Taxonomic revision of the Lake Pannon cockle subgenus Lymnocardium (Budmania) BRUSINA, 1897

The lymnocardiine subgenus Budmania is characterized by the most unusual and spectacular morphology in the endemic mollusc fauna of the Late Miocene – Pliocene Lake Pannon. Budmania possessed extremely high, hollow, irregular keels on its ribs, a pattern that was long considered an adaptation to the fluid, muddy substratum. Eight species were described with this pattern between 1874 and 1973. Our revision, based on the type materials and a large number of additional specimens from several collections, revealed however, that only two species can be distinguished with certainty: Lymnocardium (Budmania) ferrugineum (BRUSINA, 1874) and L. (B.) cristagalli (ROTH, 1878). The former lived in the littoral zone of Lake Pannon, on a sandy substratum, whereas the latter inhabited the sublittoral zone with a muddy bottom. This habitat partitioning challenges the interpretation of the high, hollow keels as an adaptation to a soft, muddy substratum. The occurrence of both species seems to have been restricted to the period between 7.5-7.15 Ma

Rhinocerotidae from the Upper Miocene deposits of the Western Pannonian Basin (Hungary): implications for migration routes and biogeography

Abstract Although the rhinoceros remains have high biochronological significance, they are poorly known or scarcely documented in the uppermost Miocene deposits of Europe. Several specimens collected from the Upper Miocene (around 7.0 Ma, Turolian) deposits of Kávás (Pannonian Basin, Western Hungary), previously determined as Rhinoceros sp., are revised and described in this paper. The postcranial remains of these specimens belong to "Dihoplus" megarhinus (de Christol) on the basis of the morphological and morphometric characters of humerus, radii, metacarpal and metatarsal elements. An overview of rhinoceros remains from several uppermost Miocene localities and the revision of the rhinoceros material from the Pannonian Basin suggest that "D." megarhinus spread during the latest Miocene from the Pannonian Basin towards Italy. The occurrences of this species in Western Hungary and Italy during the latest Miocene further imply that Rhinocerotini species were biogeographically segregated between Western, Southern and Central Europe

A new occurrence of a classic "Árpád-type" mollusc fauna from the Upper Miocene of Kozármisleny, southern Hungary

A classic but very rare “Árpád-type”mollusc assemblage, representing the endemic fauna of the Late Miocene–Early Pliocene Lake Pannon, was discovered in Kozármisleny (near Pécs, southern Hungary). The fossils were collected from silt layers deposited in the shallow sublittoral zone of Lake Pannon, exposed in an 8–10 m high road cut. The assemblage contained some very rare species, including the type species of the genus Lymnocardium, L. haueri (M. HÖRNES). Palynological investigations from the same layers failed to yield age-diagnostic dinofl agellates, and pointed to a brackish – freshwater depositional environment and warm temperate climate

A possible Late Miocene fossil forest PaleoPark in Hungary

A possible Late Miocene fossil forest PaleoPark in Hungar

Pannonian ostracods from the southwestern Transylvanian basin

Pannonian (Late Miocene) ostracods were investigated from 7 outcrops, exposing deep-water lacustrine sediments along the western margin of the Transylvanian Basin. Sedimentological patterns in the outcrops indicate deposition in sublittoral to profundal environments where fine-grained, suspension fall-out sediments are intercalated with various types of mass transport deposits, most commonly turbidites. The ostracod fauna, consisting of 30 taxa, is dominated by endemic species of the brackish Lake Pannon. The assemblages indicate a mixture of deep-water (sublittoral to profundal) species, such as Paratethyan Candoninae, and shallow-water (littoral) species, belonging to Cyprideis, Loxoconcha, Amnicythere and Hemicytheria. The mixed character of the assemblages is most probably a consequence of the reworking of littoral specimens into deeper environments, a phenomenon also observed in the molluscan fauna from some of the investigated outcrops. Alternatively, some endemic and extinct species of the littoral genera might have adapted to the deep-water environment. A significant decrease in the abundance and diversity of ostracods from west to east is interpreted reflecting increasingly distal environments. The ostracod fauna indicates the Hemicytheria hungarica (2 outcrops), Hemicytheria tenuistriata (3 outcrops), and Propontoniella candeo Zones (2 outcrops) of the lower Pannonian Slavonian Substage.</p

Lympho-myeloid mikrokörnyezet = Lympho-myeloid microenvironment

A madarak B lymphocyta éréséért felelős szervének a bursa Fabriciinek epithelialis telepe ectodermalis eredetű. Heparin-beadeket testosteronba vagy növekedési faktorokba mártva lokálisan implantálva az embryoba, befolyásolni tudjuk az egyes szervek növekedését és differenciálódásáért. CD45 positive hemopoietikus sejtek nemcsak a lymphomyeloid szerveket, hanem a teljes embryo medenchymáját kolonizálják és lokálisan MHC class II antigént expresszálnak. A bélidegrendszer ganglionsejtjeinek vándorlása a kapilláris endothel sejtek VEGR receptorainak gátlásával bénítható. Csirke embryok somatopleurája a végtagbimbók között önálló vér-és érképzést mutat. A thymus 74.3 positive dentritikus sejtjei hemopoietikus eredetűek, de mikroszkópos phenotypusuk meghatározása eddig sikertelen volt. A 74.3 mAb alakalmas eszköz a II. tipusú pneumocyták monitorizálására. BoA1 mAb antitestünk faji restrikció nélkül felismeri a csirke, pulyka, gyöngytyúk, fürj és az obese csirkék chB6 alloantigénjét. A korábbi és a jelen OTKA támogatásával a GALT két új tagját fedeztük fel, melyeket, mint oesophagealis és pylorikus tonsillákat írtuk le. A madárlép residens reticulum sejtjei két forrásból; hemopoietikus és mesenchymalis származnak. A hemopoietikus eredetű reticulum sejtek által termelt extracelluláris mátrix súlyosan károsódik IBDV infekciót követően. Két új monoclonális antitestünket is karakterizáltuk, melyek kizárólag gyöngytyúk thrombocytákat ismernek fel. | The epithelial anlage of the bursa of Fabricius develops from the ectoderm. Heparin-beads, soaked in testosteron or growth-factors, and locally implanted into embryo can influence the organ differentiation without interfering the proliferation and differentiation the of the whole embryo. CD45 positive hemopoietic cells colonize the entire mesenchyme of the embryo and after colonization they start to express MHC class II antigen. Formation of intestinal nervous system can be inhibited by preventing the binding of the ligand to the VEGF receptor of capillary endothel. The somatopleura between the anterior and posterior limb buds is capable of own hematopoiesis and vasculogenesis. 74.3 positive thymic dendritic cells are of hemopoietic origin. The 74.3 mAb is a convenient tool for monitoring the condition of the type II. pneumocytes. Our novel mAb, designated BoA1, recognizes chB6 alloantigen in different domestic birds obese chicken. By support of the former and recent OTKA grants we discovered two new members of the gut-associated lymphoid tissue (GALT), which were named as oesophageal and pyloric tonsils. The splenic reticular cells develop from two anlages: hemopoietic and mesenchymal. The hemopoietic reticular cells occur in the antigen trapping zone of the spleen. The extracellular matrix of this region is highly sensitive for infectious bursa disease virus infection. The panel of our mAb(s) revealed two mAb(s), which recognize exclusivelly guinea fowl’s thrombocytes

A legmagasabban fekvő mecseki pannon-tavi üledékek helyzete és kora

A Pannon-tó üledékei a Mecsekben ma közel 400 m tszf. magasságig fordulnak elő, de a legmagasabban fekvő előfordulások korára eddig csak közvetett adatok utaltak. Egy új feltárás alapján leírjuk egy tavi abráziós part szelvényét, ahol ősmaradvány bizonyítja az üledék korát, valamint tárgyaljuk a korbesorolás tektonikai vonatkozásait. A litorális üledék kora a talált Dreissenomya cf. intermedia FUCHS maradvány alapján és a Pannon-tó visszahúzódási folyamatának ismeretében a Prosodacnomya vutskitsi kron első felére, mintegy 7–6 millió évre tehető. Környékbeli fúrások alapján feltételezhető, hogy a Pannon-tó üledékei ennél nagyobb magasságban is lerakódtak, és a Mecsek legnagyobb részét befedték. A feltárt rétegsor magas helyzetét a tó vízszintingadozásai és az utólagos szerkezeti mozgások egyaránt okozhatták, a két tényező aránya nem állapítható meg. A Pannon-tó abráziós teraszai a korbesoroláshoz használt biosztratigráfiai módszerek gyenge időbeli felbontása és a vízszintváltozások gyors üteme miatt alkalmatlanok szinszediment függőleges szerkezeti mozgások nyomozására

Lympho-myeloid és hemopoietikus szervek fejlődésbiológiája: embryomanipuláció = Development of the lympho-myeloid and hemopoietic organs: embryo manipulation

A pályázat fő célja volt a bursai szekréciós dendritikus (BSDC), a follikuláris dendritikus (FDC) és a Langerhans sejtek (LC) eredetének és differenciálódásának vizsgálata. BSDC véreredetű sejtek terminális differenciálódásuk függ az anyai eredetű antigénektől. A A fertőző bursa betegséget okozó vírus először a BSDC-ben mutatható ki, bizonyítva, hogy a BSDC az elsőrendű célsejtje a vírusoknak. 5-fluorouracil okozta heterophil depléció eliminálja a vírusfertőzés okozta mortalitást és a súlyos klinikai tüneteket és emeli a BSDC-k számát. A heterophil granulocyták a BSDC-vel együtt jelentős szerepet játszanak a fertőző bursa betegség (Gumboro) klinikai tüneteinek kialakulásában. Az LC haptén kezelés hatására kivándorolnak az epidermisből és subcután előforduló lymphoid nodulusokban jelennek meg. A lép ellipszoidhoz-asszociált sejtei (EAC) hemopoietikus eredetűek. Az EAC az egyetlen olyan phagocyta tulajdonságú sejt, amely internalizálja a β-galactozidázt ez pedig elindítja az EAC migrációját a T dependens területek (PALS) és a csíracentrumok felé. Monoklonális antitest (E5G12) felismeri az EAC-t és az FDC-t is, mely lehetőséget adott kettős festésre (β-gal hisztokémia és E5G12 immuncytokémia). A kettős festés egyértelmű bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a lép csíracentrumok FDC-jei EAC eredetűek. A csirke embryok vérében perifériás vér fibrocyták jelen vannak, melyek hozzájárulnak a lép organogenesiséhez. Ez a munka vezetett az a lép ellipszoidok körüli Schweigger-Seidel hüvely tokjának felfedezéséhez. A csirkék gastrointestinalis traktusában oesophagealis és pylorus tonsillak kerültek leírásra. | The origin and differentiation of bursal secretory dendritic (BSDC), follicular dendritic (FDC), and Langerhans cells (LC) have been studied. BSDC are blood-borne hemopoietic cells, and their differentiation depends on maternal antigen. The antibody against infectious bursal disease viruses indicates that the BSDC are primary targets of the IBDV. Depletion of heterophil granulocytes by 5-fluorouracil results in elimination of major clinical symptoms and mortality, increase the number of BSDC. After hapten treatment the Langerhans cells migrate out of the epidermis and appear in the subcutaneous lymph nodules. The splenic ellipsoid-associated cells (EAC) are blood-borne cells. They exclusively internalize the β-galactosidase, which initiate their migration to the T dependent region (PALS) and germinal centers. Monoclonal antibody E5G12, recognizes EAC and splenic FDC. Double-staining (β-galactosidase histochemistry) and E5G12 immunocytochemistry provided clearcut evidence that the EAC were precursors of FDC. No double labeled cells were found in the GC of the GALT, which might indicate that the origin of splenic and GALT FDC have had different origin. The presence of the avian peripheral blood fibrocytes in the circulation contribute to the splenic extracellular matrix, which forms arround the ellipsoid a discontinuous sheath, what we called "capsule of Schweigger-Seidel sheath" (CSS). We have identified oesophageal and duodenal tonsils, which are specific for the birds