Édesvíztárolók szivárgási paramétereinek meghatározása a Csókás eljárás alkalmazásával

Csókás János (1918-2000) a Miskolci Egyetem Geofizikai Tanszékének egykori professzora 1995-ben publikált a szivárgási tényező, a vízhozam és egyéb vízminőségi paraméterek meghatározására alkalmas karotázs kiértékelési eljárást. A módszer laza törmelékes üledékes kőzetekben alkalmazható, mely a nukleáris és fajlagos ellenállás adatok alapján a szemcseátmérők ismerete nélkül adja meg a szivárgási tényező folytonos szelvényét. A tanulmányban összehasonlítást végzünk a standard Kozeny-Carman és a Csókás modell között. Ennek keretében szintetikus adatok feldolgozásával megvizsgáljuk a módszer pontosságát és zajérzékenységét. Majd terepi szelvényadatok felhasználásával bemutatjuk, hogy a Csókás eljárással és a magadatokon alapuló Kozeny-Carman módszerrel becsült szivárgási tényező értékek jól korrelálnak. A Csókás eljárással kapott eredményeket megerősítik a Hazen-formula alapján számított tapasztalati és a feltáró faktoranalízisen alapuló többváltozós statisztikus kiértékelési eredmények is. A Csókás eljárás és a faktoranalízis együttes alkalmazásával meghatározzuk néhány kőzetfizikai paraméter és a szivárgási tényező in-situ regressziós kapcsolatát. Csókás professzor alapvető törekvése az volt, hogy a víztárolók vizsgálatához szükséges kőzetfizikai és szivárgási paramétereket a fúrólyukszelvényekből származtassa. Ezt az alapgondolatot követve a módszer továbbfejlesztése ma is aktuális lehet. Ugyanis az eljárás bemenő paramétereit a korszerű mérések alapján pontosabban meghatározhatjuk, mellyel tovább javíthatjuk a kiértékelés hatékonyságát a tárolókőzetek kutatása és az édesvízkészletek kitermelése során

CO 2 Conversion on N-Doped Carbon Catalysts via Thermo- and Electrocatalysis: Role of C–NO x Moieties

N-doped carbon (N−C) materials are increasingly popular in different electrochemical and catalytic applications. Due to the structural and stoichiometric diversity of these materials, however, the role of different functional moieties is still controversial. We have synthesized a set of N−C catalysts, with identical morphologies (∼27 nm pore size). By systematically changing the precursors, we have varied the amount and chemical nature of N-functions on the catalyst surface. The CO2 reduction (CO2R) properties of these catalysts were tested in both electrochemical (EC) and thermal catalytic (TC) experiments (i.e., CO2 + H2 reaction). CO was the major CO2R product in all cases, while CH4 appeared as a minor product. Importantly, the CO2R activity changed with the chemical composition, and the activity trend was similar in the EC and TC scenarios. The activity was correlated with the amount of different N-functions, and a correlation was found for the −NOx species. Interestingly, the amount of this species decreased radically during EC CO2R, which was coupled with the performance decrease. The observations were rationalized by the adsorption/desorption properties of the samples, while theoretical insights indicated a similarity between the EC and TC paths