Az adalimumab biológiai terápia hatékonysága és biztonságossága = The effectivity and safety of the biological therapy with adalimumab

Az adalimumab humán, rekombináns monoklonális antitest, amely hatékony terápiás lehetőséget biztosít rheumatoid arthritisben, polyarticularis juvenilis idiopathiás arthritisben, psoriasisban, arthritis psoriaticában, spondylitis ankylopoeticában, valamint Crohn-betegségben szenvedő betegek gyógyításában. Az adalimumab magas affinitással kötődik a tumornekrózis-faktor (TNF) -alfához, ezáltal gátolja a TNF és receptorai (szolúbilis és membránasszociált) közötti kapcsolódást. Jól tolerálható és biztonságos, javítja a betegek életminőségét. Az esetleges mellékhatások a betegek gondos megfigyelése és rendszeres ellenőrzése mellett csökkenthetők. A szerzők részletesen tárgyalják a szakirodalomban adalimumabbal kapcsolatos tanulmányokat a fenti kórképekben. | The adalimumab is a human, recombinant antibody, which is able to give an effective therapy modality in patients with rheumatoid arthritis, polyarticular juvenil idiopathic arthritis, psoriasis, arthritis psoriatica, spondylitis ankylopoetica, as well as with Crohn-disease. The adalimumab has got a high affinity binding to tumor necrosis factor (TNF) -alfa, this way it inhibits the interactions with TNF and its receptors (soluble and membrane associated). It could be well tolerated and safe, it improves the the quality of life in patients. The possible side effects can be decreased by the careful observation and usual control of patients. The authors discuss in details the publications connected with adalimumab in the above mentioned diseases

Vérnyomáscsökkentő szerek szerepe a migrén kezelésében

A migrén kezelési stratégiája a fejfájás gyakoriságától és súlyosságától, továbbá az egyidejűleg fennálló egyéb betegségektől függ. Számos gyógyszert hoztak forgalomba kimondottan a migrén kezelésére, azonban primeren más betegség kezelésére alkalmas szer is hasznos lehet. A szerzők irodalmi kutatáson alapuló munkájának célja a vérnyomáscsökkentő szerek (béta-blokkoló, kalciumcsatorna-blokkoló, angiotenzinkonvertálóenzim-gátló, angiotenzinreceptor-blokkoló és egyéb szerek) migrénprofilaxisban való szerepének és a kedvező hatást alátámasztó bizonyítékok áttekintése. Vizsgálták továbbá e szerek egyéb hatásait (cardiovascularis hatás, béta-blokkolók szívbetegség hiányában való adásának potenciálisan hátrányos hatásai, esetleges extrapyramidalis mellékhatások kalciumcsatorna-blokkolók alkalmazásakor, angiotenzinkonvertálóenzim-gátló és angiotenzinreceptor-blokkoló szerek egyéb additív hatásai). A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján strukturális szívbetegség hiányában migrén és hypertonia együttes fennállása esetén angiotenzinkonvertálóenzim-gátló (elsősorban lisinopril) vagy angiotenzinreceptor-blokkoló (elsősorban candesartan) kezelés ajánlott, szívbetegség esetén javasolt csak béta-blokkoló hosszú távú adása. Orv. Hetil., 2015, 156(5), 179–185

Kombinált interferon-ribavirin kezelés és a hepatocellularis carcinoma előfordulása = Combined interferon, ribavirin treatment and the occurrence of hepatocellular carcinoma

A hepatocellularis carcinoma (HCC) a halálhoz vezető rosszindulatú daganatos betegségek között a hatodik leggyakoribb megbetegedés a világon. Az esetek döntő részében (80–90%) májcirrhosis talaján alakul ki. A cirrhosis fő oka a krónikus B- és C-vírus-fertőzés, valamint a tartós alkoholfogyasztás. A kóroki tényezők kezelése, megszüntetése csökkenti a HCC kockázatát. A szerzők összefoglalják azokat az irodalmi adatokat, amelyek a modern antivirális kezelés hatását vizsgálják a HCC előfordulására. Megállapítható, hogy az antivirális kezelés (interferon és nukleozidanalóg készítmény) akkor is csökkenti a HCC előfordulási gyakoriságát és a HCC kuratív kezelés utáni kiújulását, amikor az antivirális terápia nem eredményezi a vírus eliminációját. Elősegítheti a HCC kockázatának csökkenését a redox status egyensúlyának biztosítása is. | Hepatocellular carcinoma (HCC) is the sixth most common cause of cancer-related death worldwide. Primary hepatocellular carcinoma can be found most frequently (80–90%) in patients with liver cirrhosis. The most frequent causes of liver cirrhosis are chronic hepatitis B and C virus infections and chronic alcohol consumption. The treatment and elimination of the etiological factors decreases the risk of HCC. The authors summarize the literary data, where effect of modern antiviral treatment has been examined according to the occurrence of HCC. It can be stated, that the antiviral therapy (interferon and nucleoside analogues) is able to decrease the risk of HCC or the recurrence of the tumor after curative treatment of HCC, in case of non responder state, as well. Drugs used for the insurance of equilibrium in redox state can also help in the decrease of HCC risk

Hepatocellularis carcinoma: előfordulás, kórokok, biomarkerek = Hepatocellular carcinoma: occurrence, risk factors, biomarkers

A hepatocellularis carcinoma (HCC) világviszonylatban a halálhoz vezető rosszindulatú daganatos betegségek között a harmadik leggyakoribb megbetegedés. Az esetek döntő részében (80–90%) májcirrhosis talaján alakul ki. A cirrhosis fő oka a krónikus B- és C-vírus-fertőzés, valamint a tartós alkoholfogyasztás. Alkoholos eredetű májcirrhosisos betegekben a hepatocellularis carcinoma előfordulási gyakorisága 3–15% körül van. Egyéb kiváltó okok lehetnek továbbá a nem alkoholos steatohepatitis (NASH), az obesitas, diabetes mellitus, autoimmun hepatitis, májon belüli epeútgyulladás (primer biliaris cirrhosis, primer sclerotizáló cholangitis), réz- és vasanyagcsere-betegségek (Wilson-kór, haemochromatosis), veleszületett alfa-1-antitripszin-hiány. További kóroki tényezőként a dohányzás és különböző kémiai anyagok jöhetnek számításba. Míg korábban a HCC-s betegek csak szupportív, palliatív kezelésben részesülhettek, manapság a terápia széles skálája ismert. A sebészeti beavatkozások (reszekció, májtranszplantáció) mellett az invazív radioterápia is széles körben elterjedt. Újabban bizonyították a monoklonális antitestekkel végzett célzott terápia hatásosságát, valamint a kis molekulájú kinázinhibitorok eredményességét. 2007-ben került forgalomba a több területen ható kinázinhibitor, a sorafenib, amely jelentős mértékben növelte az előrehaladott HCC-s betegek túlélési idejét. | Hepatocellular carcinoma (HCC) is the third most common cause of cancer-related death worldwide. Primary hepatocellular carcinoma can be found most frequently (80–90 %) in patients with liver cirrhosis. The most frequent causes of liver cirrhosis are chronic hepatitis B and C virus infections and chronic alcohol consumption. The occurence of hepatocellular carcinoma is about 3–15 % in patients with alcoholic liver disease. Other predisposing causes can be: non-alcoholic steatohepatitis (NASH), obesity, diabetes mellitus, autoimmune hepatitis, intrahepatic biliary inflammations (primary biliary cirrhosis, primary sclerosing cholangitis), copper and iron metabolic diseases (Wilson-disease, haemochromatosis), congenital alpha-1-antitripsin deficiency. The causative role of hepatitis B és C viruses have been well established in the pathogenesis of liver cancer. Other pathogenic factors are smoking, and different chemical agents. Treatment options for these patients have previously been limited to best supportive care and palliative therapy. Beside surgical treatment (resection, liver transplantation) the invasive radiologic therapy also has been widely used. The effectiveness of targeted therapy with monoclonal antibodies or small-molecule kinase inhibitors has now been demonstrated for the treatment of different tumors. In year 2007, sorafenib, a multitargeted kinase inhibitor was introduced to clinical practice and found to prolong survival significantly for patients with advanced HCC

Clopidogrelrezisztencia vizsgálata cerebrovascularis betegségben – egyéves utánkövetés

Bevezetés: Korábban már leírták a clopidogrelkezelés hatékonyságát akut ischaemiás cerebrovascularis eseményen átesett betegek körében rövid távon. Célkitűzés: A szerzők célja a betegek egyéves utánkövetési adatainak bemutatása. Módszer: A vizsgálatban 100, akut stroke-on/tranziens ischaemiás attakon átesett beteg vett részt. A betegek az első 48 órában aszpirinkezelésben, majd clopidogrelkezelésben részesültek. A kezelés hatékonyságát a gyógyszeres terápia bevezetését követően 7 és 28 nap, majd 3, 6 és 12 hónap után ellenőrizték. A betegeket két csoportra osztották optikai aggregometriás leletük alapján (clopidogrelérzékeny és -rezisztens). A két csoport kockázati profilját, gyógyszereit, laboratóriumi paramétereit és a klinikai kimenetelt elemezték. Eredmények: A clopidogrelkezelés esetében szoros összefüggés mutatkozott az aktuális vérnyomás, a vércukor- és vérzsíranyagcsere-paraméterek, az ultraszenzitív C-reaktív protein szintje és a thrombocytaaggregációs értékek között (p<0,05). Erélyes szekunder prevenciós kezelés hatására a fent jelzett paraméterek normalizálásával párhuzamosan a thrombocytaaggregáció-gátló kezelés hatékonysága is növelhető volt, hosszabb távon rezisztens beteg nem volt. Az egyéves utánkövetés során a kezdetben rezisztens betegek esetében több volt a vascularis események aránya (4 kezdeti clopidogrelérzékeny [4,5%] vs. 2 kezdeti clopidogrelrezisztens [18,1%], p<0,01), ugyanakkor a rezisztencia jelensége nem bizonyult a későbbi kedvezőtlen kimenetel független kockázati faktorának a multivariációs analízis során. Következtetések: Jelen vizsgálat eredményei alapján igen komolyan felvetődik az erélyes szekunder prevenciós kezelés szerepe a thrombocytaaggregáció-gátló terápia hatékonyságának hátterében. Orv. Hetil., 2015, 156(2), 53–59

A végtagi vénás adaptáció mechanizmusai tartós orthosztatikus és inverz-orthosztatikus gravitációs terheléshez egészséges és kórós körülmények között = Mechanism of adaptation to long-term orthostatic and inverse-orthostatic gravitation loading in the extremity veins

Bizonyítékok sorát tártuk fel annak igazolására ill. megerősítésére, hogy orthosztatikus jellegű krónikus gravitációs terhelésre - esetenként inverz-orthosztatikus (mikrogravitás modell) is - patkány alsó végtagi vénák mindhárom rétege adaptációs jellegű microvesiculáris, myogen ill. innervációs változásokkal válaszol. E kísérletes eredmények egy részét, pl. a vénás endothelium micro-vesiculáris és a media myogen válaszai vonatkozásában, már humán érvizsgálatokkal is sikerült megerősíteni. Emberi kutatásokra fejlesztett új, non-invazív módszerünkkel alapvető információkat nyertünk számos nagyvéna disztenzibilitásának testhelyzet-, nyomás-, régió- és korfüggő sajátosságairól egészséges és beteg (postthrombotikus) egyének vonatkozásában. Mivel a vérkeringési rendszer gravitációs alkalmazkodó képességének megítélésében meghatározó fontos az artériás vérnyomás viselkedése, kombinált tilt-telemetriás módszereket és protokollokat fejlesztettünk ki rövid- és hosszú-távú orthosztatikus, valamint inverz-orthosztatikus kardiovaszkuláris hatások jellemzőinek ill. mechanizmusainak tanulmányozására éber patkányokban. Meglepetésre, mindkét testhelyzetben artériás hipertenzió a válasz, amely sympathicus efferens függő és specifikus gravitációs hatásokhoz kötött (nemspecifikus stressz effektusát kizártuk). Igazoltuk, hogy e válasz vestibulo-sympathicus reflex, amely néhány nap alatt adaptálódik a tilt pozícióhoz. Publikált munkák száma összesen 83, ebből 22 eredeti nemzetközi (IF: 23,531). | Experimental evidence has been provided to show that all three layers of rat hind limb veins respond to chronic orthostatic or inverse-orthostatic body position (ground-base model of microgravity) with adaptive microvesicular, myogenic, and neural changes. A part of these results (microvesicular properties of the venous endothelium, enhanced myogenic response) has been verified in human studies too. Using a new method developed by us for human investigations, information has been collected to characterize the distensibility of different healthy and diseased (postthrombotic) large veins in respect of body position, blood pressure, body region, and age. Taking into consideration, that arterial pressure response to gravitation stress is decisive in the ability of the organism to adapt, we developed combined techniques and protocols using telemetry, tilt-cages with appropriate rat models for studying the nature and mechanism of short- and long-term cardiovascular reactions to orthostatic and inverse-orthostatic effects. Interestingly, both of these body positions resulted in hypertension which proved to be dependent on intact sympathetic innervation and was connected with gravitation effects. Non-specific stress was excluded. It has been proven that vestibulo-sympathetic reflex activation plays a role in these blood pressure responses which adapt to the tilt-positions in a few days. Total number of publications: 83 with 22 original papers in international journals (IF: 23.531)

Reduced evolvability of Escherichia coli MDS42, an IS-less cellular chassis for molecular and synthetic biology applications

<p>Abstract</p> <p>Background</p> <p>Evolvability is an intrinsic feature of all living cells. However, newly emerging, evolved features can be undesirable when genetic circuits, designed and fabricated by rational, synthetic biological approaches, are installed in the cell. Streamlined-genome <it>E. coli </it>MDS42 is free of mutation-generating IS elements, and can serve as a host with reduced evolutionary potential.</p> <p>Results</p> <p>We analyze an extreme case of toxic plasmid clone instability, and show that random host IS element hopping, causing inactivation of the toxic cloned sequences, followed by automatic selection of the fast-growing mutants, can prevent the maintenance of a clone developed for vaccine production. Analyzing the molecular details, we identify a hydrophobic protein as the toxic byproduct of the clone, and show that IS elements spontaneously landing in the cloned fragment relieve the cell from the stress by blocking transcription of the toxic gene. Bioinformatics analysis of sequence reads from early shotgun genome sequencing projects, where clone libraries were constructed and maintained in <it>E. coli</it>, suggests that such IS-mediated inactivation of ectopic genes inhibiting the growth of the <it>E. coli </it>cloning host might happen more frequently than generally anticipated, leading to genomic instability and selection of altered clones.</p> <p>Conclusions</p> <p>Delayed genetic adaptation of clean-genome, IS-free MDS42 host improves maintenance of unstable genetic constructs, and is suggested to be beneficial in both laboratory and industrial settings.</p

Alacsony dimenziós kvantumtérelméleti modellek vizsgálata = Investigations in low dimensional quantum field theory

1. 2d integrálható modellek Termodinamikai Bethe ansatz és integrálegyenlet technikával véges méret spektrumot határoztunk meg. O(N)-modellek kontinuum limesz konstrukciójában megadtuk a rácskorrekciók eltűnésének rácsállandó-függését. O(3)-modellbeli ''hadronikus'' struktúra-függvényre kis Bjorken-x-re egzakt alakot vezettünk le. 2 Szimmetriastruktúrák és Calogero modellek Megadtuk a WZNW-modellek Poisson-Lie szimmetriáit generáló momentum-leképzést, a dinamikai Yang-Baxter egyenlet általánositását, a Calogero modell inekvivalens kvantálásait. Megmutattuk, hogy dinamikai r-mátrix konstrukciói spin Calogero modelleknek Lie csoporton való szabad mozgás hamiltoni redukciói. Negativ görbületű Riemann szimmetrikus téren szabad mozgás hamiltoni redukciója spin Calogero modellre vezet. 3.Spinláncok és rácselméletek Megmutattuk, hogy az XX-láncnál az energiáram, Heisenberg-láncnál a csatolások kváziperiodikus perturbációja az összefonódottságot növeli, s hogy kvantumspinláncok eltolásinvariáns állapotaira vonatkozó nulla entrópia-sűrűség sejtés éles. MC szimulációval azt találtuk, hogy a 4d Ising modell kontinuum limesze triviális, de a konvergencia nagyon lassú. 4.Kvantumgrupoidok 2-es mélységű algebrabővitéseket jellemeztünk bialgebroidokkal, melyek balanszirozott esetben a Galois-csoport analógjai. Bevezettük a Hopf algebroidok fogalmát, tanulmányoztuk szerepüket hasadt algebra-bővitésekben, Hopf-Galois kiterjesztésekben és nem-kommutativ geometrában. | 1. 2d integrable models Finite volume spectra are given using thermal Bethe ansatz and integral equations. The decay form of lattice artifacts is established in the continuum limit construction of O(N)-models. The exact small (Bjorken) x behaviour of the 'hadronic' structure function in the O(3)-model was derived. 2.Symmetry structures and Calogero models The momentum map, the generator of Poisson-Lie symmetries in WZNW models was given, the dynamical Yang-Baxter equation was generalized. Inequivalent quantizations of Calogero model were given. Dynamical r-matrix construction of spin Calogero model is shown to be the Hamiltonian reduction of free motion on a Lie group. Hamiltonian reduction of free motion on a symmetric Riemann space with negative curvature leads to spin Calogero models. 3.Spin chains and lattice theories The energy current in the XX model and the aperiodic perturbation of couplings in the Heisenberg chain increase the entanglement entropy. The zero-entropy-density conjecture is sharp for translation-invariant states of spin chains. The continuum limit of the 4d Ising model is found to be trivial by MC methods but the convergence is very slow. 4. Quantum groupoids Depth 2 algebra extensions were characterized by bialgebroids, the analogues of Galois groups in the balanced case. The notion of Hopf algebroids was introduced. Their role was determined in cleft algebra extensions, in Hopf-Galois extensions, in non-commutative geometry