“THAT VERY FUNNY ARTICLE,” POLLYPERRUQUE, AND THE 100TH ANNIVERSARY OF DUCHAMP’S FOUNTAIN

Within half a century, the status of Duchamp’s readymades changed from iconoclastic object to iconic sculpture. This contribution focusses on two of Duchamp’s readymades, one from 1915 and thus dated at the very beginning of Duchamp’s occupation with this subject matter, while the other is dated 1967, the very last object to enter this particular category within Duchamp’s oeuvre. André Breton remarked that “future generations can do no less than make a systematic effort to go back the stream of Duchamp’s thought and carefully describe its meanderings in search of the hidden treasure which was his mind.” It is with these suggestions in mind that, after the examination of an heretofore unknown readymade from the 1910’s and his collage Pollyperruque from the year before he passed away, final observations will examine the 100th anniversary of Duchamp’s Fountain to reassess the readymade’s potential as an analog object and social media phenomenon in the digital realm

Umweg statt Abkürzung: Über das Prinzip funktionaler Serendipität für die Lehranstalten der Zukunft

Die Universität ist auch ein Ort, an dem die Studierenden in eine neue Lebensphase eintreten und wertvolle Erkenntnisse und Erfahrungen gewinnen können, die sie gar nicht gesucht haben. In seinem Beitrag empfiehlt der Autor daher – gerade angesichts der engeren Taktung und zunehmenden Verschulung – auch Umwege zu machen und nicht immer den kürzesten Weg einzuschlagen. Es muss möglich sein, sich auf die Suche machen zu können, um etwas zu finden, nach dem man gar nicht gesucht hat. (DIPF/Orig.

Privatizáció Kelet-Közép Európában – Hogyan tovább?

A volt szocialista országok gazdasági rendszerváltásának közös eleme a privatizáció. Az hogy milyen modellt választ egy kormány, meghatározza a gazdaság kapitalizálódásának mértékét. Természetesen nem tekinthetünk el a politikai akaratok formáló szerepétől sem. A privatizáció is mindenekelőtt politikai döntés: mit kezd az adott kormány a rendelkezésére álló állami vagyonnal. Az első szabad kormányok privatizációs politikája priorizálja a stabilizációs és liberalizációs alapelveket valamint a magántulajdon primátusát. A magántulajdon, mint a piacgazdaság egyik alappillére mellett több tényező is alakította a privatizációs politikákat, mint a visszarendeződés megakadályozása, költségvetési és pénzügyi stabilitás, a hatalom újraelosztása, a külföldi tőke és befektetők bevonzása. A privatizáció első nagy hullámát követően a 2000-es évekre lelassul a privatizáció üteme Európa peremvidékein. A 2008-as világgazdasági válság pedig még jobban visszaveti az amúgy is alacsony privatizációs aktivitást. Előadásomban és írásomban a komparatisztika eszközével vizsgálom meg a 2007- 2011 közötti privatizációs trendeket Kelet- Közép Európa országaiban, különös figyelmet szentelve a lengyel privatizációs programnak. Ahhoz, hogy megértsük a régióban lezajló folyamatok, a privatizációt tágabb kontextusba kell helyezni, megvizsgálva a válság időszakában a piacok összességében miként reagálnak, milyen stratégiák uralják a politikát. Ezt követően Európa kerül a vizsgálódás középpontjába, ezt szűkítve Kelet- Közép Európa, végül pedig Lengyelország. Lengyelország ellentétben a válságra adott mainstream reakciókkal aktív magánosításba kezdett, egyik vezető piaci szereplőjévé lépve, mint a privatizáció nagysága és bevétele tekintetében. Az írás körül kívánja járni, milyen célok mozgatják a lengyel privatizációs politikát, milyen eredményeket értek el és a privatizációs kedv visszaesése ellenére folytatódik-e az állam kivonulása a gazdaságból