Hátrányban vannak-e azok az utódok, akik malignus heredaganat miatt kezelt apától születtek?

Kutatásunk célja annak a kérdésnek a megválaszolása volt, hogy műtét után citosztatikumokkal és/vagy sugárral kezelt heredaganatos apáknak a kezelés után fogant gyermekei között a populációs átlagnál gyakrabban fordul-e elő koraszülés, újszülöttkori patológiás állapot, fejlődési rendellenesség, valamint daganatos elváltozás. Harminc olyan családot vontunk be a vizsgálatba, ahol az édesapa malignus heredaganat miatt kezelésben részesült. Ötvenkét terhességből 10 végződött abortusszal vagy halvaszüléssel. A kihordott 42 terhességből 3 volt ikerszülés, így összesen 45 gyermeket vizsgáltunk. Részletes anamnézist vettünk fel, fizikális vizsgálatot, laboratóriumi- és immunológiai vizsgálatokat, csontkor-meghatározást, EKG-t, hasi ultrahang-, és citogenetikai vizsgálatokat végeztünk. A gyermekek átlagéletkora 5,8 év, a fiúlány arány 1,5:1 volt. Két gyermek születési súlya nem érte el a 2500 grammot. Enyhe újszülöttkori patológiás történést (fertőzés, átmeneti légzészavar) 2/45 esetben észleltünk. Major fejlődési rendellenességet nem találtunk, 3 esetben enyhe malformáció fordult elő. Az ultrahangvizsgálat két fejlődési rendellenességet tárt fel (pyelon duplex, pyelectasia). A gyermekek citogenetikai vizsgálata minden esetben normális kariotípust igazolt. Spontán kromoszómatörékenységet nem találtunk. 6/45 gyermeknél mitomycinnel fokozott törékenység volt indukálható, de ez nem érte el a szignifikancia szintjét. Egy gyermeket retinoblastoma miatt kezelnek és egy 2,3 éves fiú a jobb szem kötőhártyáján kialakult jóindulatú tumor miatt áll szemészeti gondozás alatt. Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a heretumor kezelése után fogant 52 terhességből az intrauterin veszteség némileg nagyobb a vártnál, de ez nem szignifikáns. A megszületett utódok között major fejlődési rendellenesség, kóros szomato-mentális fejlődés, kromoszómaaberráció, fokozott kromoszómatörékenység és daganatos betegség gyakoribb előfordulására vizsgálataink alapján nem kell számítani, de ennek igazolására további családok vizsgálata és az utódok hosszabb követése szükséges

Hepatitis C Screening and Treatment Program in Hungarian Prisons in the Era of Direct Acting Antiviral Agents

A hepatitis C virus (HCV) screening and treatment program was conducted in Hungarian prisons on a voluntary basis. After HCV-RNA testing and genotyping for anti-HCV positives, treatments with direct-acting antiviral agents were commenced by hepatologists who visited the institutions monthly. Patients were supervised by the prisons’ medical staff. Data were retrospectively collected from the Hungarian Hepatitis Treatment Registry, from the Health Registry of Prisons, and from participating hepatologists. Eighty-four percent of Hungarian prisons participated, meaning a total of 5779 individuals (28% of the inmate population) underwent screening. HCV-RNA positivity was confirmed in 317/5779 cases (5.49%); 261/317 (82.3%) started treatment. Ninety-nine percent of them admitted previous intravenous drug use. So far, 220 patients received full treatment and 41 patients are still on treatment. Based on the available end of treatment (EOT) + 24 weeks timepoint data, per protocol sustained virologic response rate was 96.8%. In conclusion, the Hungarian prison screening and treatment program, with the active participation of hepatologists and the prisons’ medical staff, is a well-functioning model. Through the Hungarian experience, we emphasize that the “test-and-treat” principle is feasible and effective at micro-eliminating HCV in prisons, where infection rate, as well as history of intravenous drug usage, are high

A hepatitis C-vírus szűrésének és kezelésének 10 éves tapasztalata a börtönökben

Bevezetés és célkitűzés: Az Európai Unióban a hepatitis C-vírussal (HCV) fertőzött betegek kétharmada nem tud a fertőzöttségéről. A WHO célja 2030-ra az új krónikus hepatitises esetek számának 90%-os csökkentése. A börtönök- ben a HCV-fertőzöttek aránya a lakosságénak a tízszeresét is elérheti. A cikk a magyar büntetés-végrehajtási intéze- tekben 2007 és 2017 között zajlott HCV-szűrő vizsgálat eredményeinek összefoglalása. Módszer: Az önkéntes alapú anti-HCV-szűrő vizsgálatot követően a pozitív eseteknél HCV-PCR- és -genotípus-meg- határozás történt. A betegek írásos beleegyezése után kezdődött el az interferonalapú kezelés, mely a hepatológusok irányításával és a büntetés-végrehajtási intézetek egészségügyi személyzetének együttműködésével történt. Eredmények: A magyar börtönök 84%-ában folyik HCV-szűrő program és -kezelés. Összesen 25 384 betegnél történt meg ezen időszak alatt az anti-HCV-szűrő vizsgálat. A betegek 6,6%-ában anti-HCV-pozitivitást és 3,8%-ában HCV- PCR-pozitivitást találtunk. A HCV-PCR-pozitív betegek 55,2%-ában kezdődött el a kezelés. Teljes időtartamú volt a kezelés 143 betegnél, idő előtt fejeződött be 162 betegnél (42,6%), míg 75 betegnél nem ismert a kezelés időtartama. A rendelkezésre álló, a kezelés vége utáni 24. heti eredmény alapján a tartós terápiás válasz 88% volt. Megbeszélés: A büntetés-végrehajtási intézetekben folyó HCV-szűrő és -kezelési program egy jól működő rendszer. A sikeres kezelésben nagy szerepe van a betegek felvilágosításának, a hepatológus kollégák és a börtönök egészségügyi dolgozói közötti együttműködésnek. Következtetés: Eredményeink azt mutatják, hogy a „test and treat” gyakorlat a HCV mikroeliminációjának kivitelezhető módja a börtönökben