A liget, a sétány, a csarnok és a kert. A teóriastílusok iskolái és a periodicitás-hipotézis

A tanulmány a teoretizálás stílusaival foglalkozik, annak ókori előzményeivel, az ún. négy filozófiai iskolával (platonikus, arisztoteliánus, sztoikus, epikureus iskola), valamint azzal a teóriával, amely a nekik megfelelő filozófiai alapstílusokat ciklikusan visszatérőknek tekinti

Tanúhegyek és szakadékok. Pár magaslat Kanttól Heideggerig

A tanulmány az ún. lelkiismereti ítélkezés filozófiai példáival foglalkozik (Kant, Kierkegaard, Nietzsche, Lukács és Heidegger vonatkozó elgondolásain keresztül) - kritikai szempontból

Stílus-e még "maga az ember"? : a stílus-identifikálás kísérlete és az ECO-elv - problématörténeti vázlat

Több mint két és fél évszázaddal ezelőtt (1753) született Buffon tézise: „A stílus maga az ember.” Az is megvan már több mint fél évszázada (1964), hogy Deleuze kijelentette: „A stílus nem az ember maga, a stílus önmaga lényege.” Ezek a tételek egy különös út elejét és végét jelképezik. Ezen az úton két fogalom találkozott időről időre: a „stílusról” és az „önmagáról” szóló elképzelés. Írásom előbb bemutatja a „stílus–önmaga”-viszony útjának fő állomásait. Úgy vélem, a modernitástól a posztmodern korig tartó időben négy változat, négy találkozási pont fedezhető fel ezen az úton (monomorf, kriptomorf, pszeudomorf, heteromof változat). Írásom második részében a mellett érvelek, hogy a jelenben, amelyet több filozófus „transzmodern” kornak hív, Buffon tézise újraértelmezhető. Van hát egy új változat, amit polimorf relációnak hívok, és ez lehet az ötödik találkozási pont a „stílus” és az „önmaga” közt. More than two and half hundred years ago (1753) Buffon said: „The style is the man himself”. („Le style, c’est l’homme même”.) It was also more than half a century ago (1964) that Deleuze said: „The style is not the man himself, the style is the essence itself”. („Le style n’est pas l’homme, le style, c’est l’essence elle-même.”) These claims symbolize the beginning and end of a peculiar trajectory, a path on which two concepts, the concept of „style” and the concept of „self” met one another time after time. In my paper, I intend to first present the main stages on the path of this exciting relation between „style” & „self”. I claim that in the period between the start of the modern age and the postmodern era four meeting points, four versions (monomorph, cryptomorph, heteromoph, and pseudomorph version) of this relationship can be identified. In the second part of my essay, I argue that in our age (called by many philosophers „the transmodern age”) Buffon’s thesis can be once again reinterpreted, which  implies that there is a new version that I call polymorph relation, and this version would be the fifth meeting point between „style” & „self”