Változó nemzeti diskurzusok: az azonosság és a különbség konstrukciói magyar állampolgárok és kisebbségben élő magyarok viszonyáról = Discourses of the nation and its alien in the relation of Hungarian citizens and ethnic Hungarians abroad

Kutatásunk a nemzet diszkurzív és kulturális megteremtésének és elsajátításának módjaival foglalkozott. Azt vizsgáltuk, hogy a magyar nacionalizmus miként jön létre, termelődik újjá és épül be a tágabb társadalmi viszonyokba, a magyarságról – mint azonosságról – szóló mindennapi beszéd, és vele szoros összefüggésben az alteritások – elsősorban a cigányság és a határontúli magyarság – diszkurzív megteremtése által. Másfelől a nemzet performatív megvalósulásait vizsgáltuk, azt, ahogyan bizonyos intézmények a legkülönbözőbb területeken – zenében, irodalomban, öltözködésben, turizmusiparban, médiában – előállítják „a nemzetit” , az utóbbiak fogyasztása, kisajátítása pedig a nemzeti mivolt megtapasztalásának és kinyilvánításának módjává válik. A kutatásban kvalitatív módszerekkel dolgoztunk, fókuszcsoportos interjúk és etnográfiai megfigyelések alapján rekonstruáltuk a nemzetről szóló társadalmi beszédet, míg a nemzet performatív megvalósulását a nacionalizmus új formáit megteremtő intézményekre, azok tevékenységére, termékeire és hatásaira fókuszálva vizsgáltuk. Az utóbbiak sikerét azzal magyaráztuk, hogy a korábban tabunak számító kérdéseket – elsősorban szomszéd nemzetekkel és hazai kisebbségeinkkel, elsősorban a romákkal kapcsolatos mai és történeti sérelmeket – szimbolikus erőforrásként tudták újra használatba venni, és általa mind lokális mind regionális viszonylatban egy „a magyarságot” felértékelő hierarchikus beszédmódot teremtettek meg. | Following the young research paradigm on nationalism and everyday life (Brubaker 2004, Brubaker at al 2006), on everyday nationhood (Fox és Miller-Idriss 2008) or on popular resonance of nationalism (Edensor 2002, Billig 1995) this was a project on everyday nationalism in Hungary. We have considered the everyday and popular forms of nationalism from two perspectives: the discourse aspect, examining how Hungarian nationalism is reproduced and embedded in broader social context through the discursive acts engaging the “magyarság” and its alterns, first of all the “cigányság” (the Roma) and the “határontúli magyarság” (the co-ethnics abroad). We also applied the intuitionalist approach in order to explore how certain institutions running in different fields from music, through literature, clothing, tourism and media produce the nationally marked or noticeable nationalistic commodities, shaping increasingly ordinary people’s experience of nationhood. We used qualitative methods, applying ethnography and focus group interview to reconstruct the ‘talk on the nation’ from a micro-perspective, while semi-structured individual interviews and ethnographic observations in order to understand the performative aspects of the nation (‘doing the nation’), activities and motivations related to the production and consumption of national or nationalistic commodities (festival of national rock bands, tourism and pilgrimage to places of authentic nationhood etc.

A szegregáció folyománya

Egy nemzetközi kutatás összehasonlító adataira és magyarországi tapasztalataira támaszkodva a kulturális különbségek és a társadalmi elkülönülés iskolai kezelésének módjait elemezzük. A különbségtétel intézményes formáinak, tanári gyakorlatainak bemutatásán túl azok diák percepcióit is megvizsgáljuk. Végül egy olyan magyarországi iskolára hívjuk fel a figyelmet, amelynek sikerült az oktatás hatékonyságát és a társadalmi misszióját a tanárok, a diákok és a szülők többsége számára elfogadható módon egyesítenie

The Hungarian transylvania: Symbolic reconstruction of lost territories

This study is about how Transylvania, the multiethnic region that was once part of the Hungarian Kingdom and later the Habsburg Empire and the Hungarian part of the Dual Monarchy and which since 1920 has been part of Romania, was rediscovered by Hungarians over the past twenty years. More precisely, it examines what the Transylvania that citizens of Hungary discovered and created was like in Hobsbawm’s sense of the invention of traditions. The theoretical focus of my analysis is the symbolic construction of places through discourses and performative acts of identification and occupation. My primary claim is that the restoration of a territorial approach to the nation, a national re-territorialization, is taking place in rediscovered Transylvania, accompanied by a new discourse of national authenticity