A perioperatív medicina szülészeti aspektusai

Napjainkban a világon a leggyakrabban végzett sebészi beavatkozás a császármetszés. Alapvető feltétel, hogy a műtétet szövődménymentesen lehessen végezni és a gyermekágyasok gyors posztoperatív felépülése biztosítható legyen, hiszen az anya–újszülött kapcsolatot már a műtét napján lehetővé kell tenni. A császármetszések mortalitása az elmúlt évtizedekben lényegesen csökkent, ez jelentős teammunka eredménye, valamint köszönhető a széles körben elterjedt gerincközeli érzéstelenítő eljárásoknak. A perinatológusteam tagja a szülészen és a neonatológuson kívül az aneszteziológus is, aki a páciens perioperatív ellátásáért felel. A szövődmények megelőzésének és korai eredményes kezelésének a feltétele, hogy az aneszteziológus már a terhesség során ismerkedjék meg a várandós nő állapotával, hogy megtervezhesse a perioperatív ellátást. A szerzők ismertetik a nagy kockázatú szülőnők csoportjait, a leggyakoribb anyai halálokokat és a preventív, valamint terápiás lehetőségeket. Orv. Hetil., 2014, 155(29), 1147–1151. | Recently the most frequently applied surgical procedure worldwide has been Cesarean section. It is essential to perform the operation without any complication. In addition, a fast postoperative recovery must be provided, because all mothers must have the chance for being together with their newborn infant even on the first day. The maternal mortality rates of Cesarean section significantly decreased in the last decades due to the planned team work as well as the widely applied regional (spinal and epidural) anesthetic procedures. Apart from the obstetrician and neonatologist the anesthesiologist is the member of the perinatal team, too, who is responsible for the patient’s perioperative care. To prevent complications and have an early successful treatment the anesthesiologist should be informed by the pregnant woman’ s health status in time in order to be able to plan the perioperative management. The high-risk groups of pregnant women, the most common causes of maternal death and possibilities of prevention and treatment are discussed. Orv. Hetil., 2014, 155(29), 1147–1151

A jellemző laboratóriumi eltérések alakulása HELLP (haemolysis, elevated liver enzymes, low platelet count) szindrómával szövődött terhességekben

L

Vaszkuláris endoteliális növekedési faktor (VEGF) egynukleotidos polimorfizmusának meghatározása HELLP szindrómával szövődött terhességekben

L

A metiléntetrahidrofolát-reduktáz (MTHFR) C677T mutáció kimutatása kvantitatív valós idejű PCR módszer alkalmazásával HELLP szindrómás betegek mintáiban

LBL

A hármasiker-terhességek anyai és magzati kórjóslata 122 eset alapján = The maternal and fetal outcome of 122 triplet pregnancies

A hármasiker-szülések jelenlegi gyakorisága a meddőségi kezelések eredményeként a természetes előfordulás 4–5-szöröse. Az anyai szövődmények és a kedvezőtlen perinatalis kimenetel kockázata rendkívül magas. 1998 óta lehetőség van az embriók/magzatok számának redukciójára annak érdekében, hogy a megmaradó embriók/magzatok esélyei javuljanak. A hármasiker-terhességet viselő várandósok megfelelő tájékoztatásához hozzátartozik, hogy pontos felvilágosítást kapjanak a terhesség redukció nélküli továbbviselése esetén várható anyai és magzati kockázatokról. Célkitűzés: A magyar hármasiker-populáció reprezentatívnak tekinthető, nagy esetszámú mintáján keresztül bemutatni a nem redukált hármasiker-terhességekkel kapcsolatos anyai szövődmények kockázatát, a perinatalis mutatókat és a neonatalis szövődmények előfordulási gyakoriságát. Módszer: Tanulmányunkban az I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán 1990. július 1. és 2006. június 30. közötti időszakban befejeződött hármasiker-terhességeket vizsgáltuk. Beválasztási kritérium volt, hogy a 18. terhességi héten elvégzett ultrahangvizsgálat során mindhárom magzat életjelenséget mutatott. Eredmények: 122 hármasiker-terhesség közül 8 esetben (6,6%) középidős vetélés zajlott le a 20–23. héten, 114 eset (93,4%) szüléssel végződött. Anyai haláleset nem volt. Terhesség által kiváltott hipertónia az esetek 16,7%-ában, terhességi cukorbetegség 18,4%-ban fordult elő. A szülés előtt thrombocytopenia 20,2%-ban, anémia 16,7%-ban, cholestasis 9,7%-ban jelentkezett. A tocolysist igénylő, idő előtti méhtevékenység gyakorisága 57,9% volt, idő előtti burokrepedést 32,5%-ban észleltünk. Cerclage-műtét az esetek 15,8%-ában történt, szteroidprofilaxisban a hármasiker-terhesek 69,3%-a részesült. A terhességek hossza átlagosan 32,3 ± 3,2 hét volt. Az igen éretlen (<28. hét) koraszülések aránya 8,8%, az éretlen (<32. hét) koraszülések aránya 42,1% volt. Az élve születettek átlagos 5 perces Apgar-értéke 9,2 ± 0,8, átlagos születési súlya 1664 ± 506 g volt. A magzatok 38,0%-a igen kis (<1500 g) születési súllyal jött világra. A késői magzati halálozás 23,4‰, a perinatalis halálozás 64,3‰, a tisztított perinatalis halálozás 27,4‰ volt, melyek kedvezőtlenebbek, mint szinguláris terhességben. Súlyos fejlődési rendellenesség a magzatok 11,7‰-énél volt észlelhető. Megszületés után az újszülöttek 54,4%-a szorult lélegeztetésre. Intracranialis vérzés az újszülöttek 4,3%-ánál, respiratiós distress szindróma 17,1%-ban, transitoricus tachypnoe 5,2%-ban, szepszis vagy pneumónia 25,5%-ban, újszülöttkori sárgaság 11,4%-ban fordult elő. Következtetések: Az anyai és a magzati kockázatok ismerete igen fontos ahhoz, hogy a hármasiker-terhességgel éppen szembesülő betegek megalapozott döntést hozhassanak a terhesség kihordásáról vagy a redukció lehetőségének igénybevételéről. | Introduction: The wide use of infertility drugs and assisted reproduction has resulted in 4- to 5-fold increase in the incidence of triplet pregnancies, which carry an extremely high risk of maternal complications and adverse perinatal outcome. In Hungary, reduction of multifetal pregnancies is available for all pregnant women with multifetal gestation since 1998. The goal of the procedure is to ensure better outcome for surviving fetuses. Counseling of pregnant patients should include the maternal and fetal risks of triplet gestation without multifetal pregnancy reduction. Aim: To assess the risk of maternal complications, stillbirth, perinatal and neonatal mortality rates, and risk of neonatal morbidity in non-reduced triplets in a large case series, representing the Hungarian triplet population. Methods: The study population consisted of triplets delivered between July 1st, 1990 and June 30th, 2006, at the Ist Department of Obstetrics and Gynecology. All three fetuses had to be alive on the 18th-week ultrasound scan to be eligible. Results: Out of the 122 cases, 8 (6.6%) ended in midtrimester miscarriage, 114 (93.4%) ended in delivery. There were no maternal deaths. The most common antepartum maternal complications were pregnancy-induced hypertension (16.7%), gestational diabetes mellitus (18.4%), thrombocytopenia (20.2%), anemia (16.7%) and intrahepatic cholestasis (9.7%). Preterm labor requiring tocolysis occurred in 57.9%, preterm premature rupture of membranes in 32.5%. Prophylactic cerclage was performed in 15.8% of cases, and 69.3% of patients received steroid prophylaxis. The mean gestational age at delivery was 32.3 ± 3.2 weeks. The rates of very early (<28 weeks) and early (<32 weeks) preterm deliveries were 8.8% and 42.1%, respectively. The mean 5-minute Apgar score was 9.2 ± 0.8, and the mean birth weight at delivery was 1664 ± 506 g. 38.0% of infants were very low birth weight (<1500 g). Stillbirth, crude perinatal mortality and corrected perinatal mortality rates were 23.4‰, 64.3‰ and 27.4‰, respectively. 11.7‰ of infants had some major congenital anomaly. 54.4% of infants required ventilation or oxygen therapy or both. The most common neonatal complication were respiratory distress (17.1%), transitoric tachypnoe (5.2%), sepsis or pneumonia (25.5%), intraventricular hemorrhage (4.3%) and jaundice (11.4%). Conclusions: Both the maternal and neonatal risks should be considered when patients with triplets are counseled before the decision to continue the triplet gestation or to choose multifetal pregnancy reduction is made

Az anyai életkor mint kockázati tényező hármasiker-terhességben = Maternal age as a risk factor in triplet pregnancy

A hármasiker-fogamzás felismerését követően a várandósok számára részletes felvilágosítást kell nyújtani a hármasiker-terhesség kihordásának kockázatairól, a trigemini terhességből származó újszülöttek esélyeiről, amely alapján valóban körültekintő döntést tudnak hozni a terhesség továbbviseléséről, illetve a redukció lehetőségének igénybevételéről. Célkitűzés: A magyar hármasiker-populáció reprezentatívnak tekinthető, nagy esetszámú mintáján az anyai életkor mint kockázati tényező vizsgálata az anyai szövődmények és a perinatalis eredmények elemzésével. Módszer: Retrospektív kohorsz tanulmányunkban az I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán az 1990. július 1. és 2006. június 30. közötti időszakban szüléssel végződött 114 hármasiker-terhességet vizsgáltuk. Eredmények: A vizsgált hármasiker-terhes populációban 15 beteg volt 35 éves vagy annál idősebb (35–39 éves) a szüléskor (13,2%), 99 várandós pedig 35 évnél fiatalabb (20–34 éves) (86,8%). A terhesség alatt jelentkező anyai szövődmények hasonló arányban voltak megfigyelhetők a két vizsgált csoportban, és nem volt szignifikáns különbség a szüléskor betöltött átlagos terhességi kort tekintve (33,0 ± 2,9 és 32,2 ± 3,3 hét), valamint az igen éretlen (6,7% és 9,1%) és éretlen koraszülések (32,9% és 43,4%) arányában, bár mindhárom jellemző a 35 év felettieknél mutatott kedvezőbb értéket. Az élve született újszülöttek átlagos születési súlya magasabb volt a 35 év feletti betegek csoportjában (1796 ± 492 és 1664 ± 506 g, p = 0,064), és az igen-igen kis súlyú (6,8% és 10,7%), valamint az igen kis súlyú újszülöttek aránya (34,1% és 38,6%) is alacsonyabb volt ebben a csoportban. A 35 év feletti várandósok újszülöttjeinek egyperces és ötperces Apgar-értéke szignifikánsan magasabb volt (8,4 ± 0,5 és 8,0 ± 1,0, p = 0,016, valamint 9,5 ± 0,7 és 9,2 ± 0,8, p = 0,006). A perinatalis halálozási mutatók nem jeleztek szignifikáns különbséget a két csoport között, és a puerperalis szövődmények tekintetében sem volt különbség. Sepsis/pneumonia ritkábban fordult elő a 35 év feletti betegek újszülöttjeinek körében (6,9% és 28,6%, p = 0,011), és ebben a csoportban lélegeztetésre is ritkábban volt szükség (31,0% és 58,2%, p = 0,011). A többi újszülöttkori szövődmény közel azonos arányban fordult elő a két csoportban. Következtetések: Bár a terhesség alatt és a gyermekágyas időszakban bizonyos anyai szövődmények kockázata magasabb idősebb életkorban, a kedvezőbb perinatalis eredmények és neonatalis morbiditási adatok alapján az idős anyai életkor hármasiker-terhességben kockázatot csökkentő (protektív) tényező. | Upon the diagnosis of triplet conception, pregnant women should be counseled about the risk of triplet pregnancy and the chances of survival of triplet newborns. This information can help women with triplet gestations to make well-informed decisions whether to continue their pregnancy or to undergo multifetal pregnancy reduction. Aim: To assess the maternal age as a risk factor in a large representative sample of the Hungarian triplet population with evaluation of maternal complications and perinatal results. Methods: In a retrospective cohort study we analyzed 114 triplet pregnancies which ended in delivery from July 1st, 1990 until June 30th, 2006. Results: In the study population there were 15 patients aged 35 years or more at delivery (13.2%) and 99 women were younger than 35 years (86.8%). The rate of maternal complications was similar in the two groups, and there was no significant difference in gestational age at delivery (33.0 ± 2.9 vs. 32.2 ± 3.3 weeks), very early (< 28 weeks) premature deliveries (6.7% vs. 9.1%) and early (< 32 weeks) premature deliveries (32.9% vs. 43.4%), respectively, although all of these variables were more favorable over 35 years of age. The mean birth weight of live born infants (1796 ± 492 vs. 1664 ± 506 g, p = 0.064 g) was higher, the prevalence of very-very-low-birth-weight ( 35-year group were significantly larger (8.4 ± 0.5 vs. 8.0 ± 1.0, p = 0.016 and 9.5 ± 0.7 vs. 9.2 ± 0.8, p = 0.006, respectively). There was no difference in perinatal results or puerperal complications between the groups. The incidence of sepsis/pneumonia and need for ventilation/oxygen therapy was lower among the infants of the patients over 35 years (6.9% vs. 28.6%, p = 0,011 and 31.0% vs. 58.2%, p = 0,011, respectively). The rate of other neonatal complications was similar in the two groups. Conclusions: Although the incidence of some maternal complications during pregnancy and in the puerperal period is higher at older age, the favorable perinatal results and neonatal morbidity rates make older maternal age a risk reducing (protective) factor in triplet pregnancies