztek, virtuális valóság laboratórium) azt találták, hogy a lakosság körében meglehetősen gyakoriak a gyanakvó/bizalmatlan elképzelések, és ezek némelyike a betegpopulációban észlelt mértéket is elérheti. Az enyhén paranoid ideák nagyobb előfordulásától a súlyosabbak kisebb gyakoriságáig az egész hierarchikus jelenség egy ’paranoiapiramist’ alkot. Az emberekben meghúzódó hétköznapi paranoid gondolkodás alapján megfogalmazható, hogy ’életünk a paranoia’. Orv. Hetil., 2016, 157(50), 1979–1988. | Abstract Suspicious thinking in given situations can be useful and helps the adaptation as events occurring in the world also corroborate this. Factors participating in the development of paranoia can be listed as psychodynamic (projection), salience attributional, neurobiological (dopamine), impaired perceptual (hearing loss), sociocultural (minority, pseudocommunity), self-esteem (worrying, depression, mania), and cognitive (jump-to-conclusion) mechanisms. Along the spectrum of thinking, from the mild to the severe, enhanced worrying, salience attribution, overvalued concepts, suspicion/mistrust, paranoid ideations, and crystallized delusions may occur with different contents. In recent years intensive research has been started to reveal the presence of subclinical paranoid thoughts in the general population. Applying various screening methods developed for this purpose (delusions inventories, psychometric tests, virtual reality laboratory) it has been found that suspicious/mistrustful ideations are fairly common in nonclinical samples and some of these are comparable to that seen in patient population. From the larger occurrence of milder forms to the smaller frequency of more severe delusional thoughts the whole hierarchical phenomenon can be described as a ‘paranoia pyramid’. Based on this everyday paranoid thinking style lurking in people, it may well be that ‘our life is delusional’. Orv. Hetil., 2016, 157(50), 1979–1988

Musica et medicina = Musica et medicina

Absztrakt: Az adott zenei stílusirányzat és előadásmód iránti beállítódástól is függően a muzsika befolyásolhat mentális aktivitásokat, mint érzelem, hangulat, motiváció, pszichomotoros tempó és kogníció. Kísérletes adatok utalnak arra, hogy a zene szomatikus funkciók élettani paramétereit (vérnyomás, szívritmus, perifériás vérkeringés, légzés) képes megváltoztatni. A medicinális és idegtudományi kutatások erőfeszítéseket tesznek, hogy megfejtsék a zene feldolgozásának és előadásának agyi korrelátumait, amiben a modern képalkotó eljárások lényeges előrelépést hoztak. Úgy tűnik, hogy nincs egy bizonyos zenei központ, hanem a zene alkotóelemeitől (dallam, ritmus) függően erős hálózati összeköttetéssel több agyterület vesz részt ebben. Kitüntetettek a felső halántéki régiók (elsődleges, másodlagos, harmadlagos hallókéreg), illetve a homlok- és fali lebeny, a limbicus rendszer és a cerebellum részei. Az orvostudomány a fenti szempontokon túl elsősorban a zeneterápia terén kapcsolódik a muzsikához. Kontrollált tanulmányok metaelemzései jelzik, hogy a zene alkalmas lehet stresszállapot, szorongás, illetve depresszió csökkentésére különféle betegségcsoportokban (cardiovascularis, onkológiai, mentális) és orvosi vizsgálatokban (sebészeti, urológiai, szívkatéterezési). Stroke-rehabilitáció terén a motoros, kognitív és pszichoszociális funkciók javulását figyelték meg zenei beavatkozások után. A medicinához tartozik a hangulatzavarok és a zenei kreativitás kapcsolata, amelyre eminens zeneszerzők körében számos példa akad, valamint tudós és praktizáló orvosok kiváló aktív zenélése vagy zeneszerzése. Orv Hetil. 2019; 160(11): 403–418. | Abstract: Depending on the personal attitude toward a given style and performance, music can influence mental activities such as emotion, mood, motivation, psychomotor tempo and possibly cognition. Experimental data indicate that music can alter physiological parameters of somatic functions (blood pressure, heart rhythm, peripheral blood flow, respiration). However, efforts are taken in medicine and neuroscience to decipher brain physiological and morphological correlates in processing or performing music. Modern imaging techniques brought a significant advance in this respect. It appears that there is no single music center in the brain, but depending on the components (melody, rhythm) of the music, more cerebral areas with strong network connections participate in that. Important regions are the upper temporal area (primary, secondary, tertiary auditory cortex), and parts of the frontal and parietal lobes, limbic system, and cerebellum. Beyond the above aspects, medicine joins to music in the field of music therapy. Meta-analyses of controlled studies show that music can be suitable to decrease stress, anxiety, and depression in various disease groups (cardiovascular, oncological, mental) and in medical examinations (surgical, urological, cardiac catheterization). Improvements were observed in motor, cognitive and psychosocial functions after music interventions in stroke rehabilitation. The links between mood disorders and creativity in music belong to medicine as well, where eminent composers can be mentioned, and also the examples of scholar and practitioner physicians playing or composing music superbly. Orv Hetil. 2019; 160(11): 403–418

A mentális rugalmasság idegtudománya | Neuroscience of mental flexibility

Absztrakt: A változó környezethez történő sikeres alkalmazkodásban jelentős tényező a mentális rugalmasság, amely a szokásosan rögzült viselkedés helyett új stratégiákra és megoldásokra való áttérést tesz lehetővé. A mentális rugalmasság alkotóelemei közé a figyelmi, fontosság-észrevételi, munkamemória, gátlási és váltási folyamatok tartoznak, amelyeket neurokognitív tesztekkel mérni lehet. A kognitív idegtudomány vizsgálati módszereivel kapott adatok összevethetők az agy alapállapotban és feladatvégzés közben észlelt szerkezeti és működési jellemzőivel. A mentális rugalmasság központi idegrendszeri korrelátumait neurobiológiai, farmakológiai és képalkotó eljárásokkal elemezve azt találták, hogy bizonyos agyterületek (prefrontális kéreg, elülső cingulum és insula, striatum, lobulus parietalis inferior) a kapcsolódáshálózataikkal együtt, valamint egyes neurotranszmitterek (például dopamin) alapvető szereppel rendelkeznek ebben. A flexibilitás a művészi/tudományos/hétköznapi kreativitással és a nyitottság személyiségjeggyel bizonyos hasonlóságokat mutat, amely neurobiológiai paraméterekben is kifejeződik. A művészettörténet tanúsága szerint a nonkonform avantgárd művészi alkotások közönség általi be- és elfogadása is részben a flexibilitástól és a nyitottságtól függ. A mentális rugalmasságban eltéréseket találtak betegségekben (pszichiátriai és egyéb), valamint stresszhatás alatt. Bár a rugalmas váltást általában pozitívnak és jótékonynak tartják, a szokásokat, konvenciókat és tradíciókat fenntartó állandóságnak is lehetnek bizonyos körülmények között előnyei. Orv Hetil. 2017; 158(45): 1771–1786. | Abstract: Mental flexibility enabling shifts from the usual prepotent behaviour to new strategies and solutions is a significant factor in the successful adaptation to the changing environment. Components of mental flexibility comprise attention, salience detection, inhibition, working memory and switch processes which can be measured by neurocognitive tests. Data derived from examinations by the methods of cognitive neuroscience can be compared to the features, observed under resting state and during task performance, of brain structures and functions. Studying central nervous system correlates of mental flexibility by imaging, neurobiological, and pharmacological techniques revealed that certain cerebral regions (prefrontal cortex, anterior cingulate and insula, striatum, inferior parietal lobule) with their network connectivities, and some neurotransmitters (e.g. dopamine) have profound roles in this respect. Flexibility shares some similarities with artistic/scientific/everyday creativity and openness as a personality trait and this is also reflected in neurobiological parameters. According to precedents in art history, the public reception and acceptance of nonconform avant-garde artistic products are also dependent on flexibility and openness. Alterations of mental flexibility have been found in diseases (psychiatric and others), and in stress situations. Although flexible switch is generally considered as positive and beneficial, under certain conditions advantages might arise from keeping stability maintaining customs, conventions, and traditions. Orv Hetil. 2017; 158(45): 1771–1786

A szkizofrénia diagnosztizálására alkalmas periferális genetikai marker azonosítása = Identification of a peripheral genetic marker suitable for diagnosis of schizophrenia

A szkizofrénia az egyik leggyakoribb neuropszichiátriai elváltozás, amely a human populáció mintegy 1 %-át érinti. A szkizofrénia jelenlegi diagnózisa komplex klinikai tünetek összetett értékelésén alapul. A könnyen kimutatható periferális molekuláris markerek használata alapvetően segíthetné a pszichiátriai betegségek diagnózisát. Nemrég megjelent tanulmányok azt mutatják, hogy a dopamin receptorok D1 és D2 szubtípusai a periferális limfocitákban is kifejeződnek. A dopamin receptor D3 (DRD3) génjének túlműködését találták szkizofrén betegek limfocitáiban és javasolták a betegség diagnosztikai markerének. Jelen tanulmányunkban 13 drug naiv ill. drug free szkizofrén beteg limfocitáját vizsgáltuk meg, abból a célból hogy a szkizofrénia további periferális markereit találjuk meg. Vizsgálataink nagy előnye volt, hogy olyan betegek vérét vizsgáltuk, akik nem álltak gyógyszeres kezelés alatt. Ez kizárta annak a lehetőségét, hogy gyógyszerek hatását vizsgáljuk, a betegség által okozott génexpressziós változások helyett. DNS chip vizsgálattal a dopamin receptor 2 (DRD2) és egy kálium csatorna gén (az inwardly rectifiying potassium channel , Kir2.3) fokozott expresszióját állapítottuk meg. A megnövekedett mRNS szintet kvantitativ real time PCR- val (QRT-PCR) erősítettük meg, SybrGreen festéket és kettősen jelölt Taqman próbákat használva. Mindkét molekuláris marker használata a szkizofrénia gyorsabb és pontosabb diagnózisát teszi lehetővé, és segíthet az optimális gyógykezelés kidolgozásában. | Schizophrenia is one of the most common neuropsychiatric disorders affecting nearly 1% of human population. Current diagnosis of schizophrenia is based on complex clinical symptoms. Peripheral molecular markers that can be easily analyzed could substantially help in the diagnosis of psychiatric disorders. Recent studies showed that peripheral blood lymphocytes (PBL) express subtypes of D1 and D2 subclass of dopamine receptors. Dopamine D3 (DRD3) receptor was found to be overexpressed in schizophrenic PBL by quantitative RT-PCR and proposed to be a diagnostic and follow-up marker for schizophrenia. In this study we screened drug-naive and drug-free schizophrenic PBL to identify additional markers that are differentially expressed compared to healthy individuals using microarray and quantitative real-time PCR (QRT-PCR) techniques. We analyzed lymphocytes of 7 female and 6 male drug-free or drug-naive schizophrenic patients and 5-5 sex-matched control individuals. Among others, genes for dopamine D2 receptor (DRD2) and inwardly rectifying potassium channel (Kir2.3) were found to be overexpressed in microarray analysis. Increased mRNA levels were confirmed by QRT-PCR using SybrGreen method and dual labeled TaqMan probes. Use of both molecular markers enable us for more rapid and precise prediction of schizophrenia and might help follow the efficiency of drugs in therapy in order to provide a more tailored medication for schizophrenic patients

Quo vadis medicina? Directio psychiatriae neuroscientia est

Ubicación original: FC-99-

A pikkelysömör es a stressz közötti összefüggés pszichológiai és biológiai alapjai

Stress is considered as a major contributor to the development and exacerbation of psoriasis by a significant proportion of patients and dermatologists. As both stressor and its effects are subject-dependent, thus extremely difficult to measure, our understanding of the exact role of stress in disease development was limited for a long time. In the past decade several new studies were carried out which expanded our knowledge on the pathophysiologic processes linking stress to psoriasis via with their objective measurements and the applied new techniques. The authors review the current literature of both psychological (alexithymia, personality, affect) and biological (cortisol, epinephrine, neurogenic inflammation) factors influencing stress perception and response in psoriasis. Results of recent investigations support previous reports about the interaction between stress and psoriasis with objective evidence. Knowing how effective stress-reducing psychopharmacologic and psychotherapeutic interventions are in the treatment of psoriasis the authors hope that this review contributes to a wider acceptance of the psychosomatic attitude in everyday dermatologic practice. Orv. Hetil., 2014, 155(24), 939-948

Pszichiátriai betegségek kezelésének és biológiai hátterének farmakodinamikai és molekuláris genetikai vizsgálata = Pharmacodynamic and molecular genetic investigation of the treatment and biological background of psychiatric disorders

2004: Öngyilkosságot megkísérelt személyeknél a triptofán hidroxiláz A218C polimorfizmusban az A allél agresszivitással és impulzivitással társult. A katechol-O-metiltranszferáz polimorfizmusban a 158Val allél nagyobb gyakorisággal fordult elő deficit szindrómában szkizofréniában. Az Alzheimer demencia (AD) és a CYP46 polimorfizmus között nem találtunk összefüggést. 2005: Szkizofréniában a szerotonin 2A receptor polimorfizmus és az antipszichotikumokra adott válasz között nem találtunk összefüggést. A BDNF C270T polimorfizmus összefüggést mutatott a kategorizációs neurokognitív funkciókkal. A dopamin D3 receptor polimorfizmusban a Gly allél jelenléte a tűnt fontosnak a tanulási folyamatokban. 2006: A BDNF C270T polimorfizmusban a C allél, a val66met polimorfizmusban a G allél játszhat szerepet szkizofréniában. Az abnormális neuronális jelek és a deficit szindróma kapcsolatában rosszabb vizuális kontrasztérzékenységet találtunk. AD-s limfocitákban ultraibolya B besugárzás után alacsonyabb apoptotikus rátát mértünk. Down szindrómás betegek limfocitái érzékenyebben reagáltak az oxidatív stresszre. 2007: Az ApoE és a részlegesen duplikálódott 7nAChR polimorfizmusokban nem találtunk összefüggést az Apo E 4-es allél és a 7nAChR vad genotípus együttes jelenléte és az AD között. Depresszióban a döntéshozatalt a személyiség és a genetikai variabilitás egyaránt befolyásolta. Relaxációs hipnózist követően a gyulladásos citokinek kifejezettebben expresszálódtak. | 2004: In the tryptophan hydroxylase A218C gene polymorphism the A allele was associated with aggressivity and impulsivity in probands with suicide attempts. In catechol-O-methyltransferase polymorphism the 158Val allele was more frequent in schizophrenic deficit syndrome. There was no association between the CYP46 polymorphism and Alzheimer's disease. 2005: There was no connection between the serotonin 2A receptor gene polymorphism and the response to antipsychotics in schizophrenia. The BDNF polymorphism could be associated with neurocognitive functions. The occurrence of Gly allele of dopamine D3 receptor appeared important in learning processes. 2006: In BDNF C270T polymorphism the C allele, in BDNF val66met polymorphism the G allele can play a role in schizophrenia. There was worse visual contrast sensitivity in deficit syndrome and int he presence of abnormal neurological signs. A lower apoptotic rate was found in lymphocytes from Alzheimer?s disease patients following ultraviolet B exposure. The lymphocytes from Down?s syndrome probands were more sensitive to oxidative stress than normal ones. 2007: In ApoE and partially duplicated 7nAChR polymorphisms there was no association between the presence of ApoE 4 allele and the wild genotype of 7nAChR in Alzheimer?s disease. In depression the decision-making strategy was influenced by both personality traits and genetic variations. Following relaxation hypnosis the inflammatory cytokines were overexpressed in lymphocytes

Use of a recombinant pseudorabies virus to analyze motor cortical reorganization after unilateral facial denervation

A unilateral facial nerve injury (n7x) was found to influence the transcallosal spread of the attenuated strain of pseudorabies virus (PRV Bartha) from the affected (left) primary motor cortex (MI) to the contralateral MI of rats. We used Ba-DupLac, a recombinant PRV strain, for the tracing experiments since this virus was demonstrated to exhibit much more restricted transportation kinetics than that of PRV Bartha, and is therefore more suitable for studies of neuronal plasticity. Ba-Duplac injection primarily infected several neurons around the penetration channel, but hardly any transcallosally infected neurons were observed in the contraleral MI. In contrast, after right facial nerve injury, Ba-DupLac was transported from the primarily infected neurons in the left MI to the contralateral side, and resulted in the labeling of several neurons due to a transneuronal infection. These results reveal that a peripheral nerve injury induces changes in the Ba-DupLac infection pattern in the related cortical areas. These findings and the literature data suggest that this phenomenon may be related to the changes in the expression or to the redistribution of cell-adhesion molecules, which are known to facilitate the entrance and/or transmission of PRV into neurons