Retention Behaviour of MNOS Memory Devices with Embedded Si or Ge Nanocrystals – Computer Simulation

The charge retention behaviour of MNOS structures with embedded Si or Ge nanocrystals are studied by computer simulation. It is obtained that the oxide thickness and the location of nanocrystlas affect the retention behaviour very strongly. The retention time changes from a few ms to several years. When you are citing the document, use the following link http://essuir.sumdu.edu.ua/handle/123456789/3538

Köznevelés és demokratikus értékpolitika. Emancipáció és igazságosság a második világháború utáni oktatáspolitikában

Tartalmi értelemben demokrácia nem felülről lefelé épül, hanem alulról felfelé – más lehetőség nincs. Ennek alapja pedig csakis a különböző természet- és társadalomtudományok által felhalmozott tudás újraelosztása, röviden a közoktatás fejlesztése lehet. Egy politikai szubjektummá tett hétköznapi ember ugyanis csak akkor képes érdemleges válaszokat megfogalmazni összetett társadalmi, politikai kérdésekre, ha a közoktatás révén a kezébe adjuk ennek lehetőségét. Jóllehet közhely, hogy a modern társadalom elképzelhetetlen iskola nélkül, de vegyük észre, hogy az iskolarendszer minősége az egyik nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy demokrácia létezhessen

A betegség varázstalanítása és a varázshegy érzéki betegségei. Dr. Levendel László gondolkodásának lélektani, biopolitikai és művészeti vonatkozásai

Dr. Levendel László (1920–1944) orvost, pulmonológus, alkohológus szakembert napjainkban elsősorban képzőművészeti gyűjteménye kapcsán szoktuk emlegetni; jóllehet a kollekció rendkívül értékes, de csak egyik szelete munkásságának. A tanulmány célja az, hogy a művészeti gyűjteményből kiindulva megpróbálja rekonstruálni Levendel sokoldalú munkásságát, mely a szaktudományos publikációkon túl kiterjed a pszichológia, a művészetelmélet, a biopolitika területeire is. Vajon milyen viszonyban állnak egymással ezek a területek? A tanulmány abból indul ki, hogy e sokszínű érdeklődés nem önmagában állt, Levendel nem magányos, elefántcsonttoronyba zárkózó tudós, hanem az 1960 és 1980-as évek budapesti értelmiségi hálózatának fontos része volt; ennek kvalitatív elemzésére ad lehetőséget a Mérei Ferenc által bevezetett szociometria. Ennek a sajátosan kelet-európai értelmiségi felfogásnak része volt az a törekvés, melynek nevében az egy-egy területen mozgó, dolgozó szakértők „elkalandoznak” más területekre is. Levendel esetében ez nem elsősorban a művészeti gyűjtemény tudatos kiépítése volt (hisz a műveket művészbetegeitől kapta), hanem komplex látásmódja épp a szalonokban összegyűlő értelmiségi hálózat összetételéből, minőségéből fakadt. A szalonok ugyanis – szemben az állambiztonság feltételezésével – nem elsősorban politikai jellegűek voltak; megfordult bennük zeneszerző, költő, író, festőművész, zenész, szobrász, pszichológus stb., így a társasági téma interdiszciplináris volt, vagyis sokféle érzékenységet magában foglalt. Úgy vélem, Levendel László tanulmányain érződik ez a fajta interdiszciplinaritás, amennyiben elkötelezett baloldaliként szakorvosi tudását kiterjesztette a biopolitika, ahogy a korszakban hívták, a népegészségügy területére, ám a művészet világához való kapcsolódása révén fontosnak tartotta a betegség nem-racionális, érzéki jellegének vizsgálatát is. Úgy vélem, Levendel betegségontológiája kettős természetű: egyik oldalt magában foglalja a gyógyítás 19. századi, aufklärista küldetését, amennyiben az orvostudomány mint fejlődéselvű pozitív diszciplína az egyén gyógyításán keresztül jobbá teszi a társadalom életét, javítja egészségügyi színvonalát. A másik oldalt azonban Levendel tisztában van azzal is, hogy a betegség sosem válhat tisztán racionális jelenséggé, hiszen a súlyos rendellenességtől való félelem része a beteg lelki világának, fenomenológiai tapasztalatának. Ezt nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő feltételként fogta fel – nem véletlen, hogy Levendel László ún. holisztikus gyógyítási szemléletével gyakran hozzák kapcsolatba Thomas Mann A varázshegy című regényét. A tanulmány a Levendel-életmű eszmetörténeti keresztmetszetének lehetséges értelmezési pontjaira igyekszik rámutatni

Új iskola – új társadalom. Mérei Ferenc és a demokratikus iskola kísérlete Magyarországon, 1945–1948

Az első világháborút követő években, az általános és titkos választójog bevezetésével, azzal, hogy egy bizonyos életkori cenzus felett mindenkit választóvá, azaz politikai szubjektummá tettek, megérlelődött a gondolat, hogy a tudás újraelosztásának intézménye, az iskola is re-formra szorul. Ha minden hibája ellenére a képviseleti demokráciát tekintjük a politikai aka-ratképzés legitim formájának, úgy nehéz lenne azzal az arisztokratikusnak tűnő érvvel hitelte-leníteni a választójog kiterjesztését, hogy a mégoly fontos közügyek illetéktelen „tudatlanok” kezébe kerülnek