Duchenne Musküler Distrofi’de Gövde Eğitiminin Üst Ekstremite ve Solunum Fonksiyonlarına Etkisi

The aim of this study was to investigate the effect of trunk training on upper extremity and pulmonary functions in children with Duchenne Muscular Dystrophy (DMD). 26 childeren with DMD whose ages between 6-16 were included in the study. In addition to the conventional treatment programme, trunk exercises by the physiotherapist was done to 13 childeren during 8 weeks in study group. 13 childeren in control group was applied conventional treatment program during 8 weeks. Demographic data of the children were recorded. Trunk control (Trunk Control Measurement Scale), neck and trunk muscle strength, upper extremity (Performance of the Upper Limb Module-PUL) and respiratory functions (Pulmonary Function Test) scores of the children were recorded before and after 8 weeks exercising programme. Statistically significant difference were found in trunk control, neck and trunk muscle strength, upper extremity and respiratory functions after trunk training in the study group (p 0.05). In the study, it was determined that trunk exercises in DMD were effective on trunk control, neck and trunk muscle strength, upper extremity and respiratory functions. The importance of the inclusion of trunk training in the treatment program has been shown from the early stages on the maintenance and improvement of functional level in DMD.Bu çalışmanın amacı, Duchenne Musküler Distrofi’li (DMD) çocuklarda gövde eğitiminin, üst ekstremite ve solunum fonksiyonlarına etkisini araştırmaktı. Çalışmaya yaşları 6-16 arasında, DMD tanısı almış 26 çocuk dahil edildi. Çalışma grubundaki 13 çocuğa 8 hafta boyunca konvansiyonel tedavi programına ek olarak fizyoterapist tarafından gövde egzersizleri yaptırıldı. Kontrol grubundaki 13 çocuğa konvansiyonel tedavi programı uygulandı. Çocukların demografik verileri kaydedildi. 8 haftalık egzersiz programı uygulaması öncesinde ve sonrasında çocukların gövde kontrolü (Gövde Kontrol Ölçüm Skalası- GKÖS), boyun ve gövde kas kuvvetleri, üst ekstremite (Üst Ekstremite Fonksiyon Değerlendirmesi- PUL) ve solunum fonksiyonları (Solunum Fonksiyon Testi) skorları kaydedildi. Çalışma grubunda gövde eğitimi sonrası gövde kontrolünde, boyun ve gövde kas kuvvetinde, üst ekstremite ve solunum fonksiyonlarında istatistiksel olarak anlamlı fark bulundu (p0,05). Çalışmada DMD’de gövde egzersizlerinin gövde kontrolü, boyun ve gövde kas kuvveti, üst ekstremite ve solunum fonksiyonları üzerinde etkili olduğu belirlendi. DMD’de fonksiyonel seviyenin korunması ve geliştirilmesinde erken devrelerden itibaren gövde eğitiminin tedavi programına dahil edilmesinin önemi gösterildi

Effects of the combined treatment of bilateral subthalamic nucleus stimulation and levodopa on balance and mobility in Parkinson’s disease = A kombinált kétoldali subthalamicusmag-stimuláció és levodopakezelés hatása az egyensúlyra és a mobilitásra Parkinson-kórban

Background and purpose – To evaluate the efficacy of the combined therapy of bilat- eral subthalamic nucleus deep brain stimula- tion (STN-DBS) and dopaminergic medication on balance and mobility in patients with Parkinson’s disease (PD). Methods – Eighteen PD patients under bilateral STN-DBS stimulation therapy, were enrolled in this study. Unified Parkinson’s Disease Rating Scale (UPDRS) was applied to assess the patients’ clinical character- istics. UPDRS part III postural instability/ gait disorder (PIGD) scores (sum of items 3.9-3.13) and UPDRS part III postural stability item (item 3.12) were calculated separately. Patients were evaluated with Berg Balance Scale (BBS), Mini-Balance Evaluation Systems Test (Mini-BESTest), Timed Up and Go (TUG) test, dual-task TUG test, and Forward Func- tional Reach (FFR) Test in two conditions: Stimulation-ON (stim-ON)/Medication-ON (Med-ON) and Stimulation-OFF (Stim-OFF)/ Med-ON Results – The mean age of patients was 59.5±9.1 (R: 41-71) years. The UPDRS part III total score and PIGD subsection score significantly improved after stimulation (p=0.001), but the postural instability item of the UPDRS part III did not change signifi- cantly (p=0.1). There were no significant differences between the Stim-ON/Med-ON and Stim-OFF/Med-ON conditions, in terms of total Mini-BESTest total scores, total BBS score, FFR test score (p>0.05 for all of them). TUG test was significantly improved in the Stim-ON/Med-ON condition compared to Stim-OFF/Med-ON condition (p=0.03), but DT-TUG test did not change (p=0.1). Conclusion – Combined bilateral STN-DBS and dopaminergic medication therapy had an additional improvement on motor symp- toms and mobility performance, but not on balance and dual-task mobility. | Háttér és cél – A kétoldali subthalamicus mag mély agyi stimulációja (STN-DBS) és a dopaminerg gyógyszeres kezelés együttes hatékonyságának értékelése az egyensúlyra és a mobilitásra Parkinson-kórban (PD) szen- vedő betegeknél. Módszerek – A vizsgálatba 18, kétoldali STN- DBS stimulációs terápia alatt álló PD-beteget vontak be. A betegek klinikai jellemzőinek értékelésére az egységes Parkinson-kór értékelő skálát (UPDRS) alkalmazták. Az UPDRS III. részének posturalis instabilitás/ járási rendellenesség- (PIGD-) pontszámát (a 3.9–3.13. tételek összege) és az UPDRS III. részének posturalis stabilitási tételét (3.12. tétel) külön-külön számították ki. A betege- ket Berg-féle egyensúlyskálával (BBS), Mini egyensúly-értékelő rendszer Teszttel (Mini- BESTest), Timed Up and Go (TUG) teszttel, kettős feladatú TUG teszttel és Forward Functional Reach (FFR) teszttel értékelték két állapot szerint: Stimuláció-ON (stim-ON)/ gyógyszer-ON (Med-ON) és Stimuláció-OFF (Stim-OFF)/Med-ON. Eredmények – A betegek átlagéletkora 59,5 ± 9,1 (R: 41–71) év volt. Az UPDRS III. részének összpontszáma és a PIGD alszekció pontszáma szignifikánsan javult a stimulációt követően (p = 0,001), de az UPDRS III. részének posturalis instabilitás tétele nem változott szignifikánsan (p = 0,1). A Stim-ON/Med-ON és Stim-OFF/Med-ON körülmények között nem volt szignifikáns különbség a Mini-BESTest-összpontszám, a BBS-összpontszám, az FFR teszt pontszá- mai között (p > 0,05 mindegyiknél). A TUG teszt szignifikánsan javult a Stim-ON/ Med-ON állapotban a Stim-OFF/Med-ON ál- lapothoz képest (p = 0,03), de a DT-TUG teszt nem változott (p = 0,1). Következtetés – A kombinált kétoldali STN-DBS és dopaminerg terápia további javulást eredményezett a motoros tünetek és a mobilitási teljesítmény tekintetében, de az egyensúly és a kettős feladatú mobilitás tekintetében nem