Środkowoeuropejskie społeczności osad obronnych w 1. poł. II tysiąclecia BC. Studium porównawcze obszarów próbnych

The dissertation is aimed at a description and characterization of the central European societies of fortified settlements in the first half of the 2nd millenium BC. Because of the high number of such sites and different stage of research in particular regions, it was necessary to select the sources. Four trial areas were chosen: Alpine area, south-western Wielkopolska, middle Danube basin and upper Tisa basin. All of them were related to different cultural units: inner-Alpine Bronze Age groups, Unetice culture, Vatya culture and Otomani-Fuzesabony culture. The crucial criteria for selecting trial areas was long research tradition and store of knowledge about fortified settlements characterizing them. In order to show regional variability of the fortified settlements there were described their different aspects. Particular chapters contain information about: economy and natural environment, inner layout, fortifications, metallurgy and chronology. Moreover there was discussed the role and function of the defensive structures in particular regions. In the final chapter the author summarizes the results of his comparative analyses

Society in transition: cultural change in the Early Bronze Age cemetery at Nižná Myšl'a in the light of absolute chronology

The article presents the results of research on the absolute chronology of the Nižná Myšľa cemetery. Due to its scale and location in a key region of the Carpathian Basin, it should be considered one of the most important Early Bronze Age sites in Central Europe. Many years of archaeological research have so far failed to provide adequate data on absolute chronology. This text presents the results of statistical and spatial analyses on a series of newly acquired 14C dates. They allowed us to present a model of the spatial and chronological development of the funerary space and to capture the stage of significant cultural change associated with the adoption of a new raw material—bronze.Radiocarbo

Badania poznańskich archeologów nad osadnictwem obronnym epoki brązu

The text discusses the most important research programs devoted to the Bronze Age defensive settlement, initiated by archaeologists from the Adam Mickiewicz University in Poznań

Bronzkori tájakon a Benta völgyében : Kutatások a központ és „hátországa” kapcsolatának megismerésére | Bronze Age Landscapes in the Benta Valley : Research on the Hinterland of Bronze Age Centres

Közép-Európában a bronzkori települések hálózatának és a hozzájuk kapcsolódó temetkezéseknek a kutatása a régészeti terepmunkának mindig is meghatározó irányvonalát alkotta. Az elmúlt évszázadok kutatói elsősorban a nagyobb központi települések, tellek, földvárak megismerését tűzték ki célul. Az utóbbi bő évtizedben alapvető változás kezdődött ezen a területen is. A központi települések tanulmányozása mellett hangsúlyosabbá váltak a mikroregionális kutatások, az eltérő funkciójú és szerkezetű települések és temetkezések vizsgálata. A bronzkori tájhasználat tágan értelmezett kérdéseinek megválaszolására csak komplex kutatási programok vállalkozhatnak. A kutatás során többek között a következő kérdések merülnek fel: 1) Miként definiálhatók regionálisan és mikroregionálisan a bronzkor különböző időszakaiban a települési struktúrák? 2) Léteztek-e valódi központok, specializált települések a bronzkorban Közép-Európában? 3) Hogyan befolyásolta a kulturális háttér az adott régió tájhasználatát? 4) A temetőkben hogyan nyilvánul meg a társadalmi és politikai szerveződés? Ilyen komplex, nemzetközi kutatási programok keretében került sor Százhalombatta vidéke bronzkori településtörténetének vizsgálatára. | Research on the network of Bronze Age settlements and their burial grounds has always been a priority of archaeological fieldwork in Central Europe. Researchers of the past centuries tended to focus on the large central settlements such as tells and hillforts. The past decade has seen a shift in research perspectives: while the study of central settlements has lost none of its importance, interest has grown in micro-regional research and the investigation of settlements with differing function and layout. Only complex research projects can address broad issues of Bronze Age land use. We sought answers to the following questions: 1) Did differences exist between the regional and micro-regional settlement patterns during successive periods of the Bronze Age? 2) Were there genuine centres and specialised settlements during the Bronze Age in Central Europe? 3) How did a communityʼs cultural background influence landscape use in a particular region? 4) How is social and political organisation reflected in cemeteries? The Bronze Age settlement history of the Százhalombatta area was investigated as part of an international research project

Dating the Ladies

The cemetery in Nižná Myšľa is one of the most important funerary sites in Early Bronze Age Central Europe. Many years of excavations led to the discovery of nearly 800 graves associated with the Otomani-Füzesabony culture. The presented paper is an attempt to reconstruct the spatial development of the cemetery, based on statistical analyses of grave goods and using the latest findings concerning the absolute chronology of selected categories of finds. A significant role in the analyses was played by female burials, in which numerous objects were discovered, which were evidence of the relatively high status of women in the local community. This provided the authors with a basis for discussion with regard to the dominant male-oriented narratives concerning the communities of fortified settlements

Régészeti talajtani megfigyelések „Kakucs–Turján mögött” bronzkori lelőhelyen I

A Kárpát-medence központi területén a középső bronzkorban (ca. 2000/1900–1500/1450 cal BC) virágzó nagy kulturális egységet — az azonos kerámiastílus alapján — Vatya-kultúrának nevezzük. A kultúra ún. erődített, több rétegű tell-településekből, változó méretű és jellegű nyíltszíni telepekből álló településhálózatot hozott létre, mely talajtani és földtani képződmények egyaránt értékes elemei kulturális és természeti örökségünknek. Az összefoglaló néven „földvárnak” is nevezett lelőhelyek talajtani és környezettörténeti jelentősége abban áll, hogy eltemetett talajokat, illetve az emberi megtelepedés eredményeképpen létrejött és módosult antropogén üledékrétegeket rejtenek. Ezek vizsgálatával olyan talaj- és üledéktani adatokhoz juthatunk, amelyek környezettörténeti, illetve az emberi környezetalakítással kapcsolatos következtetéseknek nyitnak teret. A Kiskunsági homokhát, a Pesti hordalékkúp-síkság, illetve a Pilis–Alpári homokhát találkozásánál az ócsai Turjánvidék szomszédságában elterülő „Kakucs–Turján mögött” lelőhely — a korábban végzett geofizikai felmérés és régészeti terepbejárás alapján — a Vatya-kultúra egyik jellegzetes települése. A területen a sekélyföldtani fúrások eszközének segítségével alkalom nyílt arra, hogy feltérképezzük a bronzkori település talajtani, illetve sekélyföldtani viszonyait. Ennek érdekében egy olyan nagyfelbontású és célzott fúrási tervet hoztunk létre, amely amellett, hogy alkalmas a terület részletes és pontos talajtani, üledéktani és rétegtani viszonyainak feltérképezésére, segíti a régészeti lelőhely fejlődéstörténetének, illetve tafonómiájának megértését is. A nagyfelbontású térképező fúrással, helyszíni és laboratóriumi talajvizsgálatot követően meghatároztuk és leírtuk a lelőhely recens talajtakaróját, amely egy homokon fejlődött csernozjom talaj tulajdonságait mutatta. A lelőhely megközelítőleg 100 méteres átmérőjét az északidéli és a keletnyugati irányokban kialakított, egyenként 10–10 darab felvételi ponttal jellemzett fúrássorozat írja le. Ez alapján világossá vált, hogy a lelőhely egy egykori vízjárta, fluvioeolikus és alluviális üledékek mozaikjából kiemelkedő homokos löszháton helyezkedik el. Ezen túlmenően, a fedő talajképződmény alatt meghatároztuk az antropogén hatásra fejlődött és módosult talajok, valamint üledékek vertikális és horizontális kiterjedését. Ennek keretében vizsgáltuk a hármas tagolású lelőhely kerítőárkainak betöltését, illetve az épületobjektumok által megjelenített megtelepedési és pusztulási rétegeket. Az épületobjektumokat átvágó fúrássorozatok során meghatározott antropogén üledékrétegek (kultúrrétegek) az egykori megtelepedés, a helyben lakásból származó antropogén anyagfelhalmozódás, valamint a későbbi, a lelőhelyet lezáró pusztulási rétegek egymáshoz viszonyított helyzetére utal. A pusztulási rétegként megha-tározott K1 réteg magas patics- és faszéntartalmával ellentétben az alatt elhelyezkedő — mindenvalószínűség szerint az eredeti megtelepedési szintet megjelenítő — K2 réteg kevesebb antropogén szemcsét tartalmazott. A nagyfelbontású térképező fúrással végzett felmérés alapján sikerült megraj-zolni egy homok textúrájú talajtani környezetben elhelyezkedő és ebben fejlődő, majd pusztuló lelőhely rétegtani viszonyait, illetve lehetséges fejlődéstörténetét

The site mapping of Kakucs-Turján by the means of horizontal and vertical proxies: Combining field and basic laboratory methods of geoarchaeology and archaeological prospection

The homogenous cultural identity that emerged during the Middle Bronze Age (2000–1450 cal BC) in the central territory of the Carpathian Basin is identified uniformly as the Vatya culture. The Vatya people created multilayered tells, open air horizontal, as well as fortified settlements along the western and eastern bank of the Danube river. These archaeological sites are significant elements of both the cultural and natural heritage of the Carpathian Basin. Their significance does not only lie within the possibility to reconstruct the life, society and material culture of Vatya populations, but the buried soils and anthropogenic sediments hold significant information on prehistoric human-environment interactions, and on site formation processes that occurred after the abandonment of the individual settlements. Geophysical prospection methods and field walking helped to locate and identify the tripartite structure of Kakucs-Turján archaeological site within the territory of the Danube–Tisza Interfluve. The settlement was established on the border of different geographical micro-regions and at the conjunction of dissimilar natural geographical environments. The stratigraphy of the site was described by the means of high resolution and focused series of hand auger observations, as well as on the basis of basic soil physical and chemical parameters. The detailed macro-morphological description of the soil core profiles aimed at precisely identifying the soilscape of the site and its vicinity, the stratigraphy of the anthropogenic and natural sediments of the settlement, but also to facilitate our understanding of the site formation process. Data gained by the means of geoarchaeological methods not only form the basis of environmental historical conclusions, but reveals mosaics of the interaction between ancient human populations and their environment. 1. Introduction 1.1. Archaeological background One of the most distinctive traits of the Middle Bronze Age (MBA; ca. 2000–1450 cal BC) in the central basin of the Danube (and in a broader context across the entire Carpathian Basin) was the dynamic development of fortified settlements (Earle and Kristiansen, 2010; Jaeger, 2016). Some of the settlements functioned uninterruptedly for a number of centuries; as a result, the current thickness of cultural layers ranges from several to over 10 m (...)27Journal of Archaeological Science: Report