Magyarországon végzett infrarenalis aortaaneurysma-műtétek eredményei az Érsebészeti Regiszter adatai alapján (2010–2014)

Absztrakt Bevezetés: A Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság az Érsebészeti Regiszter létrehozása után elhatározta, hogy az egyes beavatkozások eredményeiről rendszeresen beszámol. Célkitűzés: A szerzők 5 év alatt végzett infrarenalis aortaaneurysma-műtétek eredményeinek bemutatását tűzték ki célul. Módszer: A prospektíven rögzített multicentrikus adatokat retrospektíve dolgozták fel. Az Érsebészeti Regiszter 2010. január 1. és 2014. december 31. közötti adatainak statisztikai elemzéséhez Fischer-féle egzakt próbát és esélyhányadost használtak. Eredmények: Az 1435 beavatkozás 16,72%-ára aneurysmaruptura miatt került sor. A műtétek 78,4%-át 5 nagy betegforgalmú intézet végezte. A rupturált aortaaneurysma csoportba tartozó betegek életkora 71,77±9,82 (átlag±SD) év, a perioperatív mortalitás 33,75%, a nem rupturált aortaaneurysma csoport átlagéletkora 69,50±8,46 év, a perioperatív mortalitás 3,51% volt. Endovascularis beavatkozásoknál mindkét csoportban szignifikánsan kisebb volt a halálozás (rupturált: p<0,05, OR = 0,11; nem rupturált: p<0,05, OR = 0,26), illetve az ápolási időszak (rupturált: p<0,05, OR = 4,55; nem rupturált: p<0,001, OR = 4,27) a nyitott műtétekhez képest. Nagy betegforgalmú intézetekben mindkét csoportban szignifikánsan kisebb volt a halálozás (rupturált: p<0,0001, OR = 0,32; nem rupturált: p<0,0001, OR = 0,23) és az ápolási időszak (rupturált: p<0,05, OR = 3,16; nem rupturált: p<0,001, OR = 3,84) a kis betegforgalmú intézetekhez képest. Következtetések: Stentgraft-implantáció és nagy betegforgalmú intézetek esetében szignifikánsan alacsonyabb a perioperatív mortalitás és a posztoperatív ápolási napok száma. Orv. Hetil., 2015, 156(49), 1991–2002

Infrarenalis aortaaneurysma-műtétek országos eredményeinek elemzése a Nemzeti Érsebészeti Regiszter alapján (2010–2019) = Analysis of data from the National Vascular Registry on infrarenal aortic aneurysms (2010–2019)

Összefoglaló. Bevezetés: Az elmúlt évtizedekben számos országban jelentős mértékben változott a hasi aortaaneurysmák sebészi kezelése az eredményesebb ellátás céljából: endovascularis beavatkozások terjedése, nagy betegforgalmú aortacentrumok kialakítása. Célkitűzés: A Magyarországon, infrarenalis aortaaneurysmák miatt végzett beavatkozások rövid távú eredményeinek elemzése elsősorban műtéti technika (endovascularis vs. nyitott aortareconstructio), intézeti betegforgalom (kis vs. nagy betegforgalmú intézet) és időszak (2010-2014 vs. 2015-2019) alapján. Módszer: A Nemzeti Érsebészeti Regiszterben 2010. 01. 01. és 2019. 12. 31. között prospektíven rögzített multicentrikus adatok retrospektív feldolgozása. Eredmények: A regiszterben 3206 infrarenalis aortaaneurysma-műtétet rögzítettek. A második öt évben jelentősen nőtt az endovascularis aortareconstructio aránya a nyitotthoz képest (p<0,0001), illetve a nagy betegforgalmú intézetek szignifikánsan több rupturált aortaaneurysmát láttak el, mint a kis betegforgalmú intézetek (p<0,0001) az első öt évhez viszonyítva. A perioperatív mortalitás rupturált aortaaneurysma miatt a nagy betegforgalmú intézetekben végzett nyitott aortareconstructio esetén szignifikánsan alacsonyabb volt a kis betegforgalmú intézetekkel szemben az első öt évben (p = 0,0011), illetve a nagy betegforgalmú intézetekben végzett endovascularis aortareconstructio esetén szignifikánsan alacsonyabb volt a nyitottal szemben a második öt évben (p = 0,029). A nem rupturált aortaaneurysma-műtétek perioperatív mortalitása a nagy betegforgalmú intézetekben végzett nyitott aortareconstructio esetén szignifikánsan alacsonyabb volt a kis betegforgalmú intézetekhez képest az első és a második öt évben is (p = 0,0007; p = 0,004). Mind a nagy, mind a kis betegforgalmú intézetekben végzett endovascularis aortareconstructio esetén szignifikánsan alacsonyabb volt a perioperatív mortalitás a második öt évben (p<0,0001; p<0,0001). A rupturált és a nem rupturált aortaaneurysmák perioperatív mortalitásának független rizikófaktora az intézetek betegforgalma (p = 0,006; p = 0,004), a betegek életkora (p<0,0001; p = 0,001), a preoperatív renalis megbetegedés (p = 0,007; p = 0,007), a transzfúzióigény (p<0,0001; p<0,0001), illetve nem rupturált aortaaneurysmák esetében a műtéti technika (p<0,0001) is. Következtetés: Endovascularis aortareconstructio és nagy betegforgalmú intézetek esetében szignifikánsan alacsonyabb perioperatív mortalitás érhető el. Orv Hetil. 2021; 162(31): 1233-1243.The organisation of aortic disease care has changed significantly in many countries over the last decade: centralized, high-volume centers were established.To analyse the perioperative mortality and the number of the infrarenal aortic aneurysm repairs according to the type of procedure (endovascular vs. open), patient volume (low vs. high) and time period (2010-2014 vs. 2015-2019).The multicentric data registered prospectively in the Hungarian National Vascular Registry between 01. 01. 2010 and 31. 12. 2019 were analysed retrospectively.3206 infrarenal aortic aneurysms were recorded. The endovascular-open repair rate was significantly higher (p<0.0001) and the high-volume institutes managed significantly more ruptured aneurysms (p<0.0001) in the second period. The perioperative mortality of the open repair of ruptured aneurysms was significantly lower in the high-volume institutes than in the low-volume ones in the first period (p = 0.0011), and the mortality of endovascular repair was significantly lower compared with open repair in the high-volume institutes in the second period (p = 0.029). The perioperative mortality of the open repair of non-ruptured aneurysm was significantly lower in the high-volume institutes in both periods (p = 0.0007; p = 0.004). Furthermore, the mortality of endovascular repair was significantly lower compared with open repair both in the high- and the low-volume institutes in the second period (p<0.0001; p<0.0001). Patient volume (p = 0.006; p = 0.004), age (p<0.0001; p = 0.001), preoperative renal insufficiency (p = 0.007; p = 0.007) and the need of blood transfusion (p<0.0001; p<0.0001) were independent risk factors of the perioperative mortality of ruptured and non-ruptured aneurysms. Type of the procedure was also an independent risk factor in the case of non-ruptured aneurysms (p<0.0001).Endovascular repair and aortic surgery in the high-volume institutes result in significantly lower perioperative mortality. Orv Hetil. 2021; 162(31): 1233-1243

Cardiac effects of acute exhaustive exercise in a rat model

AbstractBackgroundThe role of physical exercise in the prevention and treatment of cardiovascular diseases has been well described, however, elevations in cardionecrotic biomarkers after prolonged exercise (i.e. ultramarathon running) were observed. We aimed at understanding the biochemical, molecular biological, structural and functional alterations in the heart after exhaustive exercise in a rat model.MethodsRats of the exercise group were forced to swim for 3h with 5% body weight (workload) attached to the tail, control rats were taken into the water for 5min. After a 2-hour recovery period we performed left ventricular (LV) pressure-volume analysis to investigate LV function and mechanoenergetics. Additionally, blood and myocardium samples were harvested for biochemical and histological examinations. Gene expression changes were detected by qRT-PCR.ResultsWhen compared to controls, elevated plasma levels of cardiac troponin T and creatine kinase were detected after exhaustive exercise. Histological analysis showed sporadic fragmentation of myocardial structure and leukocyte infiltration in the exercised group. We observed increased end-systolic volume, decreased ejection fraction, impaired contractility (preload recruitable stroke work) and mechanoenergetics (ventriculoarterial coupling, mechanical efficiency) of LV after exercise. Myocardial expression of major antioxidant enzymes was increased along with increased myocardial nitro-oxidative stress. Bax/Bcl-2 ratio and TUNEL staining showed enhanced apoptotic signaling. Exhaustive exercise also resulted in the dysregulation of the matrix metalloproteinase system.ConclusionsExcessive physical activity has an adverse effect on the heart. The observed functional impairment is associated with increased nitro-oxidative stress, enhanced apoptotic signaling and dysregulation of the matrix metalloproteinase system after exhaustive exercise

The soluble guanylate cyclase activator cinaciguat prevents cardiac dysfunction in a rat model of type-1 diabetes mellitus

BACKGROUND: Diabetes mellitus (DM) leads to the development of diabetic cardiomyopathy, which is associated with altered nitric oxide (NO)-soluble guanylate cyclase (sGC)-cyclic guanosine monophosphate (cGMP) signalling. Cardioprotective effects of elevated intracellular cGMP-levels have been described in different heart diseases. In the current study we aimed at investigating the effects of pharmacological activation of sGC in diabetic cardiomyopathy. METHODS: Type-1 DM was induced in rats by streptozotocin. Animals were treated either with the sGC activator cinaciguat (10 mg/kg/day) or with placebo orally for 8 weeks. Left ventricular (LV) pressure-volume (P-V) analysis was used to assess cardiac performance. Additionally, gene expression (qRT-PCR) and protein expression analysis (western blot) were performed. Cardiac structure, markers of fibrotic remodelling and DNA damage were examined by histology, immunohistochemistry and TUNEL assay, respectively. RESULTS: DM was associated with deteriorated cGMP signalling in the myocardium (elevated phosphodiesterase-5 expression, lower cGMP-level and impaired PKG activity). Cardiomyocyte hypertrophy, fibrotic remodelling and DNA fragmentation were present in DM that was associated with impaired LV contractility (preload recruitable stroke work (PRSW): 49.5 +/- 3.3 vs. 83.0 +/- 5.5 mmHg, P < 0.05) and diastolic function (time constant of LV pressure decay (Tau): 17.3 +/- 0.8 vs. 10.3 +/- 0.3 ms, P < 0.05). Cinaciguat treatment effectively prevented DM related molecular, histological alterations and significantly improved systolic (PRSW: 66.8 +/- 3.6 mmHg) and diastolic (Tau: 14.9 +/- 0.6 ms) function. CONCLUSIONS: Cinaciguat prevented structural, molecular alterations and improved cardiac performance of the diabetic heart. Pharmacological activation of sGC might represent a new therapy approach for diabetic cardiomyopathy

Az Érsebészeti Regiszter 2013-as adatainak elemzése

Introduction: Nationwide medical databases started to record observations in the 90s. A Hungarian vascular registry was set up in 2002, which processes data of carotid, aneurysm and lower extremity arterial operations. The Hungarian Society for Angiology and Vascular Surgery decided to analyse the data each year. In this article we show the results of the registered carotid, aneurysmal and lower limb operations which were carried out in 2013. Results: Altogether 3916 vascular surgical cases have been registered: 25.36% of cases were related to carotid arteries, 10.11% to aneurysms and 64.53% to lower limb operations. The surgical procedures were acute in 23.9% and they were performed electively in 76.10%. Stent graft implantation was performed in 31.47% of the abdominal aortic aneurysm cases and 68.53% was operated by open surgery. The average maximum diameter of aneurysms was 62.45 +/- 12.05 mm. The mortality in aortic aneurysm surgery was 7.57% and 2.06% related to lower extremity surgeries. Carotid surgery has a combined mortality and stroke rate of 2.62%. Conclusions: Registers have been proved to be useful in countries where they are used regularly for decision making. Our best common interest is to maintain a well-established national database

Percutan endovascularis aortarekonstrukcióval szerzett kezdeti tapasztalataink

Bevezetés: A bőrön keresztüli punkcióból végzett aortarekonstrukció újabb mérföldkő az aortasebészetben. Ebben a vascularis záróeszközök evolúciója kulcsszerepet játszott. Ezek segítségével a nagyobb átmérőjű, endovascularis műszerek után keletkező, artérián ejtett nyílások sebészi feltárás nélkül zárhatóvá váltak. Célkitűzés: Célunk volt, hogy megvizsgáljuk a percutan endovascularis aortarekonstrukciók technikai sikerességét, és elemezzük a technika alkalmazásával szerzett kezdeti tapasztalatainkat. Módszer: Prospektív vizsgálatunkban a 2020. október 15. és 2021. március 31. közötti időszakban endovascularis aortarekonstrukción átesett betegeket vizsgáltuk. Az arteria femoralis communison keresztüli percutan rekonstruk cióra alkalmasnak ítélt betegeket vontuk be kutatásunkba. A technikai sikerességet, az ellátással kapcsolatos kórházi szövődményeket és a beavatkozás eredményességét befolyásoló rizikófaktorokat vizsgáltuk. Eredmények: Az adott időszakban 43 betegnél történt endovascularis aortaműtét, 38 beteget tartottunk percutan beavatkozásra alkalmasnak. Döntően infrarenalis aortaaneurysma (n = 26, 68,4%) miatt történt beavatkozás. Az ultrahangvezérelten szúrt punkciós nyílások zárására öltésmediált záróeszközt használtunk, oldalanként 2 (1–4) (medián, minimum–maximum) darabot. Technikailag sikeres percutan rekonstrukciót 37 (97,4%) esetben végeztünk. Az átlagos kórházi tartózkodás a rekonstrukciót követően 4,9 ± 1,7 (SD) nap volt. Összesen 3 (7,9%) esetben tapasz taltunk a behatolással kapcsolatos szövődményt, ebből 1 esetben femoralis feltárást végeztünk. A rizikófaktorokat tekintve a 18 Fr feletti eszközméret (1,26, 0,09–17,75, 0,862) és a testtömegindex (1,17, 0,923–1,5, 0,19) fokozta a behatolással kapcsolatos komplikáció lehetőségét, de egyik összefüggés sem volt szignifikáns (OR, 95% CI, pérték). Ellenben a 30 kg/m2 testtömegindex feletti betegek között (n = 12) e szövődmény aránya szignifikánsan nagyobb volt, mint a kisebb testtömegindexű betegek körében (p = 0,008). Következtetés: A percutan végzett endovascularis aortarekonstrukció ígéretes módszer, kezdeti tapasztalataink alapján biztonságos és nagy technikai sikerrel alkalmazható az erre alkalmasnak ítélt betegeknél az arteria femoralis communison keresztül