Lágyrész-sérülések korlátozott igazságügyi megítélhet sége.

The results of the present study confirm the hypothesis that MDRIs can be characterised by interdiscursivity, predominantly due to the inconsistent use of terms and the absence of important features of soft tissue injuries in the three analysed countries. These factors can be attributed to the supposition that clinicians do not always seem to be aware of the fact that their medical findings might be used as legal evidence when a crime or forbearance is investigated. Another reason might be that they only concentrate on the acute treatment, which they often have to perform at night or under aggravated circumstances. There are neither standardised forms to fill in nor terms made available for physicians formulating findings on injuries. Consequently, it can hardly be expected that primary treating doctors should provide MDRIs which are perfectly applicable to forensic reconstruction.17

How the Incorrect Use of a Medical Genre and Terminology can result in Erroneous Legal Judgements

The present study analyses the legal consequences of overlooked generic norms as well as ambiguous Latin, Hungarian and German medical terms in diagnostic reports of soft tissue injuries. The presented authentic German, Austrian and Hungarian diagnostic reports stem from a corpus serving as a basis for a large-scale linguistic analysis conducted in 2012. While the previous study focused on the problem of the limited forensic assessability of soft tissue injuries due to inconsistent clinical injury documentation, the present one goes a step further. To wit: interdisciplinary research highlights the possible legal ramifications on the offenders' punishability in criminal trials

Testi sértés vagy emberölési kísérlet? A pontatlan orvosi szakkifejezések használatának hatása a büntetõeljárás kimenetelére

This authors investigate how terminological problems in medical diagnostic reports recorded in outpatient emergency surgeries or accident clinics, impact the forensic assessment of injuries and criminal proceedings in general.A szerzők vizsgálják büntetõjogi szempontok alapján, milyen szaknyelvi problémák vannak az orvosi diagnosztikában a járóbeteg sürgősségi műtéteken vagy a baleseti klinikákon rögzített látleletekben

A betegközpontú diagnózisközlés gyakorlati oktatása

A kezelőorvosok egyik fontos feladata a betegek korrekt tájékoztatása. Ez nemcsak erkölcsi, hanem törvényben szabályozott kötelezettség is számukra. Annak érdekében, hogy ez a tájékoztatás „a beteg számára érthető nyelven” történjék, az orvosnak tudatosan váltania kell a professzionális orvosi szaknyelvről a laikus nyelvhasználatra. A 2020/21-es tanév őszi szemeszterétől a Semmelweis Egyetem Szaknyelvi Intézete a Pécsi Tudományegyetem ÁOK Egészségügyi Nyelvi és Kommunikációs Intézetével együttműködve új szaknyelvi tantárgyat vezetett be. A klinikai tárgyakhoz igazodó választható kurzust felsőbb éves hallgatók számára dolgoztuk ki, akik autentikus, anonimizált zárójelentések alapján a legfontosabb szakterületekről származó kórismék közlésekor szükséges terminológiai kódváltást és kommunikációs stratégiákat gyakorolhatják. A kurzus orvosszakmai részét orvos segítségével készítjük elő, a gyakorlati foglalkozásokon pedig terminológus, kommunikációs szakember és pszichológus is jelen van. A betegek szerepét előzetesen e célra a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának Egészségügyi Nyelvi és Kommunikációs Intézet laikus beteg képzésének programja alapján kiképzett demonstrátor hallgatók látják el, akik az anamnézis ismeretében releváns módon támogatják a kódváltási készségek fejlesztését és a betegtájékoztatás gyakorlati megvalósítását. A kurzus résztvevői körében kérdőíves felmérést készítettünk és ennek eredményeit szeretnénk írásunkban bemutatni. A felmérésben a laikus betegként kiképzett demonstrátor hallgatókat és az orvos szerepét alakító hallgatókat is kérdeztük a diagnózisközléssel kapcsolatos tapasztalataikról: a kódváltás terminológiai elemeinek megfelelő használatáról, a demonstrátorok és a hallgatók kommunikatív készségeiről, a magabiztosság növekedéséről és a hallgatói elégedettségről

Fogászati sérülésekről készült látleletek komplex terminológiai, fogászati és igazságügyi orvosszakértői elemzése = Analysis of medical diagnostic reports (constats) on dental injuries from terminological, dental and forensic medical points of view

Absztrakt: Látlelet írása minden orvosi ellátásnak – így a fogorvosi ellátásnak is – a részét képezheti. A látleletet az ellátást végző orvos az ellátási lap alapján a nyomozó hatóság és a bíróság részére hivatalból, a sérült kérésére magánúton köteles kiállítani. A látlelet az orvosi vizsgálat során észleltek mellett a sérülés gyógytartamára vonatkozó orvosi véleményt is tartalmazza. A sérülés leírásának hiányosságai az igazságügyi orvosszakértő munkáját kedvezőtlenül befolyásolhatják, mivel megnehezíthetik a szakértői vélemény elkészítését. A szerzők 147, a Pécsi Tudományegyetemről és a Debreceni Egyetemről származó, fogászati és szájsebészeti ellátások után kiállított látlelet retrospektív vizsgálatát végezték el a nyelvészet, a fogászat, a traumatológia, a büntetőjog és az igazságügyi orvostan szakmai szempontjai szerint. A leletekben dokumentált sérülések 11,1%-a fogakat érintő sérülés, 47,7%-a a fej-nyak régiót érintő egyéb csontsérülés és 41,2%-a szintén ebben a régióban található lágyrészsérülés volt. A dokumentációs hiányosságokat az egy sérülésre jutó sebjellemzők arányszámával jellemeztük, mely a vizsgált leletekben alacsony (0,64) volt. A különböző csontsérülések és a fogsérülések dokumentációja között szignifikáns különbséget találtunk: fogsérülések esetén a sérülés pontos megnevezése szignifikánsan több esetben hiányzott. A fogsérülések részletes és egységes leírása azonban elengedhetetlen a sérülés gyógytartamának büntetőjogi megítéléséhez. A szerzők ismertetik orr- és fogsérülések dokumentációja esetén a szakmaspecifikus terminológiák közötti különbségek okozta nehézségeket, a hiányos sérülésleírások alapján keletkező igazságügyi orvosszakértői vélemények jogi következményeit, valamint a fogsérülések esetén alkalmazott németországi és ausztriai joggyakorlatot. A problémák jelentős részének megoldását ez alapján az egységes – az igazságügyi orvostani szempontoknak is megfelelő, valamint fogászatokon és akut ellátás során is kiválóan alkalmazható – terminológia kidolgozásában látják. Orv Hetil. 2018; 159(51): 2154–2161. | Abstract: Writing a constat is a professional skill required of every general physician and dentist. Constats are issued by healthcare providers on the investigating authority’s, court’s or injured person’s request. This document is an official judicial evidence, a record of medical examination, and it is also a medical opinion which can determine the outcome of the subsequent legal process. Incomplete and incorrect injury descriptions make it difficult for forensic experts to form accurate and appropriate opinions. The authors examined 147 dental and oral surgical constats from the Universities of Pécs and Debrecen using multidisciplinary approach (according to terminological, dental, surgical, forensic and criminal legal aspects). Several medical reports contained mistakes in terms of inaccuracies and self-contradictions, terminology and professional medical practice. The documents included 352 injuries (11.1% of which were tooth injuries, 47.7% bone injuries and 41.2% soft-tissue injuries). The low number of attributes per injury (0.64 on average) indicates insufficient documentation. As a result of the comparative analysis, significant differences were found between the documentation of dental injuries and that of other bone injuries pertaining to their information content. We can state that physicians are most consistent when describing bone injuries, while they are less articulate about tooth injuries. The authors provide an overview of the legal consequences of injuries as well as the legal practice regarding tooth injuries in Germany and Austria, and recommend the creation of a nationwide, unified terminology for both dental and trauma departments on nasal and dental injuries. Orv Hetil. 2018; 159(51): 2154–2161

Increased resting-state EEG functional connectivity in benign childhood epilepsy with centro-temporal spikes

K