A világ természetvédelmének története 1986 és 1990 között (védett területek alapítása)

Az előző elemzett időszak (1981–1985) óta 5776 védett terület alapítása történt a világon. A cikkben közölt adatok az IUCN kategóriarendszerébe sorolt védett területekre vonatkoznak. A jelenleg vizsgált időszakban az alapított területek 47,5%-a a IV. IUCN kategóriába tartozik (védett táj). Az IUCN adatbázisa szerint a legtöbb területet 1986 és 1990 között Németország alapította (846 területet). 1990-ig az idő előrehaladtával a védett területek száma nem nőtt, de a nemzeti kategóriák egyre többfélék lettek. Az előző időszakhoz képest a nemzeti kategóriák száma 278 lett 1986 és 1990 között. A területnagyságok eloszlása az előző időszakhoz hasonlóan alakult; többségük (47,7%) 0 és 99 ha közötti méretű, bár az összes védett terület kiterjedésének ez 0,036%-a. Magyarországról 37 védett természeti terület került fel az IUCN listájára. Ekkor alakult a Gödöllői dombság tájvédelmi körzet, ezen kívül még 8 tájvédelmi körzet és 28 természetvédelmi terület. Megállapíthatjuk, hogy az előző öt évhez képest 1986 és 1990 között csökkent az alapított védett területek száma: 6174-ről 4412-re. Ebben az időszakban a természetvédelem történelmi eseményei közül kiemelkedik a latin-amerikai La Amistad Nemzeti Park és a madagaszkári Mantadia Nemzeti Park, melyek ma a világörökség részei, a srí-lankai Somawathiya Nemzeti Park, ahol állítólag Buddha egyik fogát őrzik, az amerikai Great Basin Nemzeti Park a több mint 5000 éves fenyőfáival, az algériai Tassili n'Ajjer Nemzeti Park az ősi sziklarajzaival, az ausztráliai Karácsony Sziget Nemzeti Park az endemikus fajaival

Examination of the Effects of Domestic Water Buffalo (Bubalus bubalis) Grazing on Wetland and Dry Grassland Habitats

In nature conservation today, there is a global problem with the aggressive expansion of invasive plant species and the conservation of valuable grassland vegetation. Based on this, the following question has been formed: Is the domestic water buffalo (Bubalus bubalis) appropriate for managing various habitat types? How does grazing by water buffalo (Bubalus bubalis) affect on grassland vegetation? This study was carried out in four areas of Hungary. One of the sample areas was in the Mátra Mountains, on dry grassland areas where grazing had been applied for two, four and six years. The other sample areas were in the Zámolyi Basin, where wet fens with a high risk of Solidago gigantea and in a typic Pannonian dry grassland were investigated. In all areas, grazing was carried out with domestic water buffalo (Bubalus bubalis). During the study, we carried out a coenological survey, examining the change of cover of plant species, their feed values and the biomass of the grassland. According to the results, both the number and cover of economically important grasses (from 28% to 34.6%) and legumes (from 3.4% to 25.4%) increased in Mátra as well as the high proportion of shrubs (from 41.8% to 4.4%) shifted toward grassland species. In the areas of the Zámolyi Basin, invasive Solidago has been suppressed completely, the pasture has been converted completely (from 16% to 1%) and the dominant species has become Sesleria uliginosa. Thus, we have found that grazing with buffalo is suitable as a habitat management method in both dry grasslands and wet grasslands. Therefore, in addition to its effectiveness in the control of Solidago gigantea, grazing with buffalo is successful in both nature conservation and economic aspects of grassland vegetation

A fenyérfű (Bothriochloa ischaemum (L.) Keng 1936) gyep béta-diverzitására gyakorolt hatásainak vizsgálata és értékelése mikrocönológiai módszerekkel

Munkánk során egy Északi- középhegységi juhlegelőn vizsgáltuk a fenyérfű hatását a gyep biodiverzitására mikrocönológiai módszerekkel. A fenyérfüves állományban a fajkombinációk maximális száma a kontroll terület értékeinek, csupán kb. 1/10-e volt. Vagyis a fenyérfű felszaporodása erősen korlátozza a fajok szabad kombinálódását, így nem tudnak együtt élni. Ennek eredményeként sérül a gyep belső szerkezete. Őszre a fenyérfű dominanciájának növekedése és a tavaszi egyévesek eltűnése minden esetben a kompozíciós diverzitás csökkenését okozta. A fenyérfüves lineák esetében negatív korrelációt találtunk a bennük talált fenyérfű mennyisége és az avar gyakorisága valamint a kompozíciós diverzitás között. A transzszektek állapottérben való elhelyezése megmutatta, hogy a fenyérfüves állomány esetében a kompetitív kizárás, míg a kontroll állomány esetében a kompetíció és a zavarás együttes jelenléte a fő mintázatalakító tényező. Mivel a lineák helye rögzítve van a mikrocönológiai vizsgálatok megismétlésével a jövőben pontosan nyomon követhető lesz a fenyérfű tövek illetve foltok „viselkedése”. Így vizsgálható lesz, hogy a faj esetleges terjedése a kontroll területen hogyan változtatja meg a növényállomány belső szerkezetét és diverzitását, hogyan módosítja a fajkombinációk kialakulását, mely fajok reagálnak a legérzékenyebben a megjelenésére, illetve felszaporodására

Strong Genetic Differentiation between Generalist Populations of <i>Venturia inaequalis</i> and Populations from Partially Resistant Apple Cultivars Carrying <i>Rvi3</i> or <i>Rvi5</i>

The ascomycete fungus Venturia inaequalis causes scab disease, a major problem in apple production. The utilization of resistant cultivars is hindered by emerging new pathogen races, which erode their resistance. Increasing our knowledge on the population genetic processes of the fungus can contribute to the development of resistance gene deployment strategies and more durable resistance. We investigated the effect of four scab race indicator cultivars, ‘Gala’ (no R-gene), ‘Golden Delicious’ (Rvi1), ‘Geneva’ (Rvi3, complex), and OR45t132 (Rvi5), on the V. inaequalis population genetic structure and diversity. Sixty-six monosporic fungal isolates from the four cultivars were genotyped with seven simple sequence repeat primers. Furthermore, the partial resistance of the indicators and the pathogenicity profile of the conidia from each host were assessed. The genetic diversity and structure of the investigated V. inaequalis subpopulations correspond to the partial resistance of the original hosts as well as the subpopulations’ pathogenicity profiles. Indicators carrying Rvi3 and Rvi5 had strongly diverged and specialized V. inaequalis populations on them and fewer symptoms on the field. In line with the complete breakdown of the Rvi1 gene, the population from ‘Golden Delicious’ did not segregate from the susceptible ‘Gala’, and virulence towards Rvi1 was present in all subpopulations

Strong Genetic Differentiation between Generalist Populations of Venturia inaequalis and Populations from Partially Resistant Apple Cultivars Carrying Rvi3 or Rvi5

The ascomycete fungus Venturia inaequalis causes scab disease, a major problem in apple production. The utilization of resistant cultivars is hindered by emerging new pathogen races, which erode their resistance. Increasing our knowledge on the population genetic processes of the fungus can contribute to the development of resistance gene deployment strategies and more durable resistance. We investigated the effect of four scab race indicator cultivars, &lsquo;Gala&rsquo; (no R-gene), &lsquo;Golden Delicious&rsquo; (Rvi1), &lsquo;Geneva&rsquo; (Rvi3, complex), and OR45t132 (Rvi5), on the V. inaequalis population genetic structure and diversity. Sixty-six monosporic fungal isolates from the four cultivars were genotyped with seven simple sequence repeat primers. Furthermore, the partial resistance of the indicators and the pathogenicity profile of the conidia from each host were assessed. The genetic diversity and structure of the investigated V. inaequalis subpopulations correspond to the partial resistance of the original hosts as well as the subpopulations&rsquo; pathogenicity profiles. Indicators carrying Rvi3 and Rvi5 had strongly diverged and specialized V. inaequalis populations on them and fewer symptoms on the field. In line with the complete breakdown of the Rvi1 gene, the population from &lsquo;Golden Delicious&rsquo; did not segregate from the susceptible &lsquo;Gala&rsquo;, and virulence towards Rvi1 was present in all subpopulations

Habitat Changes along Ipoly River Valley (Hungary) in Extreme Wet and Dry Years

The Ipoly Valley is a natural habitat along the Ipoly River, only slightly affected by water management; therefore, this is an especially sensitive area and reflects well the vegetation changes in the driest (2020) and wettest (2010) years. The study’s aim is to identify natural changes within habitats and the evaluation of habitat types’ boundaries. For the study, a hand-held GPS device was applied on-site. The habitat identification is based on the General National Habitat Classification System (Á-NÉR). In addition to on-site data, Sentinel-2A satellite data were used to compare different extreme years 2020 and 2021—changes in different habitat patches using different vegetation indices. A change in precipitation causes shifts in the vegetation, this is shown on a map. As we predicted, decreasing the precipitation results in a decrease of the area of wet habitat patches. The satellite image shows a more accurate picture of the real location of the associations, which is important for long-term research. In addition, we can get accurate data on the situation of areas (roads and paths) affected by anthropogenic factors