Mineralocorticoid receptor blockade during a rat's first violent encounter inhibits its subsequent propensity for violence.

In individuals naive to serious conflict in an unfamiliar environment, violence has long-lasting effects on subsequent aggressive behavior. This effect of the stressful experience of a first violent conflict occurs in victims as well as offenders. The authors study in the male rat as offender the role of a rapid corticosterone signal mediated by brain mineralocorticoid receptors (MR) in adjusting the threshold of aggressive responses. For this purpose, the authors have applied electrical stimulation of the brain's aggression circuit via the hypothalamic attack area or HAA. Using this paradigm, they found that in inexperienced rats, retesting of the animals on subsequent days facilitated aggression. Hypothalamic attack thresholds decreased to about 50% of their initial level. However, blocking the MR once with the mineralocorticoid antagonist spironolactone, during the very first evoked attacks, permanently prevented attack facilitation in subsequent conflicts in that same environment. The MR-mediated effect blocked by the antagonist occurred within an hour following the start of the first aggression tests only. A later MR blockade was not effective. These findings suggest that the corticosterone stress response during a very first serious conflict initializes an enhanced propensity for violent aggression through the brain MR

Glukokortikoidok és magatartási rendellenességek: agresszió, szorongás, és depresszió integrált vizsgálata = Glucocorticoids and behavioural disorders: a study integrating effects on aggression, anxiety and depression

Összehasonlító módon leírtuk az abnormális és normális agresszivitás idegrendszeri hátterét. Kidolgoztuk a stressz által indukált szorongásnak egy új modelljét, és leírtuk ennek idegrendszeri hátterét. Vizsgáltuk a depresszió stresszfüggését, és ennek idegrendszeri hátterét. Mindhárom viselkedési modell esetében (glukokotikoid-függő abnormális agresszió modell, stressz által kiváltott szociális elkerülés modell, szociális alárendeltség által kiváltott depresszió modell) tisztáztuk a glukokortikoidok szerepét. Farmakológiai kísérleteinkben új, potenciális gyógyszercélpontokat azonosítottunk (az NK1 receptort az abnoprmális agresszió esetében, illetve a CB1 receptort a stressz által kiváltott szorongás esetében). Megfigyeléseket tettünk a három magatartási zavar integrált szabályozására vonatkozólag. A projekt keretében végzett vizsgálatokból eddig 22 publikáció született, amelyek összesített impakt faktora megközelíti a 80-at. Az eredményekből még további 4-5 publikáció írását tervezzük. Az eltelt rövid idő alatt (a publikációk jelentős része 2007-ben illetve 2008-ban született) a projekt keretében írt publikációkra több mint 100-szor hivatkoztak. | We compared the neural background of normal and abnormal aggression in a model recently developed by us. We developed a new model of stress-induced anxiety, and characterized its neural background. The stress- dependence of depression symptoms was studied in a model involving chronic social submission. The role of glucocorticoids was clarified in all three models (i.e. the glucocorticoid-dependent abnormal aggression model, the stress-induced social avoidance model, and the submission-induced depression model). New pharmacological targets were identified for abnormal aggression and stress-induced anxiety (the NK1 receptor and the cannabinoid CB1 receptor, respectively). We also studied the integrated control of aggression, anxiety and depression. The project lead to 22 publications so far, the cumulative impact factor of which is close to 80. We plan to write 4-5 publications in addition. In the short time elapsed, the above mentioned 22 publications were cited more than 100 times. We mention that many of the publications were written in 2007 and 2008

Erőszakos radikalizmus kockázatbecslése – elméleti háttér és kutatási eredmények

A tanulmány a terrorveszély felismerésének és kezelésének elméleti és technikai összefoglalását nyújtja. Kiemelten foglalkozik a kockázatbecslés technikájával, és bemutat egy új, mesterséges intelligencián alapuló eljárást, amelynek segítségével 90%-os sikereséllyel lehet azonosítani azokat, akik terrortámadásokat hajthatnak végre. E mellett, az el- járás által szolgáltatott adatok felhasználásával sikerült leírni a radikálisok két típusát, amelyeket megközelítőleg az „alárendelt/erőszakos” és a „vezető/nem-erőszakos” szavakkal jellemezhetnénk. A két csoport között jelentős kü- lönbségek voltak a családi háttér, iskolázottság, radikalizálódási folyamat, állampolgársági múlt, bűnözői előélet, és szerepvállalási jellegzetességek tekintetében

Magatartástudomány és kriminálpszichológia a rendészeti oktatásban

The author provides an overview of the role of criminal psychology education in law enforcement education.A szerző áttekintést nyújt a kriminálpszichológia oktatás szerepéről a rendészeti oktatásban

Cannabinoidok szerepe a traumák által előidézett viselkedési zavarok kialakulásában = The role of cannabinoids in the development of trauma-induced behavioral deficits

A projekt fontos felismerése, hogy a traumák által előidézett poszt-traumás stressz zavar-szerű viselkedési zavarok neuronális háttere erősen függ a traumatikus élmény jellegétől, és attól a kihívástól, amelyet a kísérleti szituáció jelent. Sőt, a trauma által előidézett idegrendszeri változásoknak van egy olyan időbeli fejlődése, amely a viselkedés szintjén nem ismerhető fel. Ez a komplexitás tükörképe a humán zavar komplexitásának, és magyarázatul szolgálhat a zavar kezelésének nehézségeire. Eredményeink arra is rámutatnak, hogy a zavar laboratóriumi tanulmányozása komplex megközelítést igényel; a szokványosan alkalmazott kétnapos kondicionált félelem teszt nem alkalmas a traumák által előidézett viselkedési zavarok mechanizmusainak megértésére. Eredményeink szerint a cannabinoidok szerepét a viselkedés szabályozásában a ""coping"" stratégiákkal összefüggésben érthetjük meg. A fokozott anandamid és esetleg 2-AG jelátvitel az aktív coping stratégiákat erősíti. Azok az alapvető viselkedési stratégiák, amelyek alapján az egyed megválaszolja a környezeti kihívásokat (vagyis a coping), fontos szerepet játszanak a pszichiátriai zavarok kialakulásában, és az aktív coping stratégiák erősítését konkrét terápiás célként jelölték meg több pszichiátriai zavar esetében. Így az endocannabinoid jelátvitel fokozása terápiás opcióként jelenik meg olyan pszichiátriai zavaroknál, amelyeknél a coping stratégiák fontos szerepet játszanak, többek között a poszt-traumás stressz zavar esetében is. | Our studies revealed that neural changes underlying trauma-induced post-traumatic stress disorder-like behavioral deficits depend on the nature of the traumatic experience and the challenge subjects are exposed to during behavioral testing. Moreover, neural changes have a temporal evolution that is not reflected at behavioral level. This complexity mirrors the complexity of the human disorder and may explain why the treatment of this disorder is so difficult. Our findings also show that this field needs a complex, multidimensional approach; the frequently used 2-day long conditioned fear test is insufficient to understand the mechanisms of trauma-induced behavioral deficits. As it regards the role of cannabinoid signaling in trauma-induced behavioral deficits, we suggest that this role can be best described in terms of coping styles. Enhanced anandamide (and possibly 2-AG) signaling increases the predilection of animals to adopt an active coping style. Basic alternative strategies by which individuals respond to environmental challenges (i.e. coping styles) have wide-ranging health implications from immunity to psychopathology, and active coping has been indicated as a therapeutic goal for psychological interventions in various disorders. As such, the enhancement of endocannabinoid signaling may become a therapeutic option in emotional disorders that are characterized changes in coping strategies e.g. in post-traumatic stress disorder

The effects of lactation on impulsive behavior in vasopressin-deficient Brattleboro rats

Vasopressin (AVP)-deficient Brattleboro rats develop a specific behavioral profile, which—among other things—include altered cognitive performance. This profile is markedly affected by alterations in neuroendocrine state of the animal such as during lactation. Given the links between AVP and cognition we hypothesized that AVP deficiency may lead to changes in impulsivity that is under cognitive control and the changes might be altered by lactation. Comparing virgin and lactating AVP-deficient female Brattleboro rats to their respective controls, we assessed the putative lactation-dependent effects of AVP deficiency on impulsivity in the delay discounting paradigm. Furthermore, to investigate the basis of such effects, we assessed possible interactions of AVP deficiency with GABAergic and serotonergic signaling and stress axis activity, systems playing important roles in impulse control. Our results showed that impulsivity was unaltered by AVP deficiency in virgin rats. In contrast a lactation-induced increase in impulsivity was abolished by AVP deficiency in lactating females. We also found that chlordiazepoxide-induced facilitation of GABAergic and imipramine-induced enhancement of serotonergic activity in virgins led to increased and decreased impulsivity, respectively. In contrast, during lactation these effects were visible only in AVP-deficient rats. These rats also exhibited increased stress axis activity compared to virgin animals, an effect that was abolished by AVP deficiency. Taken together, AVP appears to play a role in the regulation of impulsivity exclusively during lactation: it has an impulsivity increasing effect which is potentially mediated via stress axis-dependent mechanisms and fine-tuning of GABAergic and serotonergic function

Neural mechanisms of predatory aggression in rats-implications for abnormal intraspecific aggression

Our recent studies showed that brain areas that are activated in a model of escalated aggression overlap with those that promote predatory aggression in cats. This finding raised the interesting possibility that the brain mechanisms that control certain types of abnormal aggression include those involved in predation. However, the mechanisms of predatory aggression are poorly known in rats, a species that is in many respects different from cats. To get more insights into such mechanisms, here we studied the brain activation patterns associated with spontaneous muricide in rats. Subjects not exposed to mice, and those which did not show muricide were used as controls. We found that muricide increased the activation of the central and basolateral amygdala, and lateral hypothalamus as compared to both controls; in addition, a ventral shift in periaqueductal gray activation was observed. Interestingly, these are the brain regions from where predatory aggression can be elicited, or enhanced by electrical stimulation in cats. The analysis of more than 10 other brain regions showed that brain areas that inhibited (or were neutral to) cat predatory aggression were not affected by muricide. Brain activation patterns partly overlapped with those seen earlier in the cockroach hunting model of rat predatory aggression, and were highly similar with those observed in the glucocorticoid dysfunction model of escalated aggression. These findings show that the brain mechanisms underlying predation are evolutionarily conservative, and indirectly support our earlier assumption regarding the involvement of predation-related brain mechanisms in certain forms of escalated social aggression in rats

Szexuális motiváció nyomai a tetthelyen: kriminálpszichológiától a kriminalisztikáig

In this paper, we examine the question whether criminal psychology can become an auxiliary science of criminalistics in the future. The issue is not trivial, as none of the criminalistic studies. we have examined. pays particular attention to psychology. But in the UK, criminal psychology seems already to be one of the resources of criminalistics. We examine the issue through the presentation of the first results of one of our ongoing research projects. By using a machine-learning approach we show that the motivation for homicide can be predicted with a precision of over 90% based solely on on-site clues. We believe that this, perhaps modest, research result goes beyond itself and raises the possibility that continuation and completion of the research may turn criminal psychology into a resource of criminalistics in Hungary, as well, probably the second time in the world.Jelen tanulmányban azt a kérdést vizsgáljuk meg, hogy a kriminálpszichológia a kriminalisztika segédtudományává válhat-e a jövőben. A kérdés nem triviális, ugyanis egyetlen általunk vizsgált kriminalisztikai tanulmány vagy kézikönyv sem szentel különösebb figyelmet a kriminálpszichológiának, ugyanakkor az Egyesült Királyságban – úgy tűnik – a kriminálpszichológia már ma is a kriminalisztika egyik erőforrása. A kérdést egy folyó kutatási projektünk első eredményeinek bemutatásán keresztül vizsgáljuk meg. Kutatásunk azt mutatja, hogy a mesterséges intelligencia felhasználásával 90% fölötti valószínűséggel azonosítani tudjuk az emberölés motivációját pusztán a helyszíni nyomok alapján. Úgy véljük, hogy ez az önmagában talán szerény kutatási eredmény túlmutat önmagán, és felveti annak lehetőségét, hogy a kutatás folytatása és kiteljesítése talán Magyarországon is a kriminalisztika erőforrásává változtathatja a kriminálpszichológiát, a világon valószínűleg másodjára