A review on sheet erosion measurements in Hungary

Soil erosion has a significant role in ecology, economy and in environmental protection therefore its quantification and prediction are very important, particul arly on a national level. Although some details can be described using physical equations, the entire soil erosion process is rather complicated and can be determined only empirically, which requires large measured datasets. Because plot measurement is the most convenient and therefore the most popular way of capturing erosion data, we used plot measurement to understand erosion in Hungary. The northern and the western parts of the country are endangered by sheet erosion, which is why the plots were carried out in those areas. Most of the plots were constructed to determin e the “K” factor of the USLE (Universal Soil Loss Equation) under permanently tilled soils without vegetation cover. Additionally the soil protection effect of various field crops and the additiona l land use types (forest, pasture) was measured in the plots. Furthermore descriptive investigations, rainfall si mulations and soil tracer detections were also used to quantify sheet erosion at different environmental conditions and scales. Despite the large amount of measured data collected, only a few of them have since been pub lished. Due to a lack of available data, national erosion research, erosion prediction, and model calibration are less precise and effective Scaling problems among the measured levels also emphasized a de finite need for a larger and more accessible national database. Finally, without the financial base of additional plot measurements , the publication of the previously gathered data is absolutely necessary to continue soil erosion studies in Hungary

A vonalas és lepelerózió arányának vizsgálata vízgyűjtő léptékben

A talajerózió hatása a termőföldek mennyiségi és minőségi romlására közismert. Az elhordott, majd máshol lerakott talaj káros hatásairól valamivel kevesebb szó esik, pedig e folyamatok szintén jelentős problémákat okozhatnak. A szántóföldön eltemetik a növényeket, betakarják az utakat, feltöltik a csatornákat, tavakat, csökkentik a sankolóterek kapacitását, sőt közvetlen veszélyt jelentenek lakóépületekre, esetenként egész falvakra. Jellemzően a felszínen elmozduló talaj nem tesz meg nagy távolságot, jelentős része néhány 100m-en belül lerakódik. Bizonyos esetekben azonban a hordalék nagy távolságot képes megtenni és a pusztuló felszíntől távol halmozódik fel. Ahhoz, hogy a hordalék ellen hatékonyan tudjunk védekezni, szükséges az elhordott talaj eredeti helyzetének megállapítása. Egy durva csoportosítás szerint egy talajszelvényt két fő részre bonthatunk: a felső, kb. 20cm-es rétegre és az alatta fekvő, a talajművelés által szinte alig bolygatott részre. E felső réteg kiváló nyomjelzője a Cs-137 izotóp, mely kizárólag a közelmúlt légköri kihullásából származik és a talajhoz jól kötődik. A felületi rétegerózió, a csepperózió és a vonalas erózió egyes fajtái kizárólag csak a felszíni néhány cm-es réteget pusztítják. Egyedül az árkos erózió és a szuffózió erodálja a talajok mélyebb rétegeit is. A vízgyűjtő kifolyásánál felhalmozódó altalaj ez utóbbi két eróziós forma jelenlétére, minőségére és arányára utal. A Tetves-patak vízgyűjtő területe a Balaton D-i részvízgyűjtőjéhez tartozik. A völgyben hosszabb ideje folynak részletes talajeróziós mérések és kutatások. E területen vizsgáltuk a felhalmozódási térszíneken felgyűlt szedimentet. A sankoló nagymennyiségű hordalékot tartott vissza, feltöltődése szakaszosan, különböző szemcseösszetételű rétegekkel zajlott. A hordalék a sankolóban szétterülve nem osztályozódott a távolság függvényében. A minimális növényi keverés és átrétegződés ellenére a Cs-137 izotóp aktivitása vízszintesen és függőlegesen is nagy szórást mutatott a sankolótérben. A Cs-137-es módszer segítségével kimutattuk, hogy a sankolóban lerakott talaj nem csak a felületi rétegerózió hatására lepusztult feltalaj, hanem jelentős mennyiségű altalaj, illetve homokos lösz is. A vízgyűjtőn tehát jelentős a szerepe a vonalas eróziónak

A galgahévízi láprét talajtani, hidrológiai és szedimentológiai vizsgálata

Napjainkban fokozott figyelem irányul a vizes élőhelyek felé. Hazánkban jelentősen lecsökkent a területük, szigetszerűvé váltak, éppen ezért, a természetes közegben betöltött egyedülálló ökológiai szerepüknek köszönhetően egyre inkább az érdeklődés és a kutatások középpontjába kerülnek (Ángyán et al. 2004). Galgahévíz a Gödöllői-dombság és az észak-alföldi hordalékkúp síkság határán helyezkedik el, a Galga-patak mentén. A területet Ny-ról határolja a Sósi-patak, amely egykor a lápréten keresztül jutott a Galga-patakba. A láprét természeti értékeinek degradációja (amelyet korábban a legeltetés és a kaszálás miatt jelentős volt) az 1990-es évek végén felerősödött, eltűnőben vannak egyes, természetvédelmi szempontból értékes növényfajok és társulások. Célunk az volt, hogy feltárjuk ezen degradációs folyamatok talajtani, hidrológiai, okait, a láprétet veszélyeztető tényezőket. A láprét kialakulását meghatározó egyik, talán a legfontosabb tényező a víz, ezért fennmaradásához alapvetően fontos a vízutánpótlás biztosítása. A láprét vízháztartásának, vízutánpótlásának megismerése, megértése megalapozhatja a revitalizációs terveket. A láprét kutatása az 1990-es évek végén kezdődött, azóta számos publikáció született az itt feltárt eredményekről