Mentalising deficits in schizophrenia

10

Elmeolvasás a cselekvésben: A spontán viselkedésekben kifejeződő vélekedésolvasás funkcióiról = Spontaneous behaviors in implicit false belief measures: a social functional perspective

Elmeolvasó készségünk teszi lehetővé, hogy mások mentális állapotait — észleleteit, szándékait, vélekedéseit — leképezzük, és saját hasonló állapotainktól megkülönböztessük. Ezt a teljesítményt közel negyven éve sajátosan emberi készségnek tételezzük. Az utóbbi évtizedben egyre több bizonyíték szól amellett, hogy a vélekedésolvasás készségének létezik egy implicit formája, melyen automatikus kognitív működéseket értünk. Ugyanakkor kétséges, hogy az automatikus folyamatok során valóban mentális állapotokat reprezentálunk-e. Az implicit működések jelenleg főként viselkedéses mérésen keresztül ragadhatóak meg. Egyes viselkedéses változók pedig nemcsak a vélekedésolvasás lehetséges kifejeződéseként, hanem egyúttal a készség birtoklásának fontos bizonyítékaként is értelmezhetőek. Ugyanakkor eddig kevés figyelem irányult ezen viselkedések lehetséges funkcióinak feltárására. Jelen tanulmányunkban azt a célt tűztük ki, hogy funkcionális értelmezési lehetőségeket kínáljunk az implicit elmeolvasó paradigmákban megjelenő két spontán viselkedésre: a viselkedésjósló szemmozgásra és a közbeavatkozó-korrigáló viselkedésre. Alkalmazott módszerünk a szelektív irodalomelemzés, melynek során az implicit vélekedésolvasás erős bizonyítékait vizsgáljuk meg közelebbről. Eredményeink szerint a viselkedésjósló szemmozgások a szelf és a másik perspektívájának és szándékának az egyesítését, míg a korrigáló-közbeavatkozó viselkedés a saját és a másik reprezentációinak a különválasztását erősítik. Megbeszélésünkben kitérünk a spontán viselkedések szerepére az elmeolvasás atipikus működése terén. | Our mindreading capacity makes us able to infer others’ mental states, such as others’ perspectives, intentions and beliefs. This special ability to infer false beliefs has been assumed to be a unique human ability for almost 40 years now. In the past decade, a growing number of evidence supported the idea that an implicit form of mindreading might also exist, where the implicit form means automatic cognitive processes. We measure implicit processes mainly through behavioral measurement. Certain behavioral variables are not only the manifestations of the mindreading ability but the strong evidence of it. However, little attention has been paid to the possible functions of these behaviors. In the present review we aim to offer a possible functional interpretation of two spontaneous behavioral variables of implicit mindreading: the behavior predicting eye gaze and the intervening-preventive behavior. Our method applied is a selective review of the strong evidence of implicit belief reading. We suggest that behavior predicting eye movements support self-other integration, while intervening-preventive behaviors support self-other distinction on the level of perspectives. We discuss the role of these spontaneous behaviors also in the case of atypical mindreading

Elmeolvasás a cselekvésben: A spontán viselkedésekben kifejeződő vélekedésolvasás funkcióiról = Spontaneous behaviors in implicit false belief measures: a social functional perspective

Elmeolvasó készségünk teszi lehetővé, hogy mások mentális állapotait — észleleteit, szándékait, vélekedéseit — leképezzük, és saját hasonló állapotainktól megkülönböztessük. Ezt a teljesítményt közel negyven éve sajátosan emberi készségnek tételezzük. Az utóbbi évtizedben egyre több bizonyíték szól amellett, hogy a vélekedésolvasás készségének létezik egy implicit formája, melyen automatikus kognitív működéseket értünk. Ugyanakkor kétséges, hogy az automatikus folyamatok során valóban mentális állapotokat reprezentálunk-e. Az implicit működések jelenleg főként viselkedéses mérésen keresztül ragadhatóak meg. Egyes viselkedéses változók pedig nemcsak a vélekedésolvasás lehetséges kifejeződéseként, hanem egyúttal a készség birtoklásának fontos bizonyítékaként is értelmezhetőek. Ugyanakkor eddig kevés figyelem irányult ezen viselkedések lehetséges funkcióinak feltárására. Jelen tanulmányunkban azt a célt tűztük ki, hogy funkcionális értelmezési lehetőségeket kínáljunk az implicit elmeolvasó paradigmákban megjelenő két spontán viselkedésre: a viselkedésjósló szemmozgásra és a közbeavatkozó-korrigáló viselkedésre. Alkalmazott módszerünk a szelektív irodalomelemzés, melynek során az implicit vélekedésolvasás erős bizonyítékait vizsgáljuk meg közelebbről. Eredményeink szerint a viselkedésjósló szemmozgások a szelf és a másik perspektívájának és szándékának az egyesítését, míg a korrigáló-közbeavatkozó viselkedés a saját és a másik reprezentációinak a különválasztását erősítik. Megbeszélésünkben kitérünk a spontán viselkedések szerepére az elmeolvasás atipikus működése terén. | Our mindreading capacity makes us able to infer others’ mental states, such as others’ perspectives, intentions and beliefs. This special ability to infer false beliefs has been assumed to be a unique human ability for almost 40 years now. In the past decade, a growing number of evidence supported the idea that an implicit form of mindreading might also exist, where the implicit form means automatic cognitive processes. We measure implicit processes mainly through behavioral measurement. Certain behavioral variables are not only the manifestations of the mindreading ability but the strong evidence of it. However, little attention has been paid to the possible functions of these behaviors. In the present review we aim to offer a possible functional interpretation of two spontaneous behavioral variables of implicit mindreading: the behavior predicting eye gaze and the intervening-preventive behavior. Our method applied is a selective review of the strong evidence of implicit belief reading. We suggest that behavior predicting eye movements support self-other integration, while intervening-preventive behaviors support self-other distinction on the level of perspectives. We discuss the role of these spontaneous behaviors also in the case of atypical mindreading

How can a corpus analysis tool help describe mentalizing skills in the speech of individuals with schizophrenia?

Individuals with schizophrenia reportedly exhibit severe speech and mentalizing difficulties. The study of schizophrenic speech is a multifaceted research field, including a functional linguistic approach. In order to understand the nature of patients’ linguistic dysfunction, the primary task is to identify the occurrence of linguistic disturbances during mentalizing processes. The study being part of an interdisciplinary research is based on guided interviews related to Hemingway’s short story entitled The End of Something, and it primarily focuses on identifying and classifying mental state language reflecting mentalizing processes. The present corpus includes 20 guided patient interviews which were digitally recorded and transcribed. The qualitative analysis targeting the description and classification of recurring mental state language patterns related to mentalizing skills was performed with the help of the Sketch Engine corpus analysis tool. The program assisted in the identification and classification of collocations associated with the interviewees’ mental processes. The results suggest that the language use of individuals with schizophrenia reflects mild microlinguistic impairments but more severe dysfunctions at the macrolinguistic level. Hopefully, the findings can offer some possible indications for psychotherapists on how to detect and interpret characteristic linguistic impairments and improve mentalizing capacities in this patient group

Community-Based Psychosocial Treatment Has an Impact on Social Processing and Functional Outcome in Schizophrenia

Schizophrenic patients have serious impairments in social cognition, which often persists after significant reduction in clinical symptoms. Community-based psychosocial treatments aim to recover social functioning for mentally ill individuals. Our aim was to examine prospective changes in social cognition and functional outcomes in two groups of schizophrenic patients involved in two forms of community-based psychosocial treatments namely case management (CM) and community-based club (CC) compared to a matched, treatment as usual (TAU) group of patients. We hypothesized that CC and CM groups would exhibit better functional and social cognitive outcomes after a 6-month long psychosocial treatment period. Seventy-five patients participated either in CC, CM or TAU. Both CC and CM took part in community-based psychosocial treatment programs including trainings, such as communication and assertiveness trainings. In addition, CC provided group therapeutic treatments and a continuously available day care where patients had the possibility to participate in various social interactions. All participants were in remission, and on maintenance antipsychotic treatment. Participants were assessed on all study variables at two time points: baseline and after 6 months with a battery of questionnaires that examined affective face perception, affective prosody perception, pragmatic language comprehension and ToM. Our results showed that functional outcomes improved significantly in the CC as well as in the CM groups, in contrast to the TAU group. While analyzing summary scores of social cognition, it was found that only the CC group increased its performance in social cognition. In addition, a significant between-group difference in social cognitive function was found after 6 months between the three groups, with the CC group performing best. When investigating associations between changes in social cognition and changes in functional outcomes during a 6-month long treatment period, we found significant correlations between the two variables both in the CC and in the CM groups. Based on our results, we suggest that a rich interpersonal network and social support have highly beneficial effects on social cognition and we would like to emphasize the necessity of offering community-based psychosocial treatments beside antipsychotic medications as early as possible as a crucial part of the complex therapy of schizophrenia

Capgras-féle tünettel összefüggő szülőgyilkosságok. Két eset bemutatása =Capgras symptom associated parricides. 2 case reports

Absztrakt: A Capgras-féle téveszme lényege, hogy a beteg elképzelése szerint a páciens életében fontos valamely személy nem ’valódi’, hanem ’hasonmás’, ’helyettesítő’, amely csere a páciens számára a legtöbbször veszélyeket rejt. Ismertek közlések, amelyek a Capgras-féle tünet esetében a violens magatartás gyakoribb megjelenésére vonatkoznak. Dolgozatunkban két férfi esetét ismertetjük: paranoid szkizofréniában szenvedő betegek követtek el szülőgyilkosságot, amely cselekmények hátterében a Capgras-féle tünet volt azonosítható. Fontos rámutatni, hogy az általunk megfigyelt esetekben a kezeléssel kapcsolatos együttműködési nehézségek (nonadherencia) jelentős szerepet játszottak az erőszakos magatartás, szülőgyilkosság megjelenésében. Orv Hetil. 2019; 160(42): 1673–1676. | Abstract: Capgras symptom is characterized by the delusional belief that a person significant to the patient has been replaced by a ‘double’ or ‘impostor’. Capgras symptom was discussed to be associated with violent behavior. We report here the cases of two male patients with schizophrenia paranoid type, where parricide was connected to Capgras delusion. It is important to emphasize that in our observed cases, non-adherence played an essential role in the development of violent behavior, parricide. Orv Hetil. 2019; 160(42): 1673–1676

The iQ200 Microscopic Analyzer is valuable tool for evaluation of urinary sediment at transplanted patients

L