A fizikai aktivitás és a testedzés hatása az immunrendszer működésére

A fizikai aktivitásnak és testmozgásnak kiemelt jelentősége van az egészség fenntartásában és számos megbetegedés kockázatának csökkentésében. A testmozgásnak kifejezett immunomoduláló hatásai vannak, befolyásolja a veleszületett immunrendszer elemeinek, úgymint a neutrofileknek, makrofágoknak, természetes ölősejteknek arányát és funkcióját, mely sejtek a gyulladás kialakításában, fenntartásában, megszüntetésében egyaránt részt vesznek. Az adaptív immunrendszer esetében a Th1/Th2 egyensúly eltolódása történik Th2 irányba, valamint a magas intenzitású edzés emelkedést okoz a regulatórikus T sejtek arányában, szemben a nem megterhelő testmozgás Treg sejtarányt csökkentő hatásával. A testmozgásra adott válaszban a B sejtek érintettségéről nincsenek egyértelmű adatok, ellenben néhány tanulmány az immunglobulin szekréció csökkenéséről számolt be. Saját kutatásaink során a naív és memória B sejtarányok megváltozását figyeltük meg. Edzés hatására az IL-6, egy proinflammatórikus citokin segíti a T sejtek proliferációját, aktiválását, valamint a B sejtek antitesttermelő plazmasejtekké történő differenciálódását is. Az immunológiai változások hátterében a hormonális tényezők fontos szerepet játszanak. A testmozgás, mind az adrenalin, mind a noradrenalin szekrécióját serkenti, koncentrációjuk a vérben egyenesen arányos a testmozgás időtartamával. A kimerítő testedzéshez megnövekedett kortizolszint társul, míg kis intenzitású testmozgás jelentősen nem befolyásolja a kortizolszintet. A testmozgás és a fizikai stressz 3-10-szeresére emelheti az endorfinok koncentrációját, a β-endorfin gátolja a T- és B sejtek aktivitását, így csökkentve az antitesttermelést. A tesztoszteron az IL-4, IL-5, IFN-γ, illetve Ig-M és Ig-G antitestek csökkentéséhez vezet. Mindezek alapján az enyhe, illetve közepes terheléssel járó fizikai aktivitás hozzájárul az immunreaktivitás fokozódásához, illetve az immunrendszer erősödő válaszkészségéhez. Ezzel szemben azonban a fokozott intenzitással járó, kimerítő testedzés az immunfunkciók romlásához, az immunológiai védelem károsodásához vezet

A mikro-RNS-ek jelentősége szisztémás autoimmun betegségek kialakulásában = The importance of microRNAs in the development of systemic autoimmune disorders

Absztrakt: A mikro-RNS-ek (miRNS) 18–25 nukleotid hosszúságú, egyszálú, endogén, nem kódoló kis RNS-ek, melyek fontos szerepet játszanak a génexpresszió poszttranszkripcionális szinten történő finomhangolásában. A fehérjét kódoló gének körülbelül 90%-a áll a miRNS-ek regulációs hatása alatt, melyek így kulcsszerepet játszanak különböző biológiai folyamatokban, többek között a sejtfejlődés, -proliferáció, -differenciálódás, -apoptózis és az immunhomeosztázis szabályozása során. Egyes miRNS-ek expressziójában bekövetkező változások hozzájárulhatnak számos kórkép, köztük szisztémás autoimmun betegségek kialakulásához is. A jelen tanulmányban összefoglaljuk a miRNS-ek biogenezisét, az immunrendszer szabályozásában betöltött szerepüket, illetve áttekintjük a legújabb kutatási eredményeket szisztémás lupus erythematosusban, primer Sjögren-szindrómában, rheumatoid arthritisben és szisztémás sclerosisban. A jövőben a miRNS-ek nemcsak mint biomarkerek segíthetnek majd a diagnózis és prognózis meghatározásában, hanem potenciális terápiás célpontokként is alkalmazhatók lehetnek az autoimmun betegségek modern terápiájában. Orv Hetil. 2019; 160(15): 563–572. | Abstract: MicroRNAs (miRNAs) are 18–25 nucleotide long, single stranded, endogenous, non-coding small RNAs playing an important role in regulating gene expression at posttranscriptional level. miRNAs control approximately 90% of protein-coding genes, and play a central role in various biological processes including immune cell lineage commitment, differentiation, proliferation, apoptosis and maintenance of immune homeostasis. Changes in the expression of certain miRNAs may lead to the development of many diseases, including systemic autoimmune diseases. In this study, we summarize the biogenesis of miRNAs, their role in regulation of the immune system, and review the latest research findings in systemic lupus erythematosus, primary Sjögren’s syndrome, rheumatoid arthritis and systemic sclerosis. In the future, miRNAs may help not only in establishing diagnosis and prognosis but potentially serve as targets for modern therapeutic approaches in autoimmune diseases. Orv Hetil. 2019; 160(15): 563–572

Altered Circulating Follicular T Helper Cell Subsets and Follicular T Regulatory Cells Are Indicators of a Derailed B Cell Response in Lupus, Which Could Be Modified by Targeting IL-21R

Systemic lupus erythematosus (SLE) is characterized by the breakdown of self-tolerance, the production of high-affinity pathogenic autoantibodies and derailed B cell responses, which indicates the importance of central players, such as follicular T helper (TFH) subsets and follicular T regulatory (TFR) cells, in the pathomechanism of the disease. In this study, we aimed to analyze the distribution of the circulating counterparts of these cells and their association with disease characteristics and B cell disproportions in SLE. We found that the increased percentage of activated circulating TFH (cTFH) and cTFR cells was more pronounced in cutaneous lupus; however, among cTFH subsets, the frequency of cTFH17 cells was decreased in patients with lupus nephritis. Furthermore, the decreased proportion of cTFH17 cells was associated with low complement C4 levels and high disease activity scores. We also investigated whether the blocking of the IL-21 receptor (IL-21R) with an anti-IL-21R monoclonal antibody inhibits the B cell response, since IL-21 primarily produced by TFH cells potentially promotes humoral immunity. We observed that anti-IL-21R inhibited plasmablast generation and immunoglobulin production. Our study demonstrated that, besides cTFR/cTFH imbalance, cTFH17 cells play a crucial role in SLE pathogenesis, and modulating cTFH-B cell interaction through the IL-21/IL-21R pathway may be a promising therapeutic strategy to suppress the pathological B cell response

A rendszeres fizikai aktivitás immunológiai hatásainak vizsgálata

Bevezetés: A fizikai aktivitás jelentősen befolyásolja az immunrendszer funkcióit, noha ezek a hatások nagyban függhetnek a terhelés típusától és annak mértékétől. A sporttevékenységek immunológiai hatásainak részleteiről az életkor függvényében azonban kevés adat áll rendelkezése. Célkitűzés: Célunk a perifériás limfociták széles spektrumának vizsgálata volt rendszeres sporttevékenységet követően időskorú személyek körében. Módszerek: A tanulmányunkba 60-75 év közötti, korábban rendszeresen testmozgást nem végző személyt (16 fő) vontunk be, akik a kutatásunk során funkcionális edzésprogramban vettek részt. Az életkori különbségek felmérése érdekében kontrollként fiatal versenysportolókat (8 fő), illetve rendszeres testmozgást nem végző egyetemistákat (26 fő) vontunk be. A laboratóriumi vizsgálatok során a perifériás NK, NKT sejtek, illetve T és B limfociták alcsoportjainak azonosítása sejtfelszíni és intracelluláris markerek jelölésével áramlási citométeren történt. Eredmények: A limfocita alcsoportok nem mutattak szignifikáns különbséget az élsportoló, illetve a nem sportoló egyetemisták kiindulási értékeinek vizsgálatánál. Azonban az időskorú személyeknél az NKT sejtek aránya alacsonyabb, míg a helper T / citotoxikus T sejtarány magasabb volt a fiatal személyek értékeihez képest. Az edzésprogramok végeztével a 60-75 év közötti személyeknél a naív B sejtek aránya csökkent, míg a switched memória B sejtek szintje emelkedett. A Th2 sejtek aránya emelkedett, míg az immunszuppresszív hatású CD4+CD127-CD25bright Treg sejtek aránya csökkent a rendszeres sportolás következményeként. Következtetés: Az edzésprogramot követően megfigyelt eltérések összességében az immunreaktivitás fokozódására és az immunrendszer erősödő válaszkészségére utalhatnak az idősebb korosztályban

A rendszeres fizikai aktivitás immunológiai hatásainak vizsgálata = Investigation on the Immunological Effects of Regular Physical Activity

L

Szövettani módszer egy Juncus – fajpár azonosításában

Diószegi Szeminárium előadásTanulmányi rendszerbe betöltv

Juncus fajpár szövettani eltéréseinek alkalmazása herbáriumi anyag revíziójában

Tanulmányi rendszerbe betöltv

Juncus fajpár szövettani eltéréseinek alkalmazása herbáriumi anyag revíziójában

Őszi Tudományos Diákköri Konferencia, Debrecen, előadá