A geographical study on Pseudaulacaspis pentagona and its parasitoids in Hungarian highway margins using pheromone traps and molecular markers

Πραγματοποιήθηκε μελέτη διασποράς του Pseudaulacaspis pentagona (Targioni Tozzetti) (Hemiptera: Diaspididae) και των παρασιτοειδών του σε 32 σημεία κατά μήκος των Ουγγρικών αυτοκινητοδρόμων (M0, M1, M3, M5, και M7) με τη χρήση φερομονικών παγίδων κατά τα έτη 2009 και 2010. Κατά τη μελέτη νέα σημεία συμπεριλήφθηκαν και σε συνδυασμό με προηγούμενα δεδομένα έγινε προσπάθεια κατανόησης της τάσης διασποράς του εντόμου. Ο αριθμός αρσενικών στους αυτοκινητοδρόμους ήταν χαμηλότερος σε σχέση με σημεία κοντά σε πόλεις (M0). Τα δεδομένα συνάδουν με αυτά άλλων μελετών όπου συμπεραίνεται ότι το είδος P. pentagona διασπείρεται μέσω οχημάτων κατά μήκος των αυτοκινητοδρόμων (“transport vector”). Η σημαντική μείωση των συλλήψεων αρσενικών από το 2007 έως το 2010 μπορεί να σηματοδοτεί την έναρξη μιας περιόδου χαμηλού πληθυσμού του εντόμου στην Ουγγαρία. Οκτώ διαφορετικά είδη παρασιτοειδών βρέθηκαν στις φερομονικές παγίδες. Το παρασιτοειδές Coccophagus sp. ήταν το κυρίαρχο είδος, ωστόσο ενδεχομένως να προέρχεται από άλλο κοκκοειδές. Η ταυτότητα των αρρένων κοκκοειδών καθώς και ενός παρασιτοειδούς επαληθεύτηκε με μοριακούς δείκτες.A study has been conducted to monitor geographical spread of the white peach scale Pseudaulacaspis pentagona (Targioni Tozzetti) (Hemiptera: Diaspididae) (WPS) and its parasitoid populations in 32 stops of the Hungarian highways (M0. M1, M3, M5 and M7) using pheromone traps during 2009 and 2010. In addition to the data collected in the current study, previous data were used to investigate the population trend of this pest from 2007 to 2010. The number of males recorded in traps placed on highways was much lower than in the sites close to urban areas (M0). Our data support results of previous studies which suggest the spreading of white peach scale by vehicles (“transport vector”). The significant decrease in the WPS male catches from 2007 to 2010 might indicate the lowering of the population levels of this pest in the area of the study. Eight hymenopterous parasitoid species were captured in pheromone traps. Coccophagus sp. was the predominate species in pheromone traps of WPS in M7, how-ever they may be associated with another coccid species. The identity of scale males and some parasitoids was proved by molecular markers

A lézer és az ózonkezelés lehetőségei a gyermekfogászatban

A munka a szakirodalom tanulmányozása révén összefoglalja a fogászati lézeres-, és az ózonkezelésről szerzett eddigi ismereteket, mindezek mellett ismerteti a gyermekfogászatban történő alkalmazásuk lehetőségeit. A fogászati lézer-, és ózonkészülékek alkalmazása új terápiás lehetőségeket nyit számos fogászati és maxillofaciális megbetegedés kezelésében. Számos esetben alkalmazásuk sokkal hatékonyabb és sokkal gyorsabb kezelésekre ad lehetőséget. A lézerek a fogászat számos területén használhatóak: a prevencióban, a konzerváló fogászatban, a parodontológiában, a szájsebészeti beavatkozások során és természetesen a gyermekfogászatban is. A kezelések legfontosabb előnyei többi terápiás megoldáshoz képest, a hatékonyság, a kezelés gyorsasága és a fájdalommentesség, így a gyermekek számára is könyebben tolerálhatóvá vállik a fogászati kezelés. Az ózon a fogászatban az egyik legerősebb antibakteriális szer, biokompatibilis tulajdonságának köszönhetően számos helyzetben használhatjuk. Használható pl. fogszuvasodás megelőzésére, szuvas léziók fertőtlenítésére, gyökércsatorna tisztítására, parodontális tasakok fertőtlenítésére, sebtisztításra vagy akár nyálkahártyafekélyek kezelésére is. A lézer- és az ózon kezelések más fogászati beavatkozásokkal jól kombinálhatók, és lehetővé teszik a kemény- és lágyszövetek preventív, valamint minimálinvazív szemlélet szerinti kezelését is.egységes, osztatlanfogorvostudományimagyarnappalig

Spatio-temporal dynamics of <em>Orius</em> spp. (Heteroptera: Anthocoridae) abundance in the agricultural landscape

EcolDur SPE CT ?International audiencePredators of the genus Orius are widely released as control agents against Frankliniella occidentalis, however they can also colonize crops spontaneously, and conservation biological control can potentially take advantage of the presence of semi-natural areas in the agricultural landscape. A three-year study was conducted in Hungary in order to evaluate the Orius species spatial pattern at landscape scale, and to link their eventual aggregation, i.e. higher abundance, to the presence of semi-natural areas, which has been shown to benefit conservation biological control in general. Results show that Orius species population size and spatial pattern are related to semi-natural areas, and that influences with other agro-environmental factors exist. Orius niger abundance is likely to be associated with semi-natural areas, where it can successfully overwinter, but also with other resources in the landscape, especially in warm years. As a consequence of O. niger being a habitat generalist we suggest that at landscape scale its abundance pattern is driven by resource patterns and availability of both semi-natural and cultivated areas. Furthermore, their population dynamics is influenced by crop management intensity rather than crop composition of cropping systems